Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-20 / 25. szám
Thursday, June 20, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 #123456789012345789012345789012345698272® 1 A SZÁMOK BESZÉLNEK I n írja: Eörsi Béla S 2 00 • 112345678901234567890123456789012345893® Fény és árnyék Az Egyesült Államok jólétét az egész világon irigylik. Az európaiak még hozzáteszik, hogy ez csak anyagi jólét, nekik azonban szellemi jólétük van. Lehet, hogy ez igaz. Az amerikai szegénység a felületes szemlélőnek láthatatlan, igy nemcsak a turisták nem veszik észre, de sok ittlakó sem. A többséget elkábitja a lakosság viszonylagos rendes öltözködése, a szegény negyedek tv antennái. Ha egy ilyen ember kimegy Wattsba — Los Angeles néger gettója — földszintes stucco házakat lát tisztán tartott utcákon. Pedig Watts egészségügyi ellátása körülbelül oly nivón van, mint Görögország szegény vidékeié. Újabban felfedezték az amerikai éhséget a “Hunger U.S.A.” ebnen megjelent tanulmányban. Eszerint 10 millió ember állandóan rosszul táplálkozik. Négymillió gyermek nem kap délebédet, pedig Amerika élelem-túltermelésben szenved, pénzzel fizetik a farmert, hogy ne termeljen és a II. világháború óta 30 milliárd dollár értékű élelmiszert osztottunk szét ingyen, vagy rossz külföldi pénzegység ellenében. A jelentés egyik érdekes közlése, hogy az amerikai szegényeknél három közül kettő fehér. Igaz, hogy a színesek szegénysége reménytelenebb, mert ott aránylag kétszer annyi a munkanélküli és a faji előítéletek miatt jövőjük bizonytalan. A 11 millió falusi szegény között majdnem 9 millió a fehér. Minthogy a lakosság 80%-a a városban lakik, a város éhezése dominál. A szegények fele 21 éven aluli, egynegyede 55 évnél idősebb. Vigasztalhatnók magunkat azzal, hogy 170 millió nem szegény, de ez sovány vigasz az éhezők számára és csak propaganda célját szolgálja a tőkés sajtóban. A szegénység átka elsősorban a rossz, hiányos étkezésben nyilvánul meg, ami betegség esetén súlyosbodásra vezet és az állandó hiányban szenvedő visszahúzódik az élettől, közönyösségre és erőszakosságra hajlamossá válhat. A csecsemőhalandóság az átlagnak kétszerese, a tüdővész pedig négyszerese annak, amit a nem-szegényeknél látunk. A szegény család szaporább, mint az átlag: négy vagy több gyermek, holott a nemzeti átlag 1.35. A férjnek vagy nincs állandó munkája, vagy alig tud munkájából megélni. Az anyák egyharma- da férj nélkül él. A törvénytelen gyermekek eltartása az elmúlt évben 2,300 millió dollárba került a társadalomnak. Van olyan néger negyed, ahol 616 szegény háztartásban csak 30 férj maradt. Ez a buta, szívtelen társadalmi törvény keresztülvitelének eredménye: az apának el kell hagynia otthonát, máskülönben nem kap segélyt a család. A szegénység tenyészti a szegénységet és a Johnson-féle szociális törvények legfeljebb csak megállítják a folyamatot, de nem szüntetik meg. A kongresszus hatmilliárd dolláros államháztartási megtakarítási terve még ettől a segítségtől is megfosztaná a gazdag Amerika éhező páriáit. Tokió. — A szervezett japán hajómunkások követelik, hogy szüntessék be a japán hajók közlekedését Dél-Vietnammal. Követelésüket azzal okolják meg, hogy életveszélyes a dél-vietnami vizeken hajózni.-------ÚJBÓL KAPHATÓ! —----ORSZÁGH LÁSZLÓ AngoJ-magyar és magyar-angol ZSEBSZÓTÁR két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában, 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 Vasili Maltsev, a Voronyezs-vidéki, Bobrov-kerü- leti “Bolsevik” termelőszövetkezet elnöke, munkából hazatérve megmosdott és leült vacsorázni. La- rissza, a felesége kezdte meg a beszélgetést: L. Mi az a vaskos, piros folyóirat, amit hazahoztál? V. A Rostov Intézetből, ahol a szövetkezeti elnökök számára tartott gazdasági kurzusra jártam, a professzor küldte nekem, mert tudok angolul. Ez az American Economic Review 1968 márciusi száma. Azt kéri tőlem, magyarázzam meg neki, hogy az egyik cikk miről szól. Ez a cikk “Egy paraszt véleménye egy szovjet termelőszövetkezetről”, irói: W.Y. Oi és E.M. Clayton. Talán meginterjuol- ták a mi farmerjeinket — na, lássuk csak. (Olvas.) V. Hűha! Jó lesz, ha egy villamos komputert rendelünk a kolhozunknak! L. Ugyan minek? V. Hogy megtudhassuk, növeljük-e, vagy csökkentsük a szövetkezet tagságát. Bonyolult differenciál-számításokat kell végrehajtanunk és utána Euler teóriáját kell alkalmaznunk. L. Talán titokban IBM ügynökök ők és ilyen gépeket szeretnének nekünk eladni? Mik azok a görbe vonalak azon a képen? Talán azok is az absztrakt művészet példányai, ami oly divatos Amerikában? V. Dehogy! Mindezek a táblázatok és egyenletek arra szolgálnak, hogy segítsék megnövelni a termelésünket. L. Megköszönhetjük amerikai tanácsadóinknak, hogy segíteni akarnak nekünk. Mit jelent az egyenlegben az a w-betü? V. Az átlag napi bevételünket jelenti. Ők ezt mondják: “mi úgy látjuk, hogy olyan termelőszövetkezeti tagok vagyunk, akiket az önérdek revizionista elvei irányítanak. Az önérdek által sarkaltatva, a parasztok a lehető legnagyobb napi átlag bevételt, a x-t akarják elérni.” Az egyik egyenlet megmutatja, hogyan javíthatjuk fel a w-t azzal, hogy jobban osztjuk be az időt X termelőszövetkezet és Y háztáji föld között. L. Ehhez igazán nem kell komputer. Grisa bácsi szeret a kertben ásogatni és Masa Szemjonova, mialatt öt gyermekét gondozza, a tehenet is megfeji. Minden más egészséges ember pedig szép pénzt keres a szövetkezetben. V. Ahá! Itt van egy táblázat arról, hogyan emeljük maximálisra a w tényezőt. Ez a vonal X-et képviseli. L. Na, hogy áll a mai w? Talán az X-ünkkel balra kellene menni. V. Azt nem lehet. Oi és Clayton itt azt mondják, hogy csakis jobbra mehetünk. L. Most nem viccelek. Én azt hittem, hogy növeltük a jövedelmünket, több gép, műtrágya, jobb magvak alkalmazásával és a vetés forgatásával. Az uj agronómus is sokat segít és mindenért magasabb árat is kapunk. V. A cikk ezekről semmit sem mond, kivéve az árakat. Oi és Claylon csak arról beszélnek, hogy a tervek túlteljesítéséért a kormánytól külön, magasabb árakat kapunk: L. Mi a véleményük erről? V. Azt mondják, hogy ez “ördögien ravasz cselfogás, a nagyobb termelés elérésére.” L. összehasonlítják ők ezt az amerikai Q tényezővel? V. Hát az meg mi? L. Az a gazdag farmerek szubvencionálásának rendszere, hogy ne termeljenek búzát. Csak hogy biztosítsák, hogy legyenek szegények Amerikában, akik demokratikus jogaikat gyakorolhatják és Washingtonba éhségfelvonulást tarthatnak. Ez a kapitalizmus körmönfontan jótékony cselfogása. V. No, itt végre találtam egy helyet, ahol tényleg parasztokkal beszéltek — no, nem egészen parasztokkal. Azt mondják: “Két Oroszországból kivándorolttal való beszélgetésből megtudtuk, hogy munkaerőt és nyersanyagot (őrt és kerítést) használnak fel arra, hogy megakadályozzák, hogy a parasztok a szövetkezetből burgonyát csempésszenek saját kamráikba.” L. Olyan alak lehetett ez, aki Hitler hadseregében szolgált. Azóta sem volt őrünk a raktárban, amióta