Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-16 / 20. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, May 16, 1968.

,--------------HÍREK--------------i

IA “SZABAD VILÁGBÓL” I

Tokió. — A' fővárosban és ahol U.S. katonai létesítmények vannak, gyakori az összetűzés diákok éé rendőrök között. Az egyik tokiói tüntetésen 3 ezer diák szállt szembe több ezer rendőrrel. 362-en megsebesültek, 189 diákot letartóztattak.

e+J

Kiesinger német kancellár beszédét a diákok “Mondjon le a náci Kiesinger!” kiáltásokkal zavarták meg; “Revansista,” “Vietnam” kiáltások is hangzottak. Mi közünk Vietnamhoz — kérdezte a kancellár; pedig a diáktüntetések egyik oka, hogy a kormány túlzottan azonosítja magát a johnsoni támadó politikával.

R. P. Melville, a Guatemalából kiűzött és most Mexikóból kiutasított katolikus pap szerint a guate- malai föld 70%-a a bü’sokosok 2%-nak tulajdonában, v^p. A gyermekek éheznek és nem járhatnak fskolába, a családi élet felbomlott.

cSsfl

•Biafrában, a Nigériától elszakadt országrészben megmutatták a külföldi sajtónak,: hogy a városok lakossága elmenekült, mert a kormány repülői tőnkre bombázták a lakott helyeket. • ■ >

C-»-S

Jakarta. — Az indonéz diákság ostromra ment egy kaszárnya ellen; egy diákot agyonlőttek, többeket megsebesítettek, illetve letartóztattak. (Megtanulják szegények, hogy csak kommunistákat ölhetnek büntetlenül.)

C+-3

Manila. — Az U.S. kincstár al-államtitkára óvást intézett a filippin kormányhoz, hogy ha az ő gazdagjaik nem tartják az országban pénzüket, Amerika nem segíti őket; szerinte 6 nábobnak egyenként több mint 500 millió dollár vagyona van. (Ne féltsük őket; az U.S. tovább is védi őket a népi Ilyk-mozgalom szociális felkelése ellen.)

I Róma. — U.S. nagytőkések felelősségre vonták a .pápát, mert szerintük a Popularum Progressio (a népek haladása) nem emelte ki eléggé a kapitalizmus érdemeit a népek haladásában; pedig — mondották — ha az Egyház nem támogatja őket Dél- Amerikában, nem érhetik el céljaikat.

fM

Köln. — Az U.S. sajtója évek óta hallgatott arról, hogy német fogházakban igazi náci módra agyonverték a rabokat és a hatóságok eltussolták ez ügyeket. Április 21-én — a német forrongásokkal kapcsolatban — a N.Y. Times rövid hirt közölt róla.

I OK9

Pusztából kiáltó szó. Ezzel a címmel közli a Le Monde a brazil Recife érsekének, Helder Camara- riák — ki a pápától érkezett Párizsba — beszédét, amiből idézünk: Gyors és mély változás kell az ipari és gazdaságilag elmaradt nemzetek közti aránytalanságban; az utóbbiaknál erőszak nyilvánul meg, mert a hatalmas nemzetek nem mondanák le előjogaikról és a saját kormányaik nem valósítják meg az alapvető reformokat. Ellenzem az erőszakot, de megértem; és tisztelem azokat, akik ei’re az útra lépnek. Az Egyház tévedései is borzasztó súlyosak, túl soká állt távol a néptől. A vallás nem lehet, a nép ópiuma, hanem segítenie kelletne a felszabadulásban. A tömegek szeme kinyílik, velünk, nélkülünk vagy ellenünk. Jaj azoknak, akik nem bírnak megválni ékszereiktől* holnap elveszthetik ujjúkat, kezüket, egész karjukat. Istent sértik, akik igy sanyargatják teremtvényeiket.

Lisszabbcn. — 74 személy várja a bíróság Ítéletét, mert titkos kivándorlókat toboroztak és segítettek- át a határon.

•> rr- ... C+9

Német Szövetségi Köztársaság. — Német lányok megbarátkoznak az ott állomásozó U.S.-beli fekete katonákkal és röpiratokat adnak nekik, melyeken ez áll: “Nigger, Uncle Sam kíván téged. Tagja vagy a világ legjobban fizetett fekete zsoldos seregének. Harcolj Vietnam szabadságáért, ügyeskedj az elnyomott színesek megölésében. Halj meg .nigger, Vietnamban, otthon nem halsz meg elég gyorsan a gettóban.”

