Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-02-15 / 7. szám
Thursday, February 15, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 [I I ß g k __________ IA “SZABAD VILÁGBÓL” I NICARAGUA Managua érseke megtiltotta papjainak, hogy prédikációikban politikai témákat érintsenek, különösen a szociális haladás kérdéseit. Ezt azok után tette, hogy Managua hét papja nyilatkozatot adott ki, követelve a kormány-terror megszüntetését és a bármily politikai felfogást valló rabok kínzásának eltiltását. KOREA A londoni New Statesman írja, hogy ha Észak- Korea-i kémhajó közelítené meg akár 25 mérföld- nyire is az U.S. partjait, ezzel rövid utón bánnának el. Igaz, hogy szovjet megfigyelők is úsznak a tengereken, de sohasem mentek túl közel az amerikai partokhoz. GRÖNLAND Ugyanez a lap Írja: hányán hiszik el, hogy a B—52-es gépek nem hatolnak be Grönland légiterébe (amely dán fennhatóság alá tartozik), csak veszély esetében? A dánok semmi esetre sem hiszik el és prompt kiszavazták a szociáldemokrata kormányt, amely a NATO (Észak-Atlanti Szövetségi Szervezet) lelkes hive volt. FRANKFURT Victor Capesius SS alezredest, aki az auschwitzi irtó-tábor fő gyógyszerésze volt, preventív fogságból szabadlábra helyezték, azzal az indokkal, hogy legfeljebb 8 évre Ítélnék és ennek az időtartamát jórészben már vizsgálati fogságban töltötte el. BOSTON George Freeman-t — aki, mint ő mondja — önvédelemből megölt egy embert, 58 évi rabság után szabadlábra helyezték. (A legtöbb országban vagy meg van szabva a maximális szabadságvesztés — például 20 év — vagy az elitéltet büntetése nagyobb felének letöltése után szabadlábra helyezik. A minap 36 évi rabság után szabadult valaki, aki 17 éves korában állítólag 48 dollárt lopott. Ez az amerikai birói gyakorlat túlhaladja a középkori rémségeket.) SAIGON Edward Kennedy szenátor a délvietnami menekültek kihallgatása után azt mondta, hogy ezek több mint 80 százalékát az U.S. kényszeritette a táborokba vagy ők maguk menekültek el az U.S. légi bombázása és földi ágyúzása elől. Csak egy maroknyi mondta, hogy az (úgynevezett) Vietcong űzte el őket. (Ami nem tartja vissza a generálisokat és íródeákjaikat, hogy újra meg újra ismételjék az — úgynevezett — Vietcong állítólagos'kegyetlensége miatti vádjaikat.) PENNSYLVANIA f Pete Dodge repülőhadnagy alig várja, hogy Észak-Korea fölött repülhessen. Olyan izgató volt a repülés Vietnamban, hogy alig várja annak újrakezdését. HAIPHONG Henry Urban Jr. repülőkapitány már nagyon szeretné Haiphongot bombázni. “Még sok szép ház van ott. Nem tudom, ezeknek van-e katonai jelentőségük, de ellenállhatatlan a vágyam, hogy szűz területet bombázhassak.” LAOS Souvanna Phouma miniszterelnök azt mondja, lehet, hogy B—52-esek bombázzák az országát, de ő nem hallja a gépek zaját, hogyan mondhatná meg, hogy igaz-e? (U.S. jelentések szerint 'Laost háromszor annyi gép bombázza, mint Észak-Vietna- mot. De — mondja az U.S. sajtó — ezt hivatalosan nem ismerjük el, mert Laos semleges ország.)LISSZABON Tegnapelőtt letartóztattak egy iró-politikust, ma a másodikat, Rodrigues regényíró, szerkesztő, egyetemi tanárt. (A Congress for Cultural Freedom és a CIA többi segédszervei még nem tiltakoztak.) WASHINGTON A dohányzási világkonferencián Emerson FoOs. Mint az egyszeri biró mondta a panaszosnak: ahogyan maga mondja, a másiknak van igaza. Nekünk — még az amerikai sajtó hiányos és elfogult jelentései alapján is — megvan a véleményünk arról, ki viseli az ódiumot a legújabb koreai incidensért, de itt csak azon hökkenünk meg, hogyan védik, magyarázzák, igazolják az U.S. álláspontját az erre leghivatottabbak, a State Department és az Egyesült Nemzetek U.S. missziójának vezetői. Nincs itt hely ezt kellő számú idézettel bizonyítani, csak egynéhány rikító példát ragadunk ki. Azt kérdezték az újságírók (N. Y. Times, jan. 28), hogy tud-e róla, vajon a Pueblo hajó, mielőtt elfogták, behatolt-e Észak-Korea territoriális vizeire? Mire Rusk államtitkár azt felelte, erre nem felelhet kategorikusan, mert a feltartóztatást megelőző másfél óra alatt a hajó rádió-leadója hallgatott; azt azonban közölheti, szigorú utasítása volt a kapitánynak, hogy ne sértse meg Korea tengeri felségjogát. Már most másfél óra alatt, amig a koreai naszádok megjelentek és utolérték, majd megállították a Pueblo-t, a hajó húsz tengeri mérföld utat tudott megtenni. Világos, hogy amikor látta, hogy követik, a nyilt tenger felé igyekezett, igy lehetséges, hogy a foglyulejtés percében már valóban nemzetközi vizeken volt. Erről azonban Mr. Rusk- nem kívánt nyilatkozni és erre őt nem is lehetett kényszeríteni. De a logikának egy alapvető követelménye, hogy a kérdezett “ne vegye hülyére” a kérdezőt, vagyis ha meg is akarja téveszteni vagy elhallgat előtte valamit, ne mondjon olyat, ami sértő a kérdezőre, mivel a választ a legegyeszerübb ember is kapásból meg tudja cáfolni. De sokkal cifrább volt a ravasz fiskálisnak — akit munkaviszályoknál tanúsított ügyessége miatt személtek ki arra, hogy a világfórumon képviselje az U.S.-t —- az ENSZ biztonsági tanácsában kifejtett érvelése. Miután Csatorday magyar követ megvádolta az U.S.-t Korea vizeinek megsértésével, hogy hajója ott kémkedjék, Mr. Goldberg többször ismételte, hogy a Pueblo-t a szabad tengeren, tehát jogtalanul tartóztatták fel. Arra azonban, hogy előzőleg milyen messze volt a parttól, nem volt hajlandó felelni, csak a maga mondókáját hajtogatta. A high school minden második osztályú tanulója is rögtön megértette volna, hogy ez nem válasz — még kevésbé volt a válasz méltó a hallgatókhoz, a diplomatákhoz. Érezte ezt Mr. Goldberg is, ezért inkább ő ment át támadásba. “Miért nem említi a tiszteletreméltó magyar követ, hogy a szovjet megfigyelő hajók is járják a tengereket az U.S., Japán stb. partjaihoz közel, sőt még a Korea felé tartó U.S. hajóhad oldalában is?” Erre már az elemi iskolás is könnyen válaszolhatna: ha a szovjet hajók megsértették vol- riá az amerikai, japán stb. vizeket, ez ellen áz illető kormányok akkor azonnal tiltakoztak volna. Ezt nem tettek, tehát ilyen nem fordult elő; de egyébként is, utólag, bizonyítás nélkül és mint a jelen ügyhöz nem tartozót, ezt nem is lehetett volna szóvá tenni. De súlyosabb logikai botlás volt. hogy Mr. Goldberg a hajánál fogva előráncigált valamit, amit senki sem kifogásolt: hogy szovjet (vagy akár U.S.) hajók a nyilt tengeren felderítő munkát végeztek. Ami ellen Korea tiltakozott, az a saját fennhatósága alá tartozó vizek megsértése volt (kémkedés céljából). Micsoda politika az, amit an,.V.W,WA\^WAV.V.V.,.V,Vi,.,.Y.V.,.V.,.V. a “Dohányzás és egészség” hivatal volt elnöke vitába került az U.S. földművelésügyi minisztérium küldöttével, aki szerint a dohánykivitel fontos a fizetési mérlegben. Mr. Foote szerint “nem helyes hasznot huzni az emberek megöléséből.” “Azt jelenti ez — vágott vissza a hivatalnok —, hogy ön nem hisz a profit-rendszerben?” DÉL-KOREA A genfi Jogászok Nemzetközi Bizottsága aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy egyre több külföldön élő délkoreait kidnapolnak a repülőtereken, hogy Koreában ítélkezzenek felettük. Kettőt már halálra ítéltek. Az Emberi Jogok Ligája a hágai Nemzetközi Törvényszékhez fordult ez ügyben. v->J> (A lap szűk terjedelme miatt a világszabadság bizonyítékainak csak csekély töredékéről emlékezhetünk itt meg.) nak legfőbb ügynökei ilyen elégtelen logikával tudnak csak védeni? Pedig ezt a logikát ma már nyilván a legkifino- modottabb logikával sem igen lehetne igazolni —. a súlyos előzmények