Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-15 / 20. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 15, 1969. Mi történik az egyetemeken or A sajtó nem hasábokat, de oldalakat ír az ország egyetemi diákmozgalmáról. Úgy véljük, hogy az alant közölt két levél, az Amherst College elnökének és a Cornell Egyetem diákjának levele rámutat a diákok lázongásának lényegére és hogy miként torzitja el a polgári sajtó az eseményekről adott jelentést. A tiszta kép kialakításához nem kis mértékben járul hozzá "Peregrinus" küimunka- társunk ezen az oldalon közölt "Fasiszták és j barbárok" c. cikke. Az Amherst elnökének levele Nixon elnökhöz A következő levelet küldte dr. Calvin H. Plimpton, az Amherst College elnöke Nixon elnökhöz április 29-én: Az Amherst College tanári kara és diákjai rendkívüli két napot éltek át. A rendes oktatási tevékenységek helyett vitatkoztak, megbeszéléseket folytattak és sok mindent megfontolás tárgyává tettek. Ebből bizonyos meggyőződés alakult ki a felsőbb oktatás természetére és az oktatási intézetek vezetésére vonatkozólag. Világos, még sokat kell tennünk, mig rendbe szedjük házunk táját. Az a meggyőződésünk, és ezt be is bizonyítottuk az utóbbi napokban, hogy történhetnek változások, még alapvető változások is, fizikai erőszak nélkül. Minden erőnket és odaadásunkat megkívánja majd az elkövetkező hónapokban a változás összehangolása a folytonossággal, hogy a diákoknak állandóan módjuk legyen hozzászólni saját tanulmányaikhoz és az egyetem kormányzatához, az intellektuális fegyelem és az alkotóképesség tiszteletben tartásával. Ebből a két napból intézményünk azzal a megújult érzéssel került ki, hogy haladéktalanul és komolyan kell megvalósítanunk első célkitűzéseinket. U Sürgős tennivalók Mást is sürgősnek tartunk. Hisszük, hogy szót kell emelnünk, hogy világosan megmondjuk: nem fognak megszűnni a fennálló forrongások a fiatalok között és mindazok között, akik humánus, észszerű változásoknak szentelik magukat. Nem fognak megszűnni mindaddig, mig Ön és hazánk többi politikai vezetői hatásosabban, masz- szivabban és következetesebben szembe nem néznek országunk legfőbb társadalmi és külföldi problémáival. Az egyetemeken végbemenő forrongások részben abból erednek, hogy nagy távolság választja le az amerikai álmot az amerikai valóságtól. Nem lehet másként, minthogy azok az intézmények, amelyek a kritikus megismerés fejlesztésének, megőrzésének és növelésének szentelik magukat, felnyissák az emberek szemét, hogy meglássák társadalmunk sokféle árnyoldalát. A N. Y. Times tegnapi számában jelentették, hogy az ön kormányának 5 tagja “látszólag egyetér tett abban, hogy a zavargásokat a diákoknak egy kisebbsége idézte elő.” Az a meggyőződésünk, hogy súlyosan téves elgondolás ez, ha azt értik alatta, hogy a diákok és tanárok által érzett elkeseredésnek és tehetetlenségnek semmi valóságos és komoly oka nincs. A tervek elégtelenek Az ország számos egyetemén végbemenő átható, tartós nyugtalanság azt mutatja, hogy a zendülések nem csupán néhány összeesküvő tevékenységéből erednek, hanem abból a közösen érzett meggyőződésből, hogy az országnak nincs megfelelő terve társadalmunk kríziseinek megoldásására. Hogy a diákokat érdeklő problémákból csak egyet említsünk meg: a Kerner-Bizottság jelentése óta semmiféle határozott intézkedés nem történt a javaslatok megvalósítására. Nem állítjuk azt, hogy az egyetemek és felsőbb iskolák minden problémája a nagy társadalom betegségét tükrözi vissza. Ez nem felel meg a valóságnak. De állítjuk, hogy mindaddig, mig a