Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-24 / 41. szám
Thursday, October 24, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 NÉHÁNY ÉVVEL EZELŐTT még élt egy öregember Kamuion, aki arról volt nevezetes, hogy valamikor pólyába rakott egy csendőr őrmestert. Még a huszas években történt a hires esemény, az öreg akkoriban szálfaegyenes, katonás tartásu, nehéz tenyerű férfi volt. Mindössze egy fogyatékosságban szenvedett, akárhogy is nyújtózkodott, másfél méternél nem mutatott többet a mérce. Ez az alacsony, mokány paraszt két zsák lisztet felvitt a vállán a padlásra anélkül, hogy megremegett volna a lába. Kevés szavú, csendes ember volt, ezért is csodálkoztak a falubeliek, hogy felcsapott kortesnek. Választások közeledtek, és a Magyar Szocialista Munkáspárt javára agitált a maga sajátos módján: — Most sírba rakjuk az urakat, a nagygazdákat — magyarázta a körébe gyűlt béreseknek, szolgalegényeknek, akik eltátott szájjal hallgatták, gondolván, ez a program nagyon is megfelelne nekik. A hét végén súlyos csend lett a faluban, egy csapásra vége szakadt a gyülésezéseknek. Egy egész csendőrőrs érkezett a faluba. Sokáig pusmogtak a hivatalos emberekkel, aztán végigjárták a tehetősebb gazdákat is. Kikérdeztek mindenkit, hogy kik a véresszáj u kommunisták, akik megint nem férnek a bőrükbe, elfelejtkeztek már Orgoványról meg a többi intő példáról. A lista első helyére került a Magyar Szocialista Munkáspárt kortese. Az őrmester elhatározta, hogy ezt a kommunista bitangot maga teszi hidegre. El is parancsolta az utjából a legényeit, és egyedül indult az alvég felé, hogy akár a föld alól is felkutassa. NEM IS KELLETT soká keresgélni, rátalált a háza mögötti rozzant istállóban. A család eltartóját, egyetlen tehenüket abrakolta éppen. Megállt az ajtóban az őrmester, mint egy hustorony, eltakarta a világosságot, majd két méter magasságból reccsentett a szorgoskodó parasztra: — Embervért akarok inni! — Biztos van bicskája, lékelje meg hát a jó anyját, őrmester ur! Annak talán emberformája van, nem ilyen kihizott ökörkinézésü, mint maga — vágta vissza foghegyről, de közben már védekező állásba állt, kihúzta magát,, mert tudta, hogy egyikük az istállóban fekve marad. Az őrmester kegyetlenül elbődült, forogtak a szemei, és már ugrott is, hogy ezt a semmi, nyisz- lett parasztott maga alá gyűrje, betapossa a földbe. A levegőt markolta azonban csak veszett dühvei, mert kapott a homlokára, éppen a szeme közé egy ökölcsapást. Később esküdözött, hogy fejszével vagy doronggal kólintották főbe. Tény, hogy; a földre esett, s bambán, bárgyún bámult maga elé. A zömök paraszt ekkor leakasztott a falról egy vastag cséphadarót, s azután úgy, ahogy dolgozni szokott, komótosan, de vasszorgalommal ápolni kezdte. Vagy harmincszor is megcsapta az őrmestert, aki a végén már vinyogni sem tudott kínjában. Nem akadt a testén egy tenyérnyi ép hely, pedig behemót egy nagy ember volt. ÉJJEL AKADTAK RÁ a pribékei, akik azután lepedőben szállították haza. Ettől kezdve azonban a feleségének nem sok öröme telt benne, akár rongynak is használhatta volna. Évekig cuclis üveg bői kellett táplálni az urát, mert még a friss, házi kenyeret sem tudta megrágni. Élete végéig tolókocsiba közlekedett ettől fogva és éjszakánként az egérneszre is elsirta magát. Az asszony rakta tisztába, és ha nem szólt időben, még le is köpdöste •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a MOST KAPHATÓ! • ..... ■" 1 KÉKESDI GYULA: : NÉGY ORSZÁG VIHARAIBAN f f cimü könyve 2 • • (Bebrits Lajos élete) J • A könyv Bebrits Lajos jegyzetei, visszaemlékezé- • • sei, a családtagoknak, barátoknak, egykori mun- • katársaknak elbeszélései nyomán készült. 2 • • Sok képpel, kemény kötésben, 404 oldalon ÁRA 2 DOLLÁR • • • Rendelje meg még ma a Magyar Szó Kiadó- • 2 hivatalától, 130 E. 16th St, New York N. Y. 10003 2 <• e T ▼ ▼ T T T T T 'T~T T T ▼ ▼ A KAIDAT a férjét. A szomszédok szánakozó arccal nézték ezt a lassan szokásossá vált tortúrát, közben alig tudták visszafojtani a nevetésüket, Elkapták azonban a: csendőrök az őrmesterüket nyuvasztó parasztot, és egymást felváltva, puskatussal aprították napszámra, Kitördelték a fogait, laposra verték minden ujját, Kész csoda, hogy egyáltalán életben maradt. Konok egy ember volt, félig eszméletlen, még vért köpve is a szemükbe vágta a csendőröknek: — Visszafizetem ezt a verést, addig nem pusztulok el! Esküdözött, hogy ha eljön az ideje, maga rugdalja a meszes gödörbe valamennyi parasztnyüzó, piszok kakastollast, ezt az örömet senki másnak nem engedi át. A SZÖRNYŰ VERÉS UTÁN hónapok teltek el, amig újra egész emberré lett megint. Maradt néhány vastag forradás az arcán, testén, de különben senki sem gondolta volna, hogy ezt az embert a sir mélyéről rángatta vissza a felesége gondos ápolása. Akik közelebbről ismerték, észrevették néhány változást rajta: ha lehet, még szótlanabb emberré lett, mint volt, és a szeme veszedelmes sötét fénnyel tüzelt, mintha mindig legalább 40 fok láza lenne. Ilyen maradt a felszabadulás után is, amikor bírónak választották a faluban. Sokáig tiltakozott pedig, hogy nem olyan ember való erre a tisztségre, aki semmit sem ad a törvényre. Kimondta, hogy előtte egy nagygazdának akkor sem lehet igaza, ha kiteszi a lelkét a tenyerébe. Bérest, nincstelent, földturó szegényembert pedig akkor sem tudna büntetni, ha megérdemelné, nem engedné ezt a becsülete. Hiába tiltakozott azonban, mégis g lett a biró. Ez azokban a napokban történt, amikor még bujkáló nyilasokat, csendőröket kerestek a falu környékén a szovjet katonák. Mindenki tudta, hogy hol lakik az a két csendőr, akik majdnem a sirba tették, de a biró mégsem adta ki őket. Mondták A hazatérő férfit asszonya helyett levélke várta csak. “Sándorhoz költöztem. Tőled elválok. Vera.” — Na jól van — mondta jelentőségteljesen, aztán kampósszöget vert a falba. Ekkor törték rá az ajtót jóindulatú szomszédai, akik nyugtalan szívvel leskeltek be a földszinti ablakon. — Megállj! — kiáltották eliszonyodva. — Hát érdemes volna egy olyan asszonyért, mint Vera volt? És máris cibálták ki a kezéből a kötelet. — Gondoljon arra — hadarta egy szemüveges férfi —, hogy milyen szép a világ! Kesernyésen mosolygott a magárahagyott. — Mondja csak szomszéd — kérdezte a szemüvegest —ha már volt olyan szives, hívás nélkül bejönni hozzám — mutatott a feltört zárra—, nem volna egy jó nagy kampósszöge? Elkérném... A szemüveges csak hápogni tudott, ekkora cinizmus hallatán. — Hogy én adjak szöget magának? Én? Én!? — Már miért ne? — csodálkozott az elhagyatott. — De hiszen egyet már bevert — sivitott a szemüveges. •— Az kevés. — Akasztáshoz? — sikoltozott a szemüveges. — Ahhoz egy is