Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-20 / 25. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, June 20, 1968.

ARTHUR HILLER: ROBERT KENNERY LELÖVÉSÉRŐL

■ A N. Y. Times junius 8-i számában Arthur Miller, hires szinmüiró következő cikke jelent meg: Valljuk be, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, ahogyan élünk és gondolkodunk és szembenézzünk a ténnyel, hogy az erőszakosság, ami körülöttünk van, valójában a szivünkből fakad; hogy minden vívmányunkkal, felhőkarcolóinkkal és bányáinkkal, csillogó csomagolásunkkal, jótékonykodásunkkal s isteneinkkel azok vagyunk, akik voltunk — az erőszak nemzete.

Itt van előttünk Lincoln, Garfield, McKinley, John F. Kennedy, Martin Luther King, Medgar Evers — és a szomorú, végtelen láncolata azoknak, akiket meglincseltek, börtöncellákban a rendőrök agyonvertek, az indiánok, akiket késsel és fegyverrel űztek el földjeikről, a néger nép, amelyet egy évszázada tartanak rabszolgasorban önmagukat hősöknek tartó kis hadseregek, melyek a fekete munkásságot hosszú idők óta béklyóban tartják és amelyek megakadályozzák, hogy a fekete ember szabad lehessen—ennek az ország fennállása óta tartó sortiiznek csak legutolsó golyója fúródott Kennedy agyába.

A szegények, akik nem kapnak választ

A kongresszus a szó szoros értelmében szemtől szemben áll a szegény emberek hadával, akik nyomorúságuknak valamelyest enyhítését kérik. A kongresszus csak gúnyos megvetéssel válaszol és figyelmeztet, hogy nem tűri a rendzavarást.

Olyan nép vagyunk, amely szívesebben őrzi a gyűlöletet a szivében, mintsem hogy testvéri kezet nyújtson a feketéknek és a szegényeknek. Ezért vannak az erőszakosságok. Gyilkos dolog azt mondani egy embernek, hogy nem lakhat ott, ahol lakni akar. Gyilkos dolog egy asszonynak azt mondani, hogy mivel házasságon kívüli gyermeket szült, sem ő, sem gyermeke nem ehetnek.

A televízió sikerének színvonala

Elterjedt az erőszakosság, mert napról napra dicsőítjük az erőszakosságot. Bármely jólöltözött,

félmüveit ember vagyont szerezhet olyan televízió- program összeállításával, amelyben a brutalitást a legszörnyübb részletességgel mutatják be. Kik mutatják be ezeket a programokat? Kik fizetik és kiknek jut a megtiszteltetés, hogy ezekben szerepeljenek? Talán bizony elmebeteg rovottmultuak, akik a nyomortanyák utcáin leskelődnek? Nem. Ezek társadalmunk oszlopos tagjai, nagyrabecsült egyének, akik a siker és a ranglétrán elért társadalmi eredmények mintaképei.

De kell, hogy érezzük a megérdemelt szégyent és töredelmes bünbánatot, mielőtt józanul képesek lennénk hozzákezdeni a békés társadalom felépítéséhez, a békés világ felépítéséről nem is beszélve. Olyan országnak, amelyben az emberek nem járhatnak biztonságban saját utcájukban, nincs joga ahhoz, hogy beleszóljon abba, hogy egy másik országot hogyan kormányozzanak, még kevésbé, hogy azt az országot bombázza és népét tüzzel- vassal irtsa.

Mit kell tennünk? Elsősorban őszinte szerénységre, nem cinizmusra van szükségünk. Most már a játszmában az adu-t hívják nekünk. Thomas Jefferson, maga is rabszolgatartó, irta azt az ígéretet, amelyet maga sem tudott betartani s most rajtunk van a sor, hogy ezt betartsuk: “Az Élet, a Szabadság és a Boldogság Keresésének joga.” A boldogság keresése az amerikaiak milliói számára lehetetlen.

