Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-29 / 33. szám

Thursday, August 29, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Mi történik a tolvajokkal? A nagy felismerés Több mint 13 évvel ezelőtt, az akkor még csak egy évtizedes múltra visszatekintő magyar szocia­lista rendszerben élő egyháznak az államhoz való viszonyáról elmélkedve, rovatomban — többek kö- -zött — a következőket mondtam: (Lásd: “Egy évti­zed tükrében” — 1955. március 31.) “Az Egyház — s itt nem egyes felekezetekről, hanem az egyetemes Egyházról beszélek — min­dig azon az oldalon állt, amely a fennálló rend megőrzését és megerősitését tekintette feladatá­nak, tehát a mindenkori uralkodó osztálynak az érdekeit szolgálta. És tette ezt ugyanolyan céltuda­tossággal és elszántsággal például a feudális rend­szerben, mint ahogy tette az abszolutisztikus mo­narchiában, a kapitalista köztársaságban, vagy a katonai diktatúrában. Lett légyen az bármilyen kormányforma, az Egyház mindig össze tudta egyeztetni a saját érdekeit a hatalmon lévők ér­dekeivel és azokat mindig kész volt megvédeni tel­jes erejével. Ebbéli igyekezetében minden­kor szemben találta magát a tömegek érdekei­vel — azt talán mondanom sem kell. Aki a törté­nelmi fejlődés kerekét — ha csak ideiglenesen is meg akarja állítani vagy le akarja lassítani, az voltaképpen a tömegek érdekei ellen harcol, már pedig az Egyház nem arra hivattatott el, hogy se­gítsen a kevesek uralmát megerősíteni a sokak felett, hanem arra, hogy a sokak boldogulásán munkálkodjék... “Az az Egyház, amely oly hűségesen ki tudta szolgálni a feudális rendszert; az az Egyház, amely oly harmonikusan tudott együttműködni az abszo­lutizmussal; az az Egyház, amely minden zökkenő nélkül képes fungálni egy kapitalista köztársaság­ban vagy egy katonai diktatúrában — miért ne tudná ugynez az Egyház megtalálni a helyét és betölteni a hivatását egy szocialista államban?! Én a legjobb akarat mellett sem találok semmifé­le magyarázatot vagy mentséget erre. “Az Egyház szerepe változatlanul ugyanaz min­den rendszerben: hirdetni a Krisztus evangéliu­mát, hiveket nyerni és szolgálni a hivek közössé­gét. Ezt a szerepét akármilyen rendszerben hűsé­gesen betöltheti, de ha már árnyalatokat kere­sünk, bizvást mondhatjuk, hogy egy szocialista társadalomban az Egyház sokkal hatásosabban és eredményesebben végezheti feladatát, mint bár­mely más rendszerben, mert hiszen ez a rendszer áll legközelebb a krisztusi gondolathoz, ez a rend­szer áll legközelebbi rokonságban az őskeresztény­ség gyakorlatával.” C+S> Miért idézek ebből a már-már elsárgult cikkem­ből? Csak azért, hogy megosszam az olvasóval afe­letti örömömet, hogy hazánk felszabadulása után 23 évvel és az állam, valamint az Egyház között létrejött, korszakalkotó Egyezmény aláírása után 20 esztendővel, minden kétséget kizáróan igazol­va látom 13 évvel ezelőtt — de már sokkal régeb­ben is — hangoztatott álláspontomat, hogy az Egyház igenis megtalálhatja az őt megillető he­lyet és betöltheti hivatását egy szocialista állam­ban, sőt — mi több! — sokkal hatásosabban és eredményesebben végezheti feladatát egy szocia­lista társadalomban, mint bármely más rendszer­ben. Hogy’ kigunyoltak és lepocskondiáztak engem ezért a “nevetséges, kárhozatos. Egyház-ellenes, eretnek” vélekedésemért az amerikai-magyar kol­légák...! Ezeknek a papoknak és híveiknek melegen aján­lom, hogy olvassák el — de a tárgyhoz illő komoly­sággal és figyelemmel! — dr. Bartha Tibor tiszán­túli református püspöknek, a Zsinati Tanács elnö­kének, a ma már nemzetközi tekintélyszámba me­nő, kiváló egyházférfiunak a hatalmas cikkét, amely a “Reformátusok Lapja” julius 7-i számának első oldalát foglalja el “A megújulás és a szolgá­lat húsz esztendeje” cim alatt. (Olvasóim talán visszaemlékeznek: “Otthon jártam” cimü beszámo­lómban annakidején — idestova nyolc évvel ez­előtt — közöltem dr. Bartha püspökkel folytatott, beható és meghitt beszélgetésemet.) A fenti kérdésre nem lehet egyszerűen felelni. Vannak ugyanis tolvajok, akiket vád alá helyez­nek, törvény elé állítanak, elitéinek és börtönbe vetnek, ha elcsípik őket. Vannak azután olyan tol­vajok, akiket — ha rajtacsipnek, vád alá helyez­nek és elitéinek — nem kerülnek börtönbe, sőt továbbra is lehetőségük nyílik a rablásra. Mindez hihetetlenül hangzik, de mégis igy van. Vegyük csak a legújabb esetet. Négymillió dollárt loptak Egy szövetségi esküdtszék 30 pontból álló vád­iratban azt állítja, hogy az Akron, O.-ban működő Alsco vállalat vezetői négymillió dollárral károsí­tották meg az Egyesült Államok kormányát. A részletes vádirat kimutatja, hogy az Alsco vál­lalat 1962 óta 60 millió dollárnyi rendelést kapott a hadiflotta (Navy Department) hivataltól rakéta- inditó készülékekre. Az Alsco tulajdonosai, intézői nem elégedtek meg annyi haszonnal, amennyit hivatalosan, törvé­nyesen bezsebelhetnek. Mint olyan sokan, ők is úgy vélték, hogy most van itt az alkalom a gyors meggazdagodásra és egy kis elképzeléssel, egy kis furfanggal jó pár millió dollárt lehet zsebre rakni. Nagy leleményességgel felállítottak két látszat­vállalatot (dummy corporation), melyek számlákat nyújtottak be a Navy Departmenthez el nem vég­zett munkák fejében. így négymillió dollárt kol­A főtiszteletü püspök ur a fenthivatkozott cikk­ben főképpen a két évtizeddel ezelőtt létrejött Egyezmény kiértékelésével foglalkozik és rámutat azokra a fejleményekre, amelyeket az Egyezmény­ben lefektetett irányelvek követése eredményezett. A Zsinati Tanács legutóbbi ülésén megnyilvánult állásfoglalást idézve, mindjárt a cikk elején meg­állapítja, hogy “az állam és az egyház harmonikus, jó viszonya szilárd elvi alapokra épült és ezek az elvi alapok kiállották az idő próbáját." (A hang­súly itt is, egyebütt is az enyém.) Majd igy folytatja: “Az egyház és az állam közötti Egyezmény — melynek 20. évfordulójára emlékezünk — két alaptételt szögez le: az uj magyar állam, a szocia­lista Magyarország elismeri a Magyarországi Re­formátus Egyházat és annak működését biztosít­ja; másrészt egyházunk Istentől rendelt felsőbb- ségnek ismeri el és elfogadja az uj társadalmi ren­det és a Magyar Népköztársaság állama iránt hű­ségét nyilvánítja.” Ezután egy történelmi visszapillantás követke­zik, amelyből egyes részeket itt idézek: ‘‘Az ország húsz évvel ezelőtt még mindig az elvesztett háború súlyos tehertételével küzdött ugyan, de már sikeresen építette az uj társadalmi rendet, az uj Magyarországot. Az országépités egy­ben gyökeres társadalmi változások végrehajtását is jelentette. Megtörtént már a nagybirtokrend­szer felszámolása, a földosztás. A nagyipar s a nagy tőke a munkásosztály birtokába került. Abban a helyzetben az egyház előtt kikerülhetetlen követel­ményként állott a megújulás igénye. Egyházunk­nak arra az alapvető kérdésre kellett világos vá­laszt adnia, hogy az egyház megújulása szemben álljon-e a társadalom megújulásával, vagy azzal összhangban, azt támogassa. El kellett utasítania egyházunknak azt a kisértést — melyet igen nagy erők sugalmaztak —, hogy ne az Ítéletet, ne a bün- bánatot, a megtérést és az engedelmességet keres­se és fogadja el Isten kezéből, hanem valamiféle, az uj társadalmi rend ellen irányuló politikai párt­tá legyen. Ezt a kisértést — Istennek legyen hála — egyházunk elkerülte ..." “Azután döntő módon határozta meg az Egyez­mény megkötése idején fennálló egyházi viszonya­inkat a külföldi testvéregyházak felénk forduló fi­gyelme. Ők; érthető módon, az évszázados testvéri kapcsolatok alapján is különös együttérzéssel és érdeklődéssel kisérték azt a teológiai folyamatot, amely célul tűzte ki az egyház helyének és szol­gálatának megkeresését az uj társadalmi rendben. Ezt az érdeklődést hűségesen fejezi ki Barth Ká- rolynak az a megállapítása, amely szerint a Ma­gyarországi Református Egyháznak az uj magyar lektáltak olyasmiért, amiért nem nyújtottak ellen­szolgáltatást. Jellemző, hogy ezt a nagy összeget az Alsco vál­lalat vezetői, Andrew L. Stone és Francis N. Rosen­baum, svájci bankokban helyezték el, mint más nemzetközi tolvajok. Kétségtelen, hogy tolvajok voltak, vannak és lesznek. Amit Stone és Rosenbaum urak tettek; az nem uj és nem is ez az ami főleg felháborító. A felháborító a dologban az, hogy miután az igazságügyminisztérium vizsgálatot indított az Alsco vállalat ellen és miután a szövetségi esküdt­szék 30 pontos vádiratot hozott nyilvánosságra Elle­nük, a kormány hadiflotta hivatala újabb 13.9 mil­lió dolláros rendelést adott a cégnek rakétainditó készülékekre. Az indok: csupán ez a vállalat gyárt 2.75 intaes rakétainditó készülékeket. ÍTÉLET FRANKFURTBAN Megírtuk, hogy Kiesinger német kancellár ta­núskodott egy volt német diplomata védelmében, aki azt vallotta, nem tudta, hogy a deportált 30 ezer görög zsidóra milyen sors várt. A kancellár persze azt vallotta, ő sem tudott semmiről — de a bíróság nyilván nem hitt neki, mert most 8 évi fegyházra Ítélte Fritz Gebhardt von Hahn német diplomatát a görög zsidók elpusztításában való bűn- részességért. Vajon sorra kerül-e a kancellár is? államban való elhelyezkedése példamutató jelen­tőségű lehet a világkereszténység számára is." “Az Egyezményben kifejeződik az uj magyar ál­lamnak az az elvi álláspontja, amely az egyház és állam teljes szétválasztására irányul, továbbá az az alapelv, hogy az uj magyar államban vallási egyen­lőség és teljes értelemben vett lelkiismereti sza­badság van. Mindkét elvi álláspont forradalmi vál­tozást jelöl a korábbi viszonyokhoz képest, amikor az egyházak — köztük Magyarországi Református Egyházunk is — ezer szállal fonódtak össze ? le­tűnt társadalmi renddel. Gyökeres változást jelez abban az értelemben is, hogy Magyarországon a felszabadulás óta nem lehetnek kivételezett egyhá­zak, valamennyi vallásnak és felekezetnek egyenlő jogai és kötelezettségei vannak. Ez számunkba is előnyöket hozott..., azonban a kisebb evangéliu­mi felekezetek, mint a baptisták és metodisták, csak az uj államban érezhették igazán szabadnak és egyenjogunak magukat." > “Most, az Egyezmény huszadik évfordulóján, megállapíthatjuk, hogy mind a szocialista társadal­mi rend, mind a keresztyén egyházak — és köztük Magyarországi Református Egyházunk is — job­ban megismerték egymást. Bebizonyosodott, hogy a szocialista társadalmi rend ERKÖLCSILEG MA- GASABBRENDÜ, mint a letűnt és megítélt tegnap társadalmi rendje. .." "A nagy felismerés az volt, hogy azok, akik az ember javát tartják az emberi társadalom legfőbb törekvésének, együtt tudnak működni még abban az esetben is, ha különböző sugallatok alapján, vall­ják is az emberszeretet törvényét. A keresztyenyek akik Isten parancsából folyó kötelességüknek te­kintik az emberszeretet követelményét és a marx­isták, akik a józan ész alapján követnek humanis­ta célokat, BÉKESSÉGBEN, EGYMÁST MEGBE­CSÜLVE TUDNAK EGYÜTTMŰKÖDNI AZ EM­BER JAVÁRA ÉS HAZÁNK BOLDOGULÁSÁNAK ELŐMOZDÍTÁSÁRA.” Végül a tudós püspök azzal fejezi be nagyvonalú cikkét, hogy a húsz évvel ezelőtt megkötött Egyez­ményt a Zsinati Tanács olyan alapokmánynak te­kinti, amely lehetőséget ad az állammal fennálló jó viszony további munkálására, elmélyítésére és bővítésére. Kell ehhez kommentár? Ha kell, az legföljebb csak ez lehet: Itt ugyan csupán a református egy­háznak és a szocialista államnak az egymáshoz való viszonyáról van szó. de az idézett megállapítások bármely más felekezetre is alkalmazhatók, mert hiszen az uj társadalomban NINCS HELY a vallá­sok közötti megkülönböztetések számára — ott minden felekezetnek azonos jogai vannak... I Irja: Rev. Gross A. László _________________B. D., Th. M.______________

Next

/
Thumbnails
Contents