Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-22 / 8. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ -» HUNGARIAN WORD 1 Thursday, February 22, 1968 Mr. Wilson kezd visszatáncolni... Mindenekelőtt egy kis magyarázattal tartozom az olvasónak csaknem kéthónapos némaságomért. Persze felhozhatnám, hogy hihetetlenül sok a dolgom és cikkirásra nem jut időm (ez sem volna valótlanság!), de nem ez a legfőbb oka Írásaim elmaradásának. Az igazi ok az, hogy mivel az utóbbi hónapokban majdnem minden cikkem a vietnami tragédiáról szólt, okom van feltenni, hogy az olvasók már torkig vannak ezzel a témával, s joggal felvethetnék a kérdést: ez a Gross olyan témaszegény, hogy mindig ugyanazt a nótát fújja?! Nem tud a szerencsétlen flótás összetákolni egy valamirevaló cikket valami másról?! Megvallom: nem tudok! Amig ez a szörnyű vérontás folyik Vietnamban; amig ott az ártatlanok tízezrei hullanak, mint ősszel a legyek (s ezek közé sorolom a mi pelyhedző állu fiataljainkat, akiknek legtöbbje ártatlan abban, hogy kormánya mundérba öltöztette és a földgömb másik oldalára parancsolta őket, hogy ott öldököljenek és pusztítsanak!); mondom: amig ez a barbár háború véget nem ér, képtelen vagyok másra koncentrálni a figyelmemet. Akinek tehát ez az ominózus téma már a könyökén nő ki, az hagyja abba az olvasást ezen a ponton, mert az alantiakban ismét csak Vietnamról lesz szó... Én ennél fontosabb problémát nem ismerek e pillanatban. . . C-K9 Köztudomású tény, hogy az Angliában kormányon lévő munkáspárt parlamenti képviselőinek legalább a fele viharosan ellenzi és elitéli Wilson kormányelnök gerinctelen LBJ-támogató magatartását a vietnami kérdésben. Ami pedig Anglia népét illeti, bízvást mondhatjuk, hogy annak a túlnyomó többsége kárhoztatja és világraszóló botránynak tekinti az Egyesült Államok vietnami hadjáratát. Ez azonban eddigelé nem tartotta vissza Wilsoht attól, hogy Johnson elnök könnyelmű hazárdjátékában a helyeslő kibic szerepét töltse be. Egészen a legutolsó napokig minden tekintetben támogatta a johnsoni vonalvezetést — saját pártjának és saját népének a felháborodott tiltakozása ellenére. Úgy látszik azonban, hogy a legutóbbi vietnami fejlemények Mr. Wilsont egy kissé meghökkentették — mint ahogy bámulatba ejtették az egész világot! — és most kezdi belátni, hogy az amerikai győzelem távolról sem olyan biztos, mint ahogy azt 6 képzelte, hiszen ime: a legyőzöttnek, tönkrevert- nek hitt Vietcong-harcosok és észak-vietnami bajtársaik olyan megújult erővel és csodálatos lendülettel mentek támadásba, mintha számlálatlan hadosztályok állanának mögöttük, amelyeknek az 500 ezer amerikai és a 6—700,000 saigoni, délkoreai és más “szövetséges” katona meg sem kottyan... Ez a hihetetlen látvány késztethette a Washingtonban vizitelő Wilsont, hogy eddig feltétlen támogatását némiképpen módosítsa, még pedig olyanformán, hogy "ma hajlandó LBJ-vel egy utón haladni (to go along with him), de csak a san-antonio-i beszédben foglalt pontok alapján és csak abban az esetben, ha a további eszkalációtól tartózkodni fog, de hogy holnap vagy holnapután is támogatni fogja-e, az teljesen a körülményektől függ.” Wilson ezzel a kijelentésével jószerint kinyitotta a hátsó kiskaput, amelyen keresztül kisurranhat ebből a módfelett kényes helyzetből, ha nagyon szőrit a csizma—ábrázatvesztés (loss of face) nélkül.'