Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-11-21 / 45. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 21, 1968 I JELENTÉS CHILÉBŐL I Irta: BALASSA ANDOR Az október 3-i számban érdekes cikket közölnek “Repülő magyarok’’ címmel. Ehhez kiegészités- képen a következő hozzáfűznivalóm van. A világhírű magyar tudós, Kármán Tódor családját és természetesen öt magát kis gyerekkorom óta ismerem, mivel Budán évtizedeken át szomszédok voltunk és sokszor megfordultam lakásukban. Édesapjára, Kármán Mórra, a budapesti Mintagimnázium alapítójára csak egész halványan emlékszem, mivel egész kis gyerek voltam, amikor meghalt, de özvegyére és az öt Kármán testvérre annál inkább. Közülük, úgy tudom, csak a legfiatalabb Miklós van életben. Mindegyik kiváló ember volt, de különösképen a később világhírt elért Tódor emelkedett ki. Mint az aacheni Műegyetem aerodinamikai intézetének vezetője rendkívüli népszerűségnek örvendett és nagyszámú hallgatója nem csak német, de a világ különböző országaiból összesereglett diákokból állott, főképen Japánból és az Egyesült Államokból. Közben egy-egy szemesztert Japánban és U.S.-ban adott elő. Majd a nácizmus terjedésével véglegesen Pasadénába ment, ahol a szabadabb légkör és a sokkalta nagyobb rendelkezésére álló anyagi erő fokozta munkásságának eredményességét. Főiskolai tanulmányaimat egy ideig Aachenben végeztem, amikor is számos alkalommal voltunk együtt. Aachen a holland határon fekszik és Kármán professzor a szomszédos holland városkában, Vaals-ban lakott. Ez negyedórányira volt Aachen centrumától autóval. A két város között rendszeres villamosjárat volt és lakosaik útlevél nélkül csak a személyazonossági igazolvány felmutatásával szabadon közlekedhettek. Természetesen más nemzetiségüeknek a határátlépéskor utlevél és vizűm felmutatása volt szükséges. A professzor lakása Hollandiában mintegy 100 méternyire lehetett a német határtól, ő ebben az országban is olyan közkedveltségnek örvendett, hogyha valaki hozzáment, a határőrök minden különösebb vizsgálat nélkül átengedték. így nekem sohasem volt holland vízumom, mégis minden alkalommal, mondván, hogy kihez megyek, akadálytalanul, minden vizsgálat mellőzésével, átengedtek. Nem egy alkalommal kiváló tudóstár- sáság gyűlt nála össze, mig máskor bizonyos napokat diákjainak szentelt, akiknek szabad bejáratuk volt hozzá. Nem ismerte a protekciót, de ha valamelyik szorgalmas és tehetséges tanítványáról megtudta, hogy anyagi problémái vannak, amelyek gátolják tanulmányaiban, minden lehetőt megtett az illető támogatására. Nem csak az egyetemen, de más téren is támogatta a törekvő embereket, akik igyekeztek alacsonyabb sorból feljebb jutni. Kármán Tódor több egyetem diszdoktora volt. Szülőhazája azonban nem méltatta erre. A Magyar Népköztársaság helyrehozta azt a. mulasztást, amit a Horthy rendszer nem adott meg neki és ha jól emlékszem, hat évvel ezelőtt, előkelői közé avatta. Amikor a berlini egyetem diszdoktor- rá avatta, volt még egy jelölt. Az akkori magyar kultuszminiszter Klebersberg Kunó. Mivel azonban csak egy személy avatása volt előirányozva, a választás a kiválóbbra: Kármán dr.-ra esett Volt is emiatt harag a magyar kormánykörökben. • írásom elején a “Repülő magyarok” cikkhez, való hozzászólásomat a következőkkel kell kiegészíteni. Mig Kármán Tódor hírnevét első sorban a légi' csatornákkal kapcsolatos problémák, a repülőgép fejlesztés, ballisztikus rakéták alapozták meg, a helikopterrel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk Asbóth Oszkárról. Az ő helikoptere. volt az első, amely valóban egy helyről, fiig- gőlegeSn szállt fel. Véletlenül tanúja voltam 1928- ban, amikor az a furcsa, addig ismeretlen szerkezet, akkor még kisérleti stádiumban szöcske módjára a levegőbe ugott. Különben Asbóthnak a.du- nái (folyami) hajózás fejlesztése terén voltak nagy jelentőségű felfedezései. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Lázad a középosztály Vannak, akik a középosztály lázadásáról beszélnek. E gyűjtőnév alatt a városi gettók lakóinak, a fekete kisebbségnek a jobb életért, egyenlőségért folytatott harcával szembeni ellenállást értik. A középosztály bizonyos rétegében termékeny talajra talál az üzleti érdekeltségek, demagóg politikusok és jobboldali reakciós körök propagandája. Különösen észlelhető ez most New Yorkban, ahol az iskolák decentralizálásával kapcsolatos küzdelmekben a sajtótermékek, a rádió és televízió elhitették a polgári szervezetek tagjaival, a kisház-tulajdonosokkal, hogy az ő érdekük homlokegyenest ellenkezik a mozgásban lévő, harcos kisebbség érdekeivel. Miután az érdeklődés központjában az utóbbi években egyre nagyobb mértékben a városi szegények, különösen a fekete tömegek égető problémái állnak, a középosztály bizonyos rétegei kisemmizettnek érzik magukat. Úgy vélik, hogy az ő panaszaikról elfeledkeznek és veszélyeztetve érzik megélhetésüket, munkájukat, előítélettel teli megszokott életmódjukat a feketék behatolásától. Rosz- szalják, ha néger intézményeket állítanak fel. Elfelejtik. hogy a középosztálybeli vidékeken, éppen a lakosok hatásos szervezkedése, a közügyekbe való beleszólása miatt fejlődtek ki a legjobb iskolák és kulturális intézmények. A befolyásukat gyakorló polgárok igy sokat elértek, ami a mellőzött nyomorvidékeken még teljesen hiányzik. A középosztály szavát mindig is jobban meghallgatták, mint a szegényekét, a kisebbségi csoportok panaszait. Ezeknek a kispolgároknak a tudatlanságát, társadalmi tájékozatlanságát és előítéleteit szítják a felelőtlen politikusok. New Yorkban a polgári szervezetek Lindsay polgármester ellen irányítják támadásukat és előkészítik a talajt politikai jövőjének elbuktatására. Az ő szemükben Lindsay megbocsáthatatlan bűnt követ el azáltal, hogy a gettók követeléseit támogatja és általában liberális véleményt nyilványit. A reakció a félrevezetett fehér középosztály legelmaradottabb rétegeire támaszkodva igyekszik most és a jövőben olyan koalíciót megszervezni, amellyel próbálja majd megakadályozni a haladó politika kibontakozását.. Ezért talán a kispolgári középosztály politikai felvilágosítására is több figyelmet kellene fordítani. Mint a munkásosztály szövetségesei, vagy ellenségei, döntő szerepük lehet a további társadalmi és politikai fejleményekben. Magyarokról "Zsazsa Gábor" botrányos budapesti séjour-já- ról olvastam a szellemes és mulattató beszámolót. F. G.-től a nov. 1-i számban. Osztom a tudósitó felháborodását az öregedő színésznő viselkedése és a magyar részről vele szemben tanúsított gyámoltalanság és gyávaság miatt. Mint aki ugyanakkor otthon tartózkodott, ehhez hozzáteszem, hogy Mrs. Gábornak — aki itt azzal kérkedett, hogy (Rákóczi úti ékszerkereskedő) apja huszárezredes volt — ingerültségét az keltette fel, hogy megérkezésekor a magyar sajtó nem irt róla semmit. Valamint azt, hogy megbízásából egy öreg rokona vacsorára hívta rokonságát. Mikor azonban Zsazsa megérkezett a vendéglőbe, kiabálni kezdett: nincs ilyen sok rokona s a vendégek egy részét durván kiutasította. Ez nem volt szép — de sokkal csúnyább volt, hogy a többiek ott maradtak, végigették a vacsorát és ünnepelték “nagy” rokonukat. Ha nem is olyan királynőnek kijáró tisztelettel, mint ahogyan a newyorki magyarok egy része hajlik meg előtte a bálokon. Erdélyi József költő félszázados Írói jubileumán a vele szemben tanúsított “sandaság, ki nem mondott rosszindulat” miatt panaszkodott. Azt mondta, a “múlt rendszer kópéi meghurcolták”, de ő tiszta lelkiismerettel, büszkén tekint müvére, bár elismeri, hogy “voltak botlásaim, amiket jól tudok és bánok.” Már most a mai magyar olvasók — ha nem is számítják Erdélyit a magyar költészet művészi és irói nagyságai közé — elismerik tehetségét és az a mai magyar rendszer, amelynek Erdélyi vad. elkeseredett ellensége volt, lehetővé tette, hogy könyvéit — régebben elképzelhetetlen — példányszámban adjáK ki és a költő nyugodt kényelemben tölihesse öregkorát. Ellentétben a Hor- thy-rendszerrel, amely sohasem bocsátotta meg, ha valamelyik Írónak az 1918—19-es forradalmakban szerepe volt; és amelynek idején költő nem élhetett meg verseiből. De habár Erdélyi “jól tudja és bánja” botlásait, nem képzelhéti, hogy a közönség és az irodalomtörténet elfelejti — nem botlásait, hanem — bűneit, amiket a legaljasabb náci, antiszemita uszítással követett el. Éljen békében, nem kell ezt itt részletezni; de pl. a "Soly- mcsi Eszter", a vérvád-vers a zsidóság ellen, amikor ez halálos veszedelemben volt, a magyar költészetnek egyedülálló szégyenfoltja marad. A régi lemez újra rajta, van a készüléken: csak a magyar szó helyébe a cseh vagy szlovák szót tették. A rituális szertartás előírása szerint valaki “megcsókolja a szabadság földjét” (más vállalkozó híján a CIA ügynöke) s a szöveget már a bevándorlás előkészítése során megtanulták. Vannak, akik “az üldözéstől féltek”, mások boldogok voltak, hogy “szabadon sétálhattak” az üdülőhelyen, ahová őket vitték (Pozsonyban nyilván nem volt szabad sétálni). Volt olyan is, aki őszintén megmondotta, hogy itt — reméli — többet fog keresni, ami valószínű. Már otthon jól tudták, mennyit lehet itt keresni, legfeljebb azt tudták kevésbé, mennyit kell itt költeni és mennyien voltak és vannak itt, akik semmit sem kereshettek és keresnek, elhullottak, róluk nem szól a fáma. Egyelőre szabadon sétálnak a nyaralóban, a Po- cono-hegységben, amely hires arról, hogy legtöbb szállodája zsidó nyaralókat nem fogad be (négert egyik sem); de ezek természetesen szívesen kiadják szobáikat bárkinek a holtszezonban. Becsületükre legyen mondva, csak a “leendő” üldözéstől féltek, egy sem mondta, hogy amióta a szocialista országok csapatai bevonultak Csehszlovákiába, üldözték őket — mert ellentétben a kapitalista sajtó hazugságaival, ott azóta senki mást nem üldöztek, csak akik hívek akartak maradni szocialista szövetségeseikhez. Külön — régi — lemezeket fognak majd lejátszani az U.S. “nagylelkűségéről”, amellyel a “menekülteket” befogadta. Ez — mint a magyar “üldözöttek” esetében is — jól kontrollált, tervszerű nagylelkűség. Az U.S. alapos kihallgatás után választja ki a beeresztendőket: a jelen esetben, mint olvassuk, egy hidrológust, egy iparegészségügyi szakértőt, stb., akiknek kiképzése a csehszlovák adózóknak külön-külön sok ezer cseh koronájába,: illetve dollárjába került. Minden amerikai szeretet a cseheknek; de ez nem akadályozza meg, hogy szakembereik kicsábitásával gyengítsék az országot. Mert az “üldözötteket” segíteni kell: de csak ha szocialista országból jönnek. Akiket Dominikában, Ecuadorban, Guatemalában, Bolíviában, Mexikóban, Braziliában, Argentínában, Paraguayban, Görögországban. Spanyolországban, Portugáliában; Indonéziában, Thailandban, Koreában, Formózán üldöznek, maradjanak, amíg meg nem ölik őket; számukra itt nincs menedék. Peregrinus Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 19&2 under the Act of March 21, .1879, at the P.O. of New í ik. NX Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^^SgMgSjSfr-84 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50 *
