Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-28 / 13. szám
<• AMERIKAWttAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD J. ; Thursday, March 28, 1968: I ' ' ' y Munkás és szakszervezeti hírek ......' é Emelkedik a munkanélküliek száma WASHINGTON, D. C. — A Munkaügyi Minisztérium statisztikusa, Arthur Ross jelenti, hogy ez év februárjában 317,000 ifjú munkás lépett a munkát keresők sorába és ez 0.2 százalékkal emelte a ^ munkanélküliek számát. Ross becslése szerint ez év nyarán 8,525,000 16 és 19 év közti fiú és lány keres majd munkát. A szövetségi kormány “Ígéri”, hogy 200,000 ifjút juttat munkához. A hivatalos kormányjelentés szerint a munka- nélküliek száma 3,288,000. A gyári munkások átlag órabére $2.95 és heti keresete $119.48 (brutto). Ha ebből levonjuk az adót, akkor a munkás “tiszta” jövedelme (take home pay) 90 dollár körül mozog, ami teljesen elégtelen egy négytagú család tisztességes megélhetéséhez. Sztrájkolnak az ananász-aratók HONOLULU. — Február 8-án sztrájkba léptek Hawaii ananász-ültetvényein dolgozó munkások. A dolgozók az International Longshoremen szervezetéhez tartoznak. A szervezet 75 centes órabér- javitást, előnyösebb nyugdijat és egyéb mellékkedvezményt követel a három éves szerződésben. A munkások jelenlegi órabére $1.93 és $3.46 között mozog. A sztrájkolókat a sziget szervezett munkásága támogatja. Tiltakoznak New York rakodó munkásai A város rakodó munkásai megtagadták a hajók le- és felrakását mind a newyorki, mind a new- jersey-i kikötőkben, mivel a Waterfront Commission megengedte a hajótársaságoknak, hogy uj alkalmazottakat, akik nem tagjai a szakszervezetnek, helyezzenek munkába. A rakodó munkások szakszervezete azt állítja, hogy nincs munkáshiány a rakpartokon, csak át kell csoportosítani a munkaerőt a newyorki és a new-jersey-i kikötőkben, Győzött a munkás-szolidaritás SAN FRANCISCO, Cal. — Jan. 5-én a város uj- ságvállalatainál dolgozó postázok sztrájkba léptek. A vállalat többi munkása, akik 14 különböző szak- szervezetbe tartoznak, tiszteletben tartotta a postázok piketvonálát és igy a vállalatok kénytelenek voltak az újságok kiadását beszüntetni. A sztrájk második hetében azonban olyan tünetek mutatkoztak, melyek súlyos következményekre vezettek volna. De Louis Goldblatt, a rakodó munkások szervezetének titkára összehívta a sztrájkoló munkások szervezeteinek vezetőit és ajánlotta, hopy követeljék a munkáltatóktól az összes szerződések egy időben való lejáratát. A javaslatot elfogadták és az uj követelést a munkáltatók elé tárták. Ettől kezdve közös érdekért, közös harc folyt. A követelés egyesítette a munkások sorait. Ennek következtében az 52 napos sztrájk győzelemmel végződött. A san-francisco-i ujságvállalatok alkalmazottainak sikeres sztrájkja teljes ellentétben áll a réz- tröszt dolgozóinak küzdelmével. Ennek oka a két ISftEieE.aijjgENEBISMBBBHHBIHMHHHBBIBII u JAMAICA JA 6-2738 íffiftfiEfffiTíÖN & TV. CT ^ Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. 2 <8ih Ave Subway 168th St. állomás) [ SZÍNES TELEVÍZIÓK ] Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil- j lanykályhák — HI-FI — Stereo — Rádiók — Porszívó készülékek — Legolcsóbban! S Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia % KEDVEZŐ FIZETÉSI FELTÉTELEK! ■ BflBBBBBflflBflflflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBHBB vezetőségben keresendő. A réztröszt elleni sztrájk élén a Johnson-kormány vietnami politikáját támogató vezérek állnak, mig a san-francisco-i újság- alkalmazottakat békét hirdető szakszervezeti vezetők képviselik. WASHINGTON, D. C. — A Munkaügyi Hivatal jelentése szerint 2,744,000 tisztviselő tartozott 1967-ben szakszervezetekbe. 1964-ben csak 159,000 volt a szervezett fehérgallérosok száma. Elvetik a javaslatot NEW YORK, N. Y. — A város butorszállitó munkásai elvetették a munkáltatók javaslatát, mely heti 20 dollárral emelte volna bérüket az uj hároméves szerződés folyamán. Elvetették a javaslatot annak ellenére, hogy a szakszervezeti vezetők ajánlották annak elfogadását. A sztrájk tovább tart. Közben a költözés előtt állók ezrei várnak a sztrájk befejezésére. hírek az autóvárosból A polgármester figyelmeztette Detroit lakosságát, hogy ne adjanak hitelt a rémhíreknek. Ne fegyverkezzenek a hamis rémhírekkel szemben, mert abból semmi jó nem származik. Ha mindenki fegyvert hord, a négerek nagyon jól tudják, hogy az ő ellenük irányul és igy ők is fegyverkeznek a fehérek ellen. A héten egy 3 éves kislány volt a hisztéria áldozata. Valami zörgés álmából ébresztett fel egy fiatal apát. Az ajtóra nézett, ahonnan a zaj jött és éppen fordult a kilincs. Az apa kirúgta az ajtót és lőtt. A következő pillanatban 3 éves kislánya holtan rogyott össze a szőnyegen. A kislány a fürdőszobába akart menni, azért nyitotta a kilincset. Az ily megrémült egyén, mint ez az apa, nem gondolkodik tisztán. A töltött fegyverrel a kezében nem vár, hogy meglássa, kivel áll szemben. Emiatt egy ártatlan gyermeknek kellett meghalnia. Egy család katonafia szabadságra ment haza és meg akarta lepni a családját; észrevétlenül bement a saját kulcsával és szobájában aludni tért. Gondolta, milyen meglepetés lesz reggel, amikor majd ott találják! A munkába készülő apa korán kelt és mikor valakit látott a fia ágyában, fegyvert fogott és lőtt. Agyonlőtte az alvó fiát. Miért lőtt először, anélkül, hogy megnézte volna, ki az? A rémhirek miatt mindenki először rablásra gondol, elveszti a józan eszét, először lő, azután néz. A motozási rendelet kihallgatásán 25-en szólaltak fel. Csak hárman pártolták, a többi ellene volt. Katolikus és zsidó papok és közéleti emberek úgy vélekedtek, hogy éppen az a baj, hogy ezt a négerek ellen már régóta alkalmazzák. Ha 4—5-en ösz- szegyülnek az utcán, a rendőröknek már joguk lenne, minden különösebb ok nélkül, megmotozni és távozásra szólitani őket. Még barátok sem állhatnának meg az utcán egy kis beszélgetésre. A rendőrség ezt mindjárt gyanúsnak tekintené és szétkergetné őket... Cavanagh polgármester most “Rumor Control Center”-t állított fel. Ha valaki hall valami rémhírt, hívja fel ezt a hivatalt. Ha nem igaz a hir, akkor megnyugtatást kap, ha igaz, akkor a hivatal rögtön intézkedik, hogy elejét vegye a nagyobb bajoknak. Az összegyűlt közéleti vezetők kihangsúlyozták, hogy nem fegyverekben és szigorúbb törvényekben kell a megoldást keresni, hanem a rendőrség és a lakosság közötti barátságos viszonyban és a néger nép rengeteg panaszának orvoslásában. Rose Pavloff Kinshasa, Kongó. — Körülbelül 150 személy nyomtalanul eltűnt egy földcsuszamlás következtében, amely teljesen eltemette a Bukavu-tól 10 mér- földnyire délre fekvő Luhonga falut. A födcsuszam- lást a hosszú esőzés következtében, az 1600 láb magasságú Mandwe hegység egy részének összeomlása okozta. Mindössze hét személy menekült meg. 240 aláírást szerzett a nyugdíj petícióra Erdődi Mihály, lapunk olvasója, meggyőzte 240 barátját, ismerősét, szomszédját, rokonát, hogy írják alá azt a kérvényt, melyben a szövetségi nyugdíj száz százalékos felemelését kérjük. Johnson elnök 30 milliárd dollárt költ évente az erkölcstelen vietnami háborúra. Ez az összeg elegendő volna arra, hogy minden nyugdíjas száz százalékkal többet kapjon havonta, mint most. Az ország anyagi helyzete tehát lehetővé tenné a nyugdíj felemelését. A kérdés csupán az, hogy a rendelkezésre álló összeget mire költsük. Kérjük olvasóinkat, hogy kövessék Erdődi munkástárs példáját. Küldjék be az aláirt petíciókat, hogy azokat rendeltetési helyükre juttathassuk. HŰÉ ÉS AZ ALCAZAR 1936-ban az alkotmányos spanyol kormány csapatai — nehéz fegyverek híján — sikertelenül ostromolták a Toledo fellegvárába zárt ellenforradalmi erőket és akkor a “világsajtó” hősi legendává fejlesztette a kétségtelenül makacs és szívós ellenállást. 1968 februárjában az U.S. és “szövetségesei” a világ legpusztítóbb fegyvereivel (az atombombák kivéve) ostromolták a délvietnami történél mi Hűé város erődjébe zárt forradalmi századot: földön, levegőből és a tengerről, lövedékekkel, bombákkal, gépfegyverrel és napalmmal. Néhány kép került erről az amerikai sajtóba is, illusztrálva a védők fantasztikus elszántságát, néhány mondat a riportokba, hogy az elesettek helyét rögtön mások foglalták el, hogy négy heti pokol nem rendítette meg őket. De az a szó, hogy ők nemzeti-katonai értelemben, hősök, nem jutott az itteni sajtóba. Ma már a komolyabb újságok nem írnak mezítlábas, félmeztelen, nyíllal hadakozó, csapdákat készítő “vietcon- gokról”, mint erdei vadakról, akiknek halálra kínzását, vagy a csatlóstiszt egy intésére mint “banditáknak” azonnali kivégzését, majd hullahegyeit a truckokon kedves csemegének szánták alvás előtti sörözéshez az újságolvasóknak és tv-nézőknek. Hősök műidig csak a mi oldalunkon vannak és lehetnek, mint a két világháborúban is és akik azokat átélték, illetve átszenvedték, azok most ugyanolyan élvezettel (és cinizmussal) habzsolják kollek tiv önérzetük e felfuppasztását (a legnagyobb amerikai társadalomtudós, Thorstein Veblen, vicarius- nak, mások képében való élvezetnek és hiúságnak nevezi ezt). A kid-ek hősiességéről, akik a kapuk alól állítólag “Molotov koktélt” dobáltak a tankokra s akik az első támadásra eltűntek (igen helyesen, életüket mentve) a szemhatárról, könyvtárnyi dicshimnuszt utak össze. Arról a vietnami népről, amely 25 éve küzd sikeresen egyik világhatalommal szemben a másik után, szabadságáért, függetlenségéért, ma már kénytelen-kelletlen elismerik, hogy nem mérgezett nyilakat lövöldöző “gerillák”, hanem korunk legkiválóbb hadvezérének irányítása mellett győzelmes mozgó és álló csatákat vívnak —- tengeri és légierő nélkül — a világ legerősebb hatalma és számos csatlósa ellen — és amely a világháborút sokszorosan felülmúló bombázás elől a föld alá kényszerítve beszélhet azzal egyenrangú hatalomként, de nem szabad itt azt Írni, hogy hős. Kikivánkozik még a bérelt riporterek tollából is, hogy milyen fegyelmezettek, öntudatosak, szemben a dél-vietnami hadseregbe pofozott katonákkal, akik a cikkek szerint a saját Hűé városukat is kifosztották, de ők az amerikai (és “szövetséges”) sajtó számára csak “vietcong gerillák’ maradnak; legfeljebb ma már nem Írják róluk, hogy Kína parancsára mozognak. Mérlegelő Abadan. — A Szovjetunió és Irán között uj, kölcsönösen előnyös gazdasági egyezmény jött létre. A Szovjet többi között 230 millió dolláros költséggel nagy acélgyárat épit.
