Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-12-12 / 48. szám

Thursday, December 12-, 1968r AMERIKA« MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: MAGÁBÓL A SZÖRNYETEG SZÁJÁBÓL... I PflÁL MÁTHÉ ROVATA | A pétervásári örökség Pár évvel ezelőtt, a magyarországi Szakszerveze­ti Tanács angolnyelvü lapjában olvastam tudósítást Molnár Antal vasmunkásról, aki Cleveland, O.-ból vándorolt vissza Magyarországba. Molnár Antal hosszú éveken keresztül jó barátom és harcostár­sam volt, igy nagy érdeklődéssel olvastam a törté­netet, amelyből megtudtam, hogy halálos betegen ment haza. Nem akarta, hogy nehéz munkájával szerzett vagyonkája halála után ebek martaléka le­gyen és otthon akart meghalni, a pétervásári kis temetőben pihenni. Már hazatértekor megmutatta, mit akart kis “vagyonkájával”, amikor az egyik gyermekváros­nak tekintélyes összeget adományozott. Molnár An­tal az IWW Bérmunkás csoportjához tartozott, tag­ja volt a lapbizottságnak. Az elsők között ismerte fel a fasizmus veszedelmét és a Szovjetunió győzel­mének a világ munkásmozgalmára való nagy jelen­tőségét. A felszabadulás után boldogan látta a szo­cialista államok elszaporodását és fokozott erővel dolgozott a munkásmozgalom érdekében. Molnár későn nősült, gyermekei nem voltak, ez is a visszavándorlásra késztette, no meg az. hogy a szegény falusi paraszt gyermeke látni kívánta szülőföldje és hazája felemelkedését. Most újabb hirt olvastam Molnár Antalról. A Budapesti Nemzeti Újság riportere lement Péter - vásárra, Molnár szülőfalujába, hogy megnézze, mi­ként hajtották végre a két éve elhalálozott Molnár végrendeletét. Megérezve közeledő halálát, vég­rendeletet csinált, melynek főpontja a következő volt: “Vagyonomból 500 ezer forintot szülőfalumra, Pétervásárra hagyok, a Községi Tanács részére, azzal, hogy ebből az összegből gondoskodjék a fa- lumbeli, a munkás és parasztsághoz hü fiatalok ne­veltetéséről és tanításáról. Az erre érdemes fiata­lokat a tanács válassza ki. De kikötöm, hogy ebből az összegből nem adhatnak sem pap, sem ügyvéd neveltetésére. Ha ez valami okból nem valósítható meg, úgy azt a Kommunista Ifjúsági Szövetség és az Úttörők nevelési munkájára használják fel.” Amint a riporter megállapítja, Molnár kívánsá­gát teljes mértékben végrehajtották. Az első ösz­töndíjas Eged Antal, aki havonta 500 forintot kap és a nyíregyházi Felsőfokú Mezőgazdasági Techni­kum negyedéves gépészmérnök hallgatója. A jövő évben végez, azután visszamegy Pétervásárra és az ottani termelőszövetkezetben fog dolgozni. Frády László tanácselnök megmutatta a kidolgozott ter­vet, amely szerint a következő 25 évben, az évi 25 ezer forint kamatból 34 fiatal végzi el az egye­temet, vagy a főiskolát. Még három más kívánságát vétette be Molnár a végrendeletbe: kérte a pártba való felvételét, ma­gyar állampolgársága visszaállítását és hogy Péter- vásáron halhasson meg. A két első kívánságát még a kórházban teljesítették, életének utolsó hat hó­napját pedig falujában tölthette, gondos ápolás­ban. Magyarországon nagyon megbecsülték a mun­kásosztályhoz és hazájához hü Molnárt. Sokan lá­togatták meg a kórházban és a falujában is. A kórházban Kádár János is meglátogatta és egy üveg jó, magyar borral kedveskedett neki. A csendes, kis temetőbe is ellátogatott Vass László riporter: “A bejáratnál díszes, fehér már­vány síremlék, Molnár fényképével, alatta felirat: ‘Itt nyugszik Molnár Antal — 1893—1966 — Csak az hal meg, akit elfelejtenek.’ A pétervásári örö­kösök nem felejtik el Molnár Antalt.” A magyar fiatalok Ugyanabban az időben egy amerikai magyar ri­porter is járt Magyarországon, de az nem szerette úgy a magyar fiatalokat, mint Molnár Antal. Igaz, semmit sem szeretett Magyarországon, de különö­sen a fiatalokra haragudott. Azt kívánta tőlük, hogy aszkétikus életet éljenek és ne élvezzék a fiatalság örömeit. Azt irta, hogy az amerikai fia­talok példája megmételyezte a magyar fiatalságot, hogy csavargók, munkakerülők, hegyes cipőben, hosszú hajjal járnak. Erről beszélt nekem is, mi­kor a Világszövetség jóvoltából egy balatoni kirán­dulásra mentünk. Vitánkból kiderült, hogy néhány Quaker Ridge Road 500 lábra a völgy felett ka­nyarog és szép látványt nyújt a Hudsonra. A fö­lötte lévő régi, kies épület békés Quaker kolónia gyülekező helye lehetett, amiről az ut a nevét nyerte. De a ház jelenlegi lakói nem imádkoznak és nem írnak költeményeket. Ott helyezkedett el a Hudson Institute, a legfőbb “think tank” (gondolkodó ma­sina) a Pentagon, a külügyminisztérium — de nyu­godtan mondhatjuk — a Fehér Ház és a CIA ré­szére is. Ezt az intézményt jól megfizetik, amiért kidolgozza az amerikai imperializmus világkörüli agressziójának stratégiáját és taktikáját. Testes, sima beszédű igazgatóját, Herman Kahn-t jól ismeri a tv közönsége. Ő a hírhedt, 44 fokú, termonukleáris háborúig felmenő eszkalációs lét­ra apostola. Gyakran utazik Saigonba, ahol újfajta atrocitásokat dolgoz ki a vietnami nép ellen. Tár­saival egyetemben könyvet irt erről a tárgyról, amely a náci emberkinzókra és gyilkosokra, vala­mint az amerikai fajgyűlölő rendőrökre és orv­gyilkosokra emlékeztet. Kahn-t jól megfizetik azért is, hogy európai kommunista-ellenes háborúra újfajta módszereket agyaljon ki. A Fortune folyóűat novemberi számá­ban elmagyarázza a gazdag előfizetőknek, hogy mi­ért vesztették el harcukat Csehszlovákiában. Volt-e valóban ellenforradalom veszélye Cseh­szlovákiában- Szükséges volt-e a Varsói Szerződés országainak a közbelépése, hogy megmentsék a szocializmust? Ezek a kérdések heves vita tárgyát képezik. Kahn igennel felel mindezekre a kérdé­sekre — és ezeknél még sokkal messzebbmenő ter­vekre, melyek meghiúsultak. Fontosak az ő nézetei, mert azok tükrözik vissza és irányítják az amerikai imperializmus politiká­ját. Természetesen nem maga Kahn határozza meg a politikát — de ő segíti, indokolja és magyarázza a politika kidolgozását. Kahn véleménye szerint, "a legtöbb nyugati szovjet-szakértő" azt hitte, hogy a kommunizmus bomlásnak indult, hogy a szovjet nép "elburzsoá- scdott" az "egyre növekvő anyagi jólét" miatt. Azt hitték, a két társadalmi rendszer "találkozni fog," amely majd a szocialista tábor szétzilálását jelenti. Azt várták, hogy "a szovjet társadalom általában a nyugat-európai, vagy az amerikai társadalom mintáját fogja követni." Szentül hittek abban, hogy "a Szovjetunió hatalma, tekintélye és befo­lyása hanyatlóban van" és nem akadályozhatja meg a szocializmus elpusztulását. Ebben a folyamatban Csehszlovákia lett volna a kulcsország. Az ellenforradalom szövegkönyve Az amerikai politika meghatározói nagyon sze­retnek “szövegkönyvet” készíteni megindítandó kampányukhoz. Ebben a cikkben Kahn bemutatja azoknak az eseményeknek a szövegkönyvét, ame­lyeknek be kellett volna következniök. Csehszlová­kiában a következők történtek volna: “Korai elismerése a Bonn-kormánynak, majd nyugatnémet hitel, kereskedelem és befolyás. ... a párt-befolyás (KP) általános elsorvadása. . . Lehetőleg egy . . .kapitalista színezetű szociál­demokrácia kifejlesztése...” Az amerikai üzletember szemében ez a jelenlegi Angliát írja le — kapitalista államrendszert jelent, szociális jóléti cicomával. A szövegkönyvben Csehszlovákia visszafejlődése után a következők történnének: v* Gomulka megbukna Lengyelországban és he­ilyen fiatalra, akiket az utcán látott és a magyar kormánnyal nem rokonszenvező barátainak infor­mációjára alapozta írásait. Az is kiderült, hogy őkelme nem is akart mást látni, csak rosszat, mert amikor a buszok elmentek az uj balatoni ut épít­kezése mellett, ahol a nyári szünet alatt 150—200 egye te bú hallgató ásóval, kapával, csákánnyal, ön­kéntes munkával segített, akkor mindenki lelkese­déssel üdvözölte az útépítő ifjakat, csupán az én riporterem nem vetett egyetlen rövid pillantásnál többet a fiukra. Ez a kis történet jut most eszembe, amikor 10 éves évfordulóját ünnepelték annak, hogy a Kom­lyette egy “ultranacionalista. ., szovjetellenes’' rendszer kerülne uralomra. W Egy vagy több kelet-európai ország felbonta­ná a Varsói Szerződést. ^ Nyugat-Németország elfoglalná Kelet-Német- országot, esetleg egy “veszedelmes” háborúval. V“ Ez “a szovjet erők masszív visszakozását je­lentené Kelet-Európábán...” ^ Ez “demoralizálná Moszkvát, talán a legfon­tosabb idegszerkezetét is aláásná...” Mindezek az események együttvéve “súlyos ve­széllyel fenyegetnék a jelenlegi szovjet rendszert és államot.” A Pentagon agytrösztjének tagjai igy "adták a bankot." Azt remélték, hogy a szocializmus alá- ásásával és a nyugatnémet imperializmus erőteljes tőrdöféseivel sikerül főcéljukat, a kommunizmus megsemmisítését megvalósítani. Johnson és az im­perializmus más szószólói váltig erősgették, hogy távol áll tőlük ez a gondolat, de a színfalak mögött ezért fáradoztak. Lehetséges volna, hogy Kahn részéről a fentiek csak szellemes utógondolatok voltak? Egyáltalán nem. Ezt mondja: “Ezek az események. . . meglehetős pontosan vázolják azt, hogy a nyugaton a legtöbb szovjet- szakértő mit remélt és amiről azt hitték, hogy az oroszok is ettől tartottak, ha nem lett volna be­avatkozás . . . Széles körökben elfogadták az analí­zist, hogy mi forgott kockán Csehszlovákiában. A valóság az, hogy az analízis egyes részleteit olyan széles körökben terjesztették, hogy az egész köny- nyen, önmagától teljesülő jóslásként megindulha­tott volna.. . Valószmünek látszott, hogy Dubcek, ha akarta volna, sem állíthatta volna meg az ára­datot Csehszlovákiában — és nem volt egészen világos, hogy valóban akarta-e.” De Kahn-t és cin­kosait nem érdekli a tudományos analízis. Az ő fel­adatuk nem az, hogy “önmagától teljesülő” ese­ményekre várjanak, hanem, hogy a szövegkönyv szerint, minden, pontosan bekövetkezzen. Nacionalista propaganda és nyugatnémet fegyverek Lehetséges, hogy Kahn maga nem ment el Prá­gába. pedig Saigonba gyakran ellátogatott. A State Departmentnek volt egy alkalmasabb embere er­re, akinek tökéletes háttere, összeköttetései és haj­lama volt a terv végrehajtására: Zbigniew Brze- zinski, hivatásos szovjet-ellenes teoretikus, kor­mányhivatalnok és szakértő. Apja a régi lengyel kormány főkonzulja volt Montreálban 1945-ig, ami­kor a szovjet hadsereg felszabadította Lengyelor­szágot. Felesége, Emilie Anna Benes, a München- előtti Csehszlovákiai elnökének, Eduard Benesnek az unokahuga. Apósa a csehszlovákiai szocialista forradalom kitöréséig, 1948-ig főkonzul volt San Franciscóban. Brzezinski azoknak a politikusoknak a nyomdo­kain halad, akik Lengyelországot és Csehszlovákiát inkább Hitler kezére játszották, semhogy a szovjet hadsereggel kelljen együttműködniük. Legelső cél­ja az volt, hogy elszakítsa Csheszlovákiát a Szov­jetuniótól és visszanyerje Lengyelországban és Csehszlovákiában szüleinek régi birtokait és befo­lyását. Szoros kapcsolatban van a volt cseh kapita­listákkal, akik még mindig kényelemben élnek ha­zájukban és ezáltal előnyösen tudná irányítani ellenforradalmi kísérleteiket. A Benes név révén magához vonzaná az ultranacionalista érzelmű csehszlovák intellektueleket. (Folytatjuk) munista Ifjúmunkás Szövetség felhívására az első egyetemi és középiskolai ifjak megjelentek a Han­ságban. Az ottani nagy kiterjedésű lápos, mocsaras területet segítették lecsapolni, ahol csak kígyók, békák tudtak megélni. Tiz év telt el azóta. Az ifjak tízezrei munkájának eredményeként ezen a helyen 37 ezer hold mocsarat kitűnő termőfölddé alakí­tottak, teljesen önkéntes munkával. Ennek a nagy­szerű kezdetnek a megemlékezésére emelték azt az emlékművet, amely a magyar fiatalságnak a közért való áldozatkészségét hirdeti. A kb. 700 egyetemista 10 év előtti kezdeménye­(Folytatás a 12-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents