Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-24 / 41. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 24, 1968. PÉTER JÁNOS KÜLÜGYMINISZTER BESZÉBE AZ ENSZ XXIII. KÖZGYŰLÉSÉN sák az atomsorompó szerződés ratifikálását, sőt Korunk nemzedéke két uj között választhat. Békés egymás mellett élés, vagy atomháború. Élet vagy halál. A jelenlegi általános vitában elhangzott sok felszólalás arra mutat, hogy az itt képviselt kormányok tisztában vannak azzal a növekvő veszéllyel, hogy elszalasztjuk a döntő alkalmat, amelyben a választás még szabad. Ma úgyszólván keresztuton járunk, ahol döntő elhatározásokra, kell jutni, hogy a nukleáris katasztrófát elkerüljük. Félúton az általános vita vége felé a tagállamok állásfoglalásainak mérlege világossá teszi, hogy az országokat mi foglalkoztatja főleg az aktuális nemzetközi események felszíne alatt. Eddig több mint negyven tagállam külpolitikájának bemutatását hallgattuk végig, s még körülbelül ugyanennyi tagállam képviselői fognak itt felszólalni. Az eddig hallott beszédek lényegének gondos vizsgálata mutatja, hogy egyfelől mély az aggodalom a nemzetközi események jelenlegi alakulása miatt, másfelől erős bizakodás is tapasztalható, hogy meg lehet állítani a mostani rosz- Bzabbodást és újra lehet kezdeni a nemzetközi [kapcsolatok javítását. Aggódás és bizakodás. Azt is mondhatnám, hogy a nemzetközi helyzet javult ia mostani vita folyamán. A javulás a vita általános hangján is érezhető. Bizonyos felszólalások pedig éppenséggel elősegítették a jelenlegi nemzetközi helyzet javítását. A javulás sajátos jellemzője az a tény, hogy azoknak, akik az ENSZ-en belül és kívül egyaránt Bzeretik szítani a feszültséget, nem sikerült az idei ülésszak általános vitáját újra hidegháborús fórummá változtatni. A korábban jól alakuló nemzetközi együttműködés pozitív eredményei annyira szilárdak és tartósak, hogy kihatásuk megbéníthat minden kísérletet, amely a letűnt idők meddő hidegháborús tevékenységeinek felújítására irányul. A jövőbe vetett bizalmunk is ugyanazokra az ENSZ-en belül és kívül ható erőkre épül, amelyek vitánkban is kudarcra Ítélték a hidegháborús törekvéseket. Ezek az erők elég hatalmasak lesznek ahhoz, hogy megakadályozzák a nukleáris háború veszélyeinek fokozódását. Elég erősek lesznek ahhoz, hogy uj utakon keressék a politikai megoldást azokra az égető kérdésekre, amelyek nukleáris világpusztitással fenyegető nemzetközi összecsapás állandó és lappangó veszélyeivel terhesek. A magyar törekvések A magyar külpolitika erre a célra törekszik. Állandóan kész összefogni azokkal az erőkkel, amelyek a nemzetközi kapcsolatok javításán fáradoznak. hogy politikai eszközökkel keressék a megoldást azokra a kérdésekre, amelyek körül már tényleges katonai összeütközések, műveletek és erőpróbák folynak és az uj világégés veszélyével terhes égető ügyekre. Ezért készek vagyunk részt venni minden olyan akcióban, amely ténylegesen előmozdítja a szocialista államok közösségének ügyét — Kubától Vietnamig, Kínát és Albániát is beleértve. A szocialista államok szilárd egységét mi úgy tekintjük, mint a nemzetközi béke és biztonság megteremtésének és megszilárdításának egyik fő előfeltételét. Ezen az alapon állandóan erősítjük kapcsolatainkat a fejlődő világgal. A fejlődő országok képviselői ebben a világ- szervezetben és más nemzetközi fórumokon igen jelentős szerepet töltenek be a korábbi esztendők hidegháborús maradványainak felszámolásában és a régi hidegháborús viták felújítására irányuló kísérletek letörésében. Alapvető politikai törekvésünk, hogy a fejlett kapitalista államokkal való nemzetközi együttműködést a békés egymás mellett élés elvének igazi alapján erősítsük. Éppen a békés egymás mellett élés igazi elvének megvalósításának érdekében mindent megteszünk, hogy hatékonyan támogassuk az antiimperializmus és antikolonializmus frontját minden agresszióval és minden olyan kisérlettel szemben, amelynek célja, hogy az imperializmus világuralmát felújítsa és a neokolonializmust terjessze. A magyar kormány kitartóan folytatja ezirá- fcyu erőfeszítéseit, és semmi okot sem látunk arra, hogy ezen a politikán a legkisebb mértékben is változtassunk. Szem előtt kell tartanunk azt a makacs és könyörtelen tényt, hogy a nukleáris háború veszélye állandóan fennáll mindaddig, amig a fegyverkezési hajsza folytatódik és amig döntő lépések nem történnek, hogy az egész irányzatot visszafordítsák a megfelelő nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános és teljes leszerelésre irányuló konkrét intézkedésekkel. Bonyolult a nemzetközi helyzet Időnként a vita során és újabban máshol is hallunk olyan hivatalos megállapításokat, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet bonyolultsága jellemzi. Ezt mondja főtitkárunk is jelentéseiben és számos szónok a közgyűlési felszólalásban. Bizonyos, hogy a főtitkárra, aki a szervezet működéséért a legfőbb személyes és közvetlen felelősséget viseli, különösen fájdalmasan hat a nemzetközi viszonyok mai bonyolultsága. Egy időben annyira elcsüggedt, hogy elhatározta visszavonulását. Akkor sikerült meggyőznünk őt arról, hogy ebben a tisztségben szükség van az ő személyes tulajdonságaira. Felelősségérzete azt diktálta neki, hogy újabb hivatali időszakra vállalja a Főtitkári tisztiét. Remélem, hogy a jelenlegi bonyolult helyzet ellentétes és vitás tényezői miatt nem fogja elveszíteni bizalmát különleges adottságai iránt, amelyekkel előmozdíthatja a kölcsönös megértést a szembenálló erők között. Mit értünk tulajdonképpen az alatt, hogy a nemzetközi helyzet bonyolult ? Amikor a jelenlegi helyzetet bonyolultnak jellemezzük, természetesen nem hagyjuk figyelmen kivül, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb volt a második világháború küszöbén és a hitleri Németország és szövetségesei által kirobbantott háború alatt. Sokkal bonyolultabb helyzetekkel állt szemben az Egyesült Nemzetek is azokban az években, amikor a gyarmati hatalmak még hatalmas gyarmatokkal rendelkeztek. A jelenlegi bonyolultság abból ered, hogy a nukleáris háború árnyékában a hol javuló, hol rosszabbodó nemzetközi viszonyok ellentétes hatásokat váltanak ki. Sokkal több forog kockán a jelenlegi ellentétes irányzatokban, mint az emberiség elmúlt nemzedékeinek életében. Sokkal, de sokkal több forog kockán. A jelenlegi világhelyzet szembenálló tényezőinek mérlegelésénél kormányom úgy véli, hogy a biztosabb jövő előkészítésének legjobb útja az, ha úgy küzdjük le a veszélyeket, hogy számítás ba vesszük az eddig elért jó eredményeket, és a legbiztosabb eredmények alapján lépésről-lépésre kell keresnünk a jelen kor döntő kérdéseinek legreálisabb megoldását a legjobb kompromisszumos megegyezések lehetőségeinek kihasználásával. Kompromisszumos megegyezések nélkül nem lehet igazán előrelépni, hogy a világméretű katasztrófát elkerüljük. Erre való tekintettel azt tekintem most egyik feladatomnak, hogy összefoglaljam az elmúlt hónapok legbiztatóbb jeleit és eseményeit. Az elmúlt hónapok eseményei A moszkvai részleges atomcsend szerződés 1963- ban történt megkötése óta kétségtelenül a legtöbbet ígérő teljesítmény az volt, hogy nehéz és fáradtságos tárgyalások után sikerült kidolgozni az atomsorompó egyezmény szövegét. Joggal volt remélhető, hogy a történelem két leghatalmasabb állama közötti egyetértés egy ilyen szerződés szükségessége tekintetében meg fogja könnyíteni további tárgyalások előkészitését a nukleáris fegyverkezési verseny megállításáról és a tényleges leszerelési intézkedések alapelveinek kidolgozásáról. Tekintettel a jelenlegi irányzatra, amelyben egyre fokozódik a termonukleáris hadigépezet gyártása és feltalálása, meg kell mondani, hogy a fegyverkezési verseny fokozódása és terjedése még termonukleáris háború kitörése nélkül is a legtragikusabb következményekkel járhat a mai és jövendő nemzedékek életére. Természetes, hogy amig a Vietnám elleni agressziós háború tart és amig nem találnak igazi politikai megoldást, addig nem lehetséges jelentős és érdemleges uj lépéseket tenni a fegyverkezési hajsza megfékezésére és átfogó leszerelési program kidolgozására. Akik fokozni széretnék a nemzetközi feszültséget — a hidegháborús politika képviselői — azok most mindent felhasználnak ürügyül, igy az úgynevezett csehszlovák kérdést is, hogy hátráltasmost már tanúi vagyunk annak is, hogy újból színre lépnek magának a termonukleáris háborúnak a szószólói is. Tekintettel arra, hogy a Vietnám elleni háború, mint a helyzetet mindenütt rontó tényező, beárnyékolja az egész világot, a világ közvéleménye úgy hitte, hogy a párizsi megbeszélések megindulása megalapozza azt a reményt, hogy igazságos és békés megoldást fognak találni Délkelet-Ázsia problémájára. Az azóta szerzett tapasztalat nem látszik igazolni a jó reményeket. A párizsi megbeszélések ténye maga igazán jó dolog. Mégis ha az Egyesült Államok tárgyaló megbizottainak irreális magatartása meghiúsítja a lehetőségetekkor a következmények végzetesek lehetnek. Az Egyesült Államok, miután sokszor tévesen Ítélte meg a vietnámi kérdést, már az 1954-es genfi értekezleten és majd később is, főleg 1965 februárjában, amióta különösen fokozta a háborút, most úgy látszik újfajta hibát követ el.Amerikai közéleti személyek egyes kijelentései azt a benyomást keltik, hogy az Egyesült Államok kormánya abból a feltételezésből kiindulva bocsátkozott a pá- rizsi tárgyalásokba, hogy a tárgyalási készség Vietnám részről a gyengeség jele. Ha az ilyen önámitás továbbra is befolyásolja az Egyesült Államok tárgyalási taktikáját, akkor a jelenlegi alkalom elkerülhetetlenül elvész, és újabb lehetőség csak sokkal súlyosabb körülmények között nyilik majd meg. Ma tisztább képet kapunk Ami a közelkeleti kérdést illeti, tapasztalható tekintélyes mérvű javulás annak ellenére, hogy a tiizszüneti vonal mentén meg-megismétlődő fegyveres összeütközések növelik a veszélyeket. A probléma igazi lényegét az egész világon jobban megértik most, mint a tavalyi rendkívüli ülésszak alatt, vagy a Közgyűlés XXII. ülésszaka idején. Az előző ülésszakon a propaganda hatása az egész képet eltorzította az arab államok rovására. Az általános kép most sokkal tisztább, és növekszik a hajlandóság arra, hogy szélesebb nemzetközi együttműködés révén kikényszeritsék a politikai megoldásokat. A közelkeleti kérdés sem választható el a vietnámi háború problémájától. Ha a Vietnám elleni agresszió nem gyakorolna olyan káros hatást, akkor nem került volna sor Izrael agressziójára a szomszédos arab államok ellen, és ha az amerikaiak nem vonakodnának a reális politikai megoldástól délkelet-ázsia esetében, akkor a közel-keleti kérdés sem volna most zsákutcában. Az utóbbi idők egyik legbiztatób eseménye az afrikai egység szervezete tagállamainak csúcstalálkozója volt. A független afrikai országok regionális szervezete ösztönző példát mutatott a nemzetközi szervezeteknek, amikor — a roppant nehézségek és a soraikat megosztó problémák ellenére — sikerült csúcstalálkozót rendezni, sőt még igen fontos eredményeket is elérni. A közel- kelet, a fegyverkezési verseny, a neokolonializ- mus, apartheid, szakadár mozgalmak, gyarmati uralom, zsoldoscsapatok kérdéseiben kidolgozott közös álláspontjuk mind-mind olyan fontos dokumentum, amely tanulságul szolgálhat az egész világnak. Az Egyesült Nemzetek második Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, bár nem váltotta valóra az ebbe a nemzetközi vállalkozásba helyezett sok reményt, mégis segített abban, hogy az egész világnak képet adjon a fejlődő világ problémáiról. Az is világossá vált, hogy amig a vietnámi háború folyik és hatékonyabb nemzetközi együttműködés nem lesz lehetséges, addig nem lehet az erőforrásokat úgy összpontosítani, hogy segítsenek megoldani az egyre fokozódó gazdasági nehézségekkel küzdő nemzetek létfontosságú problémáit. (Folytatjuk) KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! •
