Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-23 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 23, 1968. j Elvetik Johnson önkéntes bérkorlátozási ajánlatát WASHINGTON, D. C. — Arthur M. Okun, John- spn elnök gazdasági tanácsadója felhívta az AFL- GIO végrehajtó bizottságát, hogy támogassa a munkások önkéntes bérkorlátozását. George Meany, az AFL-CIO elnöke minden habozás nélkül elvetette az ajánlatot. “Az önkéntes bérkorlátozás nem vihető keresztül a gyakorlatban” — mondotta Meany. Mégpedig azért, mert a bérkorlátozás nem állitja meg az árak emelkedését. “Ha a kormány valóban szándékszik megállitani a jelenlegi inflációs folyamatot, léptessen életbe ár- és bérszabályozó rendeletet” — mondotta Meany. A megélhetés évente 4 százalékkal emelkedik. A háború ellen foglal állást Kanada szervezett munkássága TORONTO, Kanada. — A Kanadai Munkás Kongresszus konvencióján megjelent 2,000 delegátus határozati javaslatot fogadott el, melyben erélyesebb harcra buzditják a tagságot a béke érdekében. A határozati javaslat felhivja a kanadai kormányt, hogy szüntesse be hadifelszerelések eladását az Egyesült Államoknak, mely azokat a vietnami nép elleni háborúban használja. Ezt a javaslatot eredeti formájában a konvenció delegátusai visszautalták a bizottsághoz, mert “túlságosan gyönge hangon bírálja a háborús uszitókat és nem kritizálja George Meanyt, az AFL-CIO országos elnökét.” Az utolsó húsz esztendőben ez volt az első eset, hogy a vezetőség által ajánlott határozati javaslat mentes volt a vörösfalástól. Meany és az indianai előválasztások Kennedy és McCarthy szenátorok a demokrata szavazatok 69 százalékát kapták az indianai előválasztásban. Ez azt jelenti, hogy az államban dolgozó szervezett munkások jelentős százaléka rájuk adta szavazatát. A munkások nem követték az AFL-CIO országos elnökének tanácsát, aki a Johnson vietnami politikáját támogató Branigin kormányzó politikai szekerét tolta. C'f-S PITTSBURGH, Pa. — Az acélmunkások szervezete (United Steel Workers of America) végrehajtó bizottsága indorszálta Hubert Humphrey elnökjelölését. WASHINGTON, D. C. — A szervezett olajipari munkások 12%-os béremelést követelnek az uj munkaszerződésben. 200,000 munkást érint a szerződés. WIMWIVWWWWMWWWWIIWWWWWWWWWWWWIft^W KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! A GYERMEKEKNEK CIMÜ ZONGORADARABOK MARGÓJÁRA... EMLÉKEZÉS BARTÓK BÉLÁRA Irta: PRÄGER JENŐ A Concerto for Orchestra newyorki bemutatója után azt ü'tam a lapban, hogy a Concerto nagysága mellett is kifogásolható, hogy az összegyűjtött egyszerű népdalok ilyen nehezen érthető formában kerülnek vissza Bartók szerzeményeiben. Másnap szólt a telefon. Bartók keresett. “Én nem adom vissza egyszerűen a magyar népdalokat?” — kérdezte. “Nem ismeri ön a gyermekeknek cimü zongoradarabokat?” Bevallottam, hogy nem ismerem. A beszélgetés folyamán felkértem, hogy ezeket a számokat adja elő a newyorki Kossuth Rádión, amelynek akkor vezetője voltam. Azt mondta, hogy igen, ő megtenné, de egészségi állapota nem engedi, hogy vasárnap a rádióállomásra utazzon. Akkor támadt az az ötletem, hogy lemezre vegyük ezeket a számokat és a rádión lemezről adjuk le sorozatosan. Bartók beleegyezett. Pár nap múlva elmentem érte és felmentünk a lakásához két utcányira lévő Fischer Stúdióba. Ott aztán azzal az újabb kéréssel álltam elő, hogy nem jélentené-e be maga a számokat. Szabadkozott, de végül erre is ráállt. “Viszonzásul csak annyit kérek — mondotta —, hogy ezeket a felvételeket nem kommercializálja.” Erre Ígéretet tettem. Ő sorjában bejelentette a darabokat, mielőtt eljátszotta őket. Akkor még nem tudtam, hogy milyen megerőltetés volt ez számára. A rendes 115 fontos testsúlya a betegségek, nélkülözések, anyagi gondok miatt akkor már 90 font alá süllyedt. jEzt az állapotot tetézte az is, hogy a Columbia Egyetem még a csekély 3 ezer dolláros évi honoráriumot is beszüntette, amelyet a népzene feldolgozásáért fizetett neki. •Maga a Concerto úgy született meg, hogy 1943- ban Serge Koussevitzky, a Boston Szimfonikus Zenekar vezetője felkereste a kórházban és átadta neki a Koussevitzky Foundation megbízását egy ícp.ek ri concerto megírására. Ez annyira felvilla- ryezta Bartókot, hogy azonnal nekifogott a munkának. Elhagyta a kórházat és egész nyáron ezen dolgozott. Még abban az évben készen volt vele. Az ősbemutató Bostonban 1944 dec. 1-én zajlott le. Betegen, legyengült állapotban ment el Bostonba, ahol talán életének legnagyobb sikerét aratta a Concerto bemutatása alkalmából, melyet Koussevitzky vezényelt. Valahogyan még ez sem nyitotta meg előtte az utat az elismeréshez, a megérdemelt sikerekhez. A karmesterek nem tűzték programjukra szerzeményeit és ha a zeneszerzők szövetsége (ASCAP) nem fizeti a költségeket, talán kórházi kezeléshez sem jutott volna. A sikerek már csak halála után jelentkeztek. Pár hónappal halála után 48 nagy szimfonikus zenekar tűzött műsorára Bartók-müveket, csak 1946 januárjában és februárjában 25 müve került előadásra átütő sikerrel. 1949-ben a Julliard Vonósnégyes mind a hat vonósnégyesét előadta, majd lemezre játszotta. Ugyanígy a Magyar és a Bartók vonósnégyes is. És ez a lista nem is teljes. A kritikusok egyszerre elismerték, hogy a hat vonósnégyes századunk kiemelkedő zenei alkotása. A New York Ballet bemutatta a Csodálatos Mandarint és a Kékszakállú herceg várát. Úgyhogy ma már Amerikában — hogy ne is beszéljünk szülőhazájáról, ahol már régóta Bartók zenei kultusz van — majdnem minden müve lemezen van a világ legnagyobb zenekarainak, művészeinek előadásában. Bárha csak ő is élvezhette volna a sikernek legalább egy kis részét. 1945-ben, a felszabadulás után, az ideiglenes magyar kormány hazahívta. Bartók készült is visszatérni szülőhazájába. Mint mondotta, az lett volna életének legnagyobb öröme. De 1945 szeptember 26-án a leukémia véget vetett e sokat Ígérő, zseniális alkotó életének. Halála előtt mondotta orvosának: “Csak azért sajnálok elmenni, mert még olyan sok tervem van befejezetlen. Még olyan sok mondanivalóm lenne.” Ameddig élt, sokat mondott és szépet, örökbecsű ajándékot hagyott népének. A szép Morningside Parknak nincsenek látogatói New Yorkban a Columbia Egyetem közvetlen közelében van Morningside Park. Nyugati részén a magas fekvésű Morningside Heights széles utcája határolja, ahonnan remek kilátás nyílik a parkra és a távoli messzeségbe a város északi részére. Megkapóan érdekes ez a látvány-panoráma és azt hinné az ember, szerencsés az, aki ott lakhat és ebben a látványban naponta gyönyörködhet. De a Morningside Heights és környékének lakói úgyszólván soha sem mennek le a parkba; sem nappal, sem az esti órákban nem mernek oda ellátogatni. Aki mégis betéved, kiteszi magát annak, hogy megtámadják, erszényét, táskáját elszedik, esetleg megkéselik. Még fenn, a Heigts-on is, a kutyájukat sétáltató asszonyok táska nélkül járnak, olyan mindennapi a rablótámadás. A gyönyörű park pedig hosszú évek óta arról nevezetes, hogy árnyas fáinak, terebélyes bokrainak sűrűjében kétes alakok húzódnak meg, prédájukra várva. Néha rendőr-őrjárat, vagy rendőrautó halad végig a parkon, de a gyakori bűnözéseket ezek sem képesek megakadályozni. Pedig a városban nagyon kevés park van, a zsúfolt utcák közt nagyon kevés a paddal ellátott tér, vagy játszótér. A hatóságok annak tulajdonítják a bajt, hogy az emberek elkerülik a parkokat, azok elhagyatottak lesznek, azért terjed el ott a bűnözés. Ugylátszik, rossz végén fogják meg a problémát. Nem hisszük, hogy az emberek csak előítéletből kerülnék el a parkokat, hiszen mindenkinek jólesik szép, zöld helyen, a város füstjétől kissé távol üdülni, vagy sétálni. A városkertészeti főtanácsos most a Morningside Park rendbehozatalával próbálja a törvénytisztelő polgárokat visszacsalogatni a parkba és erre a célra 500 ezer dollárt tett félre. A gyakori bűnözés megszüntetéséhez azonban sokkal nagyobb méretű, alapvető intézkedések szükségesek. Igazuk van a Columbia Egyetem diákjainak, amikor nem engedik meg, hogy Harlem közepén, ezen egyetlen park területére sportépületet állítsanak. Csak sokkal több parkkal, a Harlem újjáépítésével, a szegénySZÉP BESZÉD, AZ EREDMÉNY; NULLA John F. Lindsay, New York város polgármestere, a Sales Executive Club 800 tagú hallgatósága előtt beszédet mondott, amelyben felhívta az összegyűlt üzletembereket, tegyék magukévá a nehezen alkalmazhatók ügyét. Vegyenek fel alkalmazottakat a nyomortanyákról. De ez még nem elég, mondotta. “Tegyék magukávé azok családjának ügyét is, az utcatömböt, ahol laknak, a városrészt és annak egész jövőjét. Ismerjék meg a helyet ahol munkásaik laknak, anyagi helyzetüket, gyermekeiket; van-e ott közbiztonsági probléma és milyen gondok szorongatják a környéket. Ha az alkalmazott nő, meg kell tudni, van-e férfi a házban és milyen problémákkal kell szembenéznie.” A polgármester a beszéd utáni vitában tette ezt a felhívást. Már más alkalommal is figyelmeztette a vállalati vezetőket, hogy ha nem teszik ezeket meg — habár nehézséggel jár — sokkal nagyobb társadalmi problémával néznek majd szembe. “Ha az iskolázatlanok és nehezen alkalmazhatók nem tölthetnek be pozitív szerepet társadalmunkban, akkor negativ erővé fejlődnek ellenünk” — mondotta Lindsay. Beszédét a jelenlévők felállva, tapsviharral fogadták, de amikor a hotel nagy báltermét — ahol a gyűlés volt — elhagyták, az üres asztalokat és székeket elárasztották az otthagyott nyomtatott kártyák, amelyeken ez állt: “ígérem, hogy... fiatalkorút alkalmazok a nyáron.” A gyűlés kezdete előtt mindenkinek egy ilyen kártyát osztottak ki. Little Rock, Ark. — A nagy esőzések árvizet okoztak Arkansas és Oklahoma államokban. Több ezer szarvasmarha elpusztult és a házak ezrei estek az árvíz áldozatául. essssssssssssssssssssssssssssssssssssssa ségtől agyonkinzott lakosú, zsúfolt, patkányokkal teli nyomorvidék megszüntetésével lehet a bűnözés okait és vele együtt a bűnözést is megszüntetni, a közbiztonságot helyreállítani.
