Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-27 / 26. szám

Thursday, June 27, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Schalk Gyula: A harmadik golyó A politikai barbarizmusnak és vandalizmusnak az a példátlan eseménysorozata, amely Kennedy elnök után Martin Luther King, most pedig bátyja nyomdokaiba lépő Robert Kennedy életét köve­telte, még az egyébként más témákhoz szokott munkatárs tollába is ezzel kapcsolatos gondolato­kat diktál. Mert aminthogy a világ közvéleménye egyöntetüleg megrendültén és döbbenten vette tu­domásul a harmadik golyó gyilkos csattanását, úgy meg kell, hogy rendüljön minden jóakaratu ember is, aki figyelemmel kiséri a világ különböző pont­jain rendre fellobbanó harci eseményeket, és meg szeretné fejteni az ilyen minden emberi mivoltá­ból kivetkezett gyilkos mozdulatnak a titkos, hátsó, homályba burkolózott inditó okait. A Los Angelesben eldördült fegyver hatására egyre inkább megerősödik a pár évvel korábban a hatalmas Csendes-óceán-parti város utcáit járó látogatóban az egész amerikai társadalom életfor­májában való kiábrándulás érzete. Csak most, több évvel newyorki magányos sétáim után érzem át igazán, hogy mennyire megalapozott volt még az olyan, az amerikai társadalmi élet szempontjából teljesen jelentéktelen személynek a félelme és bi­zonytalansága, mint amilyen félelem és bizonyta­lanság uralkodott rajtam egész amerikai tartózko­dásom idején. A harmadik golyó dördülése egy vitámat eleve­níti fel, mely vita során mint a tudományokkal és a természet jelenségeinek vizsgálatával foglalkozó ember, valahol kijelentettem, hogy számomra a politika mint olyan érdektelen és távol áll érzelmi világomtól. Azt is mondottam e vita során, egy sok évet az amerikai kontinens területén élő vita­partnernek, hogy azokat a módszereket, amelyek­kel egyes politikai körök céljaikra törnek, ember­hez méltatlannak tartom és mint ilyent nem tu­dom értékelni a kizárólag politikai érdeklődésű emberek gondolatkörét. Ma a sötét és titkos erők­nek e döbbenetes felszínre kavarodása idején be kell látnom: a nem-törődés, a visszavonulás a tár­sadalmi élet nagy problémáitól helytelen és be kell látnom ezirányu képzettség és ismeretek birtoká­ban még az olyan elütő érdeklődési körű emberek számára is jutna hely a kérdések melletti józan, haladó harcra, mint amilyen elütő érdeklődési té­ma az enyém. Megdöbbentő és megrendítő volt tapasztalni, hogy a hazai társadalom józan igazságérzete mint bolydult fel a harmadik golyó csattanása nyomán. Szinte jóleső érzéssel figyeltem: az emberek az ut­cán, a villamoson, a vonaton, az üzletben még itt csaknem 7,000 kilométerre is az amerikai konti­nens partjaitól úgy élték át az eseményt, mint az igazság, a józan és megfontolt ész csődjének és tragédiájának döbbenetes megnyilvánulását. A Ro­bert Kennedy életét kioltó golyó süvitése nyomán milliók és milliók ajkára tódult a kérdés itthon is: mi lesz még? Meddig tűrheti tovább az emberiség a sötét hatalmak e már-már apokaliptikus felszín­re törését? A harmadik golyó, mert kézenfekvő a három go­lyó párhuzamba állítása, bármit állapit is majd meg az amerikai igazságszolgáltatás, több mint egyetlen vakmerő és mindenre elszánt ember ön­magából való kivetkezése, több mint a Robert Ken­nedy céljaival szemben álló körök megbízott cso­portjának gátlástalan önkénye; a harmadik golyó intő jel, és égre kiáltó felkiáltójel az emberiség felett. Felkiáltó jel, mely figyelmeztet. Az igaz­ság és a józan ész elleni merényletre figyelmeztet. Arra, hogy tenni kell valamit, hogy eljött az ideje a nagy összefogásnak, melynek során szerte e föld­tekén vissza kell juttatni a békét, az igazságot, a humánumot az őket megillető helyre,.hogy kéz a kézben kell megküzdeni e világ jövőjéért, ha meg akarjuk menteni magunknak azt és magunkat ab­ban. Voltak, akik a második golyó csattanásakor vésztjóslón már ezt a harmadikat is megjövendöl­ték; voltak, akik érezték a Martin Luther King el­leni lövés Robert Kennedyt figyelmeztette. Sajnos ezeknek a jósoknak lett igazuk, bármennyire is lehetetlennek tartotta egy hónappal ezelőtt az em­ber ezt a feltevést. És lesznek — mert bizonyára lesznek — széles- látókörű, előrelátó emberek, akik e megrenditő tragédia nyomán képesek annak megjóslására: mi fog történni, mi fog történhetni még az elkövet­kezendő időkben, ha nem vet a világ gátat, ha^nem emeli fel ökölbe szorult roppant öklét a józan em­beriség az olyan elvetemült szándékok felé, ame­lyek e gyilkos golyók kiröpitésére is képesek vol­tak. Vietnam roppant borzalmai, a Földgolyó számos pontján szinte nap mint nap fellobbanó újabb és újabb gyilkos összetűzések, a békés tüntetőkre vandáli módon rárontó rendőrök brutalitása, a te­levízió képernyőjén át a békés családi otthonomba már úgy tör be, mint szüntelen félelmet és borzal­mat keltő fantom. Abban a tudatban kell élnem még itt a Föld békés oldalán is, hogy a másik fél­tekén nem nyugodtak meg a fegyverek, nem szűnt meg a vérfolyás és itt a Föld innenső féltekéjén kell még szorosabbra fűzni a kezek milliárdjainak roppant láncát, hogy meggátoljuk, meg tudjuk gá­tolni a borzalmak átterjedését kontinensünk álta­lunk lakott részeire. Itt kell harcolnunk és itt keli küzdenünk azért, hogy a gyilkos golyók vandáli pusztítását ki ne terjeszthessék a háttérben rtieg- bujó gengszterek túl Kennedyn és fivérén, túl Mar­tin Luther Kingen, túl Vietnamon az egész föld­golyóra! Pál pápa szavai jutnak eszembe: a Föld különbö­ző pontjain fellángoló háborúk és összecsapások egyre nagyobb szaporodása nyomán fel kell tenni s kérdést: vajon akar-e békét valójában az emberi­ség? — Súlyos szavak, vádoló szavak. Élüket és roppant súlyúkat a békéért küzdő milliók jól értik, de mikor fognak elérkezni e szavak, mikor fognak elérkezni azokhoz, akik valóban nem akarnak békét, akik a Kennedyeket, a Kingeket és rajtuk keresztül a mögöttük álló tömegeket veszik gyil­kos fegyvereikkel célba?! A felháborodás, a meg­döbbenés a harmadik golyó nyomán elemi erővel tört fel szerte a világon, mert száz és számil- liók érzik a veszélyt, az aljas indulatok forgatta fegyverek csövei holnap feléjük fordulhatnak, hol­nap talán a VILÁGBÉKÉT fektethetjük a szomorú és súlyos mahagóni koporsóba, holnap talán egy a BÉKÉT magába záró gyászvonat robog végig a földgolyón... Gigászi és roppant vízió. Ó ha elér­kezne már a világ e vízió lehetőségeinek meggát- lásához, bárha elérkezne már az egész földkerek­ségre kiterjedő fegyvernyugvás. Égre tekintő ember vagyok. Távcsövem optikáján át a messzi fényévek távolába nézek és hatalmas titokként tárul fel előttem lépésről lépésre a vég­telen világegyetem, mely lelkesít, eszményt és célt ad életemnek. Tudatában vagyok a Föld porszem- nyi mivoltának. Eddig, mindezideig élt azonban bennem a büszkeség, mely az ember nagysága lát­tán kelt bennem. Élt a tudat: a porszemnyi Föld porszemnyi embere értelmével meghódította a száz milliárdszor nagyobb távolságokat. De mit ér mindez, ha tudásunkat és a csillagokból ellesett energiákat kicsiny földünk pusztítására használjuk, ha vér áztatja ezt a földgolyót?! Mit ér a tudás, ha barbár módon az igazság, a szellemi kincsek ellen fordítjuk!? Uj irányt kell vennie a világnak! Uj irányt kell vennie az emberi gondolkodásnak. El kell érnie a haladó emberiségnek, hogy a vissza­húzó erők, a gátlástalanok, a lelketlenek, az embe­ri névre méltatlanok kivettessenek a társadalom­ból. Robert Kennedy még haldokló teste felett imára szólított Amerika elnöke. Imára szólított az az ember, akinek erkölcsi hatalma, politikai tekin­télye, a kezében és parancsnoksága alatt összevont hatalmas erők és energiák gátat tudnának vetni az igazságtalanságnak, a szegénységnek, a békétlen­ségnek, a vérfolyásnak. A világ azonban már az első pillanatokban tudta: hamis ez az imára hívás. A felbolydult idegeket, a megrázkódott világot nem nyugtatja meg az imádság. Az igazságtalan­ságnak és erkölcsi fertőnek, a politikai gengszter­izmusnak ezt a fertőjét nem lehet hűvös templo­mok végigtérdelésével lemosni Amerika és az em­beriség lelkiismeretéről! A harmadik golyó rop­pant földrengésként rázkódtatta meg a világot: gigászi vízióként festette az égre az egész emberi­séget fenyegető veszélyt. Ő vajha az Arlington te­mető remegő örökmécse szeretetet és békét su­Az órákról Nincs szándékomban lekicsinyelni az előrehala­dott civilizált világ értékes vívmányait: az auto­mobilt, a rádiót, a mosógépet, stb. Mindannyian ismerjük, tudjuk, mit jelent részünkre, ha ezek felmondják a szolgálatot. Egy értékes automatikus mosógépet vásároltunk, amely felmondta a szolgá­latot. Mivel a falunkban nincs szakértő mechani­kus, felhívtuk az üzletet, ahol vettük. Mi nem va­gyunk berendezkedve arra, hogy megjavítsuk —• volt a válasz. Pontosan ez az, ami engem arra kész­tet, hogy írjak bár nem a mosógépről lesz szó, de gépről, mert az óra akármilyen kicsiny, vagy nagy, mégis gép, amely időközönként javításra szorul. Ugyanis az órákkal kapcsolatos ismereteim visz- szavezetnek még a mült század utolsó éveihez, amikor az órákat azért csinálták, hogy a pontos időt mutassák. Ezzel szemben jelenleg kevés kivé­tellel fényüzési cikként gyártják. Igaz, hogy abban, az időben és abban a rendszerben kevés munkás­embernek volt zsebórája (karóra még nem volt), nem azért, mert nem volt zsebe, hanem még nad­rágja sem volt. De volt a grófoknak, báróknak, s faluhelyen a bírónak, jegyzőnek. Az első világháború hozta meg a karórát. Azóta hihetetlen haladáson ment keresztül az óraipar. Itt kezdődnek a hihetetlen visszaélések, csalások. Az; én elgondolásom és célom, hogy megóvjam a tá­jékozatlan vásárlót ebben a szakmában történő visszaélésektől, melyeket nem kell lámpával keres­ni. Ha valaki bútort, vagy ruhát vásárol, kevés jártassággal nagyjából meg tudja Ítélni a minősé­get, de nem úgy az óránál, melyet teljesen tájéko­zatlanul vásárol a hiszékeny ember. S el kell hinni az élelmes kereskedőnek, amit igér. Ha órát vásá­rolunk tehát, ne vegyünk nők részére túl kicsi, di­vatos, ízlésesen kidolgozott kis figurát, amely csak bajt okoz és költséges a javítása. Automatikus óráknál legyünk óvatosak, csak a jobbfajta gyárt­mány megbízható és az sem önműködő, műit ahogy a kereskedő mondja. Csak akkor működik automa­tikusan, ha a viselője is működik. Még érdemes megemlíteni a “water-proof”, “shock-proof” divatos órákat. Alacsony minőségű 6—8 dolláros órákra a számlapot átfestik nagyne­vű órák neveivel, mint Elgin, Omega; minthogy ez törvényellenes, kihagynak egy betűt, vagy kicse­rélik, mint Eldin, Omiga, amit az átlag vevő nem vesz észre. Szemet kápráztató mügyémántokkal körülrakják. Ezt nevezik jó üzleti szellemnek. Mi­felénk ezt máskép hívják. J. Schubert nyug. órás és aranyműves A sajt eredete Az ősrégi időkben lovasok vágtattak végig Per­zsia síkságain, akik utravalóul kecskebőr tömlőik­ben tejet vittek magukkal. Mikor este lepihentek, hogy eledelüket elfogyasszák, a tej már nem volt tej többé, hanem sajttá keményedéit. Ez a sajtnak csak egyik fajtája volt. A különböző nemzetek ősei, véletlenekből és tapasztalatokból okulva, különböző sajtfajtákat, dolgoztak ki. Más és másfajta eljárásokkal a sváj­ciak létrehozták a jólismert, lyukacsos Emmentáli sajtot, az olaszok a Mozzarellát, amit a pizzán hasz­nálnak, a franciák a Rokfortot. A Cheddar sajt Angliából ered és amerikai vál­tozatában Amerikai Cheddar-nak hívják. Norvégiá­ban, Hollandiában, Belgiumban is, már régóta és utóbb Magyarországon is jóizü, honi sajtokat gyár­tanak. tA/W/WWVWVWX/X/VWA/WWA/WVWWWWWW» gározna szét figyelmeztető jelként a Földtekén, hogy ne legyen több Dallas, Memphis és Los An­geles, ne legyen Vietnam és végleg elnyugodjanak a fegyverek. Ó vajha elöntené végre az emberiség szivét, a társadalmat az igazi, alkotó Béke, e táv­csövemen átizzó enyhe remegés...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents