Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-04-04 / 14. szám

Vol. XXII. No. 14. Thursday, April 4, 1968. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397, Li_!______i______=................- ' . ' -------------------;---L '--------........... ----------1.....-■____ Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS Amikor a magyarszármazásu amerikai polgárok megille- tődötten visszagondolnak ama 23 év előtti április 4-ére, ame­lyen szülőhazájuk felszabadult a náci hadak és a nyilas rend­szer rémuralma alól, lelki szemeik előtt nemcsak az az ut merül fel, melyet szülőhazájuk népe járt meg e csaknem fél emberöltő alatt, hanem — amerikai polgárok lévén — az is, amelyet fogadott hazájuk tett meg. E párhuzamos megemlé­kezés sok tanulságot tartalmaz. Huszonhárom évvel ezelőtt szülőhazánk romokban hevert. A nemzeti vagyon: ipar, épületek hozzávetőleg negyven száza­léka teljesen elpusztult, a szállítási eszközök, vasutak, hidak csaknem száz százalékosan megsemmisültek. A legdrágább nemzeti kincs, a magyar nép, megtizedelve, a kétségbeesés határán szemlélte hazája üszkös romjait. Ma, 23 esztendővel később, a szocialista testvérnépek, el­sősorban a Szovjetunió támogatásával a magyar nép hősi ter­melőmunka és céltudatos irányítás mellett nemcsak újjáépí­tette rombadöntött hazáját, hanem szebbé, jobbá, összehason­líthatatlanul igazságosabb berendezésűvé tette azt. A szó leg­teljesebb értelmében valóra váltotta, beteljesítette Rákóczi, Bocskay és Kossuth végrendeletét. Magyarország ma már nem félgyarmat, agráráilam, ha­nem modern iparállam, melyben a nemzeti jövedelem na­gyobb hányada, 63 százaléka, ipari termelésből származik, melyben a nemzeti jövedelem az utóbbi 20 esztendő alatt meg­duplázódott. És ez a 100 százalékos gyarapodás nem a lakos­ság egy százalékának vagyonát növelte, amely 1945 előtt ural­ta az országot, harem az egész népét. Mi sem mutatja szemléltetőbben szülőhazánk igazi előre­haladását az igazságosabb, humánusabb társadalom irányába, mint az az összehasonlítás, mely rámutat arra, hogy míg a fel- szabadulás előtt a munkás, vagy paraszt származású gyerme­kek sorából száz közül csak egy, mond egy juthatott egyetem­re, vagy más főiskolába, addig ma erekben az iskolákban a ta­nulók többsége ipari, vagy mezőgazdasági munkás gyermeke! A gazdasági és kulturális fejlődéssel párhuzamosan a ma­gyar állam 1945-i elesettségéből, nemzeti becsületének a ná­cikkal való szövetség következtében beállt megtépázottságá- ból ma a nemzetek családjának megbecsült tagjává, az embe­riség legszentebb ügyéért harcoló béketábor aktiv tagjává vált, melynek képviselője, hogy csak egy példát említsünk, az Egyasült Nemzetek egyik legfőbb tisztségét tölti be. Tekintsünk végig ezekután fogadott hazánk, az Egyesült Államok utján, ugyanezen történelmi időszak alatt. 23 évvel ezelőtt, 1945 áprilisában a nácik fölött aratott győ­zelem küszöbén fogadott hazánk a világ kétségkivül leghatal­masabb, leggazdagabb országa volt. A világ összes vezető álla­mai közül egyedül a mi fogadott hazánk került ki sértetlenül a második világháború vértengeréből. Egyetlen bomba nem érte, egyetlen ellenséges katona nem tette lábát földünkre (hacsak nem mint fogoly), .egyetlen építményünk, gyárunk, lakóházunk, lokomotivunk nem sérült meg. Ugyanakkor ellen­ségeink földje romokban hevert, mint ahogy romokban állt szövetségesünk, a Szovjetunió földje, ipara, városai is. Egyéb szövetségeseink és gazdasági riválisaink közül Anglia és Fran­ciaország gazdaságilag, pénzügyileg meggyengülve, nehezen pótolható vérveszteséggel került ki a háborúból. Soha egy nagy nemzetre nagyobb, nemesebb feladatok nem vártak, mint Amerikára. Bekötözni először, természetesen saját népünk sebeit, azután szövetségeseinkét, majd talpraál­lítani a romokban álló Európát, kiküszöbölve azokat a gazda­sági és politikai okokat, amelyek az emberiséget egy emberöl­tő alatt két pusztító világháborúba sodorták. Benn az ország­ban jóvátenni az évszázados roppant társadalmi és gazdasági igazságtalanságot, amelyet a néger néppel szemben gyakorol­tunk, beváltani az emancipáció ígéreteit, felemelni őket gazda­sági és társadalmi elnyomatottságukból, egyenrangú polgárai­vá tenni őket hazánknak. Kiküszöbölni egyben társadalmunk ezer más rákfenéjét, a kulturális elmaradottságot, a városépí­tés anarchiáját, a bünszindikátusok uralmát a gazdasági élet ezernyi terén. Hogyan hajtotta végre ezeket a kolosszális társadalmi feladatokat Amerika? A válaszadást engedjük át mártirelnö- künk, John F. Kennedy öccsének, Robert F. Kennedy széné­(Folytatás a 12-ik oldalon) A nép békéinozgalma kisöpri Johnsont a Fehér Házból “Békeajánlat” köntöse alatt ismét felfokozza a vietnami háborút Patkányok Khesanhban Az “ellenség” által körül­vett Khesanh amerikai ka­tonai támaszponton lévő 8 ezer amerikai gyalogos-ten- g e r é sznek most egy uj “ellenséggel” kell szembe- szállnia: a patkányok ezrei­vel. A patkányok száma egyre nő, annak ellenére, hogy mérges földimogyoró­val etetik azokat. A patkányok sok gyalo­gos-tengerészt megharap­nak, de ők nem nagyon bán­ják, mert minden patkány által megharapott katonát kórházba szállítanak 14 na­pos megfigyelésre. Ky kritizálja az amerikai kormányt ..HAMBURG. — “Az ameri-j kaiak csupán saját érdeküket j szolgálják és az ő érdekük | nem mindig azonos a miénk- j kel” — mondotta Nguyen Cao Ky, a saigoni kormány alelnö- ke egy német újságnak adott nyilatkozatában. Többi között a következőket mondotta: “A dél-vietnami választások idő- és pénzpocsékolás volt. Az egész eset nevetséges. Olyan kormány került a nyeregbe a választások révén, melynek semmi, de semmi köze nincs a néphez. A jelenlegi törvé­nyek csupán a gazdagokat vé­dik. Forradalomra van szük­ség, mely megváltoztatja a tör­vényeket és a gazdagok he­lyett a szegények érdekét szol- gálja.” Ismételten kihangsúlyozzuk, hogy mindezt Ky, a jelenlegi kormány alelnöke mondotta. Kétkedéssel fogadják Johnson javaslatát »★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★♦★★★★★★★★★★■fr****************************''"»'» “A NYOMOR ÉS A NEMTÖRŐDÖMSÉG AZ ORSZÁG FÖ PROBLÉMÁJA’’ - MONDJA DR. KING A Washington National Ca­thedral dékánjának meghívá­sára, ebben a túlnyomóan fe­hér tagságú templomban, nagy számú közönség előtt tartott prédikációt múlt vasárnap dr. Martin Luther King. Beszédé­ben felhívást intézett a “nem­zeti felébredésére, amely az országot “az amerikai eszmény képhez méltóvá tenné.” Az is­tentisztelet utáni sajtóinterju- ban megígérte, hogy felhívásá­ra tavaszra a szegények ezrei mennek majd Washingtonba, hogy bebizonyítsák: “a kérdés nem az erőszakosság, vagy bé­kés tüntetés, hanem a nyomor és nemtörődömség kérdése kö­rül forog.” Dr. King ezzel a a Memphis-i felvonuláson meg­nyilvánult rendzavarásra cél­zott, melyet kívülállók idéztek elő. Azt is mondotta, hogy washingtoni kampányán kívül, még a héten visszatér Mem- phis-be és ott újabb felvonu­lást vezet. A katedrális dékánja mon­(Folytatás a 2-ik oldalon) I WASHINGTON, D. C. — Villámcsapásként hatott John-; son elnök múlt vasárnap esti; azon kitétele, hogy nem haj-; landó elfogadni a Demokrata Párt jelölését és nem hajlandó' pályázni az elnöki tisztségre J az újraválasztásra. E kijelen- j tést megelőzően “békejavasla-j tot” tett: elrendelte Észak-! Vietnam bombázásának beszün j tetését — a demilitarizált zó­na kivételével. Tehát Észak- Vietnam bombázása nem szűnt | meg. Ellenkezőleg, az ország1 déli részét még fokozottabb mértékben bombázzák, mint! eddig. Ugyanakkor újabb csa-l patokat küld Vietnamba, fel-! emeli a vietnami háborúra elő- j irányzott összeget és ragaszko­dik ahhoz, hogy újabb adótér-1 hét rójanak ki az amerikai népre. Beszédében egy szóval sem j jelezte, hogy hajlandó tárgyal­ni a Nemzeti Felszabadító: | Front képviselőivel. | Vannak, akik úgy vélik, hogy Johnson elnök e kijelentése; ! csupán sakkhuzás; úgy tünteti , fel magát, mintha nagy hive i lenne a békének, abban a hit- ben, hogy’ e lépéssel kiveszi a szelet ellenfelei vitorlájából; s miután Hanoi elveti “békeja­vaslatát”, mind elfogadhatat­lan ultimátumot, majd vissza nyeri népszerűségét. Vannak, akik úgy véleked- : nek, hogy Johnson a követke- i ző néhány hónapban majd t olyan mértékben fokozza fel a : háborút, hogy a jelenleginél ; még élesebb lesz a válság és ■ ebben a helyzetben felkérik majd, hogy változtassa meg el­- határozását, fogadja el a jelö­■ lést. Nagyon kevesen vannak, • | akik Johnson elnök kijelenté­sét készpénznek veszik. Nem . hisznek mostani kijelentésé- i ben, mint ahogy nem hittek sok előző ígéretében sem. Tárgyal Johnson és Kennedy WASHINGTON, D. C. — Robert F. Kennedy szenátor kezdeményezésére, Johnson elnök és Kennedy tárgyal, miként hozhatják helyre a nemzeti egységet. A kérdés csupán az, hogy müyen cél­kitűzéssel? A békére vágyó polgárok egyre nagyobb bizalmatlan­sággal tekintenek Kennedy szenátorra. NEW YORK, N. Y. — Rév. dr. William Sloane Coffin Jr. a Yale egyetem lelkésze, a bé­kemozgalom egyik kimagasló vezetője attól tart, hogy John­son elnök “békejavaslata” a háború újabb eszkalációjához vezet. Dr. Benjamin Spock elitél­te Johnsont, mert javaslatá­ban egy szóval sem említette a Nemzeti Felszabadító Front képviselőivel való tárgyalás szükségességét. David Dellinger, Carl Ogles­by és a békemozgalom többi vezetői szintén kétkedéssel fo- j gadták Johnson elnök ajánla­tát. Moszkva. — “Johnson elnök manőverezik”, mondja a Szov­jetunió hivatalos távirati iro­dája Washingtonból. “Tény az, hogy Johnson nem hajlandó felfüggeszteni Észak-Vietnam bombázását, nem teljesiti Ha­noi jogos követelését és igy szembeszáll a világ közvélemé­nyével.” A “Tass” szerin Johnson lé- ! pése nem egyéb, mint kor- I teskedő sakkhuzás.

Next

/
Thumbnails
Contents