Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-29 / 33. szám

Thursday, August 29, 1968.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

Mi történik a tolvajokkal?

A nagy felismerés

Több mint 13 évvel ezelőtt, az akkor még csak egy évtizedes múltra visszatekintő magyar szocialista rendszerben élő egyháznak az államhoz való viszonyáról elmélkedve, rovatomban — többek kö- -zött — a következőket mondtam: (Lásd: “Egy évtized tükrében” — 1955. március 31.)

“Az Egyház — s itt nem egyes felekezetekről, hanem az egyetemes Egyházról beszélek — mindig azon az oldalon állt, amely a fennálló rend megőrzését és megerősitését tekintette feladatának, tehát a mindenkori uralkodó osztálynak az érdekeit szolgálta. És tette ezt ugyanolyan céltudatossággal és elszántsággal például a feudális rendszerben, mint ahogy tette az abszolutisztikus monarchiában, a kapitalista köztársaságban, vagy a katonai diktatúrában. Lett légyen az bármilyen kormányforma, az Egyház mindig össze tudta egyeztetni a saját érdekeit a hatalmon lévők érdekeivel és azokat mindig kész volt megvédeni teljes erejével. Ebbéli igyekezetében mindenkor szemben találta magát a tömegek érdekeivel — azt talán mondanom sem kell. Aki a történelmi fejlődés kerekét — ha csak ideiglenesen is meg akarja állítani vagy le akarja lassítani, az voltaképpen a tömegek érdekei ellen harcol, már pedig az Egyház nem arra hivattatott el, hogy segítsen a kevesek uralmát megerősíteni a sokak felett, hanem arra, hogy a sokak boldogulásán munkálkodjék...

“Az az Egyház, amely oly hűségesen ki tudta szolgálni a feudális rendszert; az az Egyház, amely oly harmonikusan tudott együttműködni az abszolutizmussal; az az Egyház, amely minden zökkenő nélkül képes fungálni egy kapitalista köztársaságban vagy egy katonai diktatúrában — miért ne tudná ugynez az Egyház megtalálni a helyét és betölteni a hivatását egy szocialista államban?! Én a legjobb akarat mellett sem találok semmiféle magyarázatot vagy mentséget erre.

“Az Egyház szerepe változatlanul ugyanaz minden rendszerben: hirdetni a Krisztus evangéliumát, hiveket nyerni és szolgálni a hivek közösségét. Ezt a szerepét akármilyen rendszerben hűségesen betöltheti, de ha már árnyalatokat keresünk, bizvást mondhatjuk, hogy egy szocialista társadalomban az Egyház sokkal hatásosabban és eredményesebben végezheti feladatát, mint bármely más rendszerben, mert hiszen ez a rendszer áll legközelebb a krisztusi gondolathoz, ez a rendszer áll legközelebbi rokonságban az őskereszténység gyakorlatával.”

C+S>

Miért idézek ebből a már-már elsárgult cikkemből? Csak azért, hogy megosszam az olvasóval afeletti örömömet, hogy hazánk felszabadulása után 23 évvel és az állam, valamint az Egyház között létrejött, korszakalkotó Egyezmény aláírása után 20 esztendővel, minden kétséget kizáróan igazolva látom 13 évvel ezelőtt — de már sokkal régebben is — hangoztatott álláspontomat, hogy az Egyház igenis megtalálhatja az őt megillető helyet és betöltheti hivatását egy szocialista államban, sőt — mi több! — sokkal hatásosabban és eredményesebben végezheti feladatát egy szocialista társadalomban, mint bármely más rendszerben. Hogy’ kigunyoltak és lepocskondiáztak engem ezért a “nevetséges, kárhozatos. Egyház-ellenes, eretnek” vélekedésemért az amerikai-magyar kollégák...!

Ezeknek a papoknak és híveiknek melegen ajánlom, hogy olvassák el — de a tárgyhoz illő komolysággal és figyelemmel! — dr. Bartha Tibor tiszántúli református püspöknek, a Zsinati Tanács elnökének, a ma már nemzetközi tekintélyszámba menő, kiváló egyházférfiunak a hatalmas cikkét, amely a “Reformátusok Lapja” julius 7-i számának első oldalát foglalja el “A megújulás és a szolgálat húsz esztendeje” cim alatt. (Olvasóim talán visszaemlékeznek: “Otthon jártam” cimü beszámolómban annakidején — idestova nyolc évvel ezelőtt — közöltem dr. Bartha püspökkel folytatott, beható és meghitt beszélgetésemet.)

