Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-01 / 18. szám

Thursday, May 1, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 A kóborló riporter Irta: Buss Dezső mozaikok Nagyon sok ember Miamiba akar menni és Ha­vannába érkezik. A legokosabb, ha az ember Ha­vannába kér jegyet és akkor biztosan Miamiba érkezik. Akármerre jártam a világban, különböző orszá­gokban, a dollár nagy pénz volt, láttára mindenki­nek felcsillant a szeme. Ha valaki dollárokkal ren­delkezett, annak neve és hatalma volt. Nagyon soknál a dollár több volt, mint isten, vagy ember. Ma, ha egy doLárt tartok a kezemben, csak ötven centet szorongatok. Sarcamento, Californiában betévedtem egy üz­letbe, ahol mindenfélét árusítottak. Az ajtó mel­lett egy nyitott hordó állott, tele kis lepecsételt zárt kannákkal. A kis kannákra nyomtatott betűk­kel ez volt írva “Air”, ami annyit jelent, hogy le­vegő. Tíz cent kannánként. Azóta még mindig nem tértem magamhoz. Coney Islandon, a newyorki tengerpart szegény emberek részére szóló üdülőhelyén van egy étkező hely, neve Nathan. Ez a hely arról volt hires, hogy a világon a leghosszabb frankfurtert, vagy a leg­nagyobb hamburgert lehetett ott venni, rendes áron. Igaz, az régen volt. Ma már a Nathannél a frankfurterek mind rövidebbek, a hamburgerek mind kisebbek, soványabbak; Nathan pedig mind gazdagabb és gazdagabb. New York egyik külvárosában, White Plains-en kiváncsi tömeg tolongott az egyik borbélyüzlet előtt. Nagy volt a furakodás: megtudtam, hogy egy “hippy” nyiratkozik. Aki esetleg nem tudja mi az a hippy, menjen el bármelyik egyetem bejáratá­hoz, ott öt perc alatt megtudja, melyik a hippy és melyik nem. A felhőkarcoló 30. emeletén valami nyolc te­remnek megfelelő helyiségben impozáns irodák vannak berendezve. Az egyik ajtón bronztábla, amire ez volt ráírva: Kereskedelmi Ügynökség. Az irodákban kattogtak az írógépek, nagy volt a jö­vés-menés, a liftből csak úgy áradtak az emberek. Ennek a kereskedelmi ügynökségnek valami An­ton Cruger volt a feje. A Mr. Cruger sofőrös Ca­dillac-kai járt Kings Point-i kis kastélyából az kő- dába. Kis regényt lehetne Írni, hogyan élt nyolc éven át. Ma pedig Crugerman, mert ez az igazi neve, rácsok mögött tűnődik egy cellában és még csak fittyet sem hány a sok száz emberre és csa­ládra, akiknek a pénzét széles mosollyal elherdál­ta. A tanulság ebből az, hogy én inkább dolgozom. Nagy eseményeknek vagyunk szemtanúi manap­ság. Amint az újságokban olvassuk, a gettókban változások vannak, lázadnak a lakók a rettenetes elhanyagoltság ellen, ami a lakóházakban uralko­dik. Különösen sok szó esik a patkányok elterje­déséről. Ezek a patkányok gyermekeket támadnak meg és szabadon garázdálkodnak ezekben a rég elavult házakban. Most újabb mozgalom indult meg. Tudniillik a patkányok megelégelték a nyo­mort és nélkülözést, s csapatszámra mennek ven­dégeskedni a nagy urak bérpalotáiba, a Park Avenuen. Pár hónappal ezelőtt vendégem volt: egy fiatal­ember Budapestről, távoli rokonom. Villamossági mérnök. Valósággal el volt bűvölve New Yorktól. A három hét alatt mindennap korán kelt és egye­dül elindult városnézésre. Elég. jól beszél angolul és igy nem kellett aggódni miatta. Esténként el­mondta, miket látott, merre járt. Persze egész idejét a belvárosban töltötte, lenyűgözte a káprá­zatos forgalom, a lüktető élet. Végigjárta a muzeu­CSODÁK CSODÁJA... Arthur Naftalin, Minneapolis