Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-18 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January .18,' 1968 INTERN AZ IZRAELI NAGYKÖVETTEL INNEN-ORNAN U.S. — Egy olvasó Írja a New York Times-nek: “Agresszív vietnami politikánk igazolására használják a SZABAD VILÁG mítoszát, a primitiv felfogást, hogy a világ feloszlik kommunista rabszolgaságra és antikommunista szabad részre. Sajnálatos Dean Rusk-ra és Walt Ro.stow-ra nézve, akik e^t hangoztatják, hogy a tények mást mondanak. Rusk és társai legendás SZABAD VILÁGÁBA beletartozik sok olyan szörnyűség, mint Franco Spanyolországa, a rabszolgatartó Szaud-Arábia, a despotikus Haiti, az uj görög katonai dikatura, s a saigoni kormány groteszk rendszere, amit ez demokráciának nevez. (Idevehetjiik Salazar portugál “katolikus” diktatúráját, Dél-Afrika és Rhodesia korrupt tábornoki terrorját, Chiang Kai-shek-nek a formózai őslakosságot elnyomó rendszerét, a gua- íemalai és dominikai fehér terrort, Brazília és Argentina reakciós militarizmusát, a portugál gyarmatokat, a szerencsétlen Délnyugat-Afrikét, Somo- záék családi Nicaraguáját és még jónéhány más országot. Szerk.) • • • GÖRÖGORSZÁG. — Párizsban biztos forrásból értesültek arról, hogy a görög diákok nemzeti egyesültének két vezetőjét már hónapok óta kínozzák az athéni rendőrségen, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük egy bombamerényletről. Krétában a "krétai demokratikus önvédelem" tagjainak szüleit, gyermekeit és barátait, mintegy 30 személyt, vallatják kegyetlenül. Egy elmenekült filmrendező a berlini rádión elmondotta, hogyan kínozták és csonkították meg őt. • • • NIGERIA. — VI. Pál pápa óvást intézett Nigeria vezetőihez az ott folyó atrocitások és tömegmészárlás ellen. Tudomásuk van róla, hogy az IBO törzs elfogott polgárait — férfiakat, nőket, gyermekeket — ezrével gyilkolták meg. A genfi Vöröskereszt 500,000 éhező menekült sorsáért, valamint több nemzeti kisebbségért — miként a kurdok, a dél- szpdániak — és a sivatagban éhező yemeni menekültekért is aggódik. • • • PÁRIZS. — A francia sajtó felháborodottan irt az U.S.-ból karácsony (a szeretet ünnepe) előtt érkezett szadista gyermekjátékokról, mint például élethü miniatűr guillotine-ről, King-Kong és Dra- kula nevű és egyéb játék-kinzószorekről. Az Emberi Jogok Ligája a közoktatási miniszternél tiltakozott ezek ellen. • • • kONGÓ. — A nyugati világ sajtója aggodalommal figyeli, mi lesz a sorsa a Ruanda-ba menekült 110 kongói fehér zsoldosnak; sok újság tiltakozik az %llen, hogy kiadják őket Kongónak, ahol életük nem volna biztonságban. (Amikor ezek nagy pénzek és zsákmány Ígéretében a Kongóba mentek és ott tízezrével gyilkolták ä “bennszülötteket”, az utóbbiak sorsa nem izgatta a tőkés sajtót, sőt hősi riportokat közöltek a söpredék kalandorokról.) r • « CAMBRIDGE — Fieser harvardi professzor, a napalm feltalálója elmondta, hegy ő előbb mérges gázokkal foglalkozott, de azután belátta, hogy a napalm gyujtóbomba kifejlesztése sokkal fontosabb. • • • LERCARO bíboros Bologna érseke újévi prédikációjában mondotta, hogy “az Egyház nem lehet "semleges a Rossz-al szemben, bárhonnan jön az. Inkább tegyük ki magunkat egyesek kritikájának, akik hibáztatják, hogy az Evangélium szellemében járunk el, semmint hogy később vádoljanak, nem csináltunk semmit, amikor még lett volna idő elhárítani a legnagyobb tragédiát. Az Egyház köteles most állást foglalni a döntő aktuális kérdésben, hogy a béke felé haladjunk-e, vagy a háború kiterjesztésének végzetes utján. Hivatkozom rá, hogy a pápa, visszhangozván a világ mind általánosabb követelését, arra intett, hogy az Egyesült Államok, tekintet nélkül a presztízs-kérdésre és stratégiai ' meggondolásokra, szüntesse be Észak-Vietnam bombázását.” (Hozzátehetnők: és Dél-Vietnamét.) Vajon az itteni magyar “katolikus” lapok ugyanúgy elhallgatják-e majd bíborosuk beszédét, mint ahogyan bojkottálták legnagyobb pápájuk, XXIII. János korszakos beszédeit és írásait. A Spiegel német hetilap Asher Ben Natan-hoz, Izrael bonni nagykövetéhez kéi déseket intézett országának politikájára vonatkozóan. A követ természetesen magyarázta és igazolni kívánta ezt a politikát, mivel azonban ezt az amerikai sajtó és tv amúgy is bőven közli, nem leszünk illojálisak, ha itt csupán a kényesebb kérdéseket és a rájuk adott feleleteket idézzük, amikről az itteni olvasók és tv-nézők már kevésbé értesülnek. Arra a kérdésre, hogy számos izraeli zsidó azért követeli-e a megszállt területek megtartását, mert ehhez történelmi és vallási joguk van. a követ azt válaszolta, hogy ha megtalálnák a béke és a biztonság útját, a határkérdés egészen másképpen alakulna. De Izrael népe 20 év óta folytonos veszélyek közt élt és “valamit kell az ő számukra is mondani.” Arra a kérdésre, hogy annektálják-e Jeruzsálemet, amely város szent a mohamedán arabok előtt is, az volt a válasz, hogy Jeruzsálemet nem lehet többé kettéosztani, de a vallási csoportoknak önkormányzatuk lesz a maguk szent helyein. És hangsúlyozta, hogy azok a vidékek, ahonnan Izraelt ismételten támadták, soha többé nem lesznek erre felhasználhatók. Majd közölte, hogy az arabok nem javasoltak tárgyalásokat az ENSZ keretében, aminek az újságíró ellene vetette, hogy maga az ENSZ kívánta a két fél közvetlen tárgyalását. “Ennek céljából az ENSZ már ki is küldte a maga megbízottját...” szakította őt meg Mr. Ben Natan, amibe közbevágott a riporter, mondván, hogy őt Izrael visszautasította. Megkérdezte a munkatárs, miért nem történt 20 éven át semmi a milliónyi Izraelből menekült arab érdekében? A követ szerint Izrael hajlandó lett volna 100,000-et visszaengedni és kártérítésről tárgyalni, de az arabok nem illesztették bele a menekülteket a saját gazdasági életükbe. “Tekintve az ő primitiv közgazdaságukat, ez nagyon nehéz lett volna” — volt a válasz (itt mindkét vitázó tévedett, mert az eredeti menekülteknek már csak 37 százaléka él táborokban). Elismerte a követ, hogy a legtöbb arab a zsidóktól való félelmében menekült el, de nem üldözték el őket. A Spiegel embere viszont hivatkozott a forrásokra, amelyek szerint, miután az izraeli katonák Dir Jassinban 250 arabot legyilkoltak, hangszórók járták be az országot, sok hasonló akcióval fenyegetve, amit tisztjeik a legjózanabb megoldásnak mondottak. A követ ezt azzal mentette, hogy a mészárlást nem reguláris csapatok követték el és hogy a kormány sajnálatát fejezte ki. miatta — dehát háborúban mindig előfordulnak csúnya dolgok. Viszont a bennmaradó arabokat nem bántották és nem kezelték őket mint másodosztályú polgárokat. Spiegel: “1948-tól 1966-ig a 230,000 arab túlnyomó része katonai felügyelet alatt volt; engedély kellett, hogy falujukat elhagyják és földjeikre menjenek. Katonai bíróságok ítélkeztek felettük.” Ben Natan: A törvény azt mondta, zsidók és arabok egyenlőek. Sajnos, biztonsági intézkedéseket kellett fenntartanunk — de megszüntettük őket, amikor már nem volt rájuk szükség. Spiegel: Az arabok ma sem lehetnek katonák, nem kaphatnak állást ott, ahol ezt biztonsági okok akadályozzák. Az egyetemi hallgatóknak csak két százaléka arab és druz. . . És miért nem kaphat egy arab magasabb állást például a földművelésügyi minisztériumban — kérdezte a munkatárs. Szerinte a zsidó—arab viszony hasonlít a fehérek és feketék viszonyához az U.S.-ben; forma szerint az utóbbiak is egyenlők a törvény előtt. Majd a követ rátért az 1956. évi Kfar Kassem incidensre, ahol a Sinai-háboru kitörésekor kime- nési zárlatot rendeltek el. Az arabokat, akik záróra után érkeztek... “amelyekről a szántóföldeken nem hallottak”, hangsúlyozta az újságíró. . . nem truckokon vitték a kivégzőhelyre, hanem a határrendőrök a helyszínen lőtték le őket. "51-et, többségükben nőket és gyermekeket." A követ: a bűnösöket 14 évig terjedő börtönnel büntették. Spiegel: A fővádlott 14 évet kapott, leszállították 5-re, és 3 és fél év múlva szabadult. Dehan hadnagy tiz évet kapott, idő előtt szabadult. A fővádlott ma miniszteri tisztviselő, a hadnagy az arab ügyek biztosa. Majd Nissim főrabbit idézte a tudósitó, aki szerint Erec Jiszrael minden zsidónak az öröksége, ebbe semmilyen világi és egyházi hatóság nem szólhat bele. Volt, aki “Az egységes Izrael mozgalmát” az “Oszthatatlan Németország Kuratóriumához” hasonlította. A követ szerint Nissim csak a saját nevében tehetett politikai kijelentést és Izrael sohasem folytatott hóditó, erőszakos politikát. “Hát 1956-ban?” jött a kérdés. Nem volt ez támadó háború? A követ szerint az inkább csak preventív háborúnak nevezhető, az arab infiltrációval és az izraeli hajózás akadályozásával szemben. De kifejezte reményét, hogy most már nem áll fenn uj fegyveres viszály veszélye; bár — mondotta — aki Nasszer nov. 23-i beszédét hallotta, nem sok jót remélhet. Ehhez a beszélgetéshez hozzátesszük, hogy egy gyökerében — külső hatalmak által — elrontott politikai helyzetben mindegyik oldalon, előfordulnak hibák és bűnök. De a tárgyilagos sajtónak rá fa kellene mutatnia, hogy amikor Izrael az Egyesült Nemzetek határozataival védi a maga jogait, ugyanakkor nem törődik vele, hogy ugyanez a testület egyhangúlag tiltotta Jeruzsálem annektálá- sát. És hivatkozni kell az olvasóink által Ismert elrettentő példákra. A magyar sajtó 1941-ben nem Írhatott semmit arról, hogy a Galíciába deportált 20.000 magyar zsidót ott legyilkolták, 1942-ben, hogy Újvidéken és környékén tömegmészárlások voltak, hogy a munkaszolgálatosokat halálra kínozták és 1945-ig hallgatnia kellett a borzalmakról, amiket a magyar katonaság a Szovjetunióban elkövetett (és amiket ott, legyőzetvén, elszenvedett). A német sajtó hallgatása 12 éven át még csúfabb példa. A közvélemény elvaditásához és el- butitásához vezet, ha a sajtó mindig csak a másik oldalnak, az ellenfélnek valódi vagy sokszor reájuk hazudott atrocitásait közli. Haditud ősi tó Ki hitte volna? Most is megcsókolta a feleségét, négy kis gyermekét, mint műiden reggel, amikor munkába ment. . — Reggel hétkor hagyta el a házat. Egy óra hosszat tart, amig Walter Lavery, Brentwood, L. I.-rÖl munkahelyére érkezik. Ezúttal az 58. és 59. utcák között, a Park Avenu-en lévő építkezésen dolgozott, mint darukezelő. Fiatal korában tanulta mesterségét. Most, hogy elérte a 40-ik életévét, úgy kezelte a 40 tonnás hatalmas szerelvényt, műit kisfia a triciklit. Beült fülkéjébe, megindította a motort, várt, míg az kissé felmelegszik, azután elindult, hogy az építkezés lejtőjén levigye az óriás szerelvényt a 15 láb- nyi mélységbe. Hideg, zord idő volt, az eső permetezett, a hideg levegő fagyossá tette a mélységbe vezető gerendákat. Amint a hernyótalpas szerelvény a csúszós gerendákra gördült, Walter érezte, hogy nem tudja azt a gerendákon tartani. Hirtelen elhatározással kibújt fülkéjéből és a 15 lábnyi mélységbe ugrott. De már elkésett, mert a 40 tonnás szerelvény a mélységbe zuhant maga alá temetve a négy-gyermekes apát. Felesége özvegy lett, gyermekei félárvák. Walter munkáját másik darukezelő veszi át és az építkezés folyik tovább. Az ausztráliai kormány letette a hivatali esküt. Valamennyi miniszter megtartotta a Holt elnöksége alatt ellátott tisztségét. McEwen miniszterelnök be jelentette, hogy kormányának politikája változat lan marad. _A/V\eRlKAi f-* " Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0.397 ■ t. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O, of New York,- N.Y.. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 dollar, félévre Í6.50 < *