politikai vezetőség szembe nem néz társadalmunk legsúlyosabb problémáival — az ország óriási mennyiségű vagyonának háborús célra való felhasználása, a sorozási rendszer igazságtalansága, a 23 millió főnyi szegény kritikus helyzete, faji kérdésekben életünk egyenlőtlen megosztása — mig mindezek meg nem történtek, nem lehet mást várni, minthogy azoknak az energiája és aggodalma, akik tudják, hogy változásra van szükség, az elkeseredésnek valamilyen kiutat keres. Még nagyobb szakadástól lehet tartani Tudjuk, hogy ennek a levélnek a megírásával egészen szokatlan módon szólalunk fel nyilvánosan a legégetőbb problémákról. Azon aggodalomtól sarkalva tesszük ezt, hogy kérdőre vonjuk a közhitet, hogy az egyetemi zavargások tisztán csak az egyetemek belügyei, vagy legfeljebb csak külső agitátorok befolyása alatt történnek. Továbbá azt is hisszük, hogy ha a politikai vezetők erre a téves feltevésre alapozva cselekszenek, a cselekedeteik még tovább mélyítik a szakadást az egyetemeken belül és az egyetemek és a társadalom között. Ha azonban megértik a diákok nyugtalanságának e fontos okozóját, akkor lehetséges lesz Önnek, Elnök Ur a fiatalok energiáját az ideálisabb, pozitivabb és jobb tettek útjára terelni, mely a mások megbecsülését tükrözi vissza. Az Ön befolyása megteremtheti azt a reményt, mely utat nyit a fiataloknak a fenkölt dolgok felé, aminek oly sok fiatal lelkesen szenteli magát és mi mindezeket támogatni fogjuk. Ezt a levelet az Amherst diákjai, fakultása és adminisztrációja túlnyomó többsége nevében küldöm, akik jelen voltak ma este a vitanapok záró- gyülésén. Ennek a levélnek a másolatait, mindazoknak az aláírásával ellátva, akik ehhez csatlakozni kívánnak, amilyen hamar csak lehet, szintén elküldjük. Egy Cornell hallgató levele A következő levél jelent meg a Patent Trader, Mt. Kisco, N. Y. -i helyi lap május 3-i számában: Ez a levél magyarázatot ad a Cornell Egyetemen lefolyt eseményekről. A diáktestület többsége meg botránkozva veszi tudomásul azokat a ferdítéseket, amelyeket a közönség körében terjesztenek. Kétségtelen, hogy voltak bizonyos körülmények. A fegyverek jelenléte egész biztosan egyike volt “Amerika nevében” a elme egy vastag könyvnek, kiadta a “Clergy and Laymen Corcemed About Vietnam”, amelynek tagjai közt van 10 püspök, 10 teológiai tanár, több más egyetemi tanár, egyházi vezető, rabbi; Martin Luther King is tagja volt. A kötetet Seymour Melman, a Columbia egyetem hires tanára szerkesztette, abban számos munkatárs több ezer idézetet gyűjtött ösz- sze a vezető amerikai újságokból, magazinokból, a külföldi sajtóból és tudósítók könyveiből az U.S. vietnami hadviseléséről; ugyanabban közölte a hadviselés módját szabályozó és korlátozó hágai és genfi nemzetközi egyezményeket, a “nürnbergi elveket”, amelyek alapján ott a náci háborús bűnösök ügyét tárgyalták, valamint az U.S. Army hadviselési szabályzatát. A könyvet ismertetni nem lehet, elejétől végéig újra le kellene itt irni. De ahhoz, amit itt mondani fogok, találomra kiragadok néhány adatót (a mü mindegyiknek megadja a pontos forrását): — Taylor kapitány (az U.S. v. vietnami követének és vezérkari főnökének, Kennedy elnök katonai tanácsadójának fia) skót whiskyt Ígért annak, aki először vágja le fejszével egy Vietcong fejét... Egy G. I. diadallal hozta be a levágott fejet; ez ott mindennapos, akár halottról, akár sebesültről van szó. (True) — A déli kormány a Vietcong halottakat nem tartja eltemetésre érdemesnek; az NFL tisztességgel eltemeti az amerikai halottakat. — A Marine Corps egy legénye agyonlőtt egy civilt és levágta a fülét; ez általános szokás. (Post> _ .4 LÉ ezeknek. De vegye mindenki tudomásul, a fegyverek csak jelen voltak, de nem használták azokat. Ezt közvetve az váltotta ki, hogy jónéhány fehér hallgató oktalanul és erőszakkal próbálta kidobni a feketéket közvetlenül az után, hogy elfoglalták a Willard Straight Hal!