Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-13 / 24. szám
Ent. as 2ml Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act oi March 2, 1879, at the P.O. of S.Y., N.YVol. XXII, No. 24. Thursday, June 13, 1968. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St„ New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. QUO VADIS AMERIKA? A dörrenés, amely Kennedy szenátor gyilkosának pisztolyából elhangzott, megrázta az egész emberiséget. ''Merre Amerika?" Ez a kérdés villan át az emberek millióinak agyán világszerte. A golyó, amely kioltotta Robert F. Kennedy szenátor életét, ugyanakkor aláásta a békeszerető, az emberi méltóságért küzdő, az embertársaik nyomora ellen harcoló amerikaiak hitét az amerikai demokráciában. Az egyszerű emberek a hozzájuk feltett kérdésre igy válaszolnak: "Mindenkor, amikor egy vezető személyiség a béke érdekében a porondra lép és felemeli szavát a szegény nép nyomorának enyhítésére, a haladás ellenségei terror-eszközökkel eltávolítják a politikai szintérről." Ez a gyilkosság nem elszigetelt esemény. Ez a gaztett csupán egy hosszú láncszemnek egyetlen szeme. A lánc többi szemei: a John F. Kennedy elnök, Medgar Evers, néger vezető, Schwerner, Chaney és Goodman, fiatal polgárjogi harcosok, Macolm X. és Rév. Martin Luther King, Jr. és mások ellen elkövetett halálos merényletek. A merényletek sorozata a társadalom e kiváló képviselői ellen minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy ez a TÁRSADALOM BETEG. E merényletek csak tünetei ennek a beteg társadalomnak. E merényletek termékeny talajra találnak az amerikai politikai élet mocsarában. A józan emberi ésszel nehezen felfogható gaztettnél is felháboritóbbnak találjuk Johnson elnök álszent nyilatkozatát: "Imádkozom, hogy az erőszak eltűnjön nemzetünk életéből." Jchnson beszél igy, az a Johnson, aki érdemjeleket osztogat hétről hétre a Fehér Házban azoknak, akik a legtöbb "ellenséget" ölték meg. Az a Johnson, aki kertesbeszédeiben tett ígéretei megszegésével több mint félmillió amerikai ifjút küldött hazánk partjaitól 10,000 mérföldre, hogy ott kiirtson egy ártatlan népet, melynek egyetlen bűne, hogy független, szabad és önálló akar lenni. Johnson elnök politikájának tudhatjuk be, hogy a televízión napról napra ezeket hallhatjuk: Ma megöltünk 2,000 Vietcongot. Ma megöltünk 3,500 Vietcongot. Ma megöltünk 5,000-t az ellenségből. És igy megy ez a végtelenségig. Embertársaink tömeggyilkolásának dicsőítése nyújtja a talajt, amelyben a gyilkosok, merénylők sarjadnak. A vietnami háború azonban csak egyik alapoka fogadott hazánk erkölcsi lezüllésének. Feltesszük a kérdést: milyen erkölcsös az a nemzet, melynek befolyásos tagjai a nyomorba1 sodorták 30 millió embertársukat? Milyen erkölcsösek azok, akik szemet hunynak, amikor embertársaik gyerekei éheznek, családok százezrei leromlott, emberi lakásra alkalmatlan pat- kányfé-zkekfcen tengetik életüket. Milyen erkölcsösek azok, akik tétlenek, amikor munkát kereső embertársaiktól megtagadják a tisztességes megélhetés lehetőségét? Kennedy merénylőjét letartóztatták, bíróság elé állíthatják, bűnösnek minősíthetik, elítélhetik, ez azonban nem oldi meg semmit. Ez nem biztosíték arra, hogy újabb gaztetteket ne kövessenek el újabb merénylők. A talajt kell megváltoztatni, hegy a gaz ne nőhessen. Itt az ideje, hogy az amerikai nép kisöpörje a hatalomból azokat, akik felelősek fogadott hazánk erkölcsi zülléséért, a vietnami háborúért, milliók nyomoráért. Itt az ideje, hogy olyan veze-l tőket válasszunk, akik az ország nagy kincseit, korlátlan termelő képességét a nép javára fordítják. Ezért kell minden polgárnak aktivan részt venni a jelenlegi választásokban. McCarthy szenátor programja reményt ad a vietnami háború és a nyomor felszámolására. Ezért kell minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy a Demokrata Párt őt jelölje az elnöki tisztségre. Ezért kell építeni a Freedom & Peace pártot, hogy egy független politikai erő kibontakozzon s ha kell, nyomást gyakoroljon McCarthyra. Ha az amerikai nép ezt a következtetést vonja le a Kennedy szenátor ellen elkövetett halálos merényletből, akkor a borzalmas cselekedet után a remény sugara talán mégis behatolhat Amerika közéletébe. Milliók búcsúztak a meggyilkolt Kennedytől ‘A szivem mélyén érzem, győzni fogunk egy nap” — énekli a nép Ki felelős a gyilkosságért? NEW YORK, N. Y. — Többi mint százezer férfi, nő és gyér-1 mek; fehérek, feketék, katolikusok, reformátusok, zsidók és más felekezetüek szemléltéK Robert F. Kennedy, a meggyilkolt newyorki szenátor ravatalát a St. Patrick katedrá- lisban. A várakozók sora egy mérföldre nyúlt és a végtiszteletet megadni vágyók órák hosszat vártak a forró fullasztó melegben. Emberáradat között viszik Kennedyt utolsó útjára Szombat délben, miután aj vallási szertartás véget ért, s miután Cushing bíboros és Edward Kennedy magasztaló beszédet mondtak Robert F. Kennedy koporsója fölött, a koporsót a halottas kocsiba helyezték és a halotti menet meg indult a vasútállomás, majd az Arlington, Va.-i temető felé. Mindenütt emberáradat vette körül a menetet. Olyan nagy tömeg gyűlt össze minden vasútállomáson, hogy láthassa a különvonatot, mely Kennedy holttestét Washington, D. C.- be vitte, hogy a vonatot le kellett lassítani, és az csak 4 órai késéssel érkezett a fővárosba. A televízión a becslések szerint 53 millió ember nézte a temetést. "Győzni fogunk egy nap!" A vasútállomásokon egybe- gyült tömeg, fehérek és feketék, spontán énekelték a “Köztársaság Harci Dalát” (Battle Hymn of the Republic), az “Igazság Halad Előré”-t, valamint a fekete nép jogaiért folyó harc dalát: “A szivem mélyén érzem, győzni fogunk egy nap”-ot (“We Shall Overcome”), mely dalok a gyászoló nép hangulatát tükrözték visz- sza. Az átlag ember, fehér és fekete egyaránt úgy vélte, hogy Edward Kennedy, a meggyilkolt szenátor öccse, igazat mondott búcsúbeszédében, mikor kihangsúlyozta: “Robert Kennedyt nem kell mesterségesen" felmagasztalni. Ő látta az igazságtalanságokat és orvosolni óhajtotta azokat. Ő látta a háborút és be akarta azt fejezni.” Megáll a menet a "Feltámadás Városá"-nál A halottas kocsi, mely a halotti menet élén haladt a wash(Folytatás a 8-ik oldalon) Jonson elnök: "Helytelen és önámító volna arra a következtetésre jutni ebből az eseményből, hogy hazánk beteg, hogy elvesztette egyensúlyát, célkitűzését és elemi becsületességét." "Nem a kétszázmillió ame rikai lőtte le Robert Kennedyt, mint ahogy nem ők ölték meg John F. Kennedy elnököt és Martin Luther Kinget." McCarthy szenátor: "Véleményem szerint nem lehetünk megelégedve azzal, hogy azt mondjuk: egy meghibbant egyén tette — ha ugyan az volt. Úgy vélem, hogy nagy felelősség hárul egész nemzetünkre." "Túl sokáig türtük hazánkban, hogy a helyzet elmérgesedjen. Ami itt történik, az csupán visszatükrözi azt az erőszakot, amit a világra, kényszeritettünk." AMERIKAIAK VÉLEMÉNYE: “Menjünk haza és csináljunk rendet otthon” — egy G. I. Saigonban. “Gyilkossági járvány dúl országunkban” — egy néger egyetemi diák Atlanta, Ga.-ban. “Széjjelbomlik társadalmunk” — egy chicagói irodai alkalmazott. “Egyesek felbérlik a gyilkosokat” — egy ohioi pincérnő. “Talán jó volna, ha mindnvájan a Holdba költöznénk” — egy apáca. “Szégyellem magam, hogy amerikai vagyok” — egy manhattani lakos. “Mi akarunk demokráciára nevelni másokat? Ez nevetséges volna, ha nem volna tragikus” — egy bronxi lakos. KÜLFÖLDIEK VÉLEMÉNYE: “Imádkozunk, hogy az amerikai nép észhez térjen” — egy angol rádió bemondó. “Megőrült az amerikai nép?” — egy nyugatnémet ügyvéd. “A jelen körülmények között ki hajlandó az amerikai elnökségre pályázni?” — egy belga polgár. “Bizonyos tekintetben ez még a dallasi tragédiát is felülmúlja” — egy olasz újságíró. “Hosszabb időt vesz igénybe e bonyolult és beteg társadalom meggyógyitása” — a Le Monde, francia napilap. “Véres amerikaiak” — mondja egy ember a londoni étteremben. “Sokat segíthetett volna a fejlődő országokban” (Kennedy) — mondotta egy török polgár. “Nem titkolhatjuk azt a fájdalmat, melyet Robert Kennedy meggyilkolásának hű-e okozott részünkre”—VI. Pál pápa. “Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államokban nem szavakkal és érvekkel, hanem teleszkopikus puskákkal és pisztolyokkal intézik el a politikai ellentéteket” — egy budapesti ujságiró. Az oroszok és az északvietnamiak: “ez a gyilkosság nem egyéb, mint egy politikai összeesküvés eredménye.”