.. Már ez is valami! De ami ennél is súlyosabban esik a latba, az a következő rövid párbeszéd volt a “Face the Nation” televíziós interview-programon: KÉRDÉS: Amint tudja miniszterelnök ur, hire járja, hogy vietnami parancsnokságunk javasolta, hogy a veszedelemben lévő khénsánhi tengerész- gyalogos sereg védelmében taktikai atombombát használjunk a fenyegető észak-vietnami egységek ellen. Mi a véleménye erről? FELELET: That would be sheer lunacy! (Az merő őrültség volna!) KÉRDÉS: Ha az amerikai parancsnokság alkalmazná a taktikai atombombát, az Ön kormánya elkülönítené magát (dissociate) az amerikai kormányEDITORS SEND URGENT APPEAL FOR PEACE TO PRESIDENT LYNDON D. JOHNSON A group of editors of the American Foreign Language Press a few days ago sent an “urgent appeal for peace” to President Lyndon B. Johnson. A number of additional editors are expected to add their names to this appeal. Full text of the letter to President Johnson follows: “We, the undersigned editors of the American Foreign Language Press, are greatly alarmed and deeply concerned about the escalation of the aggressive war in Vietnam. The resulting loss of life and the untold sufferings of the people, the indiscriminate bombing raids on North Vietnam and the barbaric use of the napalm bomb has aroused the deepest indignation of all the peace-loving people everywhere, thus alienating the friendship and good will of humanity toward our country, the United States of America. Also, the war in Vietnam intensifies the fears of all mankind, who rightly believe that the present conflict brings ever closer the dire threat of a global war with its inherent danger of nuclear annihilation. “In the last Presidential elections of 1964, the American people, by an overwhelming vote, gave their full support to you, based on their belief in your promises of ending the war in Vietnam and of bringing peace to that unfortunate country. We, having confidence in your solemn promises, also supported your through the medium of our newspapers. By special articles and editorials we urged our readers to vote for you in the then impending 1964 elections and supported your candidacy in every possible way. “The war in Vietnam, with its $2.5 billion monthly expenditure, is a many-sided blow against the economic well-being of the American people, against the implementation and furtherance of Civil Rights legislation and severely curtails the proliferation of the anti-poverty program so loudly heralded by your administration. As a natural end result of events, the war in Viétnam has brought in its wake heavier tax burdens, increased cost of living, inflation, stoppage of ghetto and slum clearance. The revolt of the Negro masses in more than 100 cities over the past years Jjmon- strates that the domestic problems demand priority attention. “By your constant and unyielding stand against ending the war in Vietnam, you have given aid and comfort to the most rabid, jingoistic, racist, anti-labor and to a host of other ultra nationalistic reactionary elements in our country which, at present, are feverishly at work to undermine the Constitution and the Bill of Rights, with the open support of the powerful anti-democratic and labor- hating military-industrial complex now riding high in the driver’s seat. “History has proved that national liberation struggles cannot be subdued by the forces of military might — especially those imposed by foreign interventionists. “We believe there are perspectives for the peaceful solution of the war in Vietnam and for the establishment of a durable peace throughout the'world. To achieve this aim, we urge you to order the immediate cessation of all bombings irr North Vietnam, the withdrawal of all American troops from South Vietnam and the initation of ai negotiated peace based on the terms of the Geneva Agreemen of 1954. -3 “This,, in our opinion, and we believe in thd opinion of the great majority of the Americafi people, serves the best interest of our country and the whole of humanity.” Signatures follow: James Lustig (Amerikai Magyar Szo) Max Kurz (The German American) Emil Senuk (The Ukrainian-American) Leon Tolopko (The Ukrainian News) Anthony Bimba (Laisve) Vahan Ghazasian (Lraper) Victor A. Yakhontof (Russky Golos) Chas. Musil Pa'ul Novick (The Morning Freiheit) John Berzman (Uus Ilm) Minden kifogás 1 jó az autógyárosok részére, hogy az uj autók árit egyre magasabbra emeljék. Most, hogy a törvény kötelezi őket arra, hogy minden 1968-as autóba védő-öveket szereljenek be, azzal a kifogással, hogy a termelés drágább lett, az autók árát 23—32 dollárral felemelték. Walter Mondale, Minnesota szenátora vizsgálatöl követel a kormánytól a védő-övek beszerelési költségeinek megállapitására. Véleménye szerint ac nem kerül többe, mint öt dollárba autónként. Oakland. — Lövöldözés volt rendőrök és néger ifjak között. Nem tudjuk, hogyan történt, a rendőrség szerint a civilek bűnösök. Mindkét részen sebesülések voltak, az egyik ifjút, Newton nevűt haslövéssel kórházba szállították. Nem akarták felvenni, nem volt tagja a “Hospitalization Plan”-nak, de életveszély miatt végül ágyba fektették. És biztonság okáért a haslövéses sebesültet az ágyhoz láncolták. tói a vietnami kérdésben? FELELET: Most definitely! (A leghatározottabban!) Most az egyszer Mr. Wilson fején találta a szeget: csak őrült agyban születhetik meg az a gondolat, hogy a világ leghatalmasabb hadereje — a csúfos vereségtől való félelmében! — a legborzalmasabb fegyvert vegye igénybe a nálánál sokkal kisebb létszámú és felszerelés dolgában összehasonlíthatatlanul gyengébb szabadságharcos egységekkel szemben és ezzel az eszeveszett lépéssel menthetetlenül megindítsa a harmadik világháborút, amelynek felmérhetetlen rémségeiből Hirosima és Nagasaki nyújtott a világnak egy igen parányi ízelítőt. Én persze egy jó lépéssel továbbmennék, mint a kormányelnök ur és “merő őrültségnek” minősíteném minden fajtáját az amerikai hadviselésnek, amely egy nekünk sohasem vétett nép ellen folyik és amely ma: ennyi pusztítás és mészárlás után egy hüvelykkel sincs közelebb a “céljához,” mint a kezdet kezdetén volt. Merő őrültségnek kell nevezni azt a fajta beavatkozást, amely sivataggá varázsolja azt az országot és megtizedeli, megnyomorítja azt a népet, amelynek a megvédése az egyedüli ürügye a félelmetes amerikai hadigépezet jelenlétének. Hiszen ha ez a hadjárat továbbra is [ ilyen mederben folyik, vagy teljesen kipusztul a megvédeni való délvietnami nép, vagy pedig éppen ez az agyonvédett nép fogja követelni, hogy az amerikai védőangyalok takarodjanak ki az országából, mert el sem tud képzelni egy olyan ellenséges támadó hadsereget, mely ebben az országban nagyobb kárt és rombolást okozhatna, mint ezek a barátságos védőbajnokok. . . Jólesett hallani Mr. Wilsontól, hogy Anglia nem hajlandó támogatni az amerikaiak vietnami hadjáratát, ha a washingtoni kormány további eszkalációhoz folyamodik. Éppen egy órával ezelőtt hallottam a rádión, hogy az elnök ur újabb 10,500 amerikai katonát röpít Vietnamba (nyilván a “szorongatott helyzetben lévő”, körülbelül 1,200,000 főnyi “szövetséges” hadseregnek az alig 250,000-re tehető ellenséggel szemben való megerősítésére) — hát ez kétségtelenül ESZKALÁCIÓ még Mr. Wilsoa meghatározása szerint is. .. Kiváncsiak vagyunk, hajlandó-e a miniszterelnök ur ennek az eszkalációs lépésnek a logikus következményeképpen végre egyhuron pendülni a saját népével és saját pártjával és megvonni a támogatását Washington további eszelős vietnami műveleteitől??? %*mhu A hátsó kiskapu tárva-nyitva áll..«-a írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M.