Vegyük ki a harmincmillió dollárt a háborúból és az energiát és találékonyságot, amit a háborúra fordítottunk, használjuk fel a szégyenletes nyomor eltörlésére ebben a leggazdagabb országban. Hadd érezzünk lealázó szégyent, mint mindannyiunkat érő személyes sérelmet, melyet többé nem tűrünk el.

Létszámunk kétszázmilliót tesz ki. Vagy megkezdjük olyan civilizáció felépítését, mely a társadalmi felelősségérzet egyetemes tudomásulvételét jelenti, vagy pedig a ragadozó bennünk mindany- nyiunkat elpusztít.

Szembe kell néznünk azzal, hogy félünk a négerektől, mert megtagadtuk számukra a társadalmi igazságot és nem tudjuk ezt a megtagadást abbahagyni.

Félünk a szegényektől, mert tudjuk, hogy mindenből van bőven; mert nem azt tartottuk mindennél fontosabbnak, hogy megteremtsük a munkaalkalmakat, melyeket meg kell teremtenünk.

Félünk más országoktól, mert attól tartunk, hogy ők jobban tudják miként kell kielégíteni a szegény és a színes lakosság igényeit.

Félünk önmagunktól, mert hirdetett jelszavakkal a megelégedettség országának kiáltottuk ki önmagunkat, holott tudjuk, hogy mindenütt elkeseredett emberekkel vagyunk körülvéve és nem tudjuk, hogyan törjünk ki ebből az önelégültségből.

Nemcsak vietnamiakkal vagyunk háborúban, hanem amerikaiakkal is. Szüntessük meg mind a kettőt. Elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy minden nyomortanyát eltöröljünk és megnyissuk a remény kapuit a szegények előtt. Mi tart vissza bennünket? Békét akarunk Vietnamban? Akkor csináljunk békét. Reményt akarunk teremteni városainkban? Akcor ne tagadjuk meg embertársainknak a ve- líikszületett jogokat.

Társadalmi igazság — vagy fegyver

Mert Amerika többet Ígért minden más országnál, a teljesítésben is sokkal többet kell tennie. Talán már csak egyetlen Ígéret maradt a tarisznyánkban, a társadalmi igazság reménye minden ember számára, színére, vagy körülményeire való tekintet nélkül.

Mi áll az ígéret és az ígéret megtagadása között? Az ember, fegyverrel a kezében. Az Ígéret és az ígéret megtagadása között állnak azok, akik a kettő találkozását lehetetlenné teszik — az amerikaiak. Vagy tudomásul veszik, hogy mit tesznek, vagy a végső, végzetes eszközhöz folyamodnak: elnyomják

azt az erőszakot, amit ők váltottak ki.

Csak az igazság győzheti le a szörnyűségeket, Amerika reményeit nekünk kell életre kelteni.

VWWWYA/WVWWUWWVWWV\/VWWW‘./VWWWXrt#WWWW,yWV»íW\/W\A/\/WV\AAA/WWAAA/WWWWyWW\

TOPICS: m THE SHOOTING OF ROBERT KENNEDY

BY ARTHUR MILLER

Is it not time to take a long look at ourselves, at the way we live and the way we think, and to face the fact that the violence in our streets is the violence in our hearts, that with all our accomplishments, our spires and mines and clean, glistening packages, our charities and gods, we are what we were—a people of violence?

Lincoln, Garfield, McKinley, John F. Kennedy, Martin Luther King, Medgar Evers—plus the line going into a sad infinity of lynched men, of men beaten to death in police cells, of Indians expropriated by knife and gun, of the Negro people held in slavery for a century by a thousand small armies dubbed chivalrous by themselves who long ago_ enchained black labor and kept black mankind from walking in freedom—Robert Kennedy’s brain received only the latest fragment of a barrage as old as this country.