az öreg meghalt, akit csak azért tartottunk ott, hogy hasznosnak érezze magát. V. No, azért mégsem kellene lepocskondiáznunx Oi-t és Clayton-t. Fel kellene használnunk a legfejlettebb technikai tudást. Elvégre, ezek az amerikaiak úgy látszik segíteni akarnak. Talán jó lenne, ha ide jönnének és tanácsot adnának nekünk. L. Hát persze, éppúgy, ahogy az amerikaiak tanácsadókat küldtek Vietnamba. Hadd lássam csak azt a lapot, legalább gyakorlom angol tudáse- mat. (Olvas.) ( L. Nahát, Vasili, jó lesz ha vigyázol, mert köny- nyen elveszítheted az állásodat. Nem olvastad az első mondatot? < V. Nem én. Átugrottam és mindjárt a technikai analízist néztem. Hát mi van benne? i L. Az, hogy: “Ha mi egy szovjet termelőszövef- kezetben (kolhoz) dolgozó parasztok lennénk. .. könnyen rá lehetne minket beszélni, hogy fölláza^- junk az American Economic Review-t olvasó felvilágosult vezetőség ellen.” Azt is hozzá tehetné^: “akik a benne adott tanácsot a gyakorlatba akarják átvinni.” Ez az egyetlen reálisztikus mondat az egész cikkben. ,i Oi! Clayton! | Dicsérik a szovjet elmegyégyászafot Egy amerikai elmegyógyász-szakértőkből álló küldöttség három hetet töltött a Szovjetunióban az ottani elmegyógyászat tanulmányozására. A héttagú bizottság meglátogatott gyógyintézeteket és jelentést tett a kezelési eljárásokról Bostonban, az American Psychiatric Association gyűlésén. Az Egyesült Államok sokat tanulhatna a Szovjetuniótól az elmebetegek gondozásában — mondották a bizottság tagjai. A betegek, kórházból való elbocsátásuk után is, úgyszólván egész életükben gondozásban részesülnek; aránylag sokkal több elmeorvos van és sikeresen helyreállítják a betegek lelki egyensúlyát, úgyhogy rövid idő alatt a mindennapi életbe beilleszkedhetnek és munkába állhatnak. . A bizottság egyik tagja, dr. Stanley F. Yolles, a National Institute of Mental Health elnöke, az elmebetegek tartós, állandó gondozását a szovjet elmegyógyászat alapvető elveként jellemezte. “A páciensekről, az ideggyógyintézetekből való eltávozásuk után nem feledkeznek meg, hanem többnyire otthonaikban is rendszeresen látogatják őket. Mig az Egyesült Államokban az idegorvosok részéről az ilyen házi látogatás még csak kezdeti, kísérleti stádiumban van, a klinikán rendelő, tipikus idegorvos havonként legalább húsz házi látogatást tesz.” A bizottság egy másik tagja, Mike Gordon, aki a National Committee Against Mental Illness vezetője, jelentésében kifejtette, hogy “a szovjet rendszerben a legkedvezőbb benyomást az keltette, hogy minden polgár számára megszüntették az el megyógyászat költségességét. Sokféle szempontból ez a legbotrányosabb hiányosság itt, Amerikában. Az itteni honorárium-rendszerben lakosságunknak csak 3 százaléka engedhet meg privát elmegyógyászati kezelést.” s Dr. Phillip Sirotkin jelentette, hogy “a Szovjetunióban az alkalmazóhelyeken kötelesek a volt elmebeteget a régi fizetésével és beosztásában alkalmazni, ha állapota ezt megengedi. Ha nem képes régi munkakörét betölteni, úgy más megfelelő munkára kell alkalmazni, teljes, vagy rész-időben, az orvos ajánlásának megfelelően.” Ankara.—E török város egyetemi diákjai elfoglalták az egyetemi épületet, csatlakoztak az ország többi egyetemein sztrájkoló diákokhoz. Országszerte 30,000 egyetemi hallgató követeli az intézmény átszervezését. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. | (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Esta 7.30-ig nyitva Victor Perlő: KOMPUTEREK AZ OROSZ FARMOKON
