Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-22 / 8. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 22, 1968 Munkás és szakszervezeti hirek V • __________'_______'_______________ _________ LEMONDOTT ABEL UR Február 9-én a liberális kispolgárokból és több “baloldali” szakszervezeti vezérből összetett Ameri­cans for Democratic Action Végrehajtó Bizottsága 67 szavazattal 47 ellenében indorszálta Eugene McCarthy szenátor elnökjelölését. E döntést kö­vetően I. W. Abel, az acélmunkások, Louis Stul- b^rg, a női szabók és Joseph Beirne, a hírszolgála­tig műszerkészítők szervezetének elnöke lemondott aq “ADA” vezetőségi tisztségéről. E három “munkásvezér” száz százalékban támo­gatja Johnson vietnami politikáját és igy lemondá­sukkal tiltakoznak McCarthy jelölése ellen. Rá kell mutatnunk, hogy az International Ladies Garment Workers Union tagjai New York legala­csonyabb bérért dolgozó munkásai közé tartoznak. Három évtizeddel ezelőtt, amikor a női ruhaipari Szervezet élén haladó szellemű vezetőség állt, a munkások bére a többi ipari munkásokéhoz vi­szonyítva magas volt. Miután azonban David Du- binsky, majd veje, Louis Stulberg vette át a szer­vezet irányitását, a munkások helyzete állandóan rosszabb lett. Nem tartottak lépést sem a munka­bérek, sem egyéb mellékjuttatások emelése terén a többi szervezetekkel. Arra is rá kell mutatni, hogy I. W. Abel, akit a tagság három évvel ezelőtt harcias program alap­ján választott meg az acélmunkások szakszerveze­tének országos elnökévé, a szervezet végrehajtó bizottsága elé olyan javaslatot terjesztett, hogy ha az acélmunkások kollektív munkaszerződése lejár és nem jön létre egyezmény a munkáltatókkal, ak­kor a munkások ne lépjenek sztrájkba, hanem a fennálló ellentéteket “Egyeztető Bizottság” elé vi­gyék döntésre. i A tagság nyomására a végrehajtó bizottság elve­tette I. W. Abel javaslatát. Abel ur magatartása minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy nem lehet két ellenkező irányban futó lovon egyszerre nyargalni; nem lehet Johnson bűnös háborús politikáját támogatni és ugyanakkor hűségesen képviselni a tagság érdekét. c-w> Johnson elnök most újabb adót próbál a munká­sok vállára helyezni és ugyanakkor arra kéri az or­szág dolgozóit, hogy ne álljanak elő “túlzott” bér- követelésekkel. Közben a közszükségleti cikkek ára állandóan emelkedik és a munkások hétröl- hétre, egyik fizetéstől a másikig élnek, állandó gondok közepette, hogy miként fedezzék a család szükségleteit: élelmet, lakást, ruházkodást és or­vosi költségeket. Úgy véljük, hogy akik McCarthy szenátor jelö­lését támogatják, akik ellenzik Johnson vietnami politikáját, azok hűségesebben képviselik a női ru­haipari, acél és hírszolgálati műszerkészítők érde­keit, mint Abel Stulberg és Beirne urak. Lecke az osziályfiarcrél I 60,000 rézbányász, rézfinomitó és rézfeldolgozó tnunkás immár hét hónapja sztrájkban áll. Johnson elnök háromtagú egyeztető bizottságot »evezett ki a hosszan tartó sztrájk felszámolására. A bizottság tagjai: George C. Higgins, katolikus főpap, ár. George C. Taylor, egyetemi tanár és George E. Reedy, Johnson elnök volt sajtótitkára. A Phelps Dodge, a Kennecott Copper, az Ana­conda és az American Smelting and Refining válla­lat képviselői a bizottság előtt kinyilvánították: 1. Nem hajlandók a szakszervezetekkel tárgyalni másként, mint helyi (nem országos) alapon. 2. Nem hajlandók a tárgyalásokat ismét felvenni addig, amig a szakszervezetek nem csökkentik kö­veteléseiket. 3. A vállalatok helyzete nem engedi meg a mun­kások követeléseinek teljesítését. A munkások sztrájkja ugylátszik addig tart majd, amig a rézkészletben előálló hiány és a sztrájk által beállt profitcsökkenés nem kényszeríti a résztröszt fejedelmeket álláspontjuk megváltoz­tatására. 1966-ban az ország négy nagy réztrösztje a kö­vetkező tiszta jövedelemről számolt be: Anaconda .................. $132,408,000 Kennecott Copper .... $125,375,000 American Smelting and Refining............$70,214,000 Phelphs Dodge...............$82,169,000 És a trösztök szószólói még nyugodt arccal merik mondani, hogy: sajnáljuk, de nincs módunkban eleget tenni a munkások túlzott követeléseinek. Mivel a sztrájk a múlt év közepén kezdődött, 1966 az utolsó év, melyről tiszta kép tárul elénk a munkáltatók hasznát illetően. 52 DOLLÁR SZÖVETSÉGI NYUGDIJAT KAP HAVONTA Levelet kaptunk a napokban Cleveland, O.-ból, az Amerikai Magyar Szó egyik hűséges olvasójától. íme a levél: “Tudatom a tisztelt szerkesztőséget, hogy meg­kaptam a kalendáriumot. Sajnálatomra nem tud­tam hamarabb a pénzt beküldeni. Mint öreg nyug­díjas sok a gondom s kevés a jövedelmem. Havonta 52 dollár nyugdijat kapok. Ebből 35 dollárt lak­bérre és öt dollárt telefonra költők. Ami megma­rad, abból kell megélnem. Itt küldök 3 dollárt a kalendáriumért.” A. M. • E gazdag ország szégyene, hogy életük alkonyán százezrek kénytelenek a szűkös szövetségi nyugdíj­ból tengetni életüket. Ez az oka annak, hogy az Amerikai Magyar Szó a szövetségi nyugdíj száz százalékos felemeléséért harcol. Vannak, akik kétségbe vonják ennek a jogosult­ságát. A. M. nyugdija február hónaptól kezdve $58.76 lesz. Ennek kétszerese $117.52. Kérdjük: lehet eb­ből az összegből tisztességesen megélni? A választ mindenki megadhatja, aki ismeri a jelenlegi árvi­szonyokat. A. M. levele arról is tanúskodik: milyen áldozatkészek az olvasóink. Aki havi 52 dollárból a két dolláros naptárért 3 dollárt küld be, az tanúságot tesz önfeláldozásáról, mely az egyetlen magyarázata annak, hogy a hala­dó szellemű magyar lap megjelenése biztosítva volt az utolsó 66 esztendőn át és folytathatja munkáját az amerikai magyarság igaz érdekeiért. Köszöntjük A. M.-t és mindazokat, akik hozzá hasonló ragaszkodást tanúsítanak lapunk iránt. ígéretet teszünk olvasóinknak, hogy minden aka­dály leküzdésével folytatni fogjuk a küzdelmet, mely minden dolgozó biztonságát, egészségét és jó­voltát van hivatva valóra váltani. A hires orvoshoz beállít egy ember, akinek sok­féle panasza van és minden panasz alapos vizsgá­latot és kikérdezést igényel. A diagnózis megálla­pítása után az orvos részletesen elmagyarázza mit kelle tennie. A beteg megköszöni, felkel és már az ajtónál van, de nem jut eszébe, hogy fizessen, ami­kor az orvos udvariasan figyelmezteti: “Orvosi ta­nácsomért sziveskerjék 5 dollárt fizetni.” “Ja kérem — feleli a beteg —, csakhogy én nem fogadom meg az ön tanácsát.” 