polgármestere, ki­jelentette, hogy nem pályázik az újraválasztásra. Tisztsége lejár ez év júniusában és örül, hogy megszabadul polgármesteri tisztségétől, mivel a helyzetet reménytelennek tartja. A város legtöbb polgára hajlandó lett volna ötödször is Arthur Naftalinra szavazni, aki többet tett a város problémáinak megoldására, mint elődei. Naftalinnak azonban nincs Ínyére, hogy olyan fába vágja fejszéjét, amibe — előre tudja —, hogy beletörik. “A szövetségi kormány pénzügyi támogatása nél­kül lehetetlen megoldani a város problémáit — mondja Naftalin polgármester — és a republiká­nus Nixon-kormány nem hajlandó egy demokrata polgármester által vezetett város segítségére siet­ni. Elegem volt.” Naftalin nem az egyedüli Naftalin, Minneapolis polgármestere nem az egyedüli, aki igy gondolkozik. Hasonló a vélemé­nye Joseph Barr, Pittsburgh, Milton Graham, Phoenix, Ariz., William Walsh, Syracuse, N.Y., Alex Smetka, Rochester. Minn., Thomas Currigan, Denver, Colo., A. W. Sorensen, Omaha, Neb., Ivan Allen, Atlanta, Ga., Charles Wright, Topeka, Kan­sas, Otto Festge, Madison, Wis., Sanford Brook­shire., Charlotte, N. C., Allen Thompson, Jackson, Miss, polgármestereknek és ki tudja, még hány­nak, akiről nem tudunk, A múltban az ország legtöbb városában a polgár- mester nemcsak hajlandó volt ujrajelöltetni magát, hanem nagyon is számított magas tisztségébe való újraválasztásra. Ez a helyzet azonban megváltozott. A legtöbb városban a polgármester úgy látja, hogy megold­hatatlan problémákkal áll szemben. Nagy zenei esemény New Yorkban! Most játsszák! Artkino bemutatja a ‘KATERINA IZMAILOVA’ c. Dmitry Shostakovich csodálatos operájából a Lady Macbeth of Mtsensk-ből készült színes, szélesvásznú filmet, Mikhail Shapiro rendezésében Gafina Vishnevskaya énekli a főszerepet "Nagyszerű film" — N. Y. Times Hétfőtől péntekig háromszor naponta: DÉLUTÁN 2.30-kor, ESTE 7.30-kor és 9.30-kor Szombat és vasárnap 1 órától folytatólagosan ★ REGENCY THEATRE Broadway a 67-ik utcánál. Telefon: 724-3700 ígéretek és teljesítmények Amikor Johnson elnök beharangozta a “Nagy­szerű Társadalom” bevezetését, a városok polgár- mesterei bekapcsolódtak a mozgalomba: a gettók felszámolásába, a nyomorban lévők segítségére, a szakképzetlenek kiképzésére, stb. E mozgalom el­lenzői minden hibát felhasználtak a polgármeste­rek elleni támadásra és azok, akiket a program segíteni volt hivatva, elégedetlenségüket szintén a polgármesterek ellen irányították. Ez a magyará­zata annak, hogy egyre több polgármester örül, ha megszabadulhat tisztségétől. Ezért csodák csodája, hogy New Yorkban a polgármesteri tisztségre ma sokkal többen pályáznak, mint bármikor ezelőtt. Annak ellenére, hogy Syracuse, Minneapolis, Pittsburgh és a többi városok problémája “kis­miska“ New York problémájához képest, legalább tiz demokrata és három republikánus pályázik a novemberi választásokon a polgármesteri tiszt­ségre. Karjanainen finn külügyminiszter az Uniténak adott nyilatkozatában állást foglalt az európai biz­tonsági értekezlet megtartása mellett. • Debré francia külügyminiszter, Rómába érke­zett, megkezdte tárgyalásait Nenni olasz külügy­miniszterrel. mókát, nevezetes épületeket, meg hidakat. Vitatkoztunk többek között, hogy mennyi nyo­morgó van itt, nemcsak egyének, de családok, akiknek alig van betevő falatjuk. Erre ő kivágta: Persze, láttam, voltam a Boweryben, ahol a járdán fekszenek és alszanak az emberek, akik