Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-03-14 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 14, 1968 INNEN-ONNAN Andreas Papandreu a görög pártvezér, volt amerikai egyetemi tanár, aki most szabadult athéni nyqlc havi fogságából, hazugsággal vádolta az U.S. athéni követét, aki azt mondta róla, hogy kettős állampolgársága van. Szerinte ezt azért mondta, mert ezzel akarja leleplezéseinek hatását — ha majd az U.S.-ba ér — csökkenteni. Holott — igy nyilatkozott — le fogja leplezni az átkos szerepet, amit az U.S. követsége a görög diktatúra létrejöttében és fenntartásában játszott és még játszik. ♦ 9 9 Johnson írja, de nem LBJ, hanem Paul Johnson angol iró, hogy "Vietnamban tanulták meg a francia tisztek a tortúra rendszeres alkalmazását, ami arra vezetett, hogy megölték a IV. francia köztársaságot. Amerikai kollégáik ma eltanulták tőlük a megértést a gonoszság iránt, az emlori élet és méltóság megvetését. A napi vérfolyam beszennyezi a tv-n az amerikai otthonok millióit, segít a belső erőszak növekedésében, amit mindenki elitéi, de serfki sem tud gyógyítani, a faji háború élesedésében, amely szétzúzza az amerikai városokat. Fiatal embereket földönfutókká tesz, egyetemeket a gyűlölet házaivá, Írókat propagandistákká, szocialistákat hipckratákká. A vietnami háború korrumpálja az egész "szabad" világot!" ♦ • • ÉSZAK ÉS DÉL. — A párizsi Le Monde Írja: Az észak-vietnami katonák viselkedése kifogástalan, fegyvereik pedig gyakran jobbak, mint az amerikaiaké. A Vietcong (helyesebben Nemzeti Felszaba- ditó Front) katonáinak harcmodora is teljesen különbözik a dél-vietnami kormánycsapatokétól. Az utóbbiak vakul lövöldöznek, rchamcsapataik pedig fosztogatnak, ahol lehet. Délen nem emlitik a lázadásokat és szökéseket; de Hanoi Radio pontosan közli az időpontot, a helyeket és a csapatokat, akik között az ilyesmi előfordult. Aki ezt Saigonban ki ak° ' ni-^mozn' az rosszul íárhat ___ a«neuozs_iugi.iofn>i mionuouil ' LEJJEBB AKASZTANI. — Amikor Berlinben Nagy Frigyes porosz király egy őt szidalmazó plakátot látott, azt mondta: akasszák lojjebb! Mert vannak olyan rágalmak, amikre már nem is szabad válaszolni, inkább meg kell mutatni mindenkinek, hegy bizonyítsák a rágalmazó alantasságát és butaságát. így amikor Kruscsev New York televizióján nyilatkozott, utána előugrott egy kis (azóta már meghalt) budapesti volt demokrata képviselő és azt kiáltotta: Hogy merik itt Kruscsevet szerepeltetni, errtikor most szállítják plombáit vagonokban a 15 éves magyar lányokat a szibériai nyilvános házakba? Ilyesmire épp úgy nem lehet válaszolni, mint a volt SS-tiszt által szerkesztett amerikai "magyar" nyilas-újság "Vészharangjára, amely (ahhoz a tényhez kapcsolódva, hegy fiatal magyar munkások önkéntes vállalás alapján mennek a Német Demokratikus Köztársaságba, megszabott időre dolgozni, keresni és mert ez az ország a közelmúlt ismert okai folytán munkáshiányban szenved és,írért ipara még gyorsabban fejlődik ma, mint a magyar) azt hazudja, hogy "félmilliónál több magyar fiatalembert és leányt deportál a Szovjet Magyarországról." Aki az ilyen lapot olvassa, úgy kell neki! • • • “A zürichi bankárok, akik eddig erősen védték a dollárt, most egyszerre pesszimisták lettek. Ez nagyon jelentős tünemény. A svájci bankok irányítják a befektetések milliárdjait és a legtöbb aranyvásárlást Zürichen keresztül bonyolítják le. Nagyon veszedelmes a helyzet.” U.S. News and World Report, feb. 19. • • • A LEGHEVESEBB HAZAFIAK. — A londoni New Statesmen Írja: A hazafiság, amennyiben nem meztelen önérdeken alapul, gyakran azok között a leghevesebb, akik a csak