Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-17 / 16. szám

Thursday, April 17, 1969. 5 I APRÓSÁGOK I Kovács Erzsi rovata Cincinnati, O.-ban volt egy tanitónő. Nem volt férjnél soha és leginkább arról volt ismeretes, hogy régi ruhákban járt és lyukas cipőben. Akik ismerték, sokat beszélgettek arról, kire, vagy mire költheti a pénzét. Most aztán, megtudták. 72 éves korában meghalt és amikor végrende- > letét felolvasták, mindenki megtudta, hogy mire is spórolta egész életében a pénzét. Legelőször is egy elegáns, gazdag temetést akart. Ami hétezer dolláron felül volt, azt a teme­tésre kell költeni és sírjának ápolására. Ami még ezen felül maradt — és jócskán maradt — azt az emlékének kell szentelni. Meg is orderozta, hogy mit akar. Finom, drága ruganyos matracot akar a kopor­sójába (innerspring) és ötezer dollárért egy emlék­ablakot a michigani egyetemen; ez az ablak a nyu­gati Oldalon legyen, ahol a nap leszáll. Miss Hook mindenről részletesen gondoskodott. Amig életében valósággal nyomorgott, a hosszú, tulvilági életben kényelmesen akar “élni” és mi­után szerette a naplementét, időnként el akar lá­togatni az egyetemre és ott akar egy ablakot, amin nézhesse a naplementét. Ez mind rendben van. Nekem semmi közöm ah­hoz, hogy valaki milyen matracon akar elporladni. Ahhoz sem, hogy elegáns temetést akar magának, meg kis ablakot. De miután azt Írják róla, hogy még külön extra diplomái is voltak, az már aztán egy kicsit gondolkodóba ejt. Ebben a furcsa históriában engem az érdekel, hogy ez az extra egyetemet végzett tanitónő, aki ilyen végrendeletet hagyott, hogyan tanította a gyermekeket? Mire tanította őket? Már maga az a tény is, hogy elég jól fizetett tanitónő létére lyu­kas cipóban, régi kopott ruhában járt, feltűnést kelthetett és a cincinnati-i iskola igazgatósága utánanézhetett volna, hogy a gyerekekkel szemben milyen furcsa dolgokat müveit? Miért nem vizitel­ték meg az osztályát időnként, és ha látták — mert valószínűleg észre lehetett venni rajta, hogy mi baja, miért nem zárták be egy szép, elegáns elme­gyógyintézetbe, ahol kapott volna a pénzéért jó ruganyos matracot és egy nyugati ablakot is, ahon­nan nézhette volna a naplementét. De nem lett volna alkalma a zsenge gyermekek agyát elsötétí­teni. \ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Victor Perlő: Töröljék el a pótadót! — Negyedik közlemény — A szakszervezetek legfőbb követelése a vietnami háború költségeinek fedezésére kivetett pótadó el­törlése. Felhívjuk Nixon elnököt, tartsa be kam- pányigéretét, ne újítsa fel ezt az adót amikor 1969 júniusban lejár. De Nixon máris sürgeti a meg­hosszabbítást. Kennedy pénzügyminiszter pedig azt kéri, hogy több mint egy évvel hosszabbítsák meg. A Times jelentése szerint: “Kennedy azt mondot­ta, hogy a kereskedelmi és egyéni jövedelmi pót­adó közvetlenül kapcsolódik a vietnami háború­hoz, mely, a kormány kalkulációi szerint a jelenle­gi színvonalon marad a következő 22 hónapig.” Nixon embere igy hát bevallja, hogy a kormány­zat csak színlelve folytat tárgyalásokat Párizsban és hamisan jelenti, hogy a csapatok egy részét eb­ben az évben hazahívja. Kennedy azt is bevallja, hogy Nixon a kampánya alatt sem mondott iga­zat, mert a háború teljes anyagi terheit ezután is a dolgozók vállára szándékszik helyezni. De várjunk csak — nem azt mondta Kennedy, hogy ezentúl is kivetik a pótadót úgy a kereske­delmi, mint a személyes jövedelemre, kapitalis­tákra és dolgozókra egyaránt? Hivatalosan igen, de valóságban a helyzet megdöbbentően más képet mutat. Az 1965-ös és 1970-es költségvetés valósá­gos adórátáit összehasonlítva, a következők tűn­nek ki; v* A dolgozók valóságos pótadója 1970-ban nem 10 százalék, hanem 45 százalék lesz! v* A kapitalisták valóságos pótadója nulla lesz. A nagyvállalatok valóságos pótadója nulla lesz. Ezeknek a bizonyítására összehasonlítjuk egy kalendáriumi év jövedelmeit a 6 hónappal később végződő költségvetési év adófizetéseivel. Hogyan lett a 10%-ból 45%? A bérek és fizetések 1964-ben 333.7 milliárd dollárt tettek ki. A szövetségi jövedelmi adók ösz- szege az 1965-ös költségvetési évben 463.5 milliárd dollár volt. A költségvetési hivatal az adók előre kalkulásánál Tigy számítja- 1969-ben a szemé­lyes jövedelmek 7.3%-kal emelkednek, ha a bérek és fizetések is ugyanilyen százalékkal emelkednek s igy a teljes adóbevétel ez évben 493.3 milliárd dollár lesz. Az 1970-es évben a fizetésekből vissza­tartandó jövedelmi adók ennek több mint 16%-át teszik ki. Ha a béreket és fizetéseket még mindig csak átlag 11%-os alapon adóztatnák, mint a viet­nami beavatkozás előtt, a visszatartott adók össze­ge csak 54.9 milliárd dollár volna. így 24.9 mil­liárd dollárt tesz ki a visszatartott adótöbblet. Kerek számban a dolgozók kb. 25 milliárd dol­lár "póadót" fognak fizetni. Vagyis: az 55 milliárdnak 45%-át a régi ráta szerint fizetik. Á munkások valóságos vietnami háborús “pótadója” tehát 45 százalék. Hogyan lett a 10 százalékból nulla? A személyes tulajdonból eredő jövedelmek ösz- szege 1964-ben 123 milliárd dollárt tett ki. “Más” személyes adók, melyeket a tulajdonból eredő jö­vedelem után fizetnek, 16.8 milliárd dollár összeg­ben, a tulajdonból eredő jövedelmek 13.7%-át ké­pezték. Az 1969-es évre a személyes tulajdonból eredő jövedelmek összegét 172.3 milliárd dollár­ban állapítják meg. A költségvetési hivatal a “más” jövedelemből eredő adókat az 1970-es költ­ségvetési évre 23.4 milliárd dollárban kalkulálja, mely a kalkulált tulajdonból eredő jövedelem ösz- szegének 13.6%-át képezi. Ez valamivel kisebb százalék, mint amennyit öt évvel ezelőtt fizettek. Ez mutatja, hogy öt év alatt a kapitalisták any- •nyira “kifinomitották” az adófizetés elkerülését és az adókibuvókat, hogy teljesen kárpótolva lettek a 10 százalékos pótadóért. Papíron megfizetik a pót adót, de a gyakorlatban nem. Vegyék figyelembe az olvasók ezt a megdöb­bentő tényt: Az 1970-es költségvetési évre kalku­lált jövedelmi adók a bérek és fizetések 16%-át teszik ki, de a tulajdonból eredő jövedelem után csak 43.6% adót fizetnek. Vagyis, magasabb adó­kulcs szerint vetik ki a személyes jövedelmi adót a munkásokra, akik kevésbé képesek azt megfi­zetni, mint a kapitalistákra, akik azt sokkal köny­nyebben megfizethetnék. A vállalati adók rátájá­ban sem történik úgyszólván semmi változás. Az U.S. nagyvállalatok profit-többletük után kü­lön adót fizettek az első és második világháború, valamint a koreai háború alatt. A vietnami hábo­rúból nagyobb profit-többletük van, mint valaha, anélkül, hogy erre egy cent adót is fizetnének; sőt, még a 10%-os pótadót is megtakarítják. A gazdag egyének személyes adójukban pedig leg­alább ugyanannyi, vagy még több adómegtakarí­tással usszák meg. Konklúziók Az eddig felsoroltak a következő konklúziókra vezetnek: A vietnami háború befejezése és a pót­adó megszüntetése azonnali szükségletté vált. Ez a munkások terhét valamennyire megkönnyíti. De az igazságtalan adórendszert ez még nem változ­tatja meg -— mely évről évre nagyobb arányban helyezi az adóterhet a dolgozókra— és csak ideig- . lenesen segítene. Ugyanakkor a kapitalisták és nagyvállalatok is adókedvezményben részesülné­nek, de az ő számukra ez végérvényes kedvezmény lenne. Épp ezért sokkal nagyobb adóváltoztatásokra van szükség. Olyan adóreformokra, melyek lénye­gesen redukálnák a dolgozók és a szegények való­ságos adóját és lényegesen emelnék a kapitalis­ták, nagyvállalatok és a gazdagok által fizetett adót. ÖSSZEESKÜVŐK A new yorki rendőrség letartóztatta a Fekete Panther Párt több (21) tagját, azzal a váddal, hogy bombamerényletet terveztek a Macy és más nagy áruházak ellen. Nem lehet tudni, milyen bi­zonyítékokkal tudja a városi rendőrség alátá­masztani a vádakat? Tudjuk, hogy a letartóztatott egyének fogság­ban vannak, mert nem képesek letétbe helyezni a bíróság által egy-egy vádlottra kiszabott 100,000 dolláros biztosítékot. Tudjuk azt is, hogy Összeesküvők élvezik a sza­badságukat és összeesküvésük eredményét is. Az drszág olajbáróinak összeesküvésére utalunk. A Texaco olajvállalat ez év február 24.-én a gazolin árát 0.6 centtel emelte gallononként. Hét napra rá az ország minden nagy olajvállalata kö­vette a Texaco példáját. Azóta minden alkalommal, amikor gazolint vá­sárolok, 0,6 centtel többet kell fizetnem gallonon­ként, százmillió autótulajdonos társammal együtt. Az olaj bárók összeesküvése olyan szembeötlő, hogy 14 szenátor átiratban kérte az igazságügy- minisztériumot, vizsgálja ki, hogyan történt, úgy­szólván egyidőben a különböző társaságok által forgalomba hozott gazolin árának emelkedése ? Egyik összeesküvés követi a másikat Az ország alumínium-királyai sem akarnak az olajbárók mögött maradni. Ők is összeesküdtek a vásárló közönség ellen. Ők azonban sokkal ravaszabbul hajtják végre összeesküvésüket. A következő módszert hasz­nálják : 1. Az Olin Mathieson vállalat fontonként 2 centtel emelte az aluminium és alumínium-ter­mékek árát. 2. A Kaiser Aluminum és az Aluminum Co. of America erre felemelte gyártmányainak árát V2 és 2 centtel, vagyis nem ugyanannyivaj mindert gyártmányát. 3. Az Olin Mathieson vállalat erre leszállította a gyártmányok árát ugyanolyan szintre, mint a többi gyárosok. Ilyen manőverekkel “bizonyítják”, hogy nincs összeesküvésről szó, hogy a kereslet és kinálat törvénye érvéflybén van, hogy versengés áll fenn az alumínium-vállalatok között. Más a módszer, de az eredmény ugyanaz. A fent említett összeesküvők tetteire van bizonyíték. Mé­gis szabadon vannak, őket nem tartóztatják le. Őket nem vetik börtönbe. Ők a társadalom oszlo­pai. g. e. gSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsSSJ SOBEL I OVERSEAS CORP. I IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, Ü. S. A. I 210 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 1 í (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490. I Vámmentes küldemények és gyógyszerek * Magyarországra! I CSEHSZLOVÁKIÁBA I IKKA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete | SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT J I UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE \ LÁTOGATÓK KIHOZATALA SSSBSSSSSSSSSS8S 5ä \ ------ — ------­RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva

Next

/
Thumbnails
Contents