nem akar­nak dolgozni és semmit sem lehet velük tenni. Ilyen káprázatos világban el sem tudom képzelni, hogy családok éheznek! Erre én azt ajánlottam, hogy a következő vasár­nap elviszem autómmal. Ez volt egyébként az utol­só vasárnapja. Egész nap keresztül-kasul utaztuk Harlemet, mindent, amit csak lehetett, megmutat­tam neki. Jó pár emberrel el is beszélgettünk. Es­tére már nagyon szótlan volt a fiatalember. Nem volt szükség magyarázatra. Csak annyit mondtam neki, hogy nem minden utca arany, ami fénylik. SZÖGESCSIZMÁÜAL AZ ARCÁBA Ez a fénykép díszíti a német Spiegel egy cikkét: félmeztelen “Vietcong“ fiút földre szorítanak, ál- lig fegyverzett délvietnami katona éppen az arcá­ba rúg. Amerikai “tanácsadók” nyugodtan regge­liznek mellette, majd jelentik: “szökés közben agyonlőtték.” Ez és sok más hasonló eset a tartalma F. Th. Reitemeyer hadnagy, v. papnövendék beadványá­nak az U.S. Army elleni perében, amelyben köve­teli, minősítsék őt jogosnak a katonai szolgálat megtagadására, lelkiismereti okból. Olyan esetek vannak benne, mint: aknára lépett GI holttestére mükart szereltek és koponyájának hiányzó részeit kiegészítették, hogy a szülők a temetési szertartá­son a koporsóba fektethessék. Reitemeyer sok ilyet tanult a Maryiand-i “Phoenix”-tanfolyamon, ahol előkészítették, hogyan kell a vietnami “in­frastruktúrát” (a felkelők közigazgatási szerveze­tét) kiküszöbölni. 18 embere volt, akiknek a vidé­ken mennél több “szimpatizánst” meg kellett öl- niök: a minimális havi kvóta 50 volt; ezeket előbb meg kellett találni, az elfogottakból vallomást ki­csikarni. Például egy civilnek — hogy a többit megijesszék — levágták a fejét, szemét, fülét, más testrészeit kiszegezték a háza elé. A sebesülteknek megmondták, csak akkor kapnak orvost, ha valla­nak — utána hagyták őket elvérezni; vagy még előbb levágták a fejüket. Voltak vidámabb esetek is: a “Vietcong” egy tóba merült, nádszálakon át vettek lélegzetet és nagyszerű mulatság volt nézni, mikor a bedobott gránátok levegőbe repítették őket, mint a halakat A katonai hatóság mindezt nem tagadta, de kö­zölte a hadnaggyal, hogy ha elfogják, vagy ha az U.S. a háborút elveszti, őt a genfi egyezmények és a nácik elleni nürnbergi perek elveinek értelmé­ben, mint háborús bűnöst el lehet Ítélni. Ami ezek után nem csodálható Vannak még egyes újságok Európában, amelyek az ilyet meg merik Írni és a közönségben olyan, felháborodást keltenek, mint itt Amerikában. Most a svéd tv bemutatta, hogyan gyalázzák meg, égetik el, szakítják szét, tapossák, illusztrálják gúnyraj­zokkal és sértő felírásokkal (többek között horog­kereszttel) a csillagos lobogókat. És részleteket hozott a “Fucknam” c. farsangi diák-szindarabbói, ami obszcén jelenetekkel gúnyolta és csúfolta az U.S. politikáját. Németországban pedig “Bordell- dorado”-nak nevezik Dél-Vietnamit (bordell: nyil­vános ház), amely névnek eredetét nem kell ma­gyarázni. Éppen most közöltek adatokat az expe­dients haderőben elterjedt nemi bajokról: egyes csapattestekben 79% a gonorrheások száma. IN MEMÓRIÁM Liebl Rudolfné, 1953 máj. 2, Trenton, N. J. Bachner Max, 1963 máj. 2, Miami Beach, Fia. Salóky Frank, 1963 máj. 3, Huntington, N. J. Hemm Julia, 1955 máj. 5, Miami, Fia. Rosenthal Dezső, 1967 máj. 4, Philadelphia, Pa. Greenfield Lajos, 1964 máj. 8, Bronx, N. Y. Piotrowsky John, 1967 máj. 7, Elsinore, Cal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents