Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-18 / 16. szám

8 Liliomíehér (Folytatás az első oldalról) Körül az országban, vak elkeseredésükben, az úgynevezett feketék önmaguk környezetét pusztí­tották — Washingtonban ez a Fehér Ház és a Ca­pitol lábáig terjedt — miután a gazdagok reziden­ciái felé 100,000 rendőrön kivül 60,000 katona állta el útjukat. A fegyveresek, nyilván a gyász ha­tása alatt, állitólag most csak 29-et öltek meg kö­zülük, inkább csak megsebesítették és összeverték ezreiket, letartóztattak közülük 15,000-et. De a fő, hogy a temetés és a hivatalos gyász megmutatta a vüágnak, mennyire áthatja az U.S.-t a humanizmus, a keresztényi szeretet, még ha a világrend érdeké­ben fájó szivvel kénytelenek is három világrészben a szinesek százezreit megcsonkitani és megölni vagy csatlósaikkal megöletni. A sajtó is hivatása magaslatán volt. Megadta a gyásznak, a kegyeletnek a magáét, oldalakon át. De. . . nem feledkezett el kötelességéről, megtarta­ni a négereket “a maguk helyén.” Kinget, a forra­dalmi gondolkodású vezért úgy méltatta, mint akinek egyetlen feladata volt békés utón levezetni, a fehéreket nem fenyegetve, a négerek elkesere­dését, rámutatva képein a felfűzött szuronyok fa- lankszjaira, “látjátok, igy jár az, aki felkel urai ellén”; King utódját, Abernathyt már meg is rótta, mert nem hajlandó kenyérrel visszadobni az öt követőket, amiképp Kingnek sem bocsátotta meg, hogy Vietnamért is vérzett a szive. Nyugodtan ünnepelte a sajtó a memphisi és wash­ingtoni tervezett felvonulás előtt kellő időben ártal­matlanná tett vezért, kit életében 30-szor börtönöz- tek be sokszor megvertek, megdobáltak, meg­bilincseltek, állandóan fenyegettek, gyaláztak és rágalmaztak, anélkül, hogy akkor ez újságok és most gyászoló uraik kiálltak volna mellette — bár meg kell mondani, az amerikai sajtó túlnyomó ré­szé még halálában sem állt ki mellette, hiszen ol­vasóik és hirdetőik nagy többsége fehér. Legfel­jebb elitélték egy "madman" gaztettét, “de” és “ámbár” mellékmondatokkal enyhitve rosszalásu- kaú tudván, hogy sok olvasójuk éppúgy örült King kiküszöbölésének, mint annakidején Kennedyének. És mint a korábbi gyilkosságnál, a mostaninál sem tudjuk, hogyan történt az. Mikép nem értet­tük, miért nem őrizték jobban az elnököt, most sem fogtuk fel, mit csináltak, hol voltak a King szállását körülvett rendőrök százai, akik a lövés eldördülése után egyszerre megjelentek a szinen. Mint akkor sokan nem biztak a nyomozásban, most is vannak, akik tudják, hogy a tettes felkutatásá­val megbizott FBI igazgatója Kingnek legnagyobb ellensége és szidalmazója volt. Mégis, lélekemelő volt a cikkeket és a beszéde­ket olvasni és hallani, mindenekelőtt az elnökét a nemzeti egység — a jogfosztók és jogfosztottak egységének — érdekében, a buzditásokat, hogy már mégis tenni kellene valamit a “szegények”, a szinesek érdekében, most például egy uj jogvédel­mi törvényt hozni, aminek épp oly kevés hatása lesz,: mint az iskolák integrálását elrendelő 14 év előtti felsőbirósági határozatnak, ami után az isko­lák erősebben szegregáltak, mint valaha; a mun­kaközvetítés méltányosságát védő hivatalnak, mely után hatalmasan megnőtt a szines munkanélküli­ség. és igy tovább. Minden szenzációs gyilkosság, a kétségbeesés minden fellángolása után elhang­zik a reformok követelésének kórusa, de minden csoda három napig tart, marad minden a régiben. Nekünk legalább tudnunk kell, hogy a társadalmi igazságtalanságot a legőszintébb keresztényi fel­háborodás és részvét sem küszöböli ki. Az igazsá­gos rendszerhez vezető ut minden lépéséért to­vább kell küzdeni, az elért javulást állandóan vé­deni kell a reakció erői ellen. Könnyező szentimen- talizmus, papi kenet, bibliai idézetek sohasem ol­dottak meg semmit, mögöttük mindig ott volt a nyers erő, amely az előjogokat, az elnyomást véd­te, elsősorban legfőbb fegyverével, a népbutitással. A mi kis erőnkkel tovább is elsősorban ez ellen kell küzdenünk. Peregrinus íré Irtrtrk Washington, D. C. — Mary Elizabeth Burnst, a tengerész-gyalogosok káplárét katonai törvényszék elé idézték, mert ellenzi a kormány vietnami poli­tikáját. LEGÚJABB Moszkva. — A szovjet űrhajók, Cosmos 212 és 213, a Csendes-óceán felett összekapcsolódtak, majd 3 óra 50 percen át együtt repültek, amikor a Földről irányított rádió “parancsra” széjjelvál­tak és külön-külön folytatták Útjukat a Föld körül. Ez a második eset, hogy szovjet tudósok ilyen tel- jesitményt értek el. A szovjet űrhajózás szakem­berei szerint elérkezett az idő nagy ürhajó-állomá- sok összeállitására, melyre szükség van a Hold­utazáshoz. — Az amerikai ürtudósok még nem érték el ezt a teljesítményt. • San Francisco, Cal. — Manchester, N. H. katoli­kus püspöke, Ernest J. Primeau a katolikus okta­tók konvencióján kihangsúlyozta, hogy ifjú forra­dalmárokra van szükség, hogy “e világot ne csak megértsük, de meg is változtassuk.” • Honolulu. — Johnson elnök tárgyalásokat foly­tat Dél-Korea elnökével, Chung Hee Parkkal, aki “aggódik” a washingtoni kormány “béke”-törek- vései miatt. Johnson idejövetelének főcélja, hogy tárgyaljon az amerikai hadvezetőséggel, miként folytassák továbbra is az erkölcstelen vietnami há­borút. Bonn. — Újabb összeütközések színhelye volt Nyugat-Németország több városa. Az egyetemi diá­kok ezrei megakadályozták a reakciós Springer- ujságok terjesztését, kiosztását. A demonstráció egyik főszónoka Heinrich Albertz, Nyugat-Berlin volt polgármestere mondotta: “Belátom, hogy pol­gármesterségem alatt hibát követtem el, amikor kirendeltem a rendőrséget a diákok ellen. Úgy vé­lem, hogy a nyugatnémet ifjúság helyes utón jár, amikor a demokrácia kiszélesítéséért küzd.” • Athén. — A görög katonai diktátorok “házi fog­ságba” helyezték George Papandreout és Panayotis Canellopoulost, az ország volt miniszterelnökeit. A diktátorok attól tartanak, hogy egy évvel ezelőtti (1967 április 21) puccsuk évfordulóján a görög nép tüntetésekben fejezi ki a diktatúra iránti ellen­szenvét. • Saigon. — Amerikai repülők az év második leg­nagyobb támadását intézték Észak-Vietnam ellen. Két repülőgépet lelőttek. A békére vágyó milliók aggodalommal tekintenek a washingtoni kormány magatartására és kérdik, vajon Johnson el akarja odázni a kapcsolatok felvételét a hanoi-i kormány­nyal és ezzel együtt az előzetes megbeszéléseket? • Saigon. — A dél-vietnami hadsereg katonái, a helyi rendőrök segítségével ellopták a síneket és egyéb alkatrészeket, melyeket az amerikaiak egy fontos vasútvonal építésére szántak Quangtri, Qunanting és Quangngai tartományok összeköté­sére. Az elrabolt anyag értéke 1.5 millió dollár. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐI ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsshSSSSSISSSSSJ; SOBELl OVERSEAS CORP. IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A. : 210 East 86th Street New York, N. Y. 10028 (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490 Vámmentes küldemények és gyógyszerek í Magyarországra! Csehszlovákiába! IKKA-TUZEX | IBUSZ hivatalos képviselete | Magyar vízumok — Látogatók kihozatala ® Paul Robeson 70. születésnapiál az egész világon ünnepük Korszakunk egyik legkiválóbb művésze, a hala­dás és egyenjogúság állhatatos harcosa, Pavl Robe­son 70 éves. A világszerte ünnepelt, elismert és közszeretetnek örvendő művészt saját szülőhazá­jában, az Egyesült Államokban ért üldözések a McCarthy-időszak alatt külföldre száműzték, a cso­dás hangú énekes saját hazájában nem énekelhe­tett. Angliában talált otthont hosszú évekig. Kon­certeket adott, énekelt a skót és welszi szénbányá­szoknak, közben hangverseny-körutra ment a szo­cialista országokba is. így próbálta érvényesíteni művészetét, melynek gyakorlására itthon nem volt lehetősége. Rövid néhány éven belül, a túlzott munkában Robeson megbetegedett. Végül meg­romlott egészségével hazajöhetett. Április 9-én volt Paul Robeson 70. születésnapja. Ez alkalomra Londonban, Kelet-Németországban, a Szovjetunióban nagy ünnepségeket tartottak, a művészi és kulturális világ részvételével. Itthon a WBAI—FM rádióállomás háromórás programmal ünnepelte. Mi is köszöntjük Paul Robesont, kívánunk neki felgyógyulást és hogy megérhesse álmainak telje­sülését, egy szabad, haladó szellemű, emberibb amerikai társadalom megvalósulását. Politikai porondra lép a néger nép mozgalma ATLANTA, Ga. — “Hajlandók vagyunk azt az elnökjelöltet támogatni, aki olyan programmal áll elénk, mely megoldást nyújt a néger nép problé­máira.” Ezt mondotta dr. Ralph Abernathy, az SCLC uj elnöke, dr. King utódja a Hunter utcai Baptista templomban tartott sajtóértekezleten. Abernathy e nyilatkozata azt jelenti, hogy a né­ger nép egyenjogúságáért folytatott mozgalom a nemzet politikai porondjára lép, melynek következ­ményeit és jelentőségét e pillanatban nem lehet felmérni. Egyházvezetők követelik a nyomor elleni harc felfokozását (Folytatás az első oldalról) életszínvonalát emelő törekvések előmozdítására.” “Ismételten leszögezzük azon véleményünket, hogy az amerikai nép csupán úgy tisztelheti kellő­képpen dr. King önfeláldozó munkáját, ha meg­könnyíti a szegényekre háruló terheket.” A nagyjelentőségű dokumentumot a következő egyházvezetők írták alá: Rev. John F. Dearden, a Katolikus Püspöki Ta­nács elnöke, dr. Arthur S. Flemmmg, az Egyhá­zak Nemzeti Tanácsának elnöke, Iakovos, az Amerikai Ortodox Püspöki Tanács hercegprímá­sa és Jacob P. Rudin, az Amerikai Zsinagógák Tanácsának elnöke. A New York Times vezércikke A nyomorgók problémájával foglalkozott a N. Y. Times ápr. 15-i vezető vezércikke, kihangsúlyozva: “Hat hónap telt el az 1967 nyarán lezajlott lá­zongások óta, melyekben 85-en meghaltak, 3,200-an megsebesültek, 16,000-et letartóztattak és amely több mint 100 millió dollár kárt okozott.” “Több mint hat hét telt el, mióta a Johnson el­nök által kinevezett Lázongások Okait Kivizsgáló Bizottság megállapította, hogy a faji lázongásokat a fehérek fajgyűlölete és nemtörődömsége okozta és az újabb lázongásokat csak úgy kerülhetjük el, ha "... a körülmények által megkövetelt, nagysza- szabásu és állandó országos akciót léptetünk életbe és felhasználjuk a világ leggazdagabb or­szágának minden anyagi erőforrását." A New York Times vezércikke rámutat arra, hogy az ország “példátlan válságát” nem lehet megoldani mindaddig, amig be nem fejezzük a viet­nami háborút. Washington, D. C. —, Az a hir terjedt el, hogy Lawrence F. O’Brien postaügyi miniszter lemond tisztségéről és beáll azok közé, akik Kennedy sze­nátor jelölésén szorgoskodnak. Thursday, April 18, 196?. AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD,

Next

/
Thumbnails
Contents