után. Nemcsak a diplomaták emlékeznek rá, hogy amikor a Szovjetunió fölött lelőtték az U-2 kémrepülőgépet, micsoda — enyhén szólva — össze-visszabeszéléssel reagáltak rá itt, az elnöktől kezdve a napisajtóig. Hogyan cáfolta meg egyikük a másikat és hogyan módosították nyilatkozataikat a felelősek egyik napról a másikra, ahogyan a tények fokozatosan kiderültek. És mindenki emlékszik rá, hogyan blamálta magát szegény Stevenson, a jobb sorsra érdemes kormányügynök, az ENSZ-ben a Kuba elleni orvtámadás idején (amit egyébként hosszú hetekig a verebek is csiripeltek a fákon a kormány tagadása ellenére), midőn a Biztonsági Tanácsban még akkor is hajtogatta, hogy Kubát kubai gép bombázta, amikor a támadók már elindultak végzetes Útjukra. Ezek után mondta boldogult Kennedy elnök, hogy a kormánynak joga van hazudni (ezt hirdette főideológusa, Arthur Schlesinger is) és azóta is minden nap tapasztaljuk — és az újságok állandóan meg is Írják —, hogy a kormány sűrűn él ezzel a vélt jogával. Épp most mondják a szenátus külügyi bozittságában, hogy az 1964-es Tonkin-incidens, amit ürügyül használtak fel Észak-Vietnam bombázására, nem volt igaz. Ezek után azoknak, akikre az U.S. nemzetközi becsülete van bízva, fokozottan arra kellene törekedniük. hogy az un. "credibility gap”-ot (ilyen finoman hiányos elhihetőség nek mondják, amit a paraszti magyar nyelv sokkal nyíltabban fejez ki), legalább csökkentsék, ha már az elmúltak után azt megszüntetni immár alig is lehetséges. Listener ELMARADT INTERJÚ A minap Moszkvában elitéit négy iró, illetve “in- tellektuel” családtagjai egyikük lakására meghívták a külföldi sajtót, hogy a perről nyilatkozzanak, de a szovjet kormány eltanácsolta a munkatársakat és a rendőrök a mégis megjelent hét ujságirót távozásra szólították fel. Egy neves amerikai jogászprofesszor azt irta erről, hogy szovjet törvény szerint ott csak kormányengedéllyel lehet a külföld felé nyilatkozni — de persze mi is jobb szeretnők, ha ezt a kérdést ott oly liberálisan kezelnék, mint például Angliában. Mégis, a nyugati irók tiltakozásait nem tartjuk tárgyilagosnak. Itt az U.S.-ban is szüntelenül tiltakoznak — eredmény nélkül — irók. újságírók, tudósok és politikusok a kormány titkolózása ellen és erre a Szovjetuniónak nyilván több oka és mentsége van. Háromszor érte pusztító támadás külföldről. 20 millió embert vesztett a legutóbbi folytán; állandóan felgöngyölítéssel, csonkítással, felosztással, nukleáris megsemmisítéssel fenyegették, ezt teszik még ma is. Támadó bázisokkal vették körül területét, kémrepülőket küldtek föléje, népeit rádiókon, becsempészett nyomtatványokban uszítják szabotálásra, lázadásra, disszidálásra. Atombombás gépek cikáznak körülötte (most zühant le az egyik). Külföldön, a kormányok pénzén emigráns kém- é3 szabotázsközpontok szervezik ellene a szubverziót. Egy ilyen központtal állottak kapcsolatban a most elitéltek. Viszont nem olvasunk tiltakozásokat az argentin könyvégetés ellen; a spanyol katolikus iró elitélése ellen, akinek a bűne, hogy egy francia katolikus lapban cikket irt, portugál irók, politikusok tömeges letartóztatása és elitélése ellen. És az ellen sem, hogy itt a Hudson túloldalán egy Írót a rendőrök súlyosan bántalmaztak és két és félévre ítélték őt nem bizonyított (törvény szerint jogos) fegyvertartás és egy forradalmi vers miatt; nem vádolták szabotázzsal, kémközpont-kooperációval. Kérdezzük a felháborodókat: hány U.S. polgár hívná meg interjúra a Pravda, Rude Pravo és Nép- szabadság munkatársait, ha a Justice Department- tel, a rendőrséggel és az FBI-al volna vitája? Hányán mernének egyáltalán szóbaállni velük? , Atlanta, Ga. — Dr. Rév. Martin Luther King. jr. 3,000 ifjút készít elő az áprilisi nagy washingtoni tüntetésre. Logikából elégtelen
