Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-18 / 3. szám

Thursday, January 18, 1968

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

1

A mult év sajtója

Év végén vagy újév után szokás beszámolni az elmúlt év fontos eseményeiről, szellemi életéről, igy arról is, ami a sajtóban megjelent. A Magyar Szó nem ismertetheti általánosságban a világ, akár az U.S. sajtójának működését sem, csupán — feladatának megfelelően — a magyar emigráns újságokban egy éven át megjelent érdekesebb közleményekből ad itt szemelvényeket. Hogy ezek milyen értékesek, azt az olvasóknak kell eldönteni — arról azonban biztosítjuk őket, hogy a jellemzőket igyekeztünk kiválasztani.

Mi jellemzi e lapok túlnyomó részét? Elsősorban a hazaszeretet — még pedig ellentétben Tompának a gólyáról irt versével, amelyben ezt irta: “Neked két hazát adott végzeted — nekünk csak egy volt, az is elveszett”, az emigráns sajtó két hazát szeret, a régit és az újat, többnyire az U.S.-t; s a fajszeretet, a szabadság, a hit és a tradíciók szeretete. Olvassák csak!

Az elhagyott haza szeretetét bizonyítja az Amerikai Magyar Élet, amely minden uj előfizetőnek Nagymagyarország térképét ajándékozza, hogy igy megerősítse “nemzetünk feltámadásának hitét”. A magyar mult, a tradíciók szeretetét mutatja az (Szabad Európa Bizottság által segélyezett) Uj Hungária, amely megszólaltatja az urasági múlt után vágyódó szövetkezeti tagot: “Amikor a Geis uraság (helyesen: Geist, Szerk.) uradalmi iskolájába járt, 4 ökörrel szántogatta az uradalom 5,000 holdját, karácsonykor a kastélyban ajándékot kapott, bezzeg szép idők voltak” — sóhajtott és a lap hozzáteszi: bizonyára mélyet sóhajtott a riporter is. És amikor megállapítja: “Csak ami a múltban jó és. versenyképes volt, az képvisel ma is márkát a külföldön, mint az 55 éve alapított Orion televíziói, amik 10 nemzetközi vásáron arattak sikert.” (VI. 9.) Hogy tv-t Magyarországon csak 12 éve gyártanak, ez nem csökkenti a hazafias érzést.

Védik a magyar múlt dicsőségét, makulátlanságát, mikép a Magyar Élet, amely Krúdy ezredes “feledhetetlen bűnének” mondja, hogy “hazug jelentésével” terjesztette a babonát, amely szerint “Kassa bombázása nélkül Magyarország semleges maradhatott volna s igy csak a németekért harcoltunk.” (Krúdy ezredes a koronatanú arra, hogy 1941 jun. végén német repülők bombáztak, szovjet jelzéssel, igy adva gyenge ürügyet a magyar kormánynak a hadüzenetre. Szerk.) Védik a Hor- thy-rendszert, például a chicagói hetilap, amely szerint a “szidó kommunista patkányforradalom után a francia cselszövés következtében szörnyen megcsonkított magyar földön a zsidóság hatalmába kerítette az ország iparát, kereskedelmét”, tönkretette a magyar ipart és most “a zsidó hírverés 21 év óta fanatikus harcot folytat és nem elégszik meg azzal, hogy ellenségeit másokkal leigáztassa, hanem úgy véli, hogy ki kell irtani őket.” (Márc.

1.)

Még fontosabbnak tekinti ez a sajtó azt a hivatását, hogy a mai magyarságot védje az elnyomással, üldöztetéssel szemben. Minden gazságot, visz- szaélést leleplez és ostoroz, mint a California! Magyarság azt a szörnyűséget, hogy felüljárót építettek a Baross téren (aug. 4 — de nem is építettek, Szerk.) és a pittsburghi Magyarság igy tiltakozik az ellen, hogy egyes honfitásait háborús bűnösnek bélyegezzék:

“uj háborús bűnös, aki első elemista korában golyózás közben meg merészelte huzni Grün- berg Pinkász fülei előtt lógó nemzeti szimbólum egyikét, avagy éppen Paszternák Rozit — közüzemi közörömnőt — ki időközben múltjára tekintettel népi demokrata közerkölcsrendészeti államtitkárnő lett, rövid, könnyen érthető szóval jellemezte — és állást foglalt ami a szagokat illeti.” (V. 19 — a cikk az idősebb olvasókban felidézheti az Uj Magyarság, Pesti Újság, Virradat meghitt hangulatát.)

És az Uj Hungária, amely megvédi a magyar irodalom becsületét, amikor megrója a párizsi rádió másfélórás magyar műsorát (márc. 11), mivel abban a kommunista Illyés Gyula és Kassák Lajos

(az évszázad legnagyobb irói közé tartoznak, egyik sem kommunista, Szerk.) és Karity (igy) Frigyes bohózatát adták elő. És “Petheő (helyesen Pethő) Sándor, a jobb időket megélt Magyar Nemzet v.

főszerkesztőjének emlékét”, aki “forog a sírjában”, mert fia a mai magyar sajtó egyik híressége. Szüntelenül védi a magyar várromokat, amelyeket a gaz magyar kormányzat sorjában újjáépít — a legnagyobb disznóság—a magyar külkereskedelemet, mi ről az ENSZ “már öt éve kimutatta, hogy a világpiaci árak mellett 33 százalékkal olcsóbban szállít a Szovjetnek” (ki látta ezt a statisztikát? — Szerk.), a magyar falut, amelynek “nyomorúságát bizonyítja, hogy a Bakonyban felújítják a mészégetőket és bányákat” (V. 26) és a “bagóért” dolgozó magyar munkásságot. Ez súlyos vád — mivel bizonyítja? Azzal, hogy Magyarország gobelint, tengeri hajókat, bútorokat szállít a Nyugatnak.

Még a zsidókat is védi, azt mondja (IX. 29): “Korrigálnunk kell Nahum Goldmannt, a Zsidó Világ- kongresszus elnökét, aki szerint 80,000 zsidó van Magyarországon,” holott 1945 végén a Statisztikai Hivatal szerint 220,000 volt ott a zsidók száma. (A lap nem tud róla, hogy azóta sok zsidó elhagyta az országot.) És kellő mélyre szállítja le a magyar kormány érdemét, megírván, hogy ha Ózd és környékén 900 uj lakást földgázzal fütenek, ez nem az ő érdeme, hanem az áldott anyaföld ajándéka. Jól megmondja a “tökfejü pártnagyságoknak”, hogy az ő “garázdálkodásuk” miatt hoztak be két évvel ezelőtt búzát Kanadából (aug. 4.). És siratja a magyar “hódoltságot”, mert oda útlevél és vizűm nélkül nem lehet bejutni o(kt. 13). Azt elfelejti

Levelet kaptunk...

Levelet kaptunk Maurice H. Stanstől. Ha a kedves olvasó nem tudná, hogy ki ez a Maurice, megmondjuk: annak a bizottságnak a pénzügyi titkára, amely Richard Nixont szeretné megválaszttatni az elnöki tisztségbe 1968 novemberében. A levél mellett a borítékban volt egy cikk reprodukciója, melyet Nixon irt a Reader’s Digest folyóirat 1967 októberi számában.

Maurice a cikket minden bizonnyal azért csatolta a levélhez, hogy annak elolvasása meggyőzze az olvasót Nixon rátermettségéről az elnöki tisztségre. Időt szakítottunk magunknak és elolvastuk a cikket. Lényegét az alábbiakban foglaljuk össze:

Az ország válságban van. Nincs személyi biztonság. Vagyonunk is veszélyben van. Növekszik a bűnözés és a bűnözők száma. Egyre többen szegik meg a törvényt. A néger lázongok, lövöldözésükkel és gyújtogatásukkal a néger népnek okozták a legnagyobb kárt és visszavetették az emberi jogokért folyó harcot.

Megoldás: több rendőrt kell szolgálatba állítani és emelni kell a rendőrök fizetését.

Az ország helyzetének ilyen módon való elemzése és a problémák ilyetén való megoldása rámutat Nixon “nagystilüségére”, bizonyítja, hogy Nixon született államférfi, a Republikánus Párt hü képviselője.

Maurice levelének és Nixon cikkének elolvasása után még nem tudjuk, hogy kire adjuk szavazatunkat a novemberi választások alkalmával. De azt már tudjuk, hogy nem Nixonra.

Az am-srikai hadügyminisztérium bejelentette, hogy a hadsereg és a légierő Nyugat-Németország- ban állomásozó egységeiből ez év áprilistól kezdve

35.000 embert hazahívnak.

■ AMERIKAI MAGYAR SZÓ J 130 East 16th Stroet |

j New York, N. Y. 10003 I

Tisztelt Kiadóhivatal!

I Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve J

|küldök megújításra $..................-t.

[Név:................................... I

* Cim:.........................................................................2

I Város: ......................................... Állam:..........J

I Zip Code:..............

említeni, hogy a múlt évben 3 és fél millió turista könnyebben került oda, mint ha az U.S.-ba akart volna jönni. Végül megemlítjük, hogy e magyar sajtó egy fegyverbarátja, a milánói Oltrecortina (A vasfüggönyön túl), amely még ma is képeket közöl a véres kést szájukban tartó bolsi vezérek táncáról, címlapján olasz fordításban idézi “ a sirt hol nemzet süllyed el népek veszik körül” és aláírja "Mihály Vörösmarty, poéta inglese, (angol költő — Szerk.) 1780—1885.

Az emigráns sajtó és a nagyvilág

Mindez nem szűkkeblű nacionalizmus, mert az emigráns sajtó az egész világ integritását, biztonságát védi. Mint a bécsi Magyar Hiradó Írja: “A szovjet forradalom 50. évfordulóján kötelességünk figyelmeztetni az ázsiai és afrikai népeket, mivel jár a szovjet térhódítás . . .” reméljük, a “harmadik világban” mindenki olvassa a lapot és megszívleli az óvást. Megmenti a nagy német szövetséges becsületét, mint a Katolikus Magyarok Vasárnapja (jun. 2), amely dicsőíti a német U-hajók óriást önfegyelmét és Hitlert, aki “szigorúan megtiltott minden fegyveres revansot” mig az “Alliance” bombák egyformán hullottak jókra és rosszakra. Nem csodálja, hogy ha egy német katona Varsóban megtudta. hogyan bombázzák le tanyai családját, nem lehetett tőle — ugyebár — sok kíméletet elvárni. Utólag közölni kellene ezt a Varsóban túlélő zsidókkal és lengyelekkel. Demokrata középiskolás otthont propagál a szabad Venezuelában, ahöl a tanárok “a bolsevista poklokon átgázolt idegen származású emberek volnának”, hogy a diákokat a kommunizmus és a szocializmus veszélyeivel megismertessék; a pénzt a kormány adná, de ennek “háttérben kellene maradnia.”

Félti a kanadai magyarokat (Uj Hungária, IÍ. 3), akiknek egyike 7,000 dollárért életjáradékot vásárolt Magyarországon, havi 2,000 forintot fog kapni; ez a lap szerint gaz becsapás — csak azt nem mondja meg, hogyan élne 7,000 dollár vagyonból ez a magyar Kanadában? Óv a hazalátogatástól, mert otthon a “honvágy áldozatait embertelen körülmények között tartják fogva.” Még Izraelt is félti (DL 29), ahol “szovjet tiszteket tartanak fogságban.” Siratja a katangai szakadárok vezérét, Csombét, akit “kiadtak hóhérainak” és Rhodésiát (ahol 200,000 fehér gyarmatos elnyom 4 millió afrikait), mert az ENSZ gyámsági bizottsága “erő- **akot akar ellene elkövetni” (nov. 3). És felháborodik amiatt, hogy a magyar ENSZ-küldött Déi- Afrika ellen “vagdalkozott” (nov. 3). Magát az U.S.-t is félti a Magyar Élet a “szerecsenyek lázadásától”, akik (Uj Hungária) állandóan gyújtogatnak és a “szenüis aggastyán” Beratran Russet (egy 1-el) bujtogatásaitól, odakiáltva neki: “takarodjatok Svédországból cégéres hazugok” (Katolikus Magyarok Vasárnapja, V. 2).

Sajnos, az U.S.ban is vannak, akik az ellenséggel tartanak. Ilyen a pittsburghi Magyarság szerint Margoles rabbi, aki jogosnak mondta, hogy (Martin Luther King a brutális vietnami háború ellen tiltakozott (V. „ 19). “Hja — morfondíroz a szerkesztő — 1944-ben az európai fehér népek elleni brutális és véres háború ellen sem King, sem Rév. Margoles nem tiltakozott.” (Pedig Kingnek, aki akkor néger gyerek volt, és a zsidóknak Auschwitzban, Belsenben, Mauthausenben tiltakozniok kgllett volna Németország legyőzése ellen.) Sötét képe van a világnak az emigráns magyar sajtóban, de reménysugarak világítják meg. Egyiket Johnson és az U.S. vezérkar vetíti rá, akik megvédik Dél- Vietnamot az agresszió ellen (Amerikai Magyar Népszava), a másikat a görög katonai diktátorok, akik elfojtották a kommunista összeesküvést (Uj Hungária, V. 5) és lesújtanak azokra, akik a békét és a biztonságot veszélyeztetik (IX. 22). Végül is minden jóra fordul, bizhatunk—az emigráns sajtó szerint — Francoban, Salazarban, Papadopulos- ban, Thieu-ban, Costa e Silva-ban, Ingania tábornokban, Verwoerdban, a rhodesiai Smith-ben, Chiang Kai-shekben, a Somozákban és társaikban, megvédik ők a világ szabadságát, U.S. támogatással. In hoc signo vincimus (e jelben győzünk).

Censorius

Csemegének még ideiktatom a California! Magyarság egy hírét: “Szerte a világban egyre több motorbiciglit (igy, g-vel) vásárolnak az emberek. Az Egyesült Államokban 1964-től 1965-ig ezer százalékos emelkedés van, vagyis megduplázódott a motorkerékpár ipar.” (Ugylátszik a Calif. Magyarságnál nem tudnak számolni. — Szerk.)