Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-25 / 4. szám
Thursday, January 25, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 A MOSZKVAI PER Moszkvában hosszabb-rövidebb szabadságvesztésre ítéltek négy fiatalt, férfit és nőt; egy vagy kettő közöttük iró. A fő vád ellenük — az újsághírek szerint —, hogy együttműködtek egy külföldi, szovjet-emigráns szervezettel, amelynek célja a Szovjetunió megdöntése. Tudjuk, hogy az ilyen szervezetek rendszerint külállamok — főképp az U.S. — pénzügyi és egyéb segítségét élvezik és nem riadnak vissza semmilyen eszköztől céljaik szolgálatában. Az adott ügyben — mint már korábban is — a Szovjetunióból kicsempészett írások kiadásáról, volt szó, aminek érdekében az NTS kezdőbetűk alatt ismert szervezet technikai felszerelést és valutát csempészett a Szovjetunióba, amit a vádlottak a fekete piacon értékesítettek. Mi csak ellenséges itteni újságcikkekben olvastuk, hogyan folyt le állítólag a per és ha igaz az, hogy külföldiek nem hallgathatták a tárgyalást, szerintünk is kívánatosabb lett volna, már csak a kedélyek megnyugtatására is, ha a tárgyalás na- gypbb nyilvánosság előtt folyt volna le. De olyan megjegyzéseket kell fűznünk az ügyhöz, amik a kritikus nyugati újságcikkekben nem voltak olvashatók. A Szovjetunió fennállásának teljes 50 éve alatt mérhetetlenül sokat szenvedett a külföld ellenségeskedésétől, amiben jelentős szerepük volt az ellenforradalmár orosz, balti, litván és más emigránsoknak. Három óriási arányú fegyveres támadás elpusztította népének, különösen a férfiaknak, szinejavát, a második világháborúban 20 millió embert vesztett, 50-szer annyit, mint amennyi az U.S. vesztesége volt ebben a háborúban. Azóta is állandó háborús fenyegetések érik a birodalmat, amelyet ellenséges bázisokkal öveztek körül és amelynek teljes elpusztítását naponta is követelik különösen az Egyesült Államokban. E fenyegetések egyik bevallott célja, hogy a háborúban felmérhetetlen gazdasági veszteséget szenvedett Szovjetunió nemzeti jövedelmének jelentős hányadát honvédelemre kelljen fordítania és igy újjáépítését nehezítsék. Ez, mint tudjuk, nem sikerült az ellenségnek, de nem szűnt meg az áskálódás, aláaknázás, uszítás és szabotázs a Szovjetunió ellen; egész hadsereg foglalkozik ezzel, benne az olyan szervezetek, mint az NTS. Rádió-uszitás, kémkedés, izgató nyom tatványok ki- és becsempészése (bizonyára feltűnt az olvasóknak, hogy a hatalmas szovjet-irodalomból Nyugaton rendszerint csak azt adják ki, ami a kiadók szerint rossz színben tünteti fel a Szovjetuniót) — és amiképp nemzetbiztonsági (vagy ilyennek mondott) kérdéseket az U.S.-ban sem tárgyalnak nyíltan, még a szenátus bizottságaiban sem, elképzelhető, hogy ilyen nemzetbiztonsági okok késztették a szovjet bíróságot várhatóan ellenséges érzelmű nyugati újságírók távoltartására. De képzeljük el, mi történnék itt akkor, ha például moszkvai és budapesti újságírók lemennének Mississippibe egy oly bírói tárgyalásra, mint aminőn a négerek jogáért küzdő három ifjú, rendőrökből és civilekből álló, gyilkos bandáját ítélték el... no nem a gyilkosságért magáért, ez alól a bíróság már előbb felmentette őket, csak azért mert az áldozatoknak (még életükben) polgári jogait megsértették. Sértő volna Moszkvára, Mississippivel összehasonlítani, de végső fokon minden országnak a központi kormányzata felelős az igazságszolgáltatásért és ez alól nem lehet kibújnia a "States Rights"-ra való hivatkozással. És van-e joga a sajtónak fölényesen bírálnia külföldi ítéleteket politikai és irodalmi perekben, abban az U.S.