Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-08-17 / 33. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 17, 1967 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerben azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Magyarországi napló MIDDLESEX, N. J. — Az idén, májusban és júniusban Magyarországon voltam rokonaim és barátaim meglátogatására. Nagy örömmel és könnyes szemmel fogadtak Levélen. Süli József házánál találkoztam a leányával, aki menyasszony. Jóravaló, okos leány, sok szerencsét kivánok neki a páros élethez. A Tanácsházán, ahová jelentkezni mentem, jó emberekkel találkoztam. A bejelentő kártyát kiállították, amit a magyaróvári rendőrségre kellett vinni. Azt mondták: bácsi, most már csak nézzen körül Magyarországon. De mivel tovább ott akartam maradni, kértem, hosszabbítsák meg, mire azt válaszolták, hogy azért Győrbe kell menni a megyei főkapitányságra. Elmentem tehát Győrbe, úgyis arra volt az utam, és ott a kisasszony megkérdezte, hogy meddig akarok maradni. Mikor mondtam, hogy két hónapig, azt válaszolta: maradhatok akár egy évig is. Voltam az ásványi búcsúban, ahol Lendvai János házánál jöttünk össze. Ott voltak a leánytestvérek: Lendvai Juszti és férje, Szeredi Imre, leányukkal, továbbá Lendvai Etel, Babos Mihály és két fia, Mihály és László és mások, akiknek a nevére már nem emlékszem. Mind szépen daloltak és nagyon jól mulattunk. Voltam a dunaremetei búcsúban is; Süli Jánosnál, a bátyámnál voltam beszálláva. Bátyám fia, Ferenc ebédre hivott bennünket és ott töltöttük el a délutánt. Eljött értünk József testvér leányá- nek a férje, Hartai Pál és jó vacsorára hivott bennünket. Itt találkoztam össze gyerekkori barátommal, Hartai Károllyal, akit ötven éve nem láttam. Ott voltak még testvéreim: József és János, Lakatos Imre, bátyám veje, Hartai Károly a nótakirály, elővette a sok szép régi dalt és együtt énekeltünk. Elmentem a dunaremetei tsz-be, ahol sok szép hizó bikát, tehenet, sertést, kisebb-nagyobb állatot láttam. Levágtak a búcsúra belőlük és szépen elosztották egymás között, hogy legyen mindenkinek jó ebédje. Úgy élnek itt az emberek, mint a jó testvérek. így kellene lenni minden tsz-ben! De haladnak is előre. A tsz-elnök Süli Vilmos, Nagy Tiborné a főkönyvelő, Letreticz Imre az agronóm, Bertalan István az adminisztrátor, Vida István a brigádvezető. Viola István a magtáros. Horvát András a pénztáros. Az istállóban a disznóknál etető Nagy András, Nagy Ferenc a lovaknál van (mert a ▼izes talapon aratásnál még szükség van a lovakra); fejők az istállóban: Nagy István és Nagy Kálmán, Süli Imre és egy másik Nagy István. Ezek reggel 4 órakor kelnek, 7 órakor hazamennek és délután 4 óráig szabadok, akkor visszamennek és este 9 óráig elvégzik a munkát. Ez az egész napi munkájuk. A nappali őr Lakatos János, az éjjeli őr Nagy Elek. Ezek úgy vigyáznak az állatokra, mint a szemük világára. Meg kell még emlékeznem Tóth Imréről, a kocsmárosról, aki a 20 forintos bort 29 forintért adta el nekem, mondhatom, jó üzletember. Nem szabad megfeledkeznem a püski postásról, Pinke Istvánról sem, sajnos neki csak a Tóth Imre JAMAICA ........"