Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-29 / 33. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 29, 1968. Munkás és szakszervezeti hirek •«- 1 - _________. _________________ LABOR DAY - 1968. Az amerikai szervezett munkások hivatalos ün­nepén ez évben éppen úgy, mint az előző években, a szakszervezeti vezérek és mindkét nagy politikai párt vezetői nagyhangú szónoklatokban arról zen­genek majd hozsannát, hogy milyen jó dolga van az amerikai ipari munkásnak, milyen magas bér­ért dolgozik és milyen magas az életszínvonala. A tény az, hogy az ipari munkások átlagos heti bére: 105 dollár (bnitto) nem elegendő a szövet­ségi jkormány által meghatározott életszínvonal fenntartásához. Tény az, hogy a szervezett munkások csak kis százalékát teszik ki az összmunkástábomak. /Tépy az, hogy ezt az átlagbért is csak súlyos áldozatok árán tudták a munkások kiharcolni. Tépy az, hogy az infláció és az állandóan emel- kedő adók következtében az ország ipari munká­sai ma több gonddal küzdenek, mint az elmúlt években. A munkások százezreinek munkaalkalma telje­sen bizonytalan, mert az automatizálás egyre több Joe Curran és Gellért Hugó Volt valamikor a ’30-as évek elején egy Joe Cur­ran névre hallgató kereskedelmi tengerész. Joe a saját bőrén tapasztalta, hogy nem lehet 50 dolláros heti fizetésből megélni, még kevésbé családot el- tartaAi. A Saját tapasztalatából rájött arra, hogy a ten­gerészek csupán úgy nézhetnek szembe sikerrel a -munkaadókkal, akik túlzsúfolt, szellőzetlen, pisz­kos fülkékbe kényszerítik a hajók legénységét, moslékot adnak nekik tisztességes étel helyett, ha szervezetet alakítanak és közös erővel követelik a tarthatatlan helyzet felszámolását. így történt, hogy Joe-t a ’30-as évek elején azok sorában találjuk, akik a szervezetlenek megszerve­zésén dolgoztak. A kereskedelmi tengerészeket szervezte. Jóé többedmagával megszervezte a National Maritime Union-t, a kereskedelmi hajók legénysé­gének szakszervezetét. < . r­Jóé világnézete a haladás szellemét tükrözte viasza. A szakszervezet évről évre jobb béreket, fizetett szabadságot harcolt ki a kereskedelmi ten­gerészek részére, megteremtette a munka, védel­mét, majd nyugdijat és egyéb kedvezményeket har­colt ki részükre. -ti v Ébfcen az időben Joe fizetése csak viszonylago­san volt magas, vagyis a kereskedelmi tengerészek béréhez viszonyítva magas volt, de a többi és kü­lönösen a régi, maradi szakszervezetek vezetőinek fizetéséhez képest alacsony. Múltak az évek. Elérkezett az idő, hogy az NMU szakszervezeti palotát építtetett New Yorkban; a 13. utca és Hatodik Ave.-nál lévő palotát Joe Cur­ran lítán nevezték el. Ez 1943-ban, a Hitler elleni háború idején történt. Gellért Hugót bizta meg Joe á palota belső falainak diszitésével. Gellért Franklin Delano Roosevelt “Négy Szabadságáét festette a falakra. (A “Négy Szabadság”: Szólás­szabadság, vallásszabadság, a nélkülözéstől és a félelemtő való szabadság.) Amikor az AFL-CIO reakciós vezetői kizárták a haladó szellemben vezetett szakszervezeteket, Joe Curran ur csatlakozott George Meanyhez és tár­saihoz. Úgyszólván egyik napról a másikra fátyolt ’ vetett haladó múltjára és még Meanyn is túl akart tenni. Lépésről lépésre megváltoztatta a szervezet alapszabályait és ahelyett, hogy a tagság érdekeit szolgálta volna, átpártolt a munkáltatókhoz, úgy­ELŐZETES JELENTÉS! Tudatjuk lapunk olvasóival és barátaival, hogy a SZÜRETI MULATSÁGOT 1968 október 13-án, vasárnap tartjuk a Castle Harbor Casino, 1118 Havemayer Avenue, Bronx, N. Y. címen. Kérjük, hogy tartsák fenn ezt a dátumot. munkást szőrit ki a termelésből minden iparág­ban. Napirendre kell tehát tűzni a munkaidő leszál­lítását, a szervezetlenek megszervezését, a mun­kásellenes törvények visszavonását, a különböző szakszervezetek közti szolidaritás megerősitését, a faji megkülönböztetés politikájának megszünte­tését. Most, amikor az amerikai nép nagy többsége egyre bátrabban követeli a véres, erkölcstelen vietnami háború késedelem nélküli felszámolását, az AFL-CIO országos vezetői, George Meanyvel az élükön makacsul támogatják Johson vietnami politikáját. ■ •^4 « o *v 4 V 1968 ban úgy ünnepelhetjük Labor Day-t a leg­méltóbb módon, ha fogadalmat teszünk, heg# az ameiúkai munkásság e szégyenfoltját letöröljük az amerikai munkásmozgalom történetének lapjá­ról és a szervezett munkások zömét a békeharco­sok csatasorába állítjuk. hogy ennek következtében a kereskedelmi tengeré­szek bére és munkaviszonyai már nem tartottak lépést a többi alapiparban dolgozó munkások bé­rével és munkaviszonyaival. Ekkor Joe kiadta a rendeletet, hogy át kell fes­teni Gellért Hugó müvét. Ugylátszik, hogy Roose­velt "Négy Szabadsága" bántotta a lelkiismeretét. Az utóbbi években teljes diktatúrát teremtett a szervezetben. Az alapszabályt úgy “módosította”, hogy a tagság 99 százalékát kizárta a lehetőség­ből, hogy az ő tisztségére pályázzon. E lépése nagy Végighallgattam szombaton a New York City rádión Csehszlovákia külügyminiszterének, Jiry Hayek-nek nagy izgalommal várt beszédét. Hogy a helyzetkép, amit a miniszter adott, he­lyes-e, hogy az ellenforradalom és a kívülről fü­tött szubverzió veszélye valóban nem sulyos-e, az­zal e lap másutt foglalkozott már. Amit azonban a miniszter ezek után mondott, azt érdemes itt rövi­den ismertetni. Előadta, hogy pártja és kormánya a szocializmust erősíteni akarja a sajtószabadság kiterjesztésével és a kritika szerepének növelésé­vel és hangsúlyozta, hogy a konfliktus dacára nem felejtik el, mivel tartoznak a Szovjetuniónak, amely országukat felszabadította. Tiltakozott az imperia­listák és neokolonialisták ellen, akik őket szembe akarják állítani testvérországaikkal, különösen hangsúlyozván, hogy szolidárisak maradnak a Né­met Demokratikus Köztársasággal, amelynek ere­je az ő biztonságuknak is garanciája és amelyet a nyugatnémet intrika fenyeget. Megfogadta, hogy hűek maradnak a varsói szerződéshez és a szocia­lizmus nemzetközi ügyéhez, továbbra is támogatni fogják a gyarmatosok és kapitalisták által elnyo­mott népek szabadságharcát és várva-várják a na­pot, amikor a Szovjetunióhoz és a testvér-orszá­gokhoz való barátságukat újra nem zavarja többé semmi. Ismétlem, valószinü, hogy a miniszter alábecsül­te a Csehszlovákia és az egész szocialista tábor el­leni egészen hihetetlen politikai offenziva veszé­lyét — amit növel az, hogy egyesek a szocialista oldalról is, a helyzet félreismerésével — csatla­koztak, véleményt nyilvánítva az ellenséges propagandához. De a miniszter beszéde elsöpörte a sok hazugságot, ravaszságot, intrikát, amivel az U.S. és csatlósai a csehszlovák fejleményeket kö­rülvették és erősítette a reményt, hogy a konflik­tus hamar megoldódik (talán már meg is oldották, mig ez a cikk megjelenik) és az imperializmus a brazíliai, argentínai, guatemalai, guyanai, domi- nicai, kubai, ghanai, libanoni, jordáni, görög, iráni, felháborodást keltett a tagság soraiban és a tagok a bírósághoz fordultak. Miután Constance Baker Motley szövetségi biró betekintett az ügybe, úgy döntött, hogy az 1966-ban tartott tisztviselő válasz­tást semmisnek nyilvánítja és uj választást rendelt el, melyben az össztagság résztvehet. Itt említjük meg, hogy Joe Curran, a volt hala­dó szellemű munkásvezér leghübb támogatója Johnson elnök vietnami politikájának és az erkölcs télén háborúnak. Itt említjük meg azt is, hogy Joe Curran évi fi­zetése — költségeinek fedezésén kívül — 80,000 dollár, vagyis többet fizet sajátmagának a tagdí­jakból bejött dollárokból, mint amennyit az Egye­sült Államok elnöke kap. íme ez az arcképe egy volt haladó munkásvezér­nek, aki a munkások árulójává vedlett. EZ IS DEMOKRÁCIA A szervezett acélmunkások konvencióján rész­vevő fekete delegátusok követelték, hogy válasz- Szori be a konvenció egy, vagy több néger tagot az USWA (United Steel Workers of America) Végre­hajtó Bizottságába. A Végrehajtó Bizottság minden tagja fehér. A 100,000 néger tag képviselet nélkül van a szerve­zet legfelsőbb bizottságában. I. W. Abel, az USWA országos elnöke igy szólalt fel a konvención: Az USWA demokratikus szervezet. Minden vég­rehajtó bizottsági tagot a tagság választ, A.tagság a szervezet minden kerületében kerületi szervezőt választ, aki automatikusan tagjává válik a Végre­hajtó Bizottságnak. A tény az, hogy a néger munkások minden kerü­letben kisebbségben vannak és a munkások nagy részét megfertőzte a faji megkülönböztetés mérge, így minden kerület tagságának többsége fehér je­löltre adja szavazatát és a néger munkások képvi­selet nélkül maradnak. I. W. Abel és társai pedig mindezt a “demokrá­cia” nevében teszik. koreai, vietnami és más puccsok után nem ismétli ezt még Prágában. (E sorok írásakor érkezik a moszkvai megegyezés hire!) E megegyezés még indokoltabbá teszi, hogy éberségre hívjam fel az olvasókat. Mert a cseh­szlovák külügyminiszter beszédét az amerikai saj­tó, a rádió és a tv egyszerűen eltitkolta. Csak arty- nyit közölt belőle, hogy “tiltakozott az ország meg­szállása ellen” (ökölnyi betűkkel), de hogy milyen politika követése mellett tett fogadalmat, arról a New York Times sem szólt. Mert egészen kétségbe­ejtő mit müveinek az imperializmus és kapitaliz­mus (és fasizmus) információs szervei. Akiknek egy szavuk sem volt a vietnami népirtás ellen, vagy éppen — mint a brit munkáskormány — helyesel­ték azt, akik ujjongtak az indonéziai népirtás hal­latára, azok elárasztották a papirost és a levegőt a hamis hírekkel, állítólagos cseh szabadságrá­diók meséivel, és a hipokrita felháborodásnak tömegével, olyan hírekkel, amelyek még ha igazak is volnának, nem hasonlíthatók össze az U.S. es szövetségesei által nap-nap után elkövetett bűnök­kel. És ez a propaganda másik célja: elterelni a figyelmet az U.S. hitlerista arányú népirtásáról Vietnamban (egyben megerősíteni a vietnami “hé­ja”, Humphrey jelölési esélyeit és nacionalista­militarista őrületbe kergetni az U.S. népét az el­nökválasztás előtt). Itt mindenesetre újra felhívom az olvasókat, le­gyenek óvatosak és gyanakvók, mert a “nagy” saj­tó becsapja őket szüntelenül, azzal, amit ir, és az­zal amit elhallgat. R. New Yorkban a különböző hatóságok nem képe­sek a nem bűnöző, de gyámolitásra szoruló fiatal- koruakon segíteni. Ezek közé tartoznak 14 éves, terhes lányok, iskolakerülő, csavargó fiuk, akikkel szüleik nem képesek elbánni. Egyik hatóság a má­sikra hárítja a felelősséget, mert nincs pénzük az ilyen gondozásra. A CSEHSZLOVÁK KÜLÜGYMINISZTER BESZÉDE AZ EGYESÜLT NEMZETEKBEN

Next

/
Thumbnails
Contents