-t. Más események, mint például az égő kereszt a fekete nők diáklakása előtt, határozott félelmet keltett a fekete diákközösségben. Azt is vegyék tudomásul, hogy az Afro- American Society gyorsan elfogadta az egyetemi adminisztráció elismerési ajánlatát, mely a fakultás helybenhagyásától függ, mivel őszintén attól tartó'ttak,' hogy erőszakosságra kerülhet sor. Különösen kihangsúlyozom a fegyverek kérdését, mert erre fektette a fősulyt a sajtó, hogy szenzációt csináljon ebből á rendkívül kényes helyzetből. Mi itt a Cornellen elrettenve látjuk, hogyan kezelik ezeket a híreket. Néha úgy tűnik, mintha a valóság őszinte jelentése teljesen megszűnt volna. Most azonban szeretnék a Cornellen végbement események igazi jelentőségéhez hozzászólni. Az elmúlt hét feszültségekkel teli napjaiból egy uj egyetem magjai születtek. Nyugodtan mondhatom, ez nem túlzás. Az egyetem minden kollégiumában ujjászervezési mozgalom indult meg, azzal a kimondott céllal, hogy olyan intézmény jöjjön létre, amely a társadalmi változásokra érzékenyen reagál, mivel az egyetem maga is része ezeknek. Kiemelkedő fontosságra jutott annak az elismerése, hogy olyan főiskolai oktatásra van szükség, amely- jelentőséggel bir a jövőben várható társadalmi vál-. tozásokra akár a fehérek, akár a feketék között. Kérem, vegyék tudomásul, hogy ezt a fakultás és a diákok közös akcióval kezdeményezték s olyan közösségi szellemben, mely valóban felemelő. Mindannyian azt tartjuk legfontosabbnak, hogy a múlt közömbösségét gyökeresen kiirtsuk egész életünkből. Ritkán részesülhet az ember ilyen termékeny, felvilágosító tapasztalatokban. Ne higgyenek az ellenkező riportoknak; mi itt a Cornell Egyetemen jól tudjuk, hogy nem egy kedves jóbarát távozását siratjuk, hanem sokkal fontosabb emberi kapcsolat alapjait rakujk le. Seymour Burchman, Cornell University ’70 Mt. Kisco-i lakos — Young szenátor szerint az U.S. átadja foglyait a délvietnami katonáknak, ezek pedig megölik őket. (St. Louis Post) — A fogoly nem vallott, kidobták a repülőgépből .. Az áramot bekapcsolják nemi szervükbe... levágják ujjúkat, fülüket, nemi szervüket, kitépik körmüket. (N. Y. Herald Tribune.) — Ottinger képviselő szerint Hanoiban megsértették a nemzetközi jogot, amikor a városon keresztül vezették az amerikai hadifoglyokat. (Congressional Record.) — A tisztek kijelentették, hogy a Vietcong katonák árulók, reájuk nem érvényesek a genfi egyezmények. (New Republic) — U.S. tisztek jelen vannak a foglyok kínzásánál. — Sok Vietcong fogoly rövidesen belehal a kínzásba. (N. Y. Times.) — A tv lefilmezte a fogoly kivégzését. — Egyik rátérdelt, másik vizet pumpált az orrába. Az amerikaiak jól mulattak. (Commonweal.) — Az amerikai Central Intelligence Agency Vietcongnak maszkírozott embereket, hogy atroci fásokat kövessenek el és ezzel a Vietcong ellen szítsák a hangulatot. (The Sun.) — Spears ezredes, a Special Forces parancsnok (ezek a Cl A külön hadviselésének csapatai) élvezettel pöfékelt, a kivégzett hadifoglyok hullahegyét szemlélvén. ((Saigon.) — Csangkaisek hívei, a kínai zsoldosok kemény legények: dróttal átfúrják a foglyok kezét és arcát, nem. tudnak mozdulni. (Tokio.) (Folytatás a 9-ik oldalon) Fasiszták és barbárok
