Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-15 / 20. szám

a AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 15, 1969. A PEKING REVIEW ÉS A SZOVJET ÉLETSZÍNVONAL Valaki kérte, hogy mondjak véleményt egy cikk­ről, amely a Peking Review jan. 24-i számában je­lent meg a következő cim alatt: "A kapitalizmus visszaállításának súlyos következményei". “A Szov­jet-revizionista piacon egyre nagyobb áruhiány van”, volt az alcim. Több példát sorol fel a cikk állítólagos áremel­kedésekről, áruhiányról, rossz minőségű árukról, a mezőgazdasági termelés akadályairól, élelmiszer- hiányról és a dolgozók nyomorúságos életéről. A cikk nyelvezete hemzseg a rosszaié jelzőktől. Egy kivétellel a cikk nem ir dátumot a hirforrás- ról s egyes esetekben hírforrást se jelöl meg. így az állítólagos tényekről nagyon nehéz bebizonyo­sodni. De ez nem is fontos. Tegyük fel, hogy min­den egyes állítás megfelel a valóságnak. A szovjet sajtó rendszeresen és fontos helyen tünteti fel az olvasók panaszait és a közemberek iránti kritikáit. A kormány jelentései mindig meg­említik a hibákat és sikertelenségeket, az eredmé­nyekkel és teljesítményekkel együtt. Évtizedeken át az amerikai hírlapok rémhíreket közöltek a Szovjetunióban fennálló rossz viszo­nyokról, amelyeket a szovjet önkritikára alapoztak. Ennek a propagandának a tudatlanok félrevezeté­se volt a célja. A Szovjetunióban azért teszik közzé a kritikát, hogy helyrehozzák a hibákat, vagy meg­róják a bürokrata hivatalnokokat és nem a szen­záció, vagy a panasz levezetése kedvéért. A Pravdában például gyakran van egy rovat, melynek cime “Kritika után.” Ebben részletesen felsorolják, hogy mi történt — gyakran a lap ösz­tökélésére — ennek vagy annak a korábban fel- pariaszolt hibának a helyrehozatalára. A lap ápri­lis 27-i száma például arról a panaszról irt, ame­lyet egy hónappal azelőtt tettek közzé az uj lakó­vidékeken megnyílt kisebb üzletek helytelen meg­szervezéséről. A cikk megmagyarázza, hogy a kereskedelmi és építészeti hatóságok nagyméretű terveket dolgoz­tak ki lakótelepekhez közeli, különálló önkiszol­gáló boltok és áruházak építésére., 1969—70-ben öt nagy önkiszolgáló bolt épül Moszkvában több más, fogyasztási cikkeket árusító üzlettel együtt. Az utóbbi pár évben nem látogattam el a Szov­jetunióba, igy nem mondhatok bírálatot az árak­ról és áruellátásról. De azt észrevettem, hogy az amerikai sajtó már abbahagyta régi ócsárlásait. Sok riporter jelent ma már az élelmiszerbőségről és a jól öltözött közönségről, stb. Elvégre már túl sok turista látogat el a Szovjetunióba, akik saját szemükkel látják, hogy mi van ott és túl sokan értesültek másféleképpen a szovjet életről, hogy a régi szovjetfaló cikkeket Írhassák. A hivatalos szovjet statisztika már néhány év óta semmilyen változást nem mutat a fogyasztási árakban. Az 1960-as évek elején jelentős mérték­ben emelték a hús, a vaj és tejtermékek fogyasz­tási árát, hogy a mezőgazdasági munkások jöve­delmét lényegesen emeljék. De ezt az évek folya­mán kiegyensúlyozták a hal, a főzelékek, a só és egész sereg más cikk leszállított áraival. Az 1968. évi hivatalos termelési jelentés kimu­^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS*! SOBEL OVERSEAS CORP. I IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, l). S. fl. i k 210 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 f ® (Second és Third Avenuek között) - » | Telefon: 212-535-6490. jr a Vámmentes küldemények és gyógyszerek » I Magyarországra! I CSEHSZLOVÁKIÁBA f IKKA-T9ZEX | IBUSZ hivatalos képviselete f SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT I I UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE | I LÁTOGATÓK KIHOZATALA § «■leSSSWSSSSSSSSsSSSSSSSSrSSSSSSSSSSSSSSäBii tatta az átlagbérek 7.5 százalékos emelkedését — hasonlóan az előző évihez. “A dolgozók fejenkén­ti jövedelme az 1967. évihez képest... 1%-kal és az ötéves terv első három évében 20%-kal emel­kedett ...” mondja a jelentés. E három év alatt a reálbérek itt Amerikában — hivatalos amerikai statisztika szerint — nem változtak, a vietnami háborús infláció és az adók miatt. A szovjet kiadvány a múlt évre 8.7%-os emel­kedést mutat ki a kiskereskedelemben, állandó bé­rekben mérve és 29%-os emelkedést az utolsó há­rom év alatt. Az elmúlt évben a kicsibeni eladás 1.4%-kal túlszárnyalta a terveket. A közönség a szolgálatokból 1969-ban 17%-kal többet vásárolt, vidéken 23%-kal többet, ahol nagy súlyt helyez­nek az üzlethálózatok kiterjesztésére. 10,500 uj szolgálatokat nyújtó üzlet nyílt meg 1968-ban. A kiadvány jellegzetesen megállapítja, hogy' “a keresletet nem elégítették ki teljesen egyes áru­cikkekben, különösen gyapjúszövetben, ruhanemű­ben, lábbeliben, építőanyagokban, egyes kulturális és mindennapi árucikkekben és háztartási vegyi anyagokban... a szolgálatok nyújtásában... a mi­nőség és pontosság... nem mindig üti meg a mér­téket.” A Peking Reviewnek módszere, hogy eze­ket a beismerő mondatokat kiragadja és teljesen sötét képet fessen, de a fő tényeket, melyek az életszínvonal állandó, gyors emelkedéséről tesznek tanúságot, teljesen elhallgatja. A Peking Review egyes jelentései szemensze- dett hazugságok, mint pl. a következő: “A Szovjetunióban az átlag technikusok havi fi­zetése csak 60—70 rubelt tesz ki, az átlag munká­soké még kevesebbet.” A minimális bér, vagyis minden üzemi kiszolgáló ipari, vagy mezőgazdasági termelésben dolgozó munkás minimális bére, gyakorlatra való tekintet nélkül havi 60 rubel. 1968-ban az átlag munkabé­rek készpénzben 112.5 rubelt, egyéb fizetésekkel, javadalmazásokkal együtt 151 rubelt tettek ki. Szemem előtt van történetesen az építőipari mun­kások bérskálája. A “mester”-i alapbér — a “mes­ter” képzett U.S. szakmunkásnak vagy technikus­nak felel meg — havi 160—180 rubel, bónuszok. Szibériában végzett munka stb. utáni különbérek és nem-pénzbeli javadalmazásokon kívül. A Peking Review úgy igyekszik félrevezetni ol­vasóit, hogy azt állítja, hogy7 az 1967 julius else­jén foganatosított árreformok a fogyasztási árak­ban is mutatkoznak s ezek “néhány kiváltságos egyénnek a munkája, akik burzsoa módszerrel végzik a termelést... hogy ezzel emeljék a termé­keik árát és kizsákmányolják a szovjet népet.” A nagybani árreformnak a termelési költség sze­rinti ár-kiegyenlités volt a célja; egyes árakat emel tek, másokat redukáltak. A fogyasztói árakat ki­mondottan változatlanul hagyták. Az utóbbi idő­ben egyedül a falvakban változtak meg az árak, ahol csökkentették az árakat és ezzel majdnem a fele lakosság életszínvonalát emelték. A Peking Review7 jelentette: “Még Brezsnyev is kénytelen volt beismerni, hogy a kenyér ellátás 1968-ban további 8 százalékkal esett.” Kétlem ezt a statisztikát, de újabban a szovjet gazdasági szaklapok megjegyezték, hogy csökken a kenyérfogyasztás, mivel a lakosság több fehérje és vitamindus ételt fogyaszt. Kalória mennyiség­ben a szovjet lakosság fogyasztása már régóta azo­nos az U.S. fogyasztásával, de fehérje és vitamin fogyasztásban átlagon alul volt. Ennek a megjavítására nagyon sokat tettek. Az Egyesült Államokban, amellett, hogy a lakosság jelentős része többet eszik a kelleténél, milliók krónikus éhséggel és rossz tápláltsággal küzdenek. Ez ellen semmit nem tettek és most a kormány legújabb intézkedése még nagyobb mértékben fo­kozza a nyomorgók éhezését. Az U.S. és a Szovjet­unió hivatalos adatai érdekes táblázatban mutat­ják ki a lakosság élelmiszer fogyasztásának irány­zatát mindkét országban. Fejenkénti változás százalékban kimutatva 1960—1967 USA Sz. U. Hús .................................. +9 +15 Hal .................................... 