elég! — mutatott a fal egy pontjára reszkető ujjaival. — Miféle akasztáshoz? — csodálkozott a bus férj. — Senki sem akarja itt felkötni magát, kérem. Az a nyavalyás Vera a nyakamon hagyott egy csomó szennyes ruhát. Most végre lesz egy rendes nagymosás is ebben a lakásban — mondta a férj és sürü sóhajtások között engedett vizet a kádba, hátat forditva mindenkinek. is a falubeliek, hogy tisztára megbolondult, ha éppen ő védi őket. — Tudom, amit tudok, mindennek sora van — legyintett és türelmesen várt. Amikor továbbvonultak a környékükön állomásozó szovjet katonák, az első este ő is útnak indult. Felkereste a csendőreit. Késő éjjel mentő vitte el mindkettőt. A szomszédok mondták, hogy olyan rondán összevert embereket még nem is láttak, mint ez a két csendőr volt, pedig ők már. nem egy búcsúban megfordultak. Álló esztendeig a biró feléjük sem nézett, azt sem kérdezte, hogy egyáltalán élnek-e? Pontosan egy év múltán azonban este megint sorra felkereste őket, és mindkettőért megint jöhetett a mentő. Ekkor már azonban a járási párttitkár is tudomást szerzett a rendszeres csendőrverésről, és lehordta az önbíráskodásért. — Ez volt a kamat — mondta egykedvűen a biró, és türelmesen hallgatott még egy óráig, amig a párttitkár kifulladt a nagy szóáradatban. Ekkor jegyezte meg csendesen: — Kár ennyi szót vesztegetni egy ilyen semmi ügyre. Tartoztam nekik és megadtam az .adósságomat. MÉG UGYANEZEN A NYÁRON behivatta ma- gához a hivatalba a csendőröket, és azok úgy álltak elé, mint akik tudják, hogy ütött az utolsó órájuk. Két papirt nyújtott át nekik, ajánlás volt egy közelben szerveződő állami gazdaságba. —T- Kocsisok lesztek, mert a lóhoz értetek valamit. De ha meghallom, hogy nem dolgoztok becsülettel, kitaposom a telketeket is! Sokat próbált öregember volt már, amikor megismertem. Letudott addigra jónéhány hivatalt: dolgozott a tanácsnál, irányított több mint ezerholdas közös gazdaságot, még a párttitkárságofc is kipróbálta. A végén a tsz tehenészetében kötött ki. Maga kérte, hogy helyezzék oda.. — Ennyi munka után egyszer már én is kérhetek a saját számlámra is valamit — ilyen érvvel verte az asztalt a járási párttitkár előtt. Nem akarták sehogy sem a tehenészetbe engedni, de konok ember volt, csak a magáét hajtogatta. A napokban jártam e környéken megint. Kerestem, de mondták, hogy meghalt már... Sólyom József A mini-szoknya után megjelent a nix-szoknya. Tegnap láttam egy csitrin, semeddig sem ért. Nem tudom pontosan megállapítani, hogy vajon a pulóverét nyújtotta meg egy kicsit, vagy pedig hatéves húga kötött ruhácskáját öltötte-e magára? Persze az is lehet, hogy hazulról még rendesen indult el, ezek a mai gyerekek olyan gyorsan nőnek ... KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! gSSSSSSSSSS®SSSSSSSSSSí«SS®SSSSSSSSSísSS«3 SOBEL OVERSEAS CORP. I IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. ? ® 2*0 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 4 a (Second és Third Avenuek között) | Telefon: 212-535-6490. » Vámmentes küldemények és gyógyszerek $ |magyarországra| pCsehszlovákiába! IKIA-TUZEX 4 IBUSZ hivatalos képviselete | SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT | UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE Ú I LÁTOGATÓK KIHOZATALA VíSSSS^SSSSSSSSSSSSSSS*! SSSSSSSSSSSSSSSíá H—U—M—O—R BÚCSÚLEVÉL NIX-SZOKNYA D. E.