A fenti kérdésre nem lehet egyszerűen felelni. Vannak ugyanis tolvajok, akiket vád alá helyeznek, törvény elé állítanak, elitéinek és börtönbe vetnek, ha elcsípik őket. Vannak azután olyan tolvajok, akiket — ha rajtacsipnek, vád alá helyeznek és elitéinek — nem kerülnek börtönbe, sőt továbbra is lehetőségük nyílik a rablásra.

Mindez hihetetlenül hangzik, de mégis igy van.

Vegyük csak a legújabb esetet.

Négymillió dollárt loptak

Egy szövetségi esküdtszék 30 pontból álló vádiratban azt állítja, hogy az Akron, O.-ban működő Alsco vállalat vezetői négymillió dollárral károsították meg az Egyesült Államok kormányát.

A részletes vádirat kimutatja, hogy az Alsco vállalat 1962 óta 60 millió dollárnyi rendelést kapott a hadiflotta (Navy Department) hivataltól rakéta- inditó készülékekre.

Az Alsco tulajdonosai, intézői nem elégedtek meg annyi haszonnal, amennyit hivatalosan, törvényesen bezsebelhetnek. Mint olyan sokan, ők is úgy vélték, hogy most van itt az alkalom a gyors meggazdagodásra és egy kis elképzeléssel, egy kis furfanggal jó pár millió dollárt lehet zsebre rakni.

Nagy leleményességgel felállítottak két látszatvállalatot (dummy corporation), melyek számlákat nyújtottak be a Navy Departmenthez el nem végzett munkák fejében. így négymillió dollárt kolA főtiszteletü püspök ur a fenthivatkozott cikkben főképpen a két évtizeddel ezelőtt létrejött Egyezmény kiértékelésével foglalkozik és rámutat azokra a fejleményekre, amelyeket az Egyezményben lefektetett irányelvek követése eredményezett. A Zsinati Tanács legutóbbi ülésén megnyilvánult állásfoglalást idézve, mindjárt a cikk elején megállapítja, hogy “az állam és az egyház harmonikus, jó viszonya szilárd elvi alapokra épült és ezek az elvi alapok kiállották az idő próbáját." (A hangsúly itt is, egyebütt is az enyém.)

Majd igy folytatja:

“Az egyház és az állam közötti Egyezmény — melynek 20. évfordulójára emlékezünk — két alaptételt szögez le: az uj magyar állam, a szocialista Magyarország elismeri a Magyarországi Református Egyházat és annak működését biztosítja; másrészt egyházunk Istentől rendelt felsőbb- ségnek ismeri el és elfogadja az uj társadalmi rendet és a Magyar Népköztársaság állama iránt hűségét nyilvánítja.”

Ezután egy történelmi visszapillantás következik, amelyből egyes részeket itt idézek:

‘‘Az ország húsz évvel ezelőtt még mindig az elvesztett háború súlyos tehertételével küzdött ugyan, de már sikeresen építette az uj társadalmi rendet, az uj Magyarországot. Az országépités egyben gyökeres társadalmi változások végrehajtását is jelentette. Megtörtént már a nagybirtokrendszer felszámolása, a földosztás. A nagyipar s a nagy tőke a munkásosztály birtokába került. Abban a helyzetben az egyház előtt kikerülhetetlen követelményként állott a megújulás igénye. Egyházunknak arra az alapvető kérdésre kellett világos választ adnia, hogy az egyház megújulása szemben álljon-e a társadalom megújulásával, vagy azzal összhangban, azt támogassa. El kellett utasítania egyházunknak azt a kisértést — melyet igen nagy erők sugalmaztak —, hogy ne az Ítéletet, ne a bün- bánatot, a megtérést és az engedelmességet keresse és fogadja el Isten kezéből, hanem valamiféle, az uj társadalmi rend ellen irányuló politikai párttá legyen. Ezt a kisértést — Istennek legyen hála — egyházunk elkerülte ..."

“Azután döntő módon határozta meg az Egyezmény megkötése idején fennálló egyházi viszonyainkat a külföldi testvéregyházak felénk forduló figyelme. Ők; érthető módon, az évszázados testvéri kapcsolatok alapján is különös együttérzéssel és érdeklődéssel kisérték azt a teológiai folyamatot, amely célul tűzte ki az egyház helyének és szolgálatának megkeresését az uj társadalmi rendben. Ezt az érdeklődést hűségesen fejezi ki Barth Ká- rolynak az a megállapítása, amely szerint a Magyarországi Református Egyháznak az uj magyar

lektáltak olyasmiért, amiért nem nyújtottak ellenszolgáltatást.

Jellemző, hogy ezt a nagy összeget az Alsco vállalat vezetői, Andrew L. Stone és Francis N. Rosenbaum, svájci bankokban helyezték el, mint más nemzetközi tolvajok.

Kétségtelen, hogy tolvajok voltak, vannak és lesznek. Amit Stone és Rosenbaum urak tettek; az nem uj és nem is ez az ami főleg felháborító.

A felháborító a dologban az, hogy miután az igazságügyminisztérium vizsgálatot indított az Alsco vállalat ellen és miután a szövetségi esküdtszék 30 pontos vádiratot hozott nyilvánosságra Ellenük, a kormány hadiflotta hivatala újabb 13.9 millió dolláros rendelést adott a cégnek rakétainditó készülékekre.

Az indok: csupán ez a vállalat gyárt 2.75 intaes rakétainditó készülékeket.

ÍTÉLET FRANKFURTBAN

Megírtuk, hogy Kiesinger német kancellár tanúskodott egy volt német diplomata védelmében, aki azt vallotta, nem tudta, hogy a deportált 30 ezer görög zsidóra milyen sors várt. A kancellár persze azt vallotta, ő sem tudott semmiről — de a bíróság nyilván nem hitt neki, mert most 8 évi fegyházra Ítélte Fritz Gebhardt von Hahn német diplomatát a görög zsidók elpusztításában való bűn- részességért. Vajon sorra kerül-e a kancellár is?

államban való elhelyezkedése példamutató jelentőségű lehet a világkereszténység számára is."

“Az Egyezményben kifejeződik az uj magyar államnak az az elvi álláspontja, amely az egyház és állam teljes szétválasztására irányul, továbbá az az alapelv, hogy az uj magyar államban vallási egyenlőség és teljes értelemben vett lelkiismereti szabadság van. Mindkét elvi álláspont forradalmi változást jelöl a korábbi viszonyokhoz képest, amikor az egyházak — köztük Magyarországi Református Egyházunk is — ezer szállal fonódtak össze ? letűnt társadalmi renddel. Gyökeres változást jelez abban az értelemben is, hogy Magyarországon a felszabadulás óta nem lehetnek kivételezett egyházak, valamennyi vallásnak és felekezetnek egyenlő jogai és kötelezettségei vannak. Ez számunkba is előnyöket hozott..., azonban a kisebb evangéliumi felekezetek, mint a baptisták és metodisták, csak az uj államban érezhették igazán szabadnak és egyenjogunak magukat." >

“Most, az Egyezmény huszadik évfordulóján, megállapíthatjuk, hogy mind a szocialista társadalmi rend, mind a keresztyén egyházak — és köztük Magyarországi Református Egyházunk is — jobban megismerték egymást. Bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalmi rend ERKÖLCSILEG MA- GASABBRENDÜ, mint a letűnt és megítélt tegnap társadalmi rendje. .."

"A nagy felismerés az volt, hogy azok, akik az ember javát tartják az emberi társadalom legfőbb törekvésének, együtt tudnak működni még abban az esetben is, ha különböző sugallatok alapján, vallják is az emberszeretet törvényét. A keresztyenyek akik Isten parancsából folyó kötelességüknek tekintik az emberszeretet követelményét és a marxisták, akik a józan ész alapján követnek humanista célokat, BÉKESSÉGBEN, EGYMÁST MEGBECSÜLVE TUDNAK EGYÜTTMŰKÖDNI AZ EMBER JAVÁRA ÉS HAZÁNK BOLDOGULÁSÁNAK ELŐMOZDÍTÁSÁRA.”

Végül a tudós püspök azzal fejezi be nagyvonalú cikkét, hogy a húsz évvel ezelőtt megkötött Egyezményt a Zsinati Tanács olyan alapokmánynak tekinti, amely lehetőséget ad az állammal fennálló jó viszony további munkálására, elmélyítésére és bővítésére.

Kell ehhez kommentár? Ha kell, az legföljebb csak ez lehet: Itt ugyan csupán a református egyháznak és a szocialista államnak az egymáshoz való viszonyáról van szó. de az idézett megállapítások bármely más felekezetre is alkalmazhatók, mert hiszen az uj társadalomban NINCS HELY a vallások közötti megkülönböztetések számára — ott minden felekezetnek azonos jogai vannak...

I

Irja: Rev. Gross A. László

_________________B. D., Th. M.______________