■ REFRIGERATION & TI.; 168-04 Jamaica Avenue, Jamaica, L.I., N.Y. j (8th Ave Subway 168th St. állomás. Színes televíziók ! Jégszekrények — Mosógépek — Gáz- és vil- '! lanykályhák — HI-FI — Slereo — Rádiók — i | Porszívó készülékek — Legolcsóbbanl í , í j Legjobb gyártmányok. — Gyári garancia J i h'FOVpzn FIZETÉSI FELTÉTELEK! í bodza borából tudtam venni, ami olyan savanyu volt, mint az ecet. Megnéztem a vén Dunát is, ami éppen olyan szépen folydogál, mint 50 évvel ezelőtt. Most egy kicsit nagy volt. Mikor hazaindultunk János testvéremmel, találkoztunk a dunaremetei agronóm- mal, aki autóján hazavitt bennünket, ami nagyon jól jött, mert igen meleg volt. Köszönet jár neki érte. Egy vasárnap jól mulattam Pintér Béla jó barátommal, akivel sokat dolgoztam fiatal koromban. Egyszer meg akarta mutatni, hogyan kell ölfát hasítani, s úgy belevágott a fába, hogy a fejszéje is belerepült a vízbe. Engem kérdezett, hogy hol van. Persze előhoztam ezt neki és ő tudott is róla. Voltam a győri és magyaróvári kórházakban betegeket látogatni; mindkettő nagyon szép és tisztán tartják a betegeket. A gyermekek az iskolában kapnak ennivalót, délben pihenőt és amikor hazamennek, nem éhesek. Szép ruhájuk és cipőjük van. A templomok nyitva vannak, a papok magyarul miséznek öregeknek, fiataloknak. Elmentem Dunaszegre, leánytestvérem fiához, Szeredi Vilmoshoz. A busz a csárda előtt állt meg, ahol találkoztam a tsz-elnökkel. ö vállalkozott, hogy elvisz Vilmoshoz, akinek éppen járatnia kellett a gyönyörű csődört. A tsz-elnök elmondta, hogy ezt a lovat nem bizhatja másra, csak Vilmosra, akinek nagy türelme van az állatokhoz. Amikor Levélre jött a búcsúra, elsőnek kiment a tsz- itállóba megnézni a szép állatokat. Dunaszegen is sok jó baráttal találkoztam, szépen elmulattunk, a fiatalok is jókedvre kerekedtek és daloltunk. Két hónapi szabadságom véget ért. Nemcsak a sok rokon, de a sok jóbarát is kikisért az állomáshoz, sírva váltak meg tőlem Dunaremetén, mit nem tudok elfelejteni. Másnap József öcsémtől búcsúztam és Levélről Bécs felé mentem. Kikisértek az állomásra és könnyes szemmel váltunk el egymástól. Frankfurton, Londonon át megérkeztem a John F. Kennedy repülőtérre New Yorkba, onnan hazajöttem. Itt küldöm üdvözletemet a rokonoknak, barátoknak és kérem, hogy dolgozzanak együtt, legyen jelszavuk:: csak mindig előre! Süli Ferenc Tizenhat oldalas lapot akar BETHLEHEM, Pa. — Küldök 5 dollárt most, mert a jubileumra nem küldhettem. De talán most is használhatják arra, hogy a lap legyen újra 16 oldalas. J. Bartek Értékeli a lap magas nívóját LA HABRA, Cal. — Én is megkaptam Kovács Erzsi Apróságok c. könyvét, mely nagyon jó szórakozást nyújtott. Kivánok neki jó egészséget, hogy még sokáig Írhassa az Apróságokat lapunkban. Ugyancsak tisztelet jár szerkesztőségünk minden egyes tagjának és a külmunkatársaknak, akik ilyen magas nívóra emelték lapunkat, mely az egyedüli magyar hetilap, mely haladó szellemben ir és az összamerikai magyarság érdekeit képviseli, tekintet nélkül vallási, politikai, vagy világnézeti különbségekre. Ahol van lehetőség uj olvasókat szerezni, tegyék meg a munkástársak. Bár én is tudnék, de sajnos itt, ahol én lakom, erre nincs lehetőség. így csak anyagilag segíthetem lapunkat, amennyire tőlem telik. Valamikor, fiatal éveimben én is sokat dolgoztam sajtónk érdekében, amikor még Müwaukee- ban éltem, 1916-tól 1946-ig. Ekkor jöttem én is Californiába, ebbe a 6,000 lakosú kis városkába, amely abban az időben narancs- és citromtermelő vidék volt. így elestem minden lehetőségtől, hogy dolgozzam a sajtó érdekében. Ha volt alkalmam bementem a magyarok közé Los Angelesbe. — Jó egészséget. C. J. Egyetemi tanár érdekes levele A Yale Egyetem történelemtanára a N. Y. Times szerkesztőjéhez irt alábbi levélben nyilatkozik az amerikai néger kérdésről A Newarkon tartott “Black