-ban, ahol a Smith Act alapján tucatjával ítéltek hosszú börtönbüntetésre olyanokat, akik ellen nem volt más vád, minthogy — a törvény által nem tiltott — kommunista párt tagjai voltak? Ha pedig azt keressük, igazságos-e a bíráskodás, nem szorítkozhatunk politikai és irodalmi ügyekre, még ha ezek több port is vernek fel. A jogrend megköveteli, hogy a közönséges bűncselekménnyel vádoltak felett is igazságosan ítélkezzenek, és mindenki tudja, milyen sok birói ítélet nem felel meg itt ennek a követelménynek. Hogy csak egynéhány legutóbbi esetet említsünk, egy brooklyni ügyész elismerte a legfelsőbb bíróság előtt, hogy a vádlottat nemcsak törvénytelenül ítélték el, de le is ülte büntetését. Egy Auburn-i 17 éves ifjút, akit egyébként korlátolt elmeképességünek nyilvánítottak, "third degree" vallatás (kínzás) alapján kicsikart vallomással gyilkosságért életfogytiglanra ítéltek, nem adván melléje védőügyvédet. Egy, a katonai szolgálatot megtagadó ifjúval szemben a biró súlyosbító körülménynek vette, hogy “nem hisz egy Legfelsőbb Lény.-ben” és egyházi áldás nélkül él együtt nejével. Chicagóban 36 évet ült valaki, akit 16 éves korában Ítéltek el 43 dolláros lopás miatt, miután azzal csapták be őt, ha bűnösnek mondja magát, csak egy évet fog kapni. Joan Baezt, a világhírű énekesnőt békeproÖtezer feketébe öltözött nő tartott néma felvonulást január 15-én Washingtonban, a kongresszus uj ülésszaka megnyitása alkalmával. Azért vonultak fel a Capitol elé, hogy az uj napirend legfontosabb feladatává tegyék a vietnami háború felszámolását és ebbeü kérvényüket John W. McCormack házelnöknek és Mike Mansfield, Montana-i szenátornak átnyújtották. Milyen más felvonulás volt ez minden eddiginél! Egészen uj csoportok, melyek életükben először vettek részt nyílt, utcai tüntetésben! Voltak köztük egyházi és polgári szervezetek tagjai, a fiatalokon kívül idős asszonyok és nagyanyák, akiket kényelmes otthonukból lelkiismeretük hozott ki az utcára. Jöttek vonaton, buszon, repülőgépen az egész országból, hogy felemeljék tiltakozó szavukat a gyilkos vietnami háború ellen. A csoport vezetője, Jeanette Rankin, 87 éves, Szász Ernő, a közvéleménykutató Nem volt alkalmam személyesen találkozni, még kevésbé megismerkedni Szász Ernő úrral. így nem tudok személyes tapasztalat révén véleményt mondani róla. Olvastam azonban az Amerikai Magyar Népszava január 6-i számában megjelent “Béke, a bűvös szó” cimü cikkét, amit nem hagyhatok szó nélkül. Miért nem? Nem hagyhatom Száz ur cikkét szó nélkül. Nemcsak azért, mert Írásában azon véleményének ad kifejezést, hogy: — “Én, (már mint Szász ur) a békét Ho Chi Minh-től követelem és nem Johnson elnöktől.. . Nemcsak azért, mert a saját országom mellett van a helyem, amikor külső ellenséggel áll harcban, hanem azért is, mert a józan ész, az egyszerű ember logikája azt mondja, hogy nem annak kell békét kezdenie, aki védekezik, hanem annak, aki támad”, hanem azért, mert nem csupán saját nevében száll síkra Johnson vietnami politikája mellett, hanem azt próbálja az olvasókkal elhitetni, hogy az amerikai magyarok nagy többsége megegyezik vele és Johnson elnökkeL „ _■_* * AM A következőket Írja: “Tudom, hogy az amerikai magyarság nrgy többségének a nézetét is kifejezem, amikor a saját szilárd véleményemet irom meg: az amerikai visszavonulás Vietnamból amerikai vereség lenne. Az amerikai vereség magyar vereség is, a szabadság veresége is.” Hogy jutott Szász ur erre a megállapításra? Közvéleménykutatást folytatott az amerikai magyarok közt. A körülbelül 750,000 főnyi amerikai magyarságból 30 (harminc) egyént kérdezett meg és ezek között csupán egy nyilatkozott úgy, hogy “békét, minden áron!” Mi nem folytattunk közvéleménykutatást honfitársaink körében, de úgy véljük, hogy álláspontjuk közelebb áll VI. Pál pápa, az Egyházak Világtanácsa, Fulbright, Cooper, Morse, Kennedy, Mc Carthy, Ribicoff szenátorok, dr. Spock világhírű gyermekgyógyász és társai, valamint az amerikai tudósok, egyetemi tanárok és egyetemi hallgatók ezreinek, az amerikai nép többségének álláspontjához, mint Szász úréhoz. Szász ur megsérti az amerikai magyarságot, amipaganda miatt fogházra Ítéltek s itt külön fegyelmi büntetést kapott. Le Roi Jones néger irót állítólagos fegyverviselés miatt ítélték két és fél évre, de a biró súlyosbító körülménynek vette, hogy egy izgató verset irt. Most perbe fogták az ország leghíresebb orvosát és társait, mert a jogtalan'és erkölcstelen háború ellen agitáltak (és százáVal ítélik börtönre, akik e háborúban nem akarhak gyilkolni). Majd ha az újságok nem 5 rövid sorban, hanem vezércikkben foglalkoznak azzal, hogy egy gyermekifju a halálbüntetésnél súlyosabban szenvedett 48 dollár állítólagos ellopása miatt, mkjd akkor háborodhatnak fel más országok ítélkezésének vélt fogyatékosságai miatt. Jogvédő i volt Montana-i képviselőnő, akit annakidején kétszer választottak be a képviselőházba. Jeanette Rankin pacifista és pár hónappal ezelőtt kijelentette: a nők többsége ellenzi a háborút. Ha a nők összefognak és ellenállnak, a kormány képte\en lesz a háborút tovább folytatni. Jeanette Rankin felhívására sokan reagáltak, olyanok is, akik nem pacifisták, de ezt a piszkos háborút szívből elitélik. A felvonulók vezetői között volt Mrs. Martin Luther King, Mrs. Dagmar Wilson, Viveca Lind- fors hires színésznő és Judy Collins népdalénekesnő, akivel együtt lelkesítő dalokat énekeltek az ösz- szegyültek. Ez a felvonulás csak a kezdet volt. Később a Shoreham Hotelban tartottak nagygyűlést, melynek folyamán a Jeanette Rankin Brigád vietnami háború-ellenes további tevékenységeinek alapját rakták le. 4 A NEW STATESMAN londoni befolyásos hetilap Írja, az U.S. vietnami háborús balsikereivel kapcsolatban: “így azután még inkább felnagyítják a hamis számokat az ellenség veszteségeiről (enemy kills), a megbékített (pacified) falvakról és a győzelmes összecsapásokról. Egy-két jó riporter leleplezi a legmerészebb hazugságokat, de ők sem elemezhetnek minden statisztikát. De az elnök és tábornokai mindent elhisznek; akaratuk, hogy higyjék, mindennél erősebb, különben be kellene ismerniök személyes vereségüket. Egy tábornok mondta nemrég az elnöknek: “megvertük a kis korcsokat” — de mindenki mást meggyőznek a való tények: a “kis görcsök” ott és akkor támadnak, amikor akarnak,. .. de a háború managerjei ragaszkodnak hitükhöz, hogy a győzelem közel van — hacsak megkezdik az újabb escalationt, azaz felfokozást. IN HOC SIGNO VINCES “e jelben fogsz győzni” — mondja az Újszövetség, amit Ausztrália kormánya úgy értelmez, hogy1 segíteni kell az amerikaiaknak pusztítani egy nekik semmit sem ártott kis ázsiai nemzetet. Ehhez persze szélső háborús uszítás szükséges, aminek ijesztő példája egy “pszichológus” cikke Sydney egyik újságjában: “Ha az ausztrál szülők nem fognak gyermekeiknek háborús játékszereket ajándékozni. Ausztrália honvédelmét végveszély fenyegeti, az a veszély, hogy a gyermekek, ha felnőnek, nem akarják majd hazájukat megvédeni.” A tudományukat eláruló állítólagos tudósok ilyen őrjöngéseivel nem lehet vitatkozni; de annyit megjegyziink, hogy a nagynéniét birodalmat, finn, magyar, szlovák, román, hor- vát, olasz, spanyol és más szövetségeseivel együtt megvert Szovjetunió gyermekei éppúgy nem kaptak fegyveres játékszereket ajándékul, mint a szegény vietnami parasztfiuk, akik győzelmesen küzdenek a százszoros erejű támadóval. kor a háborús héják közé sorozza őket. Ha ő személyileg támogatni akarja ezt az erkölcstelen embermészárlást, az az ő dolga. De senki nem hatalmazta fel arra, hogy az amerikai magyarság többsége nevében beszéljen. , ... g ... e A JEANETTE RANKIN BRIGÁD WASHINGTONBAN Ötezer nő tüntetett a vietnami háború ellen V
