Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-08-22 / 32. szám
Thursday, August 22, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Magyar irodalom a szomszédos országokban Nemrégiben kerekasztal konferenciák rendezett a Magyar írók Szövetsége az ország határain túli magyar irodalomról. Lényegében arról volt szó, hogy szeretnének az eddiginél sokkal hatékonyabban, tartalmasabban foglalkozni az ország határain túl élő magyar Írókkal, müveikkel, hiszen ez az irodalom elidegeníthetetlen és szerves része a magyar kultúrának. A magyarság elég tekintélyes része — egyhar- rnada — a határon kívül él. A szomszédos szocialista országok magyar nyelvű lakosságának irodalma számottevő. A magyar irodalom tehát nem azonos egy ország irodalmával — hiszen négy ezomszédos országban élnek és alkotnak magyar irék, működnek irói szervezetek, szövetségek, kiadók. Az elmúlt évtizedekben történtek fontos lépések a kapcsolatok elmélyítésére ezekkel az irodalmakkal. Ilyenek a közös könyvkiadás, a- hazai napilapok, folyóiratok egyre fokozódó népszerűsítő tevékenysége: rendszeresen foglalkoznak ma már a szomszédos országokban a magyar irók problémáival és helyet adnak müveiknek. Az utóbbi könyvheteken például mentek Magyarországra jugoszláviai és csehszlovákiai magyar irók, akik találkoztak a hazai olvasóközönséggel. Ezek az eredmények ugyan számottevők, de nem elégségesek. A magyar olvasóközönség alig Ismeri még á szomszédos országok magyar irodalmát. A legfontosabb feladat tehát felkelteni az érdeklődést, olvasóközönséget “nevelni’’ ezeknek az irodalmaknak. Szükség van a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésére, mégpedig olymódon, hogy az együttműködés ne csak “hivatalos” államközi legyen, hanem az egyes intézmények, kiadók, kulturális szervek közvetlenül keressék meg egymást. Feladat továbbá, hogy szélesíteni kell a legkülönbözőbb irodalmi vitákat a szomszédos országok irodalomtörténészeivel, kritikusaival. Meggyőződésünk, hogy az írószövetségben lezajlott eszmecsere, amelyhez hasonlót a jövőben többször is kívánnak rendezni, egyszerre szolgálja nemcsak a magyar nemzeti kultúra ügyét, hanem a barátság ügyét is a szocialista szomszédok iránt. Az aratásról — Magyarországi riport — Magyarországon junius közepén indultak meg az első kombájnok az őszi árpa táblákon, majd két héttel hamarabb, mint a megelőző években. Ilyen korai aratásra nem igen emlékezünk. A rendkívüli meleg, száraz tavasz gyorsan érlelte a kalászokat s most változtatnunk kell az évszázadok alatt megszokott munkaritmuson: a hirtelen érő, veszélyben lévő gabonát mielőbb be kell takarítani. Ezekben a hetekben 3,6 millió hold kalászos, ebből 2,2 millió hold kenyérgabona termését kell fedél alá vinni. A betakarítás műszaki feltételei kedvezőek. Több mint 10,500 a kombájnok száma, s ami még ennél is fontosabb, az arató-cséplő gépek túlnyomó többsége nagyteljesítményű és üzembiztos. Ezzel a gépi aratás biztonsága ugrásszerűen megjavul. A kombájnokon kívül 3,000 aratás- és 2,000 rendre-arató gép működik a mezőgazdasági üzemekben. Ilyen felkészültség mellett várható, hogy az állami gazdaságokban 98, a termelőszövetkezetekben pedig 85 százalékos lesz a gépi betakarítás aránya. A kombájnosok szakértelmére ez évben különösen nagy szükség lesz, mert bár az egy gépre eső terület csökken, a rohamos érés miatt minden nap késedelem mázsás kieséseket okozhat. Emellett nemcsak a mag veszteségmentes raktárba jutása fontos, hanem — mivel nagyon kicsire nőtt a szalma — a tarló magasságra is ügyelniük kell. Az új gabona fogadására felkészült a malomipar. 1,7 millió tonnányi tárolótér áll rendelkezésre, 15,000 vagonnal több, mint tavaly. Ugyanilyen mértékben növekedett azonban a tartalék készlet is ezért továbbra is szükség lesz arra, hogy a mező- gazdasági üzemek bértárolással segítsék a raktározást. A gabonatröszt 162,000 vagon gabonára kötött értékesítési szerződést a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal. A szerződés- kötés eredményességét elősegítette az uj felvásárlási ár: búzáért a tavalyi 267 rorint helyett 295 forintot, rozsért 245 forint helyett 267 forintot fizetnek az idén mázsánként. Julius elején, a termés mennyiségére vonatkozóan még korai volt becslést adni. Annyi bizonyos, hogy a súlyos aszály miatt a téli és tavaszi csapadékhiány 150—200 milliméter volt — nem érik el a múlt évi hozamokat. Tavaly 14,9 mázsás holdanként búzatermeléssel a magyar mezőgazdaság történetének legeredményesebb aratását zárták. Magyar tiszteletbeli doktor a zürichi egyetemen A zürichi egyetem teológiai fakultása tiszteletbeli doktorává avatta dr. Nagy Barnát, a budapesti református Zsinati Iroda tudományos munkatársát. Ezzel a kitüntetéssel fejezték ki elismerésüket azokért» az értékes, nagyobb terjedelmű tanulmányokért, amelyeket a magyar egyháztudós a II. Helvét Hitvallás magyarországi és keleteurópai hatásáról irt. Dr. Nagy Barna a kitüntetés átvétel után néhány hetet svájci könyvtárakban tölt, ahol uj müvéhez adatokat gyűjt, majd pedig Bécsben, az ottani levértárban folytat kutatásokat». NEMZETKÖZI REPÜLÖNAP KECSKEMÉTEN Kecskemét város fennállásának 600 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi e s e ménysorozatban nemzetközi repülő bemutatót tartottak. Képünkön: Helikopterek bemutatója a kecskeméti repülőtér felett. Budapesten kiadták “Skallák Illés vallomása”-it A Magyarok Világszövetsége néhány évvel ezelőtt» “írja meg” címmel pályázatot hirdetett azzal a céllal, hogy a külföldön élő magyarok írják meg kivándorlásuk történetét és számoljanak bä jelenlegi sorsukról. A pályázat iránt a külföldi magyarság részéről rendkívül nagy érdeklődés nyilvánult meg, s több alkotást is kiadásra alkalmasnak találtak. A díjnyertes pályaművek közül először Hoó Bér- nát Kanadában élő honfitársunk “Tiszakerencsen- től Kanadáig” című Írását» adták ki, a napokban pedig “Skallák Illés vallomásai” címen jelent meg Dél-Amerikában élő honfitársunk érdekes, igaa és izgalmas írása. Skallák Illés lefegyverző őszinteséggel vezeti végig az olvasót romantikus, változatos ,de meglehetősen küzdelmes életének állomásain. Sao Paulóban élő hazánkfia könyve irodalmi körökben is figyelmet keltett és sikert aratott. A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatokról A szovjet-magyar kereskedelmi kapcsolatok további fejlődésének távlatait vitatta meg nemrégi* ben Nyikolaj Patolicsev szovjet és Biró József magyar külkereskedelmi miniszter. Szovjet vélemény szerint a mostani, 1970-ben befejeződő ötéves tervidőszakban a szovjet-magyar kereskedelem értéke el fogja érni az 5,7 milliárd rubelt. Ez másfélszer akkora, mint az előző ötéves tervidőszakban (1961—1965) elért színvonal. i Az idén teljesen magyar szállítások fedezik a Szovjetunió Diesel-vonat- és autóbuszbehozatalát Magyar fémvágó esztergagépek és emelődaruk, távközlési műszaki berendezések továbbra is a szovjet behozatal fontos tételeit alkotják. Magyar- ország a Német Demokratikus Köztásaság után a második helyet foglalja el a szovjet élelmiszer- ipari felszerelések importjában. A Magyarországnak szóló szovjet szállítmányokban a nyersanyagok és a nehézipari termékek foglalják el a fő helyet. A várakozások szerint az idén növekszik a szovjet traktorok, trolibuszok, főútvonali közlekedésre alkalmas Dieselmozdonyok, gabonakombájnok Magyarországra irányuló kivitele. A szovjet külkereskedelmi szervek azzal is számolnak, hogy Magyarország az eddiginél is több szovjet elektromos háztartási gépet, trazisztoros. rádiókészüléket, fényképezőgépet és órát vásárol. Megvalósulás utján a Vasarely-Alapitvány Viktor Vasarely, a világhírű magyar származású képzőművész, aki nemrégiben Budapesten járt, a sajtó képviselői előtt sok szeretettel beszélt élete nagy tervéről: Alapítványáról, amely most van megvalósulóban. Elmondotta, hogy egy kulturális központot kíván felállítani; egy intézményt, ahol a városépitészet specialistái — gyárosok, épité- szék, mérnökök, városrendezők, esztéták, festők, szobrászok — találkozhatnak. Ez a központ egy élő és továbbfejleszthető múzeumból, előadó- és vetítőteremből, kutatóműhelyből, kézműves műhelyekből, irodából és könyvtárból áll majd. A központ tevékenysége információs, kulturális és alkotó lesz. Feladata: elmélyíteni a kapcsolatot a technikai és tudományos szakok között, — állandó kapcsolatot teremteni mükritikusokkal, történészekkel, egyetemekkel, múzeumokkal, — vitákat, előadásokat, kollokviumokat, kiállításokat rendezni és uj anyagokat kikisérletezni. A központ eszméje lassan realitássá válik; tiz holdas cédruserdőt béreltek Dél-Franciaországban és megkezdték már a földmunkákat is. A központ megnyitását ez év őszére tervezik, de a végleges kialakítás legalább hat évet vesz igénybe. Vasarely alapítványa, személyes hozzájárulása kiadott müvei teljességéből, összes rajzából, körülbelül 500 képéből, valamint 100 “prototipus-modelljé- böl” áll. ő az Ideiglenes Testület elnöke és felelős az összes előkészületért. Az alapítványnak szánt müveiből egyébként vándorkiállítást rendez majd az U.S.-ban, Angliában, az NSZK-ban és Svájcban.
