Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-04 / 14. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 4, 1968. INNEN-ONNAN A hiányérzet, hogy Johnson bölcsességei össze­gyűjtve sehol sem hozzáférhetők, cselekvésre kész­tette a Look magazin két szerkesztőjét: összegyűj­tötték és katalogizálták "LBJ elnök szavait." A meggyőző antológiában ilyen aranymondások lel­hetők: "Egyetlen elnöknek sem volt még olyan te­hetséges törzskara, mint nekem. Egyetlen play-boy sem akad közöttük. Nem üldögélnek tétlenül és 11 óra után nem isznak whiskyt." A bölcsesség te­teje pedig: "Csak egy elnökötök van, az pedig én vagyok." • • •- Egész hadsereget küldtek Sardegna (Sardinia) szigetére a banditizmus megfékezésére. Különösen a gazdagnak tekintett orvosokat annyit fenyegetik, hogy nagy részük elhagyta vagy elhagyni készül a szigetet. A múlt évben 47 erőszakos haláleset volt itt. (N.Y. Times, feb. 16.) A szigetnek másfélmillió lakosa van. Egymillióra mintegy 30 gyilkosság jut. New Yorknak 8 millió lakosa van, itt a múlt évben több mint 600 erőszakos halál volt. De itt a pápa nem lépett közbe. • « • Tixier-Vignancour, háborús bűnös, a francia szél­ső jobboldali párt vezére felszólította híveit, hogy ellentüntetést rendezzenek az U.S. érdekében, a baloldal háboruellenes tüntetésével szemben. (Le Monde, feb. 11.) • • • Az NSZK jelentős segítséget nyújt Izraelnek. Abból a 3.2 milliárd dollárból, amelyet 1960—1965 közt kapott Izrael, több mint egymilliárdot Nyu- gat-Németország folyósitott. Springer, a legna­gyobb nyugatnémet sajtómágnás, 1967 júniusában 1.3 millió márkát ajándékozott “Jeruzsálem építé­si alapjának.” Az 1966 márciusában létesített né­met—izraeli társulat elnöke pedig két, összesen egymillió márkáról szóló csekket ajándékozott Iz­raelnek. • • • A Bundeswehr egyre több hivatásos tisztje és tiszthelyettese adta ki a vezényszót saját magának: jobbra át! "A hadseregből ezerötszázan tagjai pár­tunknak. A fele tiszthelyettes, mintegy kétszázöt­ven tiszt" — jelentette ki Von Tadden, az ujnáci NPD vezére. • • • A nemzeti demokratikus forradalmak elhúzódá­sa a társadalom egyes rétegeit baloldaliaskodásra ösztönzi, amelyről azonban tüzetesebb vizsgálatnál kiderül, hogy a felmerült nehézségekkel szembeni kispolgári megrettenés politikai kifejeződése. Az ilyen kalandorságot nem kis mértékben a kínai maoisták propagandája táplálja, amely Csou En-laj azon közismert kijelentésében érte el kulminációs pontját, miszerint Afrika állítólag megérett a for­radalmi felkelésre. Az ilyen baloldali nézetek olyan következményekkel járnak, hogy a vezetés elsza­kad a tömegektől és a valóságtól, vereségek követ­keznek be, és a reakció, ha ideiglenesen is, de győ­zelmet arat. • • • Japán növeli katonai potenciálját. Gazdasági ere­je már ma is sokkal nagyobb, mint bármelyik ázsiai országé, és világviszonylatban a negyedik helyen áll. Japán terjeszkedésének eszköze a ke­reskedelem, a segítségnyújtás és a befektetés. Leg­fontosabb célpontjai a volt japán gyarmatok, Dél- Korea és Taivan, utánuk következik Indonézia, a Fülöp-szigetek. . . A japán katonai erő fejlesztése felgyorsul, és a japánok előkészítő munkálatokat végeznek majd azzal a céllal, hogy később nukleá­ris fegyverekhez jussanak. • • • A náci hatalomátvétel 35. évfordulóján a nyugat­németországi szocialista diákunió kiterjedt akció­hoz kezdett az ex-nácik leleplezésére, különös fi­gyelemmel a szövetségi fővárosra, ahol jó néhány egykori náci éldegél, gondosan ápolgatva a dicső múlt anyagi hagyatékát és erkölcsi hagyományait. A szocialista diákok az évfordulón az előkelő bon­ni várkertben vaskos füzetet osztogattak, melynek ez a címe: “Barna füzet a prominens bonni fasisz­ták neveivel, életpályáikkal, lakcimeikkel.” Mint a diákok tudtul adták, a közeljövőben be is csen­getnek a prominens egykori fasiszták ajtaján és Washington barátai 1964 április elsejen Castello Branco brazíliai marsall boldogan ült hivatalában, amit félórával előbb foglalt el, miután tisztjei, az U.S. követség, a CIA, a brazil egyház, nagybirtokosok és nagytő­kések támogatásával elűzték a választásokon több­séget szerzett reformista Goulart-kormányt és ki­kiáltották a katonai diktatúrát. Megszólalt a tele­fonja: Johnson elnök személyesen hívta fel Wash­ingtonból és fellengző szavakkal gratulált neki a szabad világ nevében, mint a parlamentáris de­mokrácia védelmezőjének. Hogyan védték azóta a szabadságot és demokrá­ciát Braziliában, hogyan stabilizálták a gazdasági helyzetet, ahogyan ígérték, ez már ismeretes e lap olvasói előtt is. Brazilia uj szégyenfoltja a “szabad világ”-nak, igen nagy, az U.S.-al csaknem egyenlő területű sötét folt a térképen. A politikai üldözés sohasem szűnt ott meg, a dolgozók helyzete tovább leromlott, az inflációt nem állították meg és az egész országot még teljesebben tulajdonába vette az amerikai tőke. De — mondották — a brazil diktatúra irgalmas volt, “humánus,” becsukta, száműzte, poütikai jogaitól megfosztotta ellenfe­leit, de nem gyilkolt. Most kezd azonban fény de­rülni arra. aminek hire már két év óta kisért a világon, hogy a braziliai indián törzsek védelmével megbízott szervek igazi náci módra, úgy is mond­hatnék, az Egyesült Államok iskoláját követve, ki­irtotta a gondjaira bízott indiánokat (legalább 50 ezer áldozatról beszélnek). Bomba, géppuska, mér­gezett ételek, halálos oltások bizonyítják, hogy a brazil technika nem marad mögötte a német SS- nek — erről most már az amerikai olvasók is érte­sültek. Arról azonban még nem értesültek, hogy a nagy brazil újság,, a Correio de Manha szerint az újabb indián-irtó akcióban (mert ez már 30 év óta folyt Brazíliában az Amazon-menti tőkés gazdálkodás bevezetése érdekében) vezető szerepe volt az U.S. nagy barátjának, a Branco-kormány külügyminisz­terének, Mr. Magalhaes-nek, aki a legintenzívebb tömeggyikolás idején Bahia tartomány kormányzó­ja volt, a mészárlást szervező s finanszírozó kakaó­ültetvényes társaság legfőbb támogatója s részese. Hogy mily erőkkel kell megküzdeniök azoknak, kik az ügyet szeretnék kivizsgálni, mutatja, hogy állan­dóan halállal fenyegetik őket és felgyújtották a minisztériumot, amely az ügy aktáit őrzi. De ne féltsük Mr. Magalhaest és tábornokait: hiszen an- tikommunisták ők, előre minden meg van nekik bocsátva. Peregrinus “A nyomor és a nemtörődömség az ország fő problémája” - dr. King (Folytatás az első oldalról) dctla, hogy a prédikációra való meghívást dr. King a washingtoni Council of Churches és az Interreli- gious Committee on Race Relations ökuménikus templomcsoportjaitól kapta. Ezek a csoportok he­lyeslik és pártolják dr. King “Szegények Kampá­nyát.” Háromezren jelentek meg a prédikáción és több mint ezren hangszórón kívülről és egy másik temp­lomból hallgatták. A tervek szerint május közepén már legkevesebb 3,000-en ütnek fel sátrat Wash­ingtonban a “Szegény Emberek Kampány”-ában, de junius közepére már sok százezren lesznek, hogy “munkát, vagy jövedelmet, azonnal!” — kö­veteljenek a kongresszustól. Dr. King kijelentette, hogy ha az elnök, vagy a kongresszus határozott, kötelező Ígéretet tesz vala­milyen akció megindítására, akkor esetleg feladja a táborozási kampányt. De hozzátette: “Nem mon­dom ezzel azt, hogy csupán üres ígéret, barátságos vállveregetés elég lesz ahhoz, hogy lefújjuk a de­monstrációt . . csak részükről jövő határozott, idő­höz kötött elkötelezettség idézheti ezt elő... és nem hiszem, hogy ez bekövetkezik.” Ha Washingtonban nem érnek el sikert, mondot­ta dr. King, a demonstrációt Washingtonból Chi­cagóba, a Demokrata Párt konvenciójának helyére és idejére helyezik át. “Majd ráébrednek a való­ságra Chicagóban — mondotta —, de ez nem je­lenti azt, hogy a republikánusok megnyugodhat­nak. hogy ugyanezt nem ismételjük meg Miamiban is.” Dr. King később kifejtette véleményét, hogy ha a néger forrongások tovább folynak, “végül a jobb­oldali erők veszik át a városokat és fasiszta irány­zat alakul ki, amely az egész országra káros hatás­sal lenne.” A detroiti zavargásokhoz hasonló még egy nyarat szerinte az U.S. nem tudna elviselni anélkül, hogy olyan következményei lennének, amelyek “a nemzet lelkét, sőt még a demokratikus lehetőségeket is elpusztítják.” A “gerilla-háborúval szemben” az egyetlen alter­nativa, mondotta “olyan militáns, békés megmoz­dulás”, mint amilyent április végére Washington­ban tervez. Nem véletlen, hogy Johnson elnök beszédét két nappal a Wisconsin állami előválasztások előtt tar­totta. Ezzel óhajtotta elkerülni azt a megalázó, szé­gyenletes vereséget, mely minden tárgyilagos szem­lélő szerint előrelátható volt. elbeszélgetnek velük. A csendes Bonnban tehát előreláthatóan megélénkül a szellemi élet. Aligha van más hátra: le kell szerelni a csengőket. Dokumentumokkal bizonyítják: a görög junta kínozza a politikai foglyokat Görögország volt minisztere, Andreas Papand­reou, aki a börtönből kikerülve most hazájából számüzötten az Egyesült Államokban él, New York­ban sajtókonferenciát tartott. Ott bemutatott egy disszidált görög tengerészfőhadnagyot, aki Piraeus és az Aegeai-szigetek biztonsági hivatalának veze­tője volt. A fiatal, mindössze 25 éves Constantine Marotis-Lanas tengerészfőhadnagy, aki előkelő ge­nerálisok és magasrangu katonai parancsnokok családjából származik, azt mondta: azért vált meg a biztonsági hivatal vezetésétől és helyette külföldi megbízatást keresett, hogy igy disszidálhasson. Kormánya azt kivánta tőle, hogy “állapotos asszo­nyokat tartóztassak le és gyermekekre gépfegy­verrel lőjek.” Hivatalában nagyon sok kivégzés­ről kapott jelentést és saját szemével számos holt­testet látott a tengerpartokon, melyeket a víz mo­sott oda. Az ujságn-óknak elmondotta, hogy a piraeus-i kikötő biztonsági rendőrségénél kinzókamra van. ö maga látott ott egy embert, akit azzal vádoltak, hogy kommunista, de aki ártatlannak vallotta ma­gát. Ezt az embert három hónapon át úgy kínozták, hogy végtagjaira óriási nyomást. gyakoroltak és csengőkkel lelki kínzásnak is alávetették. A fiatalember dokumentumokkal bizonyította személyazonosságát és térképeket rajzolt arról a helyről Piraeusban, ahol a kinzókamra van, “hogy a külföldi sajtó képviselői megtalálhassák, ha ugyan addig el nem tüntetik”, mondotta. Papandreou volt miniszter a Panhellenic Libera­tion Movement szószólójaként tartotta a sajtóinter- jut. Melina Mercouri görög színésznő is jelen volt az interjún és azt mondotta, hogy a görög kormány beavatkozására megtiltották, hogy ő keresztanyja lehessen egy barátja gyermekének, akit a newyorki Holy Trinity görögkeleti ortodox templomban ke­reszteltek meg. így akarta a görög kormány meg­büntetni Mercouri színésznőt, aki a görög szabad­ság harcosa és antifasiszta tevékenységet fejt ki. * I Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East lfith Street, New Von- N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Érit. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1352 under the i Act of March 2, 1870 to the P.O. of New York, N.Y. í Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült 1 Államokban és Kanadában egy évre §10,00, félévre I §5.50. Minden más külföldi ország- 84 \ ba egy évre 12 dollar, félévre íb.50

Next

/
Thumbnails
Contents