Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-14 / 11. szám

Thursday, March 14, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 VISSZAPILLANTÁS AZ 184S-AS FORRADALOMRA A forradalom szele viharzott át Európán és an­nak egymás után következő eseményei 1848 tava­szán felrázták évszázados tespedésükből a magyar nép millióit. Hosszú idő óta olyan történelmi ese­mény indult meg ezzel, mely Magyarország jövő­jének kialakulásában is döntő szerepet játszott. Felismerte ezt Engels is, amikor “A Magyar Forra­dalomhoz” cimü müvének bevezetésében ezeket irta: “Ha van a magyar nemzet történelmében ese­mény, melyre büszkeséggel tekinthetünk vissza, bi­zonyára a márciusi forradalom az. S ha egy nem­zet múltja feljogosít következtetésekre a jövőre vonatkozólag, ennek a forradalomnak nagyszerű harcaiból merítjük a reményt a jövőre.” Miután 1848 februárjában Párizsban, március­ban Bécsben kitört a forradalom, a Pozsonyban ülésező országgyűlés, mely hosszú ideje elodázta a Kossuth Lajos által benyújtott követelményeket, most hirtelen cselekedett. Ez akkor történt, mi­után Pesten Petőfi és társai gyújtó szavaival és ve­zetésével a lelkes fiatalság kikiáltotta a “12 Pon­tot” és megindította a magyar forradalmat, de kü­lönösen annak a “nyugtalanító” hírnek a hallatá­ra, hogy Petőfi szervezi a parasztokat és azok fel­kelő seregben indulnak Pozsony felé. Órák alatt törvényt hoztak a feudális hübérrendszer megszün­tetésére, az urbér, a dézsma, a robot eltörlésére és megszüntették a papságnak fizetendő tizedet is. A forradalmi fiatalság, diákok és munkások ki­áltványa, a “12 Pont”, a következőket tartalmazta: “1. Kívánjuk a sajtószabadságot és a cenzúra el­törlését. — 2. Felelős minisztériumot Pesten. — 3. Pesti évi országgyűlést. — 4. Törvény előtti egyenlőséget. — 5. Nemzetőrséget. — 6. Közös te­herviselést. — 7. Az úrbéri terhek eltörlését. — 8. Esküdtszéket képviselet és egyenlőség alapján. — 9. Nemzeti Bankot. — 10. A katonaság esküdjék fel az alkotmányra, a magyar katonákat hozzák haza, az idegeneket vigyék el. — 12. Uniót Er­déllyel.” Sokféle érdek egyesült Magyarország abban az időben egy évszázaddal maradt el az akkor már kapitalizmust építő nyugat­európai országok mögött. így még az uralkodó osz­tályon belül is akadtak olyanok, akik szerették vol­na az ország gazdaságát békés reformokkal és fo­kozatos törvényhozással modern alapokra fektetni. Szerették volna az intenziv földművelést bevezet­ni, a röghöz kötött jobbágyok helyett szabad pa­rasztokkal kívántak dolgoztatni és a középkort céh­rendszer helyett szabad ipart, gyárakat és bérmun­kásokat akartak, mint a nyugaton. Ezek közé tar­tozott a főnemesi uralkodó osztályokból Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós. Mialatt a pozsonyi országgyűlést kiküldöttei, az el­fogadott követelményekkel Bécs felé tartottak. Pesten megszervezték az első forradalmi szerveze­tet, kiszabadították a börtönből Táncsics Mihály radikális újságírót és szervezni kezdték a Nemzet­őrséget a forradalom védelmére. A forradalmi fej­lemények nyomán a bécsi udvar kénytelen volt a követeléseiket ideiglenesen elfogadni és Batthyány Lajos államfővel az uj magyar kormányt elismerni. Kossuthnak csak a pénzügyminiszteri tárca és Szé­chenyinek a közlekedési minisztérium vezetése jutott. A forradalom hibái A lelkesen megindult forradalomban azonban rövid időn belül nehézségek merültek fel, melyek a forradalom alapvető hiányosságaiból eredtek. A földnélkül parasztság joggal e’égedet’enkedett, mert a földbirtokoknak alig 30—35 százalékát osz­tották föl közöttük és többségüket a földesur ez­után is kiszipolyozta. A földesurak viszont u^y érezték, hogy túl sokat vesztettek. Nem vonták be a forradalomba a nemzeti kisebbségeket. A szlo­vákok, a horvátok, a szerbek és a románok is jo­gokat követeltek maguknak, amiket a magyar ural­kodó osztály nem volt hajlandó teljesíteni. A nincstelen