SÖTÉT FELHŐK A NEMZETGAZDASÁG TERÉN

TÖBB AZ IMPORT, MINT AZ EXPORT

Újabb vészt jósló felhők gyülekeznek az amerikai államgazdaság egén. Egyre növekszik az áru- behozatal és egyre csappan a kivitel. Ha ez a folyamat igy megy tovább, végzetes következményei lehetnek az Egyesült Államok pénzügyi helyzetére.

Hogy a dollár értéke ne romoljon, nem lenne szabad az Egyesült Államoknak többet költenie külföldön, mint amennyit onnan bevesz. Hogy ezt megtehesse, legalább olyan mértékben kellene növelnie a kivitelt, mint amilyen mértékben a behozatal növekszik. így lehetne ellensúlyozni a külföldi befektetéseket és katonai költekezéseket.

1962 és 1967 között az amerikai árubehozatal értéke 63.6%-nyira emelkedett, de a kivitel ugyanakkor csak 47.5%-kal lett több. Ez év januárjában és februárjában az importálás 21.5%-nyira emelkedett az előző év ugyanazon két hónapjához képest; de az exportcikkek csak 9.2%-kal emelkedtek. A márciusi import-arány a tavalyihoz képest már 18.5%-kal lett több és összesen 158 millió dollárral tett ki többet, mint az export, mely -az előző márciushoz képest 4%-ot esett. Öt év óta most márciusban történt először, hogy az Egyesült Államoknak deficitje volt a világkereskedelemben.

Sokféleképpen próbálják ezt magyarázni. Persze már a gazdasági és pénzügyi szakértők is látják és beismerik, hogy a vietnami háborúra nem. lehet a végletekig költeni, hogy az ország gazdasága meg ne szenvedje. Nem lehet az egész világon katonaságot fenntartani anélkül, hogy annak a közgazdaságra káros következményei ne lennének. Egyszóval még az Egyesült Államok vagyonát sem lehet a végletekig kiterjeszteni, nyújtani.

Az elnök ideiglenes rendelkezéseinek korlátolt eredménye már elvesztette hatását, az arany ára újból emelkedik és a dollár értéke újból esik. Johnson elnök és a kormány újabb áldozatokat kér az amerikai néptől. A további infláció elkerülésére kérik, hogy a munkásság “hazafiasságból”

ne sztrájkoljon, ne kérjenek fizetésemelést, holott az árak, az adók állandóan emelkednek; az emberek ne utazzanak külföldre, hogy ezzel is kevesebb dollár vándoroljon ki az országból.

A nagyvállalatok fittyet hánynak Johnson felhívására. A “hazafiasság”-ra való felhívást csak akkor veszik komolyan, ha azt a munkásság ellen lehet felhasználni. A valóság az, hogy a nagy részvénytársaságok olyan mértékben küldik a dollárt külföldre, hogy ez egymagában nagyban hozzájárul az állami deficit kritikus megnövekedéséhez.

Egyre nagyobb mennyiségben külföldről vásárolnak olcsó munkaerővel előállított cikkeket, olyanokat is, amelyeket eddig mindig belföldön gyártottak. 1966-ban csak nagyon kevés háztartási kis- villanygépet importáltak Japánból, de a múlt évben már 1,779,887 darab villany hajszárítót, kenyérpirítót és keverőt hoztak be onnan, az 1986. évinek tízszeresét. Ebből 30 ezer darabot a Vor- nado N. J.-i cég vásárolt és 1968-ban ennek kétszeresét. 60 ezer darabot szándékszik Japánból behozni. A 45 fiókból álló E. J. Korvette üzlethálózat is nagy mennyiségű árut vásárol az idén Japánból. Eddig vülanyvasalót sem importáltak az Egyesült Államokba, de a Vornado -júliusban háromfajta tipusu japán villanyvasalót bocsát áruba. Ez a tendencia növekvőben van és egyes gyárak bizonyos gépeket is Svájcból, vagy más külföldi Országokból rendelnek.

Az amerikai nagytőke számos esetben megvásárol külföldi gyárakat, ott állítja elő, olcsó munkabérrel azokat a cikkeket, melyekre itthon szüksége van. így szerez minden eddiginél busásabb profitot és igy játssza ki az amerikai munkásság érdekeit. Hová lesz az amerikai munkásság hires “magas” életszínvonala? A kapitalisták nyerészkedése nagymértékben leszűkíti a belföldi munkaalkalmat. aláássa a béreket, amellett, hogy nagy szerepe van a dollár krízis súlyosabbá tételében.

DRÁGUL AZ ORVOSI ÉS KÓRHÁZI KEZELÉS - ROMLIK A NÉP EGÉSZSÉGE

Dr. H. Jack Geiger, a Tufts-New England Medical Center főorvosa mondotta: “A szegények egészsége az Egyesült Államokban állandó, országosan kiterjedt katasztrófa. Nagyobbára a szegények a betegek, a betegek nagyobbára szegények... beavatkozás nélkül a szegények betegebbek, a betegek szegényebbek lesznek.”

Nemcsak a szegények számára jelent katasztrófát bármilyen nagyobb, vagy hosszantartó betegség. Az egészségügyi szolgálatok költsége úgyszólván mindenki számára rohamosan emelkedik. Az egészségügyi személyzet száma viszont csökken, a növekvő szükségletet egyre kevésbé tudja kielégíteni és az irányzat még növekedőben van. Wilbur

J. Cohen egészségügyi miniszter kijelentette, hogy súlyos hiányok vannak az egészségi szolgálat megszervezésében, finanszírozásában és kiutalásában az Egyesült Államokban.

Az egészségi szolgálatokra fordított személyes költségek 1961 óta évi $24.7 milliárdról évi $41.5 milliárdra emelkedtek. Ennek több mint egyhar- mada az orvosi költségek drágulására vezethető vissza, 15%-a a népesség szaporodásából ered. Az egészségügyi minisztérium különféle megoldások terveivel foglalkozik, mint előre fizetett csoportos orvosi szolgálatok, uj egészségügyi központok és a kórházak gazdaságosabb működésének elősegítése.

Évek óta emelkedik az orvosi ellátás költsége, de az utóbbi években az emelkedés egyre rohamosabb. Egynapi kórházi költség a múlt évben átlagban $58.06-ba került. Ez 15.4%-kal volt több, mint az előző évben. Sok szakértőnék az a véleménye, hogy rövid időn belül 100 dollárba fog kerülni a napi kórházi költség. Egyes kórházak, bizonyos esetekben már ma ennyit számítanak. Alig több, mint egy évvel ezelőtt, egy jelentés az egészség- ügyi költségekről kifejtette, hogy az emelkedő költségek súlyos nehézségeket okoznak azoknak, akiknek orvosi ellátásra van szükségük, akár közvetlenül maguk fizetik azt, akár közvetve, magasabb biztosítási dijak fejében... az egészségügyi kormányprogramok is többe kerülnek az adófizetőknek.” A jelentés elkészítője, William Gorham, helyettes egészségügyi miniszter azt is megjósolta, hogy az elkövetkező években az orvosi költségek gyorsabb emelkedése várható, mint bármely más szolgálat költségéé.

Mindezek a jelentések, tervek, különböző elgondolások semmit sem segítenek azokon, akik költséges orvosi ellátásra szorulnak. Nagy nehézséget okoz a betegnek az olyan biztosítás, amely megtéríti a kórházi kezelés idején előállt költségeket, de ugyanakkor a szolgálatokat a kórházon kívül már nem fizeti.

A Medicare és a Medicaid az egészségügyi gondoknak legalább egy részét leveszi a betegek válláról. De sok alapvető változtatásra van még szükség ahhoz, hogy mindenki idejében, emberi körülmények között, a lehető legjobb orvosi ellátásban részesüljön. Egészségügyi körökben is számos szakértőnek az a véleménye, hogy kisebb reformok nem elégségesek, hanem az egész amerikai egészségügyi ellátás szerkezetét kell újjáépíteni. Az egyik orvosszakértő megjegyezte: “A jobb egérfogó nem ér semmit, amikor a probléma elefánt méretű.”

.ypfcztfefczr* ^3^:0

Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397

Erit. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the PO. of New York, N.Y.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 810,00, félévre S5.50. Minden más külföldi ország- 84

ba egy évre 12 dollar, félévre t