Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-17 / 40. szám
LI AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 17, 1968. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Ezek is magyarok? Nem sikerült születésnapi ajándék MIAMI, Fia. — Hosszú ideje élünk együtt, de még nem volt lehetőségünk arra, hogy valami maradandó születésnapi ajándékot vettem volna a feleségemnek, amit néha szerényen meg is jegyzett és amit valamennyire el is ismertem. Igaz, nemigen szereti a fityegőket, sem a karján, még kevésbé a bokáján és fülbevalót is akkorát hord, mint egy fél borsószem. Most, Johnson elnök jóvoltából annyi itt a kubai, hogy már spanyolul kezdtünk tanulni, ami nehezen megy. Ezek a kubaiak igen jól érzik magukat Miamiban. Fényes hosszú automobiljuk van, drága ruhákba öltöznek. Az asszonyok kivétel nélkül nadrágot hordanak. A feleségem megjegyezte, hogy talán jó lenne, ha ő is nadrágot venne, amit én helyeseltem. Úgy gondoltam, nevetségesen néz ki ruhában a sok nadrágos asszony között. Mivel közeledett a születésnapja, elhatároztam, hogy nadrágot veszek neki ajándékba. El is mentem egy nagy ruhaüzletbe, ahol hamarosan megtaláltam a nőiruha osztályt. Mondtam az elárusitó nőnek, hogy a feleségemnek akarok nadrágot venni. Azt kérdezte, milyen nagyságú kell, de arról halvány fogalmam sem volt, mivel ő eddig még nem hordott nadrágot. Mindjárt kiválasztottam a vásárlók közül egy hasonló termetű nőt és megkérdeztem, hány fontot nyom. Paprikapiros lett a nemvárt kérdéstől, de gyorsan megmagyaráztam, hogy a feleségemnek akarok nadrágot venni. így megmondta a súlyát és a magasságát, de egyikről sem mondott igazat, ami majd később bebizonyosodik. Szóval megvolt a méret, csak ki kellett választani a megfelelő szint. Ki is választottam egy szép, paprikapiros nadrágot és egy spenótzöld blúzt, egy hozzávaló ferdeszélü fekete szalmakalapot, zöld pántlikával. Takaros dobozba pakolták és elindultam hazafelé, de közben arra gondoltam, jó lenne, ha a feleségem nem lenne otthon, hogy elrejthessem a csomagot. Úgy is lett. Úgy eldugtam, hogy jómagámnak is félórába került, mig megtaláltam és Happy Birthday kivánságokkal átadtam neki. Úgy megörült, hogy valósággal könnyezett és kérdezte: mit vettél? Mondom, nadrágot, remélem tetszeni fog? Felbontotta a csomagot, ránézett az aján dékra és azt mondta: jaj, ezt nem szeretem! — De mondtam — ha már megvettem, legalább próbáld föl. Beleegyezett. Először a nadrágot segítettem ráhúzni, ami térdig csak ment valahogy, de feljebb mindig szükebbnek és szükebbnek bizonyult, de sikerült úgy fél csípőig felhúzni. Most bebizonyosodott, hogy az asszonyság sem a termetéről, sem a súlyáról nem mondott igazat. A nadrág végre rajta volt és úgy nézett ki, mint a hajdani huszárnadrág. Utána a blúz következett, ami majdnem jó volt, csak a mellben volt szűk és az ujja volt hosszabb a kelleténél, úgy féltenyérig ért. Azután a fejére tette a szalmakalapot és a tükör elé állt. Pulykapiros-haragos lett és azt mondta: szedd le rólam, nem akarok madárijesztő lenni! Angyalom, nem vagy te madárijesztő — mondtam —, csak úgy nézel ki, mint a kubai asszonyok. Ha már rajtad van, menj ki az utcára, hadd lássák a kubai asszonyok, hogy neked is van nadrágod. Nem megyek én ebben sehová — mondta ő —, szedd le rólam, mert letépem. No, ezt már nem akartam, hiszen majdnem nyolc dolláromba került. Ő meg egyedül nem tudta levetni, mert hátul zipzáros volt. Leszedtem róla, becsomagoltam és most azon gondolkodom, vajon visszaveszik-e a holtban? Gajdos Mihály RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva New Jersey. — “A Közgyűlés értékelve az Amerikai Magyar Szövetségnek, az amerikai magyarság eme közös szervének, az egyetemes magyarságért és az Óhaza leigázott népének felszabadításáért folytatott munkáját — a Szövetség támogatására 2,400 dollár évi támogatást szavazott meg.” Azt a kérdést teszem fel az Amerikai Magyar Református Életbiztosítási Egyesület vezértestülete tisztikarához, hogy milyen érdekek fűzik a tisztikar vezetőségét az Amerikai Magyar Szövetséghez? Milyen érdekekből kifolyólag adományoznak évente kétezernégyszáz dollárt ennek az értéktelen szervezetnek, a Református Életbiztosító Egyesület pénztárából? Ha jótékony célokra adakoznak, ha segédkezet nyújtanak olyanoknak, akiknek erre szükségük van, azt meg lehet érteni, az ellen senkinek sem lehet kifogása. De amikor olyan célra adakoznak, amely a józan ésszel össze nem egyeztethető, az már bűn. A vezetőség indítványára a közgyűlés helybenhagyta a Szövetség tevékenységét az “egyetemes magyarságért” és az “óhazai leigázott magyar nép felszabadításáért.” Szerintem az a 2,400 dollár arra a régi közmondásra emlékeztet, hogy “Vakulj magyar... ne láss tót.” Legyenek nyugodtak az urak! Nem kell már a magyar munkásnépet felszabadítani! Már szabadok, nem nyomja nyakukat az ezeréves járom. Megszűnt Magyarországon a zsarnoki uralom. Nincsenek többé a véreskezü Horthy-gyilkosok, nincsenek grófok, bárók, nagyságosok, ispánok. Nincsenek elnyomottak s elnyomók. Nincsnek ott az uralkodó osztály bérencei, a magyar munkásnép gyűlölt ellenségei, a kakastollasok, akik őket annakidején véresre verték. Ma van Kádár János és a magyar nép más bölcs vezetői. Az óhazai magyar nép ma olyan család, amelyben a családfő a szocialista rendszer, mely gondozza a gyermekeit és mint jó apa, büszke szeretettel emlékszik meg a nemzet nagyjairól, Kos- suthról, Rákócziról, Dobó Istvánról, Zrínyiről és másokról, akik életüket adták a hazáért. Az ő emlékük élni fog, mig egyetlen magyar szív dobog. De a fenti urak nem érzik azt, amit hirdetnek, mert ha éreznék, nem gyűlöletet, hanem szeretetet éreznének a hon iránt, ahol valamikor az ő bölcsőjük ringott. Ehelyett úgy viselkednek, mint az éhes A fenti címből azt hihetné az olvasó, hogy valami megzavarta a cikkíró gondolatmenetét. Ez a feltevés azonban nem állja meg a helyét. A Wall Street Journal okt. 3-i számában olvastuk a következőket: A baloldaliak között ott találjuk Johnson elnököt, Fowler pénzügyminisztert, Robert McNamara volt hadügyminisztert, a Nemzetközi Bank jelenlegi elnökét, Henry Ford II.-t, Eugene Blacket, a Nemzetközi Bank volt elnökét és Chet Huntleyt, az NBC-tv hirbemondóját. Ezt a listát, természetesén nem a baloldaliak állították össze, hanem a John Birch Társaság. Most, amikor szemtanúi vagyunk az amerikai fasiszta mozgalom előretörésének, George C. Wallace személyi vezetésével, strucc-politika volna figyelmen kívül hagyni a John Birch Társaság magatartását, mert ez szerves része — hogy úgy mondjuk— tengelye az amerikai fasiszta mozgalomnak. Az amerikai fasiszták éppúgy, mint a német nácik, nemcsak a Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a szakszervezetek, a békemozgalmak, az egyenjogúságért harcolók és minden más a nép érdekét szolgáló megmozdulás létét veszélyeztetik. Ellenségnek vélik ők a Demokrata és a Republikánus Pártot is, valamint Johnson elnököt és a hozzá hasonló “radikálisokat” egyaránt. Csak politikailag vak nem látja a fasizmus egyre növekvő veszélyét. A baj ott van, hogy a Demokrata és a Republihéják, akik csak az alkalomra várnak, hogy a prédára lecsapjanak és egymást marják. De arról ezek az urak már lekéstek. Most már nincsenek Nagy Ferencek, Nagy Imrék, a magyar munkásnép ellenségei. Magyarország szabad, független ország lett, ahol valóra vált Petőfi szava, amiért halála órájáig küzdött: a Magyar Szabadság. Tisztelt Honfitársaim! Nem bántja önöket a lelkiismeret, mikor arra törekszenek, hogy aláaknázzák és rombadöntsék a magyar nép jelenét és jövőjét, ha erre önöknek alkalmuk nyílna? Talán nem ismerik a hunok és a magyarok történelmét, hogy az a kard, amit Isten Kardjának neveztek, mikor testvér vérébe mártották, a hun nemzet elpusztult? így járhatnak önök is, mert igy járnak azok, akik saját fajtájuknak a vérére szomjaznak. • Figyeljenek csak! Levelet kaptam a napokban az unokahugomtól, melyben közli velem, hogy az unokája, Erzsiké a debreceni orvosképző intézet másodéves hallgatója és férje, Miklós, a debreceni gimnáziumban tanári állást tölt be. Ezenkívül, egy barátom két fia Budapesten az Országházban magas állást tölt be, az idősebbik a legmagasabb rendőrfőnöki állásban volt. Az ő apjuk és nagyapjuk, velem együtt arató és cséplőmunkás volt a gróf 6,000 holdas birtokán. El tudják önök képzelni, hogy a magyar uralkodó osztály zsarnoksága alatt szegény szülők gyermekei ilyen magas pozíciókat tölthettek volna be? Az én szülőfalumból is sok nagynevű orvos és ügyvéd került ki. Jelenleg nálam van egy nagyon érdekes három- felvonásos színdarab a főnemesi és jobbágykorszakból, amelyet az én unokahugom irt, és amelyért 2,000 forint jutalomban részesült. Ha a szerkesztőséget érdekli ez a színdarab, nagyon szívesen elküldöm. A 86 éves Macsi bácsi Szereti Fodor Erna cikkeit HILLCREST, Alberta. — Küldöm előfizetésemet és a naptárra, valamint fenntartási adományomat. Kérem adják át üdvözletemet Fodor Ernának, akivel volt szerencsém a kecskeméti Tanácsházán találkozni és pár szót váltani. Cikkeit várom és szeretettel olvassuk. Nádasdi Antal és neje Szereti a Bebrits-könyvet TORONTO, Ont. — örömmel tudatom, hogy a Bebrits Lajosról szóló könyvet megkaptam. Nagyon örvendtem, hogy egy harcos munkás könyvét olvashattam. Sajnos csak $2-t tudok küldeni érte, mert én is nyugdíjas vagyok és nagyon be kell osztani. Fazekas F. kánus Párt ahelyett, hogy gátolná a fasiszta mozgalmat, egyengeti annak útját, főleg azáltal, hogy nem tesz érdemleges lépéseket az amerikai nép jogos elégedetlenségének enyhítésére; nem számolja föl a vietnami háborút, a nyomort, nem törekszik a közoktatási válság megoldására, a bűnözés korlátozására, a lakáshiány enyhítésére, a kis- farmerek segítésére és a nyugdijak fölemelésére, stb. Az ország mai helyzetét sokan a ’30-as évek németországi eseményeivel hasonlítják össze. Akik ezt teszik, elfelejtik, hogy nagy különbség van a német és az amerikai nép temperamentuma között, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Helytelen volna azt mondani: mit tehetünk? A fasizmus felé törekvő erők feltartóztathatatlanok. A nemtörődömség, a pesszimizmus csak a fasiszták malmára hajtaná a vizet. Hisszük, hogy az amerikai nép nagy többsége hajlandó harcba menni a fasiszta erők megfékezésére, az amerikai alkotmányban biztosított jogai megvédésére, a nép érdekét szolgáló célkitűzések elérésére. A jelen pillanatban csupán az hiányzik, hogy kiváló egyéniségek a helyzet magaslatára emelkedve, kellő vezetést, irányítást adjanak az amerikai népnek. Hisszük, hogy közvetlenül a november 5-i választások után e helyzetben előnyös változások szemtanúi leszünk. JOHNSON ELNÖK A - BALOLDALI LISTÁN