parasztok és a kisebbségek panaszait a bécsi udvar aztán minden ei’ejével kihasználta és mikor alkalom kínálkozott, ellenforradalmi fegy­veres erők megszervezésére használta fel. Bécs uszítására először Jellasics hovát bán szer­vezett ellenforradalmi csapatokat a Batthyánv-kor- mánv ellen 1848 nyarán. Ugyanekkor az ellenfor­radalom Európában mindenütt felülkerekedett. Délmagyarországról és Erdélyből is egyre szomo­rúbb hírek érkeztek, mert a bécsiek uszítására a szerbek és a románok is a forradalmi csapatok el­len fordultak. Az ellenforradalom nemcsak azért tudott tért hódítani, mert a földesurak továbbra is elnyomták a földnélküli és a kisebbségi parasztsá­got és követelték tőlük a hübért, hanem mert még Kossuth Lajos is, az országgyűlési ellenzék kima­gasló alakja és később a szabadságharc szellemi ve­zére váltig a köznemesség érdekeit védte. Amikor a bécsi kormány katonai erővel próbálta vissza­verni a forradalmat, Kossuthnak az országgyűlésen az volt a legfőbb gondja, hogy az úrbéri terhek megváltásáért a nemesség kárpótlást kapjon. Hiá­ba volt Táncsics a parasztság szószólója, a szegény földművesek számára a forradalom Ígérete nem vált valóra. A forradalom előre vitte az országot Az 1848-as forradalom polgári forradalom volt és mint ilyen, haladó szellemű korszakalkotó meg­mozdulás, amely lehetővé tette Magyarországon A newyorki közjármű hálózat kiterjesztését javasolják A Metropolitan Commuter Transportation Agen­cy a newyorki és környéki közjármű hálózat 10 évre szóló kiterjesztésének javaslatát nyújtotta át Rockefeller kormányzónak. A javaslat egy koráb­ban és egy későbben kivitelezendő tervből áll. A korábbi terv kidolgozása és felépítése 1.6 milliárd dollárba kerülne, melyet részben a megszavazott állami transzportációs kötvényekből, a helyi közle­kedési hivatal alapjaiból és részben szövetségi hoz­zájárulással finanszíroznának. A korábbi tervek a következőket foglalják ma­gukban: Queens kerületben a Queens Boulevard földalat­ti meghosszabbítását, az expressz szolgálat kiter­jesztését, a L. I. Railroad igénybevételével és a L.I. Express-W'ay mentén. Manhattan-ben a Second Ave. alatt uj földalatti megépítését, a 34. utcától a Bronx-ig, elágazással a 63. utcánál Queensbe és a West Side-ra. Bronx- ban uj expressz vonal építését, amely a Dyre Ave- nue-t és a Pelham Bay vonalat a Second Ave. föld­alattival kötné össze. 500 gyorsközlekedésü, hütött földalatti kocsi megvásárlását. Több más vonal meghosszabbítását, uj repülőterek építését Long Islandon és Rockland megyében és több helyen a környékeken közlekedési gócpontok felállítását. A program második fázisában a már meglévő vonalakat továbbfejlesztenék, a L. I. R R. vonalait modernizálnák és újabb ágazatokkal bővítenék. A város közepén esetleg mozgó járdákat is létesíte­nének. A SZOVJET ÍRÓKRÓL Többször említettük, hogy itt az U.S.-ban csak azokat a szovjet írókat és költőket szokták ünnepel­ni, csak azoknak könyveit (kevés kivétellel) kiadni, akiket propagandának használnak fel az U.S. el­len. Most a moszkvai Pravda ir néhányukról. Említi a nyugati sajtó hadjáratát Valery Tarsis dicsőíté­sére, aki Nyugatra távozott; csak akkor hagyták abba, amikor nyilvánvaló lett, hogy ez beteg ideg­zetű ember. Továbbá egy komolyabb tehetséget, Szol7enicsintv akiről elismeri, hogy ő korábban ül­döztetést szenvedett. De — mondja — az iró s:ki- zcíréniás lett, egyensúlyát vesztett lélek, akinek rögeszméje, hogy csak a koncentrációs táborokról hajlandó irni, hogy bosszút álljon a korábbi szov- iet kormányon. Azután az itt korábban népszerüsi- tett Jevtusenko és Voznesenski költőket említi, akikkel legalább is egynivóju sok költője van a Szovjetuniónak. Nem kételkedik hazafiságukban, c’e fiatalságuknál fogva Írtak egyetmást, amit mü­veikből kiragadva a Szovjetunió ellen lehet fel­használni. (Hozzátesszük: amióta Jevtusenko ver­seit ilyesmire nem lehet felhasználni, azóta őt itt teljesen elhanyagolják.) ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! az akkor még haladást jelentő kapitalista rendszer kialakulását. Az országot visszamaradottságából nagy lépéssel vitte előre és megteremtette a to­vábbi társadalmi és gazdasági fejlődésnek az alap­jait. A magyar nép többsége tudta és átérezte a for­radalom haladó jellegét, ezért pártolta lelkesen és hősiesen a forradalmat. Ezért tudtak a magyar áza- badságharc csapatai szembeszállni és tudták sike­resen visszaverni a császári csapatokat, még túl­erővel szemben is. Végül az uj uralkodó, Ferenc József kénytelen volt az orosz cár fegyveres segít­ségét kérni a magyar nemzeti ellenállás leverésére. Az orosz-osztrák haderők végül véres harcok után, túlnyomó erővel megadásra kényszeritették a sza­badságharc elszánt csapatait és igy Görgei 1849- ben, Világosnál letette a fegyvert. A további, tra­gikus események köztudomásúak. Több mint egy évszázad telt el azóta. A negyven- nyolcas forradalom eszméit a történelmi, gazdaiági és társadalmi fejlődés mai körülményeinek meg- felelőleg követi, alkalmazza és fejleszti tovább a jelenlegi Magyarország, ahol a költő szavai már nem a távoli jövőbe néznek, hanem a megvalósulás felé közelednek: “Ha majd a bőség kosarából min­denki egyaránt vehet...” MAGYAR MŰSOR A CLEVELANDI RÁDIÓN Leslie Kondorossy zeneszerző, a Clevelandi Ame­rikai Magyar Dalárda karmestere legutolsó európai körutazása alkalmával Amerika egyik legmaga­sabb nívójú rádióállomását, a clevelandi WCLV Fine Arts Station-t képviselte Európában. Megbí­zatása volt müsor-csere-program lebonyolítására európai rádió-állomások és a WCLV között. A budapesti rádióval is kötött csereprogram- adást. Ennek eredményeként a pesti adó három nagy tekercset küldött az 1966. őszi budapesti Ze­nei Festiválról. A programot először nov. 2-án köz­vetítették, amelyen a Budapesti Állami Kórus és a Hadsereg Központi Férfi Kórusa Bartók és Liszt-müveket adott elő a Magyar Állami Hang­verseny Zenekarral, Ferencsik János vezényletével.- A második programot nov. 9-én sugározták, mely a Tátrai Vonósnégyes 20 éves jubileuma Volt. Haydn, Kodály és Beethoven müveket játszottak. Mindkét program Music From Hungary címmel ment. A program sikerét jellemzi, hogy januárban és februárban is megismételték mind a kettőt. A rádió vezetősége nemcsak a kitűnő művészi előadást, hanem a felvétel kitűnő, magasfoku kva­litását is kiemelte. FURCSA DEMOKRÁCIA Ez év novemberében Illinois állam polgárai sza­vazatukkal határozzák majd el, hogy demokrata, vagy republikánus szenátor képviseli-e őket. Mindazok, akik ismerik a helyzetet, tudatában vannak annak, hogy Adlai Stevenson III., Adlai Stevenson fia, megnyerhette volna a szenátusi tisztséget és éppen ezért Illinois állam demokrata pártgépezetének irányitói, Johnson ?lnck paran­csára mellőzték őt és helyébe William G. Clark ál­lami ügyészt tették a listára. Clarknak semmilyen esélye nincs a megválasztásra. Hihetetlennek látszó esettel állunk szemben. Mi ennek a magyarázata? Adlai Stevenson III. ellenzi Johnson vietnami po­litikáját és a háború tárgyalások utján való felszá­molását javasolja. Ez egyedül elégséges ahhoz, hogy jelölését Johnson ellenezze. Ezen felül Dirk- sen, Illinois állam republikánus szenátora egyik leghűségesebb támogatója Johnson vietnami poli­tikájának. Az elnök az amerikai politikai élet dzsungelében megtanulta, hogy milyen szükséges a “kéz kezet mos” politikája, melynek alapján most az ő fel­adata, hogy olyan “ellenfelet” állítsanak Dirksen- nel szemben, akinek nincs esélye a megválasztásra. Kiment tehát az utasítás az illinois-i demokrata párt diktátorához, Richard J. Daley chicagói pol­gármesterhez, hogy nem szabad Adlai Stevenson m.-t, de még Sargent Shrivert sem jelölni. Képzelhetjük, hogyan fogadják a demokrácia ilyen megnyilvánulását az illinois-i szavazók!

Next

/
Thumbnails
Contents