nemrégen magukra öltött nemzeti színekben akarnak parádézni, a sovinizmus megszállottjainak szerepét játszani. Nincs a honfibüszkeségnek olyan megszállott hirdetője, mint a szónok, aki csak nemrég tanulta meg a nyelvet. Nincs nagyobb idegengyűlölő, mint a korzikai, aki megkoronázza magát a Notre Dame-ben, a georgiai a Kremlben, az osztrák a Reichskanzleiben, a texasi a Fehér Házban. A patriotizmus infantilis rendRákosi Sándor: A kaliforniai politikai helyzet i. Az 1968. novemberi választások előcsatái Kaliforniában talán intenzivebben zajlanak már, mint az ország többi részeiben. Legalább is úgy tűnik fel annak, aki közelebbről figyeli az itteni eseményeket és látja, hogy a küzdelem tucatnyi síkon folyik elsősorban a két régi párt, a demokraták és republikánusok vezetésével. De még élesebben folyik a harc pozícióért, a pártot követők hűségéért a két párton belül. A régi pártok és párton belüli csoportosulások, irányzatok mellett a válság két uj pártot is felszínre vetett. Válság alatt, természetesen, az amerikai kapitalizmus mélyülő válságát értjük. A régi pártokon belüli harcok és a két uj párt megjelenése, ennek a válságnak a lázmérője. Első tanulságként e lázmérőről azt olvashatjuk le, hogy a kétpárti szisztémán alapuló rendszernek egyre nehezebb a régi módon, a régi módszerekkel zökkenők nélkül biztosítani, továbbfolytatni uralmát. A szélső-jobboldal "harmadik" pártja A fenti megállapítást igazolja többek között George C. Wallace, volt alabamai kormányzó “harmadik” pártja, az “Amerika Független” párt megjelenése a választási porondon. Ez a kiskakasra emlékeztető “mellényzseb” politikus szinte megszám- lálatlanul szórta a pénzt Kaliforniában, hogy rákerülhessen a választási listára. Sikerült is több mint 100 ezer aláírást gyűjtenie. Kormányzó felesége állami alkalmazottait, alabamai agitáló kispoliti- kusokat hozott magával, repülőgépen közlekedett, naponta féltucatnyi “röpgyülést” tartott, fuvózene- karral, rezesbandával. De ami ennél fontosabb és jellemzőbb, miként Reagan 1966-ban és azóta, Wallace minden ténykedését, minden javaslatát a fehér szavazók egy rétege legsötétebb előítéletére, faji gyűlöletére, félelmére és bizonytalanságára alapozza. Korunk nagy amerikai kérdéseit eltorzítva, a tömegmozgalmak és akciók arányait öltő háború- ellenes hangulattal és a fekete tömegek a gettó falait letöréssel fenyegető magatartásával szemben Wallace ilyen “platformot” ad: Vessünk véget a törvénytelenségeknek, szűnjön meg a szövetségi kormány beavatkozása az államok ügyeibe és a szabad verseny rendszerébe. “Ha én lennék az elnök — szónokolta Wallace —, semmit sem törődnék avval, hogy milyen az iskolarendszer Virginiában, avagy bármelyik más államban.” Külpolitikában “hajlithatatlan keménységet” * • ellenesség, c!-a ha Seghevenyebb formáján átesnek, erősíti a pacienst. Aki ekkor már tudja, hogy nincs külön hazafiság fehérnek és feketének, nyugatinak és keletinek. Tudja, hogy az igazi hazafiság annak szenteli magát, hogy támogassa mindenütt a jót, igyekezzék kigyomlálni a rosszat az egész emberi családban. Ha az az előítéletünk, hogy Anglia a legjobb ország, igyekezzünk ezt valóra váltani, de ne ámítsuk magunkat azzal, hogy ez már meg is van. igér és a háború továbbfolytatását azzal véli biztosítani, hogy a szövetségesek segítségét szorgalmazná és a háború vezetését katonai vezetőkre bízná. (De, hogy az alkotmányosság kecskéjének is jusson káposzta, sunyin hozzáfűzi: “azért a polgári ellenőrzést is respektálnám.”) És a boldogtalan kis és nagy polgár, akit saját előítélete ijeszt félhalálra, véresre tapsolja tenyerét és helyesel Wallacenak, amikor az alabamai kis Dollfuss a főváros utcái, Washington rendjét és csendjét úgy biztosítaná, hogy kirendelne 30,000 amerikai katonát, felsorakoz tatná őket 30 lábnyira egymástól, felfűzött szuronyokkal, lövésre, szúrásra és ölesre készen. Többek között, ilyesmiket is kilátásba helyez, ha ő lenne az elnök. És ezzel és platformja többi pontjaival egyszerre szerves részévé vált a kaliforniai és a szövetségi választási küzdelmeknek. Mielőtt Wallacenak búcsút mondanánk, még egy megállapitást: a kis alabamai politikust Kaliforniában elfogadhatóvá, hatékonnyá, hogy úgy mondjuk szalonképessé Reagan magatartása, politikai viselkedése és “filozófiája” tette. Brown és az uj kormányzó A jelenlegi kaliforniai politikai helyzet tisztázása megköveteli, hogy ha röviden is, visszatérjünk az 1966-os kormányzói választásokra. 1966 novemberében a jobboldali republikánus Reagan győzött és ezért a felelősséget elsősorban a Johnson háborús politikáját indorszáló Brown volt demokrata kormányzónak kell vállalnia. Ö volt az, aki az állam haladó szellemű erőit képviselő Kaliforniai Demokratikus Tanács (CDC) konferenciáján lemondásra kényszeritette a Tanács háború- ellenes elnökét, Simon Casidyt. Ez még a ’66-os előválasztások előtt történt, amikor Brown arra számíthatott, hogy a háboruellenes erőknek, a haladás képviselőinek a demokrata párton kívül nincs hová menniük. (Lásd: a régi mód, a régi módszer!) Úgy okoskodott, hogy a haladó erők nem ülhetnek a kezükre és nem szavazhatnak a lábukkal, mert a háttérben ott fenj egetett a Demokrata Párton belül a mccarthysta (Joseph és nem Eugene!) módszerekkel dolgozó Sam Yorty, Los Angeles polgármestere. Yorty az előválasztásokon úgy viselkedett, mintha Reagan ügynöke lett volna. Vietnamban győzelmet követelt és a birchista republikánusokat nyíltan, gyűlésen, arra kérte fel, hogy az előválasztások idejére lépjenek át a demokratákhoz. Ott regisztráljanak és Brownnal szemben Yortyra szavazzanak. Yorty, Brownnal szemben, elbukott ugyan, de közel 1 millió szavazatot kapott. A novemberi választásokon ez képezte a döntő erők egy részét és főleg az a tény, hogy a háború kérdésében Brown hallgatólagosan megegyezett Reagannal. A választások után, saját felelősségét kendőzve, féligazságokat vonultatott fel Brown, amikor bukását, kizárólagosan a “backlashnek”, a fekete nép szabadságküzdelme szülte reakciójának tudta be. A teljes igazság az, hogy a vietnami háború kér- désébep, az állam népe háboruellenes hangulatát szervezetileg egyesitő és akcióba állító erőkkel helyezkedett szembe és Reagannak szabad kezet adott a maga háborújára Kalifornia népe ellen! André Lwoff és Jacques Monod, a két Nobel- dijas francia tudós zsidó származású, amerikai nevelésű, spanyol-ellenes szocialista és De Gaulle ellenzéke. Sok ilyen zsidófaju van ma az U.S. egyetemein, akik egy furcsa humanizmus és pacifizmus hívei, miként az volt Robert Oppenheimer is és a Rosenberg-házaspár. (Arriba, Madrid, feb. 14.) A két tudós visszautasította a spanyol diszdoktorsá- got. • • • Ha igy megy tovább, az U.S. kormányának nem marad más hive, mint a fasiszták, a makacs konzervatívok és akik hátat fordítanak a jobb amerikai tradícióknak. (Francia írók és tudósok — Bour- det, Sartre, Laurent Schwartz, Vidal-Naquet stb. kiáltványa.) (Reagan és republikánusairól a következő cikk ben, a jövő héten lesz szó.) AmeRíKfti c-JPfpi€?if<£g.r‘ Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1870 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államikban és Kanadában egy évre $10,00, félévre S5.5Ö. Minden más külföldi ország- 84 ba egy evre 12 dollar, felévre