The Unanswered Poor

Here is a Congress literally face to face with an army of poor people pleading for some relief of their misery—a Congress whose reply is a sneer, a smirk and a warning to keep order.

Here is a people that would rather clutch hatred to its heart than stretch out a hand in brotherhood to the black man and the poor man. That is why there is violence. It is murderous to tell a man he cannot live where he wishes to live. It is murderous to tell a woman that because she has borne á child out of wedlock that she cannot eat, nor the child either.

Í . ...............................' . .• . v:\;,

TV Success Standard

. There is violence because we have daily honored Violence. Any half-educated man in a good suit can make his fortune by concocting a television «how whose brutality is photographed in sufficiently monstrous detail. Who produces these shows, ivho pays to sponsor them, who is honored for acting, in them? Are these people delinquent psychopaths slinking along tenement streets? No, they are the pillars of society, our honored men, our exemplars of success and social attainment.

We must begin to feel the shame and contrition, we have earned before we can begin to sensibly construct a peaceful society, let alone a peaceful world. A country where people cannot walk safely in their own streets has not earned the right to tell any other people how to govern itself, let alone to bomb and burn that people.

What must be done? A decent humility, not cynicism. Our best cards are finally being called. Thomas Jefferson, a slaveholder, wrote the promise he could not keep himself and we must now keep it. “Life, Liberty and Pursuit of Happiness.” The pursuit of happiness is impossible for millions of Americans.

Let us take the thirty billion from the war, and let us devote the same energy and ingenuity we have given to war and apply it to wiping out the dis grace of poverty in this richest of all nations. Let us feel that disgrace, let us feel it for what it is, a personal affront to each of us that cannot be permitted to stand.

We are two hundred millions now. Either we begin to construct a civilization, which means a common consciousness of social responsibility, or the predator within us will devour us all.

It must be faced now that we are afraid of the Negro because we have denied him social justice and we do not know how to stop denying him.

We are afraid of the poor because we know that there is enough to go around, that we have not made it our first order of business to literally create the jobs that can and must be created.

We are afraid of other countries because we fear that they know better how to satisfy the demands of poor people and colored people.

We are afraid of ourselves because we have advertised and promoted and sloganized ourselves into a state of contentment, when we know that desperate people surround us everywhere and we

do not know how to break out of our contentment.

We are at war not only with Vietnamese but with Americans. Stop both. We are rich enough to wipe out every slum and to open a world of hope to the poor. What keeps us? Do we want peace in Vietnam? Then make peace. Do we want hope in our cities and towns? Then stop denying any man his birthright.

Social Justice—Or the Gun

Because America has been bigger on promises than any other country, she must be bigger by far on deliveries. Maybe we have only one promise leit in the bag, the promise of social justice for every man regardless of his color or condition.

Between the promise and its denial—there stands the man with the gun. Between the promise and its denial stands a man holding them apart —the American. Either he recognizes what he is doing, or he will take the final, fatal step to suppress the violence he has called up.

Only justice will overcome the nightmare. The American Dream is ours to evoke.

DISZKOBUSZ

Mons belga kisváros arról nevezetes, hogy főterére menetrend szerint érkezik mozgó könyv- és hanglemeztár. A diszkobusz érkezését a lakosság rendszerint türelmetlenül várja, s hosszú sorok állnak előtte.

A diszkobusz egyszerre négyezer szisztemizált hanglemezt szállít. Van itt dzsessz, irodalom, történelmi dokumentumok, oktatólemezek (28 nyelvi lingvafon tanfolyam anyaga), klasszikus zene, továbbá eredeti hangfelvételek atombomba- robbanásokról meg a londoni Big Ben óratiteséről,

A diszkobusz a világ első vándor hanglemezkölcsönzője. Létesítésének ötlete a Belga Nemzeti T'iszkotékában született meg, amelynek mintegy 150 ezer kliense van, köztük két és fél ezer tanitó.

A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához!