Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-11 / 15. szám
JL Thursday, April 11, 1968 ELMEFUTTATÁS Johnson elnök "békejavaslatáról” Tíz, sűrűn nyomtatott nagy oldalt szenteli? a N. Y. Times Johnson elnök “békeszózatának” és a velejáró bel- és külföldi politikai következményeknek. Uj Cincinnatust ünnepelt a világ, követőjét a római diktátornak, aki győzelme után lemondott a; hatalomról és visszavonult* kis kertjét művelni. Könnyez tek a nézők, amikor a tv-n a békéért) könnyező elnököt nézték és könnyeztek a belföldi és az amerikai politikát szolgáló külföldi újságok vezércikkei, az érzelem áradata magával ragadni látszott az egész közvéleményt. Milyen mostoha sörs a kételkedőé, aki most sem vehette ki részét a közörömből, amelyben pedig a baloldalnak is jelentős csoportjai — szögre akasztván az elnök és az amerikai politika ellen idáig kifejtett heves kritikájukat — részt kívántak venni! Mert én ebben a lapban három nappal az elnök beszéde előtt arról fantaziáltam, mi lett volna, ha Hitfer és a nácipárt, amikor a háború már nagyon terhes kezdett lenni, olyan békeakciót kezdett volna, amely valamelyes százalékkal csökkentette volna a németek által elfoglalt terület nagyságát, a ledobott bombák mennyiségét és a bombázandó vidékek kiterjedését, valamint a, naponta meg- ölendők számát. Nem tudhattam, hogy három nappal később az U.S. elnöke hasonló békeszózatot intéz a világhoz. Ebben a békeszózatban nyíltan benne volt, hogy Észak-Vietnamot, csökkentett mértékben, tovább bombázzák, az expediciós sereg létszámát tovább emelik, tartalékosokat hívnak be, a háborús kiadásokat megnövelik. Ki nem mondottan benne volt1 az is, hogy Dél-Vietnamot és Laost változatlanul tovább bombázzák és hogy Dél-Vietnam népét, fokozott mozgósitással, még inkább kényszerítik arra, hogy életét áldozza az általa gyűlölt ■bábkormány megvédésére és északi testvérei elleni harci cselekményekre. Különös, hogy az imperialista sajtó példás együtt működése s naiv un. baloldali és liberális újságok s csoportok támogatása révén egy “békeszózat”-nak ilyen nagy hatása volt, de már másnap még különösebb fejlemények következtek. Kitűnt, hogy a valóság újból nem alkalmazkodott az elnök beszédéhez. ő azt mondta, egyelőre tovább bombázzák a demilitarizált zóna közvetlen környékét, az ott lévő amerikai csapatok védelmére — mig a valóságban a Pentagon, a State Department és a Fehér Ház szokásos kertelése és mellébeszélése kíséretében, a bombázás kiterjedt a Vietnam két részét elválasztó vonaltól 225 mérföldnyire (kb. 400 km-nyire) északra, Hanoitól és Haiphongtól kis távolságra és a támadásokban kétszer annyi bombázó vett részt, mint a megelőző napokban. Jöttek a szokásos ködösítések, hogy csak a közlekedési vonalakat és katonai célpontokat bombázzák (eddig is ezt* mondták) és a legtöbb bombát a demilitarizált zóna környékére dobják — amit ugyan kívülről nem lehet ellenőrizni és ami nem változtat azon, hogy az elnök bejelentését meghazudtolták. Az ellenzék csődje Aki ismeri az amerikai politikát és szereplőit, az nem várhatott mást sem a kormánytól, sem az úgynevezett* ellenzéktől, de ebben az újságban a magyar olvasók legalább egy részének el kell mondani egyet-mást az utóbbiról, amit más újságban nem olvasnak, a tv-n nem hallanak. így azt, hogy a kormány és az elnök külpolitikájának legerősebb bírálói azok után, hogy a közelmúlt hetekben Johnson háborús uszításai elérték a fortissimo!, gyanakvás nélkül fogadták békésebb kijelentéseit és melegen gratuláltak neki.Fulbright? szenátor, a háború-ellenes politika brilliáns vezére visszaesett abba a naiv lelkiállapotba, amely őt — McCarthy és Kennedy szenátorokkal együtt négy évvel ezelőtt arra késztette, hogy a Szenátusban fehér lapot* adjon az elnöknek — a tonkini öbölben U.S. hajók elleni támadásról fabrikált hamis jelentések alapján — a háború bármilyen arányú kiterjesztésére; most, amikor látta, hogy megint beugrott, két nap múlva zavartan visszavonta a gratulációt, miután mint mindenki, ő is látta, hogy szó sincs a bombázás felfüggesztéséről. Az elnök azzal a taktikával, hogy újabb jelölte- tésről lemondván ezzel egyidejűleg jelentett be olyan “de-eszkalációt”, amilyennél nagyobb arányú bombázás-csökkentést már korábban háromszor elrendelt, megzavart«, az ellenzéket és a háború-ellenes közvéleményt; emellett esetleg megjavította a maga ujraválasztási esélyeit, hiszen a “közbizalomra” hivatkozva épp úgy megmásíthatja elhatározását, amikép azt sokan Rockefellertől várják. De nem akarok ennek a világfontosságu külpolitikai kérdésnek választási kihatásaival foglalkozni. Amit itt mondani kell, az röviden ennyi: A vietnami békéért történő minden, mégoly kétes és gyenge kísérletet sem szabad ellenezni, de nem szabad a hiszékenység eufóriájába merülnünk (eufória: kábitóan jó közérzet.) Elképzelhető, hogy akik az amerikai imperializmusnak idáig leghangosabb hirdetői, akik jogot követelnek maguknak az egész világ rendszabályozására és ezt? a jogot tőlük telhetőleg gyakorolják is, akik vezérlete alatt a történelem egyik leggya'lázatósabb és legkegyetlenebb háborúját folytatják, azok —- kudarctól félve —, esetleg hajlandók tárgyalásra, bár ki kell várni , igy lesz-e ez? De nem tehető fel, hogy a történelem eddig leghatalmasabb imperialista birodalma és ennek politikai-gazdasági rendszere egyik napról a másikra hirtelen feladja céljait, az adott esetben Délkelet-Ázsia (hozzátehetjük, Északkelet-Ázsia, de az egész Dél-Ázsia dominálását illetőleg — hogy többet ne mondjunk, amit pedig lehetne. Az amerikai gazdasági, politikai és katonai terjeszkedés- tempója mindegyre gyorsul és itt benn az ezt támogató erők mindinkább monopolizálnak minden hatalmat. 1943-ban Hitler és kormánya is látták, hogy a háború nem úgy alakul, ahogyan azt ők várták; talán hajlandók is voltak olyan megegyezésre amely európai uralkodó helyzetüket megőrizte volna. De Hitlerrel szemben is bizalmatlanok maradtak politikájának ellenzői, benn és kinn, amikor ő ilyen értelemben nyilatkozott. Nem hasonlítom John- sont Hitlerhez, bár az, hogy Vietnamban még nem öltek meg annyit, mint L e n g y elországban és a Szovjetunióban , nem csökkenti az itteni háborúnak az amerikai hadviselést terhelő borzalmaik; de mi az események mélyebb, társadalmi okait keressük és pusztán személyi változásokban még akkor sem bíznánk, ha a szereplő személyek iránti bizalmunkat az ő múltjuk igazolná. Levéltáros DR. MARTIN LUTHER KING ÉLETE ÉS MUNKÁJA (Folytatás az első oldalról) csupán fehérek. Minden ember. Amerika, ébredj föl és térj meg.” Teológiai tanulmányait Chester, Pa.-ban, az integrált Crozier Teológiai Szemináriumban végezte, melynek akkor 6 néger hallgatója volt. Ő volt az első néger, akit osztályelnöknek választottak meg. Egyike volt a legkiválóbb növendékeknek és doktorátusa elnyerésére ösztöndíjat nyert. 1951-ben a Boston College-ba iratkozott be és a Harvard Egyetemen is előadásokra járt. Ebben az időben találkozott Coretta Scott énekesnővel, aki az Antioch Egyetem elvégzésével felsőbb tanulmányait folytatta. 1953-ban feleségül vette. Négy gyermekük született: Yolanda, Martin Luther 3-ik, Dexter Scott és Bernice. Dr. King 1954-ben a Montgomery-i Dexter Avenue Baptista templom lelkésze lett. Egy évvel később történt, hogy Mrs. Rosa Parks néger varrónő nem volt hajlandó átadni ülését a buszban egy fehér utasnak; azt mondta, hogy fáradt s fáj a lába. Mivel megszegte a déli szegregációs törvényeket, letartóztatták és 14 dollár pénzbírságra Ítélték. A négerek az egész városban egyszerre segítségére siettek. Ezzel megindult a néger ellenállási mozgalom és az egész országban visszhangra talált. Dr. King lett e mozgalom lelkes vezetője. 1959-ben dr. King családjával visszaköltözött Atlantába, ahol apjának segédlelkésze lett az Ebene- zer Baptista templomban. Mélységes meggyőződéssel hitt a békés ellenállás hatásosságában, őszinte, bátor föllépésével, a néger nép soraiban végzett odaadó munkájával a fekete lakosság széles köreiben lelkes híveket szerzett mozgalmának, a Southern Christian Leadership Conference szervezetének és a jóindulatú fehérek tiszteletét és elismerését is elnyerte. Kimagasló polgárjogi tevékenységével az egész világon tekintélyt szerzett magának és 1964-ben a Nobel-békedijjal tüntették ki. Felismeri a háború-ellenes harc szükségességét Martin Luther King a leigázott nyomorgó fekete testvérei között való munkában egyre jobban felismerte, hogy népét ugyanazok a hatalmi erők nyomják el, melyek a vietnami népgyilkoló háborút folytatják és hogy a nyomor, az elnyomás elleni harc a háború-ellenes harccal szorosan egybefügg. Ezzel a felismeréssel és a háború-ellenes mozgalomban való részvétellel felbecsülhetetlen Útmutatást adott a fekete amerikai polgárok tömegeinek, hogy felismerjék igazi elnyomóikat. Előkészítette az utat, hogy a fekete és fehér amerikai dolgozók egységes erővel létrehozhassák az egyenjogúság és a béke érdekében szükséges nagy társadalmi változásokat. A nagy, áprilisvégi washingtoni békefelvonuláson is dr. King lett volna a főszónok. Dr. Kingnek a reakciósok között számos ellensége volt. Tüntetéseken többször érte fizikai sérelem, számtalanszor bebörtönözték, házát is érte bombatámadás és több alkalommal fenyegették életét is. Abban a tudatban élt, hogy a fenyegetést bármikor beválthatják, de ez nem tántorította visz- sza odaadó, lelkes elhivatottságától. Készen állt, hogy életét áldozza a cél érdekében és hitt abban, hogy ha meg is hal, semmi sem állíthatja meg a néger nép céljainak megvalósulását. Két héttel ezelőtt, mikor Memphisben tiltakozó felvonulást vezetett a város — többségükben néger — sztrájkoló köztisztasági munkásainak érdekében, hirtelen zavargás tört ki, melyet kívülállók okoztak és a konfliktusban egy néger ifjút agyonlőttek. A békés ellenállás meggyőződéses hívét ez nagyon megrendítette, de kijelentette, hogy április 8-án ugyanott újabb felvonulást vezet, ahol a békés ellenállásnak győznie kell. Nagy munkából hívta el ez a tüntetés, mert ugyanakkor a washingtoni “Szegény Emberek Kampánya” nagy táborozásának megszervezésén is dolgozott, melynek folyamán ápr. végétől kezdve a szegények ezrei több héten át drámai módon követelik a kongresz- szustól, hogy tegyen komoly lépéseket érdekükben. Nagy szálka volt a reakciósok szemében dr. Martin Luther King. Memphisben, ápr. 4-én, a sztrájkolok érdekében tartandó békés felvonulás előkészítésére odaérkezett dr. Kinget, egy gyilkos golyója le- teritette és pillanatok alatt életét vesztette. Amikor egy alkalommal életét fenyegették, dr. King ezeket mondotta: “Ha a fizikai halál az az ár, amit fizetnem kell, hegy fehér testvéreimet a lélek örök halálától megmentsem, akkor semmi sem lehet ennél jobb megváltás.” Vajon megmenti-e az ország lelkét a haláltól dr. Martin Luther King mártírhalála? AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 I Tisztelt Kiadóhivatal! | Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelvej küldök megújításra $..................-t. Név:.........................................................................I Cim:.........................................................................| Város:..........................................Állam:.............J Zip Code:..............-I_____________________ -J AMERIKAI MARYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD
