Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-28 / 13. szám
Thursday, March 28, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZS — HUNGARIAN WORD 5 PAÁL MÁTHÉ ROVATA Szemenszedetf hazugság Felháborító azoknak a szégyenletes hazugságoknak az olvasása, amelyeket egyes, magukat magyaroknak nevező hírlapírók, megélhetési kísérletnek szánt lapjukban, szülőföldjük ellen összehordanak. Még emlékszünk arra az elképesztő valótlanságra, amit bizonyos lapok írtak, hogy a magyar kormány a fiuk ezreit tartja fogságban, tárgyalást felettük csak akkor tart, amikor már elmúltak 18 évesek, hogy halálra Ítélhesse őket. Nemcsak lapjukban írták meg ezeket az otrombaságokat, hanem ugyanezt elküldték az ENSZ-nek, az amerikai törvényhozóknak, még magának Johnson elnöknek is kérve, hogy akadályozza meg a fiatalok kürtását. Végül már a kormány is megunta ezt a zaklatást és nyilatkozatban kijelentette, hogy az egész vád valótlanságon alapszik, magyarán mondva, hazugság. Természetesen ez nem gátolta meg őket abban, hogy újra rágalmazzák a magyar kormányt, mely a nemzetközi életben nagy tiszteletnek örvend. Most a kis pittsburghi magyar sajtótermék próbál kétes érdemeket szerezni magának azzal, hogy egyik példányának első oldalán, nagy betűkkel Írja a következőket: “Félmillió Fiatal Magyar Deportálása.” Lázadásra hívja fel a “szabad világ” magyarságát, a magyar kormány ördögi terve ellen, amelynek első szakasza ez a deportálás. Azt Írja, hogy a Szovjetunió már nem mer nyíltan deportálni, igy hát a Kádár-kormánnyal végezteti el a még virágjában levő- félmillió magyar ifjú deportálását. Számadatot is közöl a magyarországi lapokból és megállapítja ennek nyomán, hogy hány ifjút szándékoznak melyik országba “deportálni”: Kétszáznegyvenezret Lengyelországba; Száznegyvenezret Kelet-Németországba; : . Nyolcvanezret Csehszlovákiába; Negyvenezret Bulgáriába, 3 ötvenezret Jugoszláviába. Azt is megírja, hogy miért történik mindez? — Mert az uj rendszer bevezetése óta “tízezrével küldik el a gyárakból és üzemekből a magyar fiatalokat.” Azt írja, hogy lenne munka, de az állam nem ad kenyeret számukra, és hogy Magyarországnak annyi nyersanyaga van, hogy fel sem tudják dolgozni és kétszer, vagy többször annyi élelmiszere, mint amennyi a lakosságnak szükséges. Miért történik mégis mindez? Arra is megfelel a cikk: “Az igazi ok és cél a magyarság kiirtása!” Ahány szó, annyi valótlanság. Az egészet a Ke- let-Németországgal kötött megállapodásból fabrikálták össze. Magyarországnak több szocialista és kapitalista országgal van diák-csere megállapodása, azzal a céllal, hogy ezeknek révén építsék s fejlesz- szék a népek közti barátságot. Az Egyesült Államoknak is van több országgal hasonló megállapodása, melyben bizonyos időre nemcsak diákokat, hanem tanárokat is cserélnek egymással. Miután ez a Kulturális csere-egyezmény mindenütt jól bevált, a magyar és a német kormány próbamegállapodást kötött, mely szerint középfokú szakiskolák levizsgázott tanulóit — önként jelentkező, fiatal szakmunkásokat — egy vagy két évre kicserélnek, hogy megismerjék egymás munka- módszerét. Kisebb mértékben felnőtt munkásokkal és mérnökökkel ilyen csere-egyezmény már fennáll. Az igy kicserélt fiatalok ugyanolyan fizetést, javadalmazást, biztosítást kapnak, mint az illető ország fiataljai és a kormányok gondoskodnak lakásukról, élelmezésükről. Látogatóba, szabadságra a kormány költségén hazamehetnek. Bármikor felbonthatják a megállapodást és visszatérhetnek hazájukba, ahol visszakapják régi munkájukat. Számszerinti megállapodás nincs, de valószínűleg korlátozni kell a számukat, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a csere-akciókra mindig túl sokan jelentkeznek. Ha a kísérlet beválik, más szocialista országokkal is hasonló megállapodást kötnek. Most vizsgáljuk meg a többit. A “Magyar Ifjúság” lapnak e cikkel egyidőben megjelent számában 60 budapesti vállalat hirdetése található, melyekben sokszáz fiatal munkást keresnek, minden létező szakmunkára. Például a Budapesti KözVictor Perlő: Letértünk az arany-alapról Mit jelent a dollár-krízis? Lesz-e devalválva a dollár? Mit jelent mindez a dolgozóknak? Ezeket a mindenkit érdeklő kérdéseket tárgyalja Victor Perlő az alanti cikkben, melyet hosszú terjedelme miatt két részletben közlünk. Az Egyesült Államok bizonyos mértékig letért az arany-alapról. Az arany ára ounconként a régóta megállapított 35 dollár fölé emelkedett minden tőzsdén, mely nyitva volt a napokban. Az U.S. és 6 közreműködő nyugateurópai központi bank közös megállapodást kötött, amely szerint redukálják az arany nemzetközi valuta szerepét és maguk között zártkörű pénzügyi blokkot alkotnak. Ez a Johnson-kormány pénzügyi háborújának csak egyik állomása, a vietnami háború fokozásával kapcsolatban. Az amerikai nép ellen fokozottabb gazdasági háborút jelent és végső fokon, egyre nagyobb nyomást az adók emelésére és minden népjóléti költekezés minimumra való csökkentésére. Előkészítő lépés ez a dollár devalválásához. Két hónappal ezelőtt ez a rovat azt állította, hogy a devalváció elkerülhetetlen és a szakértők általános véleménye szerint a választások utánra várható. Olyan rohamosan igyekeztek mindenütt a dollártól megszabadulni és azt aranyra, vagy elégséges aranyfedezetü más valutára beváltani, hogy ez túl erős csapásnak bizonyult. Az arany megrohanásá- ból áradat lett, mely a Fort Knox és a Federal Reserve Bank kincsesládáit olyan mértékben ürítette ki, hogy az egy-egy nap a 100 millió dollárt is meghaladta. Végül, a londoni aranytőzsdét március 15-én lezárták és Washingtonban az Ü.S.. Anglia, Nyugat- Németország, Svájc, Olaszország, Hollandia bankárai gyűlést tartottak a dollár megmentésére. A megállapodás ebből áll: 1. Lezárják a londoni Közös Arany Alapot, melyből bárki vehetett aranyat ounconként 35 dollár szabott áron. A londoni arany tőzsdét április elsejéig lezárják. 2. Nem vesznek és nem adnak el aranyat, kivéve egymásnak, vagy olyan központi bankoknak, melyek ígéretet tesznek, hogy nem adnak el aranyat a szabad piacon. A Központi Bankokkal való tranzakciókat a 35 dollár régi, szabott ár mellett bonyolítják le. 3. A termelőknek megengedik, hogy az aranyat a szabad piacon árusítsák anélkül, hogy abba hivatalosan beavatkoznának és árát szabályozni próbálnák. Ez nyilvánvalóan a kis, amerikai termelőkre is vonatkozik, akiknek többé nem kötelező, sőt nincs megengedve, hogy a kincstárnak 35 dollárért árusítsák az aranyat. 4. Hitelt nyújtanak egymásnak és támogatják egymás valutáját, különösen a fontot és a dollárt, amelyek a leggyengébbek. 5. Az U.S., hogy megmutassa “őszinte szándékát” az európai bankároknak, spártai “takarékos- sági” programot vezet be, felemeli az adókat, redukálja a kormány polgári költekezését, mindent megtesz a bérek korlátozására, hogy csökkentse az import szükségletet. 6. A tengerentúli szövetségesek mindent megtesznek gazdaságuk feljavítására, hoqy többet vásárolhassanak az Egyesült Államoktól. 7. A központi bankok vezetői március 29-én Stockholmban összeülnek, ahol véglegesítik a “Supplemental Drawing Rights”-ot (SDR, szükségalaphoz való folyamodás joga) az un. “papír arany” bevezetésének tervét, melynek segítségével az U.S. korlátlan pénzügyi támogatást akar kieszközölni szövetségeseitől. Milyen eredmény várható Ezek a sürgős intézkedések enyhítik a dollárra gyakorolt nyomást. Március 18-án az arany ára a párizsi és a zürichi tőzsdén ounconként 40—42 dollár körül volt, az előző pénteki $44.36-hoz képest a párizsi tőzsdén. Az arany és más rokonrészvények nagyot zuhantak. A bankároknak azonban mindenütt az a véleményük, hogy semmit sem oldottak meg véglegesen. Azt hiszik, hogy egy éven belül — vannak, akik csak 6 hónapot adnak — az U.S. kénytelen lesz vagy kiegyenlíteni nemzetközi fizetéseinek mérlegét, vagy hivatalosan devalválni a dollárt, az arany árához viszonyítva. De a Johnson-kormánvnak nincs szándékában a mérleg kiegyenlítése. Fontos fényt vet erre Edwin L. Dale Jr. washingtoni cikkének egy mondata: “A legmegbízhatóbb forrásból értesülünk, hogy az elnök nem hajlandó teljesíteni azt, amit egyes pénzügyi emberek leginkább kívánnak —, hogy ne küldjön több csapatot Vietnamba.” (N. Y. Times, márc. 16.) Várható, hogy az U.S. még nagyobb deficitet teremt a fizetési mérlegében a vietnami háború már tervbevett fokozása révén. A közreműködő európai hatalmak egy kis ideig segítik majd hitellel, de lehet, hogy ugyanakkor jelentős mennyiségű aranyat visznek ki az U.S.-böl. A belföldön forgalomban levő pénz arany-fedezetét a kongresszus már megszüntette. Az aranykészlet, amely valamikor 24 milliárd dollár volt és még mindig 12 milliárd dolláron felül van, nemsokára 11 milliárdnál kevesebbre csökken. A krízis “normális” megoldása a dollár azonnali devalválása lett volna az arany hivatalos dollárárának emelésével. Ezt tartotta nyilvánvalóan logikusnak a First National City Bank és égész biztosan, sok európai bank is. Ezt ajánlotta Francia- ország is. De a Johnson-kormány, a Chase Manhattan Bank, a Bank of America és a mások által ajánlott harciasabb tervet fogadta el. így fogadták el a kétféle-áru aranyrendszert és megkísérelték a pénz aranyalapjának megszüntetését. (Folytatjuk) ELLENTMONDÁS; EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! A newyorki magyar nők a Magyar Társaskör nőivel £ együtt megünneplik a | NEMZETKÖZI NŐNAPOT j március 31-én, vasárnap délután >> ^ 2.30 órai kezdettel a Nők Világa javára $ I 4 az ACADEMY HALL-ban (2.A. terem) 853 Broadway, a 13—14. utcák között. az Union Square-nél 5 A Theater of Peace tagjai szolgáltatják á a programot $ ^ Vendégszónok: Mrs. Pauline Rosen, a Women y Strike for Peace szervezet egyik tagja Belépődíj csak 50 cent lekedési Vállalat ilyen szakmunkásokat venne fel szívesen: villamos- és busz-vezetőket, kalauzokat, fékezőket, váltóőröket, esztergályost, maróst, autószerelőt, villanyszerelőt, lemez-karosszéria- és épületlakatosokat, fényezőket, festőket, kőműves, ács, tetőfedő és bádogos munkásokat, betanítót, segédmunkást, takarítónőt, gép- és gvorsirónőt, stb. Tehát nem tízezer, de még 10 fiatalt se bocsátottak el, ellenben szívesen felvennének fiatal, vagy öreg munkásokat. A cikk írója szerűit Magyarországnak bőven van nyersanyaga, fel sem tudja dolgozni Magyarországon még a gyermek is tudja, hogy az ország nyersanyagban nagyon is szegény, nagyfokú behozatalra szorul, különösen két alapanyagból: szénből és vasércből. Hogyan merészel tollat fogni olyan ember, aki még azt sem tudja, amit mindén iskolásgyermek köteles tudni. Meg kóll még jegyezni, hogy ezeknek az alapanyagoknak a hiányában, 70 százalékukat a Szovjetunió, a többit Lengyelország és Csehszlovákia szállítja Magyarország részére. Az ilyen újságírásról alkotott véleményünk nem bírja el a nyomda- festéket.