0 +33 Tej, termékek .............. —9 +14 Tojás .............................. —2 +17 Cukor .............................. —1 +31 Gyümölcsé főzelék . ... —5 +14 Kenyér, sütemény .... —3 — 9 V. P. ^JárSa da főm biztos it ás- A nyugalmazott nők eltartott családtagjai Azok a gyermekek, akiknek anyja a társada­lombiztosítás kötelékében dolgozott, vagy még most is dolgozik, most könnyebben kérvényezhe­tik a havi javadalmazást anyjuk nyugalomba vo­nulásával, vágj7 abban az esetben, ha az anj7a sú­lyosan megbetegszik, vagy elhal, mondotta a new- yorki Downtown S. S. Office vezetője, Hejunan H. Siegel. A töi*vény legújabb változtatása meg­szüntette azt a követelményt, hogy csak az utób­bi években teljesített munkaidő számítható be. Ezentúl javadalmazást fizetnek minden nőnek, aki megfelelő számú évig dolgozott, tekintet nél­kül arra, hogy az utóbbi években, vagy régebben dolgozott. Ez a módosítás visszamenőleg is érvényes, ezért egyes olyan esetekben is fizetnek járulékot amely­ben azt 1968 február előtt megtagadták. E dátum­mal kezdődő változtatás 18 éven aluli gyermekek­re, 18 és 22 év közötti teljes idejű tanulókra vo­natkozik és korhatár nélkül krónikusan beteg gyermekekre, akiknél a betegség 18. évük előtt kezdődött. Eltartott férjek és özvegy férfiak is jogosultak javadalmazásra, ha bizonyos eltartási kategóriá­ba tartoznak. A társadalombiztosítás helyi irodája szívesen ad további tájékoztatást. New York, N. Y. — A városi kórházak több száz alkalmazottja a Városháza elé vonult, ahol követelték a kórházak fenntartására előirányzott összeg felemelését. A katonai-ipari komplexum növekvő hatalma Háromszor annyi nyugalmazott tábornokot és niagasrangu katonatisztet alkalmaznak a hadi ipar­ban, mint tiz évvel ezelőtt, mondotta William Prox- mire (Wis. dem.) szenátor, aki erőteljes kampányt vezet az egyre növekvő katonai költekezés ellen. A szenátor kimutatta, hogy 100 hadiipari nagyvál­lalat 2072 volt tábornokot alkalmazott és ez a 100 vállalat kapta meg 1969-ban a 38.8 milliárdos ka­tonai megrendelések 67.4 százalékát. “Közös érdekek láncolata fűzi össze a katonai vezetőséget és ezeket az iparokat” és ez “klasszi­kus példát ad a katonai-ipari komplexum működé­séről.” Ezek a nyugalmazott tisztek és tábornokok sok esetben talán “saját volt kollégáikkal tárgyalják meg a hadi szerződéseket. . . mivel sok ilyen meg­rendelés van, nagy a közrejátszás veszélye,” mon­dotta Proxmire, majd a veszedelmes helyzetet még a következőkben fejtette ki: “Mikor a költségvetés java katonai célokra megy; mikor a költségek rendszeresen túlszár­nyalják a számítást és a legfontosabb katonai fegyver-rendszerek szerződéseiben a szállításnál 100—200 százalékkal túlhaladják a kialkudott költ­ségeket; mikor ezeket a szerződéseket nem üzleti tárgyalások, vagy pályázatok révén adják ki és mikor a legnagyobb üzemek több mint 2,000 volt niagasrangu katonatisztet tartanak alkalmazásban, akkor élesen felmerül a kérdés, valóban milyen szigorúan ellenőrzik az ilyen ügyeket és milyen hűségesen szolgálják ezekkel a közérdeket.” iwwwvmwwvwwvvwwwMwwiwww KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Thumbnails
Contents