5 RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA [ « 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ■ ■ (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. ■ " Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ■ ■ Mitzvah-torták. — Postán szállitunk az ország J minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva A réztröszt fejedelmei összetartanak és egység­frontban ellenzik a munkások jogos követeléseit és a szakszervezetek letörésére törekszenek. A Kereskedelmi Kamara és a Gyárosok Országos Szövetsége támogatja őket ebben a célkitűzésben. Az AFL-CIO-ban tömörült 17 millió szervezett munkás viszont szilárdan támogatja a rézbányá­szok, rézfinomitók és feldolgozók gigászi harcát, mely — reméljük — a munkások győzelmével végződik. Ismét elvetették a vezetők ajánlatát JOLIET, 111. — A Caterpillar Tractor vállalat 5,000 munkása sztrájkban áll január 16-a óta. Az International Association of Machinists vezetői már két ízben “megegyeztek” a vállalat szószólóival az uj szerződés részleteiben. Igen ám, de a tagság mind a két Ízben elvetette a vezetők tanácsát és visszautasította a vállalat “utolsó” javaslatát. A sztrájk tovább tart. : APRÓSÁGOK : Kovács Erzsi rovata * Már nemcsak az ágy alatt, de az ágyban is ke­resik a kommunistákat. Az egyik újság ismert Írója esküszik, hogy igaz. Nem ő találta ki. Be tudja bizonyítani, mert eltet­te a levelet, amit kapott. Ebben a levélben több “igazi amerikai” hölgy aláírásával az van, hogy minden bajnak a pálinka, de még annál is inkább a rossz nők az okai. A vietnami rossz nők. Ezek a hölgyek meg vannak győződve arról, hogy az amerikai katonák minden baját a vietnami prostituáltak okozzák. Szerintük a prostituáltakat az észak-vietnami kommunisták küldik az amerikai katonák után. Ezek a lánykák elszedik a katonák dollárjait — ezért romlik a dollár értéke — és azonkívül a katonák morálját is süllyesztik. Ezen segíteni kell, mert ezt az egész vietnami háborút képesek leszünk emiatt elveszteni. Persze, mint jó hazafiak, igazi amerikaiak, mind­járt orvoslást is ajánlanak. Azt ajánlják, hogy küldjünk Vietnambá “rendes amerikai prostituáltakat.” (Nice American call- girls.) Persze, ez nem olyan egyszerű, mint ahogy ezek az úri dámák elképzelik. Abból a szempontból nincs semmi gondom, hogy, nem találnak elég ar­ra való leányt. Ebben nincs hiba. De Vietnamba nem mehet senki a State Department engedélye nélkül. Ez már egy kis akadályba kerül. Azonkívül ez igen sok pénzbe kerül. Honnan lehet ezt fedez­ni? Erre van egy tervük a nagyságáknak. Nem szabad, hogy az államot terheljük vele, mert igy is több pénzt költünk már a háborúra, mint kéne. Az amerikai néptől kell összeszedni az erre való pénzt. Gyűjteni kell. Országos gyűjtési kampányt kell indítani erre a célra. Nemes cél, hiszen azok a szegény gyerekek ott a harctéren eleget szenved­nek, legalább gondoskodjunk róla, hogy semmiben hiányt ne lássanak. Nehogy a kedves olvasók azt higyjék, hogy én ezt most azért írtam meg, hogy gyűjtést indítsunk erre a célra. Dehogy is! Maga az újságíró, aki a levelet kapta, az is azon töpreng, hogy hogyan is kellene ezt a gyűjtést in­tézni. A templomokban igen nehéz lesz erre a célra gyűjtést indítani, először is azért, mert ha már gyűjtenek, az kell a templomnak és azonkívül ne­héz lesz megmagyarázni a hívőknek, hogy ez az extra háborús kiadás mire megy. A többi női egy­letekben is bajok lesznek, mert egész biztosan akad majd sok olyan, aki ilyesmire nem akar pénzt adni. Engem ez az egész csak azért érdekel, hogy most, amikor a kedves Prezidentünk éppen az adó­kat sózza a nyakunkba, hogyan fogja ezt is velünk megfizettetni? Már utazási adó lesz, ha ki akarunk menni az országból. Ezt milyen néven fogják elin­tézni? Vigalmi adó? Tényleg, legjobb lesz, ha egymás között gyűj­tenek majd a jó hazafiak. Mi pedig találunk majd jobb helyet a pénzünknek és jobb megoldást Viet­namban. Igaz?

Next

/
Thumbnails
Contents