Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-09-26 / 37. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 26, 1968 SOHA TÖBBÉ NEM FOGOK FEGYVERT AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK VÉDELMÉRE “Elnyomtuk a sárga népet, ahogy a fehérek elnyomnak bennünket” — mondják a leszerelt néger katonák A Vietnámból elbocsátott fekete hadviseltekről ir szokatlanul szókimondó őszinteségü cikket Thomas A. Johnson, a New York Times egyik júliusi számában. Nagyon sok elbocsátott néger katonával folytatott beszélgetést és megírta keresetlen szavakkal elmondott elkeseredésüket, kiábrándultságukat abból, ami itthon várt rájuk. A hosszú cikkből néhány szemelvényt közlünk: Casper Smith 23 éves elbocsátott sebesült néger katona, hazája iránti hitében megrendülve hagyta el a katonai kórházat. A medencecsonttörést szenvedett katona számára semmilyen mun ka nem akadt DékCarolinában. “Ide jöttem, ebbe a városba, ahol a kormányhivatalok vannak, de Washingtonban a legtöbben ugylátszik jobban Szeretnék, ha Vietnamban maradtam volna”. Pár órát dolgozik naponta, mint biztositó ügynök. Elkeseredettsége és csalódottsága jellemző arra a sei^eg néger hadviseltre, akiket a N. Y. Times munkatársa országszerte kikérdezett. Általában a néger hadviselteknek az volt az elképzelésük, hogy a katonai szolgálaton belüli nagy változások a polgári életben is megmutatkoznak. “Nem is gondol másra az ember Vietnamban, mert egészen természetesnek veszi”, mondotta Smith. Egy másik hadviselt, Richard Whitehurst San Franciscóban igy vélekedett: “Testvéreink azt hitték, hogy mert harcoltak és sok bajtársuk mellettük esett el, az majd nagy különbséget tesz. De ördögöt! Minden úgy van, mint régen Amerikában, ami azt jelenti, hogy a feketéknek ezután is pokoli életük van.” Itthon a legnagyobb munkanélküliséget találják Ma a hazatérők gyorsabban beilleszkednek a polgári életbe, mint a második világháborúban, de nagy a különbség ebben a fehér és a fekete hadviseltek között. A legtöbb néger hadviselt olyan néger környékre tér vissza, ahol a munka- nélküliség az országosnak legalább háromszorosa; ahol a magakorabeli, 20—25 éves négerek körött a munkanélküliség nyolc, kilencszerte nagyobb az országos átlagnál. Olyan környékre tér vissza, ahol a dolgozók fele nincs teljes alkalmazásban. Ide tartozik az is, hogy a teljes időben alkalmazott egyének sem keresnek többet, mint amennyit közsegélyen kapnának, amellett sem előmenetelre, sem képzettség elsajátítására nincs kilátásuk. A hazatérő néger hadviselt régi lakóvidékén forradalmat talál és erőteljes, fekete nemzeti öntudat hatja át a helyi lakók, különösen a saját korabeli négerek gondolkodását. A néger vezetők között meggyőző éi-vekre talál Vietnamról és a néger kérdésről. “A fekete hadviselt gyorsan észreveszi hogy elcsábították és cserbenhagyták”, — mondja egv volt tiszt, aki most a kormánynak dolgozik. A legtöbb hadviselt, akit a N. Y. Times intferjuolt, ma már ellenzi a háborút. Sokan közüjgSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfc SOBEL j OVERSEAS CORF, j IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. 1 í 9'0 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 | í (Second és Third Avenuek között) \ Telefon: 212-535-6490. Vámmentes küldemények és gyógyszerek MAGYARORSZÁGRA CSEHSZLOVÁKIÁBA IKICÄ-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSE LÁTOGATÓK KIHOZATALA ; iSSSSÍ!<SSSSSSSSSSáSSSS? sssssssssssssss lük azt mondják, soha sem harcolnának többé az Egyesült Államoknak. Tévedést követtünk el Vietnamban Carl Mack, 27 éves volt ejtőernyős mondotta: “Nem a vietnamiak szabadságáért harcolunk, hanem hogy elnyomjuk őket. A vietnamiak önrendelkezési jogukért harcolnak, éppúgy, mint a feketék itthon. Nagy tévedést követtünk el Vietnamban.” A cikkből a következő idézeteket közöljük: “Egyik fiatalnak se mondanám hogy álljon be katonának. Amilyen bánásmódban részesülünk, amikor haza jövünk — ha tőlünk függne mást se kaphatnánk, mint seprőt a kezünkbe. Inkább agyon lőném a fiamat, mintsem hagyjam, hogy ezért az országért harcoljon.” Az sem számit, ki milyen kiképzésben részesült, milyen szaktudást sajátított el. Egy volt tiszt mondottta: “Otthon jónéhány elektronikai cégnél jelentkeztem és mindenütt csak seprüt akartak a kezembe adni. .. A jogok, amikért odaát harcoltunk, itthon egyszerűen nem léteznek.” Egy rokkant néger veterán mondotta: “Annyira gyűlölöm a fehéreket, hogy ha megölnének sem kényszerit- hétne Uncle Sam a katonaságba, vagy Vietnamba.” Egy hadviselt néger orvos mondotta, hogy az elbocsátott néger katonákat különösen leveri a fehérek kétszinüsége. “Ezzel a kétszínűséggel Amerika a lakosság arányához képest sokkal nagyobb arányban használ fel néger csapatokat Vietnamban, ugyanakkor otthon szigorúan elkülönített társadalmat tart fenn.” A harctéren elsők, itthon