Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-11-21 / 45. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 21, 1968 I JELENTÉS CHILÉBŐL I Irta: BALASSA ANDOR Az október 3-i számban érdekes cikket közölnek “Repülő magyarok’’ címmel. Ehhez kiegészités- képen a következő hozzáfűznivalóm van. A világ­hírű magyar tudós, Kármán Tódor családját és természetesen öt magát kis gyerekkorom óta is­merem, mivel Budán évtizedeken át szomszédok voltunk és sokszor megfordultam lakásukban. Édesapjára, Kármán Mórra, a budapesti Minta­gimnázium alapítójára csak egész halványan em­lékszem, mivel egész kis gyerek voltam, amikor meghalt, de özvegyére és az öt Kármán testvérre annál inkább. Közülük, úgy tudom, csak a legfia­talabb Miklós van életben. Mindegyik kiváló em­ber volt, de különösképen a később világhírt elért Tódor emelkedett ki. Mint az aacheni Műegyetem aerodinamikai intézetének vezetője rendkívüli népszerűségnek örvendett és nagyszámú hallgató­ja nem csak német, de a világ különböző országai­ból összesereglett diákokból állott, főképen Japán­ból és az Egyesült Államokból. Közben egy-egy szemesztert Japánban és U.S.-ban adott elő. Majd a nácizmus terjedésével véglegesen Pasadénába ment, ahol a szabadabb légkör és a sokkalta na­gyobb rendelkezésére álló anyagi erő fokozta munkásságának eredményességét. Főiskolai tanulmányaimat egy ideig Aachen­ben végeztem, amikor is számos alkalommal vol­tunk együtt. Aachen a holland határon fekszik és Kármán professzor a szomszédos holland város­kában, Vaals-ban lakott. Ez negyedórányira volt Aachen centrumától autóval. A két város között rendszeres villamosjárat volt és lakosaik útlevél nélkül csak a személyazonossági igazolvány fel­mutatásával szabadon közlekedhettek. Természe­tesen más nemzetiségüeknek a határátlépéskor utlevél és vizűm felmutatása volt szükséges. A professzor lakása Hollandiában mintegy 100 mé­ternyire lehetett a német határtól, ő ebben az országban is olyan közkedveltségnek örvendett, hogyha valaki hozzáment, a határőrök minden különösebb vizsgálat nélkül átengedték. így ne­kem sohasem volt holland vízumom, mégis min­den alkalommal, mondván, hogy kihez megyek, akadálytalanul, minden vizsgálat mellőzésével, átengedtek. Nem egy alkalommal kiváló tudóstár- sáság gyűlt nála össze, mig máskor bizonyos na­pokat diákjainak szentelt, akiknek szabad bejára­tuk volt hozzá. Nem ismerte a protekciót, de ha valamelyik szorgalmas és tehetséges tanítványáról megtudta, hogy anyagi problémái vannak, ame­lyek gátolják tanulmányaiban, minden lehetőt megtett az illető támogatására. Nem csak az egye­temen, de más téren is támogatta a törekvő em­bereket, akik igyekeztek alacsonyabb sorból fel­jebb jutni. Kármán Tódor több egyetem diszdoktora volt. Szülőhazája azonban nem méltatta erre. A Ma­gyar Népköztársaság helyrehozta azt a. mulasz­tást, amit a Horthy rendszer nem adott meg neki és ha jól emlékszem, hat évvel ezelőtt, előkelői közé avatta. Amikor a berlini egyetem diszdoktor- rá avatta, volt még egy jelölt. Az akkori magyar kultuszminiszter Klebersberg Kunó. Mivel azon­ban csak egy személy avatása volt előirányozva, a választás a kiválóbbra: Kármán dr.-ra esett Volt is emiatt harag a magyar kormánykörökben. • írásom elején a “Repülő magyarok” cikkhez, való hozzászólásomat a következőkkel kell kiegé­szíteni. Mig Kármán Tódor hírnevét első sorban a légi' csatornákkal kapcsolatos problémák, a repü­lőgép fejlesztés, ballisztikus rakéták alapozták meg, a helikopterrel kapcsolatban nem szabad megfeledkeznünk Asbóth Oszkárról. Az ő helikop­tere. volt az első, amely valóban egy helyről, fiig- gőlegeSn szállt fel. Véletlenül tanúja voltam 1928- ban, amikor az a furcsa, addig ismeretlen szerke­zet, akkor még kisérleti stádiumban szöcske mód­jára a levegőbe ugott. Különben Asbóthnak a.du- nái (folyami) hajózás fejlesztése terén voltak nagy jelentőségű felfedezései. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! Lázad a középosztály Vannak, akik a középosztály lázadásáról beszél­nek. E gyűjtőnév alatt a városi gettók lakóinak, a fekete kisebbségnek a jobb életért, egyenlőségért folytatott harcával szembeni ellenállást értik. A középosztály bizonyos rétegében termékeny talajra talál az üzleti érdekeltségek, demagóg politikusok és jobboldali reakciós körök propagandája. Külö­nösen észlelhető ez most New Yorkban, ahol az iskolák decentralizálásával kapcsolatos küzdelmek­ben a sajtótermékek, a rádió és televízió elhitették a polgári szervezetek tagjaival, a kisház-tulajdono­sokkal, hogy az ő érdekük homlokegyenest ellen­kezik a mozgásban lévő, harcos kisebbség érdekei­vel. Miután az érdeklődés központjában az utóbbi években egyre nagyobb mértékben a városi szegé­nyek, különösen a fekete tömegek égető problémái állnak, a középosztály bizonyos rétegei kisemmi­zettnek érzik magukat. Úgy vélik, hogy az ő pana­szaikról elfeledkeznek és veszélyeztetve érzik meg­élhetésüket, munkájukat, előítélettel teli megszo­kott életmódjukat a feketék behatolásától. Rosz- szalják, ha néger intézményeket állítanak fel. El­felejtik. hogy a középosztálybeli vidékeken, éppen a lakosok hatásos szervezkedése, a közügyekbe va­ló beleszólása miatt fejlődtek ki a legjobb iskolák és kulturális intézmények. A befolyásukat gyakor­ló polgárok igy sokat elértek, ami a mellőzött nyo­morvidékeken még teljesen hiányzik. A középosz­tály szavát mindig is jobban meghallgatták, mint a szegényekét, a kisebbségi csoportok panaszait. Ezeknek a kispolgároknak a tudatlanságát, tár­sadalmi tájékozatlanságát és előítéleteit szítják a felelőtlen politikusok. New Yorkban a polgári szervezetek Lindsay polgármester ellen irányít­ják támadásukat és előkészítik a talajt politikai jövőjének elbuktatására. Az ő szemükben Lindsay megbocsáthatatlan bűnt követ el azáltal, hogy a gettók követeléseit támogatja és általában liberá­lis véleményt nyilványit. A reakció a félrevezetett fehér középosztály legelmaradottabb rétegeire tá­maszkodva igyekszik most és a jövőben olyan koalíciót megszervezni, amellyel próbálja majd megakadályozni a haladó politika kibontakozását.. Ezért talán a kispolgári középosztály politikai felvilágosítására is több figyelmet kellene fordí­tani. Mint a munkásosztály szövetségesei, vagy el­lenségei, döntő szerepük lehet a további társadalmi és politikai fejleményekben. Magyarokról "Zsazsa Gábor" botrányos budapesti séjour-já- ról olvastam a szellemes és mulattató beszámolót. F. G.-től a nov. 1-i számban. Osztom a tudósitó fel­háborodását az öregedő színésznő viselkedése és a magyar részről vele szemben tanúsított gyámolta­lanság és gyávaság miatt. Mint aki ugyanakkor ott­hon tartózkodott, ehhez hozzáteszem, hogy Mrs. Gábornak — aki itt azzal kérkedett, hogy (Rákóczi úti ékszerkereskedő) apja huszárezredes volt — ingerültségét az keltette fel, hogy megérkezésekor a magyar sajtó nem irt róla semmit. Valamint azt, hogy megbízásából egy öreg rokona vacsorára hív­ta rokonságát. Mikor azonban Zsazsa megérkezett a vendéglőbe, kiabálni kezdett: nincs ilyen sok ro­kona s a vendégek egy részét durván kiutasította. Ez nem volt szép — de sokkal csúnyább volt, hogy a többiek ott maradtak, végigették a vacsorát és ünnepelték “nagy” rokonukat. Ha nem is olyan királynőnek kijáró tisztelettel, mint ahogyan a newyorki magyarok egy része hajlik meg előtte a bálokon. Erdélyi József költő félszázados Írói jubileumán a vele szemben tanúsított “sandaság, ki nem mon­dott rosszindulat” miatt panaszkodott. Azt mondta, a “múlt rendszer kópéi meghurcolták”, de ő tiszta lelkiismerettel, büszkén tekint müvére, bár elis­meri, hogy “voltak botlásaim, amiket jól tudok és bánok.” Már most a mai magyar olvasók — ha nem is számítják Erdélyit a magyar költészet mű­vészi és irói nagyságai közé — elismerik tehetsé­gét és az a mai magyar rendszer, amelynek Erdé­lyi vad. elkeseredett ellensége volt, lehetővé tette, hogy könyvéit — régebben elképzelhetetlen — példányszámban adjáK ki és a költő nyugodt ké­nyelemben tölihesse öregkorát. Ellentétben a Hor- thy-rendszerrel, amely sohasem bocsátotta meg, ha valamelyik Írónak az 1918—19-es forradalmak­ban szerepe volt; és amelynek idején költő nem élhetett meg verseiből. De habár Erdélyi “jól tud­ja és bánja” botlásait, nem képzelhéti, hogy a kö­zönség és az irodalomtörténet elfelejti — nem botlásait, hanem — bűneit, amiket a legaljasabb náci, antiszemita uszítással követett el. Éljen béké­ben, nem kell ezt itt részletezni; de pl. a "Soly- mcsi Eszter", a vérvád-vers a zsidóság ellen, ami­kor ez halálos veszedelemben volt, a magyar köl­tészetnek egyedülálló szégyenfoltja marad. A régi lemez újra rajta, van a készüléken: csak a magyar szó helyébe a cseh vagy szlovák szót tették. A rituális szertartás előírása szerint valaki “megcsókolja a szabadság földjét” (más vállalkozó híján a CIA ügynöke) s a szöveget már a beván­dorlás előkészítése során megtanulták. Vannak, akik “az üldözéstől féltek”, mások boldogok vol­tak, hogy “szabadon sétálhattak” az üdülőhelyen, ahová őket vitték (Pozsonyban nyilván nem volt szabad sétálni). Volt olyan is, aki őszintén meg­mondotta, hogy itt — reméli — többet fog keresni, ami valószínű. Már otthon jól tudták, mennyit le­het itt keresni, legfeljebb azt tudták kevésbé, mennyit kell itt költeni és mennyien voltak és van­nak itt, akik semmit sem kereshettek és keresnek, elhullottak, róluk nem szól a fáma. Egyelőre szabadon sétálnak a nyaralóban, a Po- cono-hegységben, amely hires arról, hogy legtöbb szállodája zsidó nyaralókat nem fogad be (négert egyik sem); de ezek természetesen szívesen kiad­ják szobáikat bárkinek a holtszezonban. Becsüle­tükre legyen mondva, csak a “leendő” üldözéstől féltek, egy sem mondta, hogy amióta a szocialista országok csapatai bevonultak Csehszlovákiába, ül­dözték őket — mert ellentétben a kapitalista sajtó hazugságaival, ott azóta senki mást nem üldöztek, csak akik hívek akartak maradni szocialista szö­vetségeseikhez. Külön — régi — lemezeket fognak majd leját­szani az U.S. “nagylelkűségéről”, amellyel a “me­nekülteket” befogadta. Ez — mint a magyar “ül­dözöttek” esetében is — jól kontrollált, tervszerű nagylelkűség. Az U.S. alapos kihallgatás után vá­lasztja ki a beeresztendőket: a jelen esetben, mint olvassuk, egy hidrológust, egy iparegészségügyi szakértőt, stb., akiknek kiképzése a csehszlovák adózóknak külön-külön sok ezer cseh koronájába,: illetve dollárjába került. Minden amerikai szeretet a cseheknek; de ez nem akadályozza meg, hogy szakembereik kicsábitásával gyengítsék az orszá­got. Mert az “üldözötteket” segíteni kell: de csak ha szocialista országból jönnek. Akiket Dominiká­ban, Ecuadorban, Guatemalában, Bolíviában, Mexi­kóban, Braziliában, Argentínában, Paraguayban, Görögországban. Spanyolországban, Portugáliában; Indonéziában, Thailandban, Koreában, Formózán üldöznek, maradjanak, amíg meg nem ölik őket; számukra itt nincs menedék. Peregrinus Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 19&2 under the Act of March 21, .1879, at the P.O. of New í ik. NX Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^^SgMgSjSfr-84 ba egy évre 12 dollár, félévre $6.50 *

Next

/
Thumbnails
Contents