Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-10-10 / 39. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 10, 1968. Munkás és szakszervezeti hírek ______^ ’ 1 ó________ A “szabad vállalkozás” arcképe “Szubvenció-vadászok behatoltak Washington­ba“ — írja a New York Times nagy fejeimben. A cikk részletesen rámutat, miként árasztják el a szubvencióra vadászók az ország fővárosát, hogy “bekollektálják a politikusoktól az adósságot”. Ez azt jelenti, hogy újabb szubvenciót akarnak kapni azért, mert pénzzel támogatták a politikusok meg­választását. A törvényhozó testület épületei hemzsegnek a szubvencióvadászok százaitól. A gazdag farmerek, a hajógyárosok, a repülő- és vasutvállalatok, mind egyre nagyobb szubvenciót óhajtanak felhajtani. Az amerikai kormány több mint hatmilliárd dol­lárt ad szubvenció fejében. • A gazdag földbirtokosok az elmúlt esztendőben 935 millió dollárt kaptak a kormánytól szubvenció fejében. Ezen összeg nagy részét gazdag gyapot- íiltetvényesek zsebelték be. Ezzel szemben a kor­mány csak 1.75 milliárd dollárt irányzott elő a 30 millió nyomorban élő támogatására. Az ország cukorrépa termelői 500 millió dol­lárt kaptak szubvencióként. A közvetlen szubvención kívül a nagybirtokosok és az olajmágnások dollármilliárdokat kapnak a kormánytól közvetett szubvenció és adókedvezmé­nyek fejében. A légiforgalmat ellenőrző szervezet költségeit a szövetségi kormány fedezi, noha ebből csupán a repülővállalatok húznak hasznot. Ez egyedül 600 millió dollárra rúg. • A New York Times cikke csupán a legfelülete­sebben kezeli a szubvenció kérdését. Általánosan tudott tény az, hogy a washingtoni kormány évente milliárdokat ajándékoz (szubven­ció) a nagy ipari vállalatoknak. Rámutatott erre évekkel ezelőtt a Kongresszus Közös Gazdasági Bizottsága. Wright Patman, texasi demokrata kép­viselő volt e bizottság elnöke. A tény az, hogy a rendszer “szabad vállalkozá­sai” összeomlanának, ha nem kapnának érdemle­ges pénzbeli támogatást a szövetségi kormánytól. A Jones & Laughlin, Youngstown Sheet & Tube és a többi acélvállalat milliókat költ az uj, automa­tikus gépek beállítására. Ez azt jelenti, hogy ami­kor a termelést az elbocsátások előttire emelik, a munkások létszámát nem fogják emelni és az “ideiglenes” elbocsátások ÁLLANDÓSULNAK. A munkanélküli acélmunkások soraiban nagy az elkeseredettség a szakszervezet vezetői ellen, akik Fiatalok Madison, N. J.-ben egy közösségi ott­hont állítottak fel, amelyben a saját elgondolásuk szerinti szabad szellemben élnek. Egy 17 szobás régi családi házat bérelnek erre a célra és estén­ként fiatalok gyalog, sportkocsin, motorkerékpá­ron, sőt még egy kiszolgált halottaskocsin is jön­nek látogatóba. Vannak, akik csak megfigyelőként érkeznek, mások állandó törzsvendégek ebben a közösségi kísérletben, mellyel most az országban több helyen próbálkoznak. Egy 21 éves fiatalember a közösség “atyja” és gondnoka. Jómódú középosztályból származik, de fellázadt az egyetemi élet üres formaságai ellen. Először ifjúkori bűnöző lett, autót lopott, amiért javítóintézetbe küldték. Látta, amikor Kennedy elnököt meggyilkolták és ez olyan mély hatást tett rá, hogy egész élete megváltozott. Azelőtt minden­féle kábítószereknek volt a rabja, de mindezt elve­tette és az ideális életet keresi. “A zenét, a szépsé­get, a szerelmet éppúgy lehet élvezni azok nélkül is, a szépség ma éppúgy elmámorosit, mint azelőtt a kábítószer. Ma sok ilyen jön ide, aki itt abba­hagyja” — mondotta. Most gyárban dolgozik, ahol heti 90 dollárt ke­res. Abból fizeti a havi 250 dollár házbért, melyhez még három más fiatalember is hozzájárul. “Remé­engedélyt adtak a munkáltatóknak az acél- és acél­gyártmányok előállításának automatizálására. Az ujjúkat sem mozdítják meg a munkaidő leszállítá­sa érdekében, ami biztosította volna a munkaal­kalmat. Az acélmunkások közti elégedetlenség egyik kö­vetkezménye, hogy a kiutat e nehéz helyzetből a demagóg, fasiszta George Wallace, volt alabamai kormányzó programjában látják. Nem csoda, hogy a szakszervezeti tagok nem hallgatnak vezetőikre, amikor tanácsot adnak ne­kik, hogy kire szavazzanak! lem, hogy idővel az egész világ úgy él majd, mint mi itt”, mondotta. A közösségben tilos a kábítószerek használata. A felső hálószobákat a bennlakó vendégek számára tartják fenn. Viselkedésüket saját meggyőződésük diktálja, a megszokott társadalmi hagyományokat elvetik. A városi rendőrfőnök sem talált kifogá­solni valót benne. “Nagyon rendesek — mondotta —, és mindig udvariasak, amikor benézünk hozzá­juk. Tudtunkkal kábítószereket sem használnak.” Mégis úgy a rendőrségnek, mint a szomszédságnak kellemetlen a jelenlétük. Az ellenszenv ki nem mondott oka az, hogy ebben a konzervatív város­ban a kísérleti közösségben fehérek, négerek együtt laknak, sőt egy indián ifjú is gyakori láto­gató. Senkit sem bántanak, de azért a háziúr már ki akarja lakoltatni őket. Igaz, hogy a fiatalok már ezer dollárt költöttek a ház renoválására, de nem bánják. “Már kiszemeltünk egy másik helyet, nem messze innen, egy házat, mely egy 15 acre terület közepén fekszik. Ott aztán igazán senki nem pa­naszkodhat, hogy zavarjuk őket” — mondották. Érdekes lesz idővel megtudni, hogy sikeres lesz-e a fiatalok merész kísérlete? Ki hogyan él, az ma­gánügy, de valahogy az amerikaiak nem szeretik megbolygatni a régi szokásokat, előítéleteket. TERJED A FIATALOK KÖZÖTT A KÁBÍTÓSZEREK HASZNÁLATA A KÖZÖSSÉGI ÉLET KÍSÉRLETI TELEPE A fenti cikket a szervezett vasúti mun­kások hivatalos lapja, a “Labor” szept. 21-i számából vettük át. Állandósul több ezer acélmunkás elbocsátása Csak pár héttel ezelőtt Írtak alá az acélbárók és az acélmunkások szakszervezetének vezetői egy uj, három éves egyezményt. Az egyezmény létrejöt­te előtt az autó-, az épület- és más iparokban nagy­mennyiségű acélgyártmányt halmoztak fel, hogy sztrájk esetén is folytathassák az autók gyártását, az építkezést, stb. Miután a sztrájk nem valósult meg, az egyez­mény aláírása után csökkent az acélkereslet és több ezer kohó- és acélmunkást “ideiglenesen” el­bocsátottak. Hetek teltek el és az ideiglenesen elbocsátott acélmunkások még mindig munka nélkül tengőd­nek. Az elbocsátott acélmunkások munkanélküli “jö­vedelme” átlagban összesen heti 80 dollár, ami­ből a mai árak mellett nem lehet családot eltartani. SMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal * Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon: AL 4-0397 A statisztika arról számol be, hogy több mint 50,000-en rabjai a heroin szenvedélyének az Egye­sült Államokban. Ez csak azoknak a számát tartal­mazza, akikről a hatóságok tudnak. Egyedül New Yorkban különböző megfigyelők 30,000-től 100.- 000-re becsülik számukat. A Harvard Egyetem egészségügyi szolgálatának vezetője, dr. Dana Farnsworth számítása szerint a nagy egyetemek hallgatóinak 35 százaléka legalább egyszer kísér­letezett marijuana szívásával és ezeknek több mint fele rabjává válik. Dr. James L. Goddard, a Fede­ral Drug Administration volt feje mondotta, hogy körülbelül 20 millió személy szívott már mai'iju- anát és valószínűleg 400 ezren rendszeresen hasz­nálják. Minden szakértő egyetért abban, hogy a ká­bítószerek vásárlóközönsége főleg fiatalokból áll, Vita tárgyát képezi, hogy káros-e a marijuana szívása? Annyi biztos, hogy a már sokkal veszedel­mesebb heroin rabjai többnyire ezzel kezdték. Egy fiatalember, akinek sikerült a heroin szenvedély­től megszabadulni, mondotta: “Kevesen szabadul­nak meg a herointól, de aki szerencsésen túlesik rajta, annak elég oka van, hogy ne kezdje elölről.” Egy másik, aki elvonó kúra nélkül, saját akara­tából hagyta abba, ezeket mondotta: “Négykézláb másztam be a szobámba. Olyan állapotban voltam, hogy mászni is alig tudtam. Mindenemet elveszí­tettem, a feleségemet, a gyermekeimet, a férfias­ságomat, igazán nagyon beteg voltam. De még rosszabb lett. Félelem vett erőt rajtam, étvágyam nem volt és csak folyton reszkettem. Aludni se tudtam, vagy ha elaludtam, lidércnyomásaim vol­tak. Száraz lihegésem volt és lázas voltam. Szeren­cse, hogy a vonaglásokban el nem pusztultam.” Az orvosok egyetértenek abban, hogy a kábító­szer rabja beteg egyén, akinek az elvonókúra alatt is kezelésre van szüksége. Utána azért kell a se­gítség, hogy újra rá ne szokjon. A szövetségi kor­mány felvilágosítással próbálja lebeszélni a fiata­lokat, hogy kábítószerekkel kísérletezzenek. A Na­tional Institute of Mental Health nemrégen beje­lentette, hogy elvonókúra-központokat állít fel hat nagyvárosban: New Yorkban, Albaquerqueben, Chicagóban, St. Louisban, Philadelphiában és New Havenben. New Yorkban már működnek ezek a központok, ahol a kábítószerekből kigyógyultak segítenek a többieknek a szenvedély leküzdésében. Ez a katonaságban is nagy probléma és Clark Clifford hadügyminiszter civil szakértőket nevezett ki a kérdés tanulmányozására. Vietnamban az ame­rikai katonák egyre nagyobb számban használnak marijuanát, különösen a frontszolgálatosok. A texa­si Fort Hood-ban nagyon sok katona szív marijua­nát és a katonai vezetőségnek ez is nagy gondot okoz. v* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! Figyelem, Chicago és környéki olvasók! A Magyar Szó olvasóit és barátait szeretettel , meghívjuk az < október 13-án, vasárnap délután j délután 2 órai kezdettel tartandó LAPÉRTEKEZLETRE, I ahol a lap helyzetén kívül napirendre kerül 1 a világhelyzet és a közeli választások , Ne felejtsük el a dátumot: okt. 13, d.u. 2 óra , a 1632 Milwaukee Ave. alatti helyiségben , Hozzuk el ismerőseinket, barátainkat , Mindenkit szívesen lát a LAPBIZOTTSÁG ,

Next

/
Thumbnails
Contents