utolsók A Pentagon adatai azt mutat ják, hogy négerek képezik a katonaság 9.8 százalékát Vietnamban, ők képezik a harcban aktivan résztvevők 20 százalékát, a különítményeknek, mint az ejtőernyősök, több mint 25 százalékát és a háborúban elesettek 14.1 százalékát. A négerek az ország lakosságának 10 százalékát teszik ki. Egy másik rokkant néger katona mondotta: “Persze, puszipajtások voltunk Vietnamban. Voltak, akikkel együtt sebesültem meg, akikkel együtt másztunk a sárban, egy konzervből ettünk babot és egy bögréből ittunk. De amikor az itthoni kórházba kerültünk, meg se akartak ismerni.” Voltak a négerek között olyanok is, akak minden nehézség nélkül megfelelően elhelyezkedtek és úgy érzik, hogy érdemes ehhez a társadalomhoz tartozni. Ezek kevesen vannak. Sokkal több azok száma, aki nem találták meg' helyüket és a jelen feltételek mellett nem is akarnak a tásadalom- hoz tartozni. Az egyik elkeseredett néger hadviseltnek az a meggyőződése, hogy a fehér társadalom el akarja pusztítani a feketéket. “Nincs szándékunkban, hogy térdenállva várjunk, mig értünk jönnek. Saját lábunkon állva fogunk harcolni ellenük és ha meghalunk, sokat közülük magunkkal viszünk. Nem értünk egyet a Szegény Emberek Kampányé val, mert mindig csak szépen kérik a fehér embertől a jogaikat. De ők is a mi testvéreink, akik próbálnak valamit tenni a feketék érdekében, ezért támogatjuk őket. De a magunk részéről, majd elvesszük magunknak, ami jogosan a mienk. Eddig a honkie-k érdekében harcoltunk, most majd sa ját magunkért harcolunk.” Még ilyen kijelentések hangzottak el: “Majd biztosítjuk, hogy fiatal tesvéreink nem mennek be a katonaságba és nem válnak hadviseltekké.” Saját népükért akarnak harcolni “Nem harcolunk ezért az országért mindaddig, amig nem lesz érdemes harcolni érte.” “Szégyelem, amit Vietnamban tettem. Azt tettük a sárga néppel, amit a fehérek tesznek velünk. Becsaptak a fehérek.” “Azt hittem, hogy a hazámat szolgálom. Most a saját népemet akarom szolgálni. Elég baj, hogy a mieink közül oly sokan harcolnak a fehérekért.” Az első világháború néger hadviseltjei is elkeseredettek. Egy 81 éves rokkant néger hadviselt mondotta: “A háborúban mindent elhittem, amit mondtak. Iskolázatlan voltam és semmit sem tudtam. Azt mondták, fogjuk meg a Kaisert és akkor majd minden jó lesz. Átmentünk, harcoltunk és amikor visszajöttünk, Texasban az volt, amit legelőször hallottam, hogy egy fehér ember rámszólt az állomáson, hogy menjek onnan. Azt mondta: nigger, nem vagy többé Franciaországban, Amerikában vagy. Még arra sem várt, hogy az egyenruhámat levessem.” Egy másik öreg hadviselt, aki a Times Squar-en cipőpucoló: “ Azt hiszik, hülyék vagyunk. Egyik év a másik után és azt hiszik, hogy soha sem fogunk felébredni. De nem vagyunk olyan ostobák! Felébredünk, hallja, a fiatalok felébresztenek bennünket!” Egy San Franciscoi öreg cipőpucoló: “Igen, a fehéreknek most egyszerűen be kell adniuk a garast. Nincs többé az a várjunk-még-egy ideig! Arra nem kellett várni, hogy olyan sok néger fiú meghaljon Vietnamban, ugye?” Jellemző, hogy a polgári életben talált csalódással és elkeseredéssel szemben a négerek kétszeres, háromszoros arányban jelentkeznek újra a katonaságba. Mig a katonai szolgálatban vannak, nagyok megbecsülésben részesülnek, többet keresnek, mint civilben és előmenetelre is több lehetőségük van. Habár az integrációra a katonaságban sem tökéletes, mégis messze túlszárnyalja azt, ami ezen a téren a polgári életben fennáll. AZ ÚJSÁGÍRÓ NOTESZÁBÓL A libának is hoszu a nyaka, mégsem zsiráf. • Előítélet: a tények mérlegelése, de úgy, hogy közben lenyomjuk a mérleg egyik serpenyőjét. • Sok férfiról úgy tűnik, hogy csak azért szokott nősülni, hogy legyen kitől elválni. • Sok ember szerint a hosszú élet titka: mértékletesen enni, inni, bírálni. • Előfordul, hogy az embert megróják, mert elmulasztotta helyrehozni az igazságtalanságot, amit vele szemben elkövettek. • Gyorsan kapitulált az értekezleten, mert félt, hogy még ő győz. • “A házasság előtt senki sem őszinte — mondta valaki. — Én azt mondtam a vőlegényemnek, hogy tudok főzni, ő meg azt válaszolta, hogy ez nála nem számit.” Sokszor fáradságos ufc áll előttünk, mig elérünk oda, ahonnan elindultunk. Egyeseknél a lét határozza meg a tudatlanságot, • Hogy van az, hogy rendkívül ritka két olyan ember, aki mindenben egyetért, kivéve, ha a feletteseit szapulja? • Jól kibabráltak vele. Azt az utasítást kapta, tegye azt, amit a józan ész diktál. • A gép Írónő attól tart, ikrei születnek. Már hozzászokott, hogy mindent két példányban csinál. Nyitott kapukat dönget, bár nem is veszi észre, hogy nincsenek is ott kapuk. Néha a tények úgy beszélnek, hogy még a vállalati titkokat sem kímélik. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484, Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