Power” konferencia minden bizonnyal olyan határozatokat is hozott, melyekkel sokan nem értünk egyet. Nagyon bosz- szankodtam azonban, amikor a N. Y. Times jul. 24-i számában megjelent vezércikkben ezt olvastam: “Az amerikai négerek életszínvonala sokkal magasabb, mint Ázsia, Afrika és Latin-Amerika színes népeié.” Ez éppen olyan, mint amikor Dél-Afrika fehér uralkodói úgy érvelnek, hogy a Butu törzshöz tartozók helyzete sokkal jobb, mint más bennszülötteké. A “Black Power” elvének hüdetői ellen nem lehet azzal érvelni, hogy az amerikai négerek helyzete jobb, mint a visszamaradott országok színes népeié, még pedig azért nem, mert elsősorban az amerikai négerek itt élnek az Egyesült Államokban és szemtanúi bőségben élő társadalmunknak. Az amerikai négerek helyzetét tehát nem lehet összehasonlítani az ázsiai, afrikai, vagy latin-amerikai színes népek helyzetével, hanem csakis az U.S. fehér lakosainak helyzetével. Részesülnek-e a fehérek jó módjában, részt vesznek-e a politikai hatalomban, részesülnek-e gyermekeik a fehér gyermekek részére elérhető tanulási lehetőségekben? Ez a “legnagyobb nem-fehér csoport élvezi a legmagasabb életszínvonalat” — Írja a N. Y. Times vezércikke. A tény az, hogy sokan közülük közsegélyen vagy ennél is alacsonyabb nívón tengetik életüket. A más országokban lakó nem-fehérek helyzetét megemlíteni, egyet jelent a probléma tagadásával, elkerülésével, vagyis önámitással. A fehér és nem- fehér polgároknak be kell látniok, hogy az amerikai négert még ma is másodrangu polgárként kezelik és jogos követelésük, hogy egyenrangú polgárok legyenek. A fehér lakosság makacssága természetesen elégedetlenséget szit a négerek soraiban és nem csodálkozhatunk azon, hogy erős hangú javaslatokat fogadnak el. Edwin S. Redkey a Yale Egyetem történelemtanára Ä hadifoglyokról és Vietnam népéről Az U.S. kormánya követeli Észak-Vietnamtól, hogy tartsa be a hadifoglyokkal való humánus bánásmódot előíró genfi egyezményt. Ez alkalomból közöljük, hogy a hires amerikai írónőnek, Mary McCarthynak cikksorozatát közli a vezető német hetilap, a Spiegel, a vietnami háborúról; e lap jul. 1-i számában a cikk illusztrációi közt négy fénykép van, amely bemutatja, hogy az amerikai katonai “tanácsadók” hogyan ellenőrzik az elfogott “vietcong” katonákkal való humánus bánásmódot. (A “vietcong” egy gúnynév, amelyet az amerikaiak adtak a Felszabadító Front katonáinak.) Az első képen a katona csizmájával fejbe rúgja a foglyot; az U.S. szakértő szakértelemmel ellenőrzi a humanitást. A másik képen a felsőbbrendü U.S. katona fegyverét szegezi a fogolyra, akinek a délvietnami szövetséges a hasára ugrik. A harmadik képen az “oktató” megszemléli, ahogyan ázsiai fegyvertársai a lábánál fogva felakasztott foglyot kihallgatják. A negyedik képen az U.S. által kellően kioktatott kormánykatonák fejjel a hordóba nyomják a foglyot. Még ezt is írja Miss McCarthy: — Még senki sem mert itt Vietnamról háborús filmet csinálni. — Az amerikai tiszteket elönti az érzés, ha arra gondolnak, mennyi jót tesznek ők Vietnam népével. — A “menekült-táborokban” minden család napi 12 és fél centet kap. A tábor kapujára kiszögezték; “A kommunizmus elől menekültek.”’ (Auschwitz kapuján ez állt: “A munka szabaddá tesz”). — Ezek nem menekültek, őket az amerikaiak kergették él, akik falvaikat felégették. Akik közömbösen nézik, ha egy délvietnami katona összever egy fogoly leányt; ők gumit rágnak és cigarettáznak. Ezek nem menekült- hanem koncentrációs táborok.
