Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

Thursday, August 10, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORO £ Schalk Gyula: CSILLAGOK KÖZÖTT AZ ÉLET NYOMÁBAN m. Cikkünk eddigi fejtegetéseiben áttekintettük az élet problémájának a Naprendszerrel kapcsolatos kérdéseit. Arra a megállapitásra jutottunk, hogy bár a Bolygórendszerben még két olyan testvé­rünk kering, mely Naptól való távolsága alapján otthona lehetne az életnek, mégis felszinükön nem valószínű, hogy megvannak az élet csillagászati alapfeltételei. így a Földön kívüli életet legfeljebb növényi szinten a Mars bolygón kereshetjük. A Vénusz bolygóról pedig közelebbi ismereteink nin­csenek. Úgy tűnik tehát, hogy magasszintü élet nyomára csak a távoli idegen Napok, idegen csillagok kör­nyezetében keringő bolygókon akadhatnánk. A sok száz, esetleg sokezer fényév távolságban levő ide­gen bolygókon élhetnek kozmikus testvéreink. Sajnos nincsen lehetőség arra, hogy létükről közvetlenül meggyőződjünk, mert ha vannak ilyen távoli bolygók, akkor azok elvesznek középponti csillaguk sugárözönében, és a Föld leghatalma­sabb távcsövével sem lehet megtalálni őket. Ho­gyan szerezhetnénk mégis tudomást létükről? Szerencsére vannak olyan körülmények, ame­lyeknek a segítségével megállapítható, hogy egy csillag körül valamilyen sötét tömeg kering. A csillag mozgásának zavaraiból, az égi háttérhez viszonyított hullámvonalszerüen alakuló pályájá­ból olvasható ki kisérő égitest, esetleg égitestek jelenléte. Amig a bolygóval nem rendelkező csilla­gok viszonylag sima körív mentén látszanak az évtizedek folyamán elmozdulni, addig a kísérővel rendelkezők enyhén hullámvonalat imák le az égi háttér elé. Ennek az az oka, hogy a csillag és kísé­rője, vagy kísérői által alkotott rendszer közös tömegközéppontja a kísérők keringése következté­ben jobbra-balra eltolódik, a bolygók mintegy rán­gatják a csillagot. így lehetne nagy távolságokból következtetni az onnan már ugyan nem látszó, de a Napunk körül mégis jelenlevő saját bolygórend­szerünkre is. Ma már a Nap szomszédságában levő húsz fényévnél nem távolabbi csillagok közül vagy egy tucatnál sikerült kimutatni sötét kisérő jelen­létét ennek a megfigyelésnek a nyomán. A megfigyeléseknek azonban ez a jelenleg lehet­séges egyetlen módszere nem ad teljes képet, mert nem tudjuk megállapítani, hogy a felfedezett boly­górendszerek egyetlen óriásbolygóból vagy több kisebb, például Földszerű égitestből állnak-e. Kiszámítható azonban a bolygórendszer megkö­zelítő tömege, melyet általában Jupiter bolygónk tömegével hasonlítunk össze. (A Jupiter tömeg 318-szoros Földtömeg, térfogatába 1,300-szor férne el Földünk!) így például a csupán 4.15 fényév tá­volságban levő Proxima Centauri nevű csillag boly­górendszerének tömege két Jupitertömeggel egyen­lő, és 2.5 földi év alatt kerüli meg csillagát. A 61 Cygni B jelű csillag 11 fényév távolságban van tőlünk. Kiszámították, hogy bolygója vagy bolygói összes tömege a Jupiter bolygó nyolcszorosával egyenlő és kereken öt földi esztendő szükséges a keringéséhez. A Cincinnati 1244 nevű csillag bolygórendszeré­nek tömege 32(!) Jupitertömegnyi. A 30 fényév távolságban levő csillag körül 27 év alatt tesz egy körfordulatot a kisérő, illetve a kísérők összessé­gének átlagos keringési idejére ennyi év adódik. Hogyan nézhet ki egy másik “naprendszer” kö­zelről? Dr. Strand foglalkozott tüzetesebben első­ként ezzel az izgalmas kérdéssel. Ő fedezte fel a már említett 61 Cygni B jelű csillag bolygórend­szerét. Ez a csillag egy szabad szemmel nem lát­ható kettős csillag. Két csillagának fénye még ki­sebb távcsövekben is egybeolvad. A csillagászati táblázatokban mindkettő úgynevezett vörös szinü törpe csillagként szerepel, melyeknek felületi hő­mérséklete körülbelül 3,000 fok, tehát fele a Na­pénak A rendelkezésre álló mintegy 200 évre ki­terjedő megfigyelési adatok feldolgozása során ki­derült, hogy a halványabb fényű csillag hullám­vonalban mozog, ami bolygó jelenlétére utal. A fé­nyesebb csillagot egy ellipszis gyújtópontjába kép­zelve a halványabb csillag 720 év alatt kerüli meg azt. A halványabb csillag körül keringő bolygó, vagy bolygórendszer átlagos keringési ideje kere­ken öt földi év. A bolygórendszer egy körülbelül 300 millió kilométeres sugaru elnyúlt pályán vég­zi a halványabb csillag körüli keringését. Ezeken a bolygókon különös az égbolt: időn­ként két nap ragyog rajta. Kiszámították, hogy az adott hőmérsékleti viszonyok és távolságok figye­lembevételével a bolygórendszer átlagos hőmérsék­lete — 10 és +10 fok között mozog, tehát alkal­mas lehet az élet fenntartására, ha megvan rajtuk az élet csillagászati alapfeltételeinek összessége. Mint látjuk az idegen naprendszerek felkutatá­sa a csillagászat legkomplikáltabb feladatai közé tartozik. Évtizedeken át végzett kitartó munkát igényel. Egy másik probléma: nem tudjuk ponto­san, hogy hol keressünk üyen rendszereket. E te- kmtetben csak egy iránymutatónk van: az eddig felismert bolygórendszerek mind a Napunkhoz ha­sonló tipusu csillagok körül keringenek. Eehet, hogy ez csupán véletlen, de lehet az óriás forró, vagy óriás vörös csillagok körül npm találhatók bolygók. Általános vélemény hogy a magános, ritka esetben nagyon távoli kettős csillagok körül vár­hatunk eredményt. Az eddig elmondottak alapján egy egyszerű szá­mítást végezhetünk. A Nap körül levő 56 darab csillag közül 8 darab rendelkezik bolygóval, vagyis a csillagok 1/7-ének bolygói vannak. Ha ezt az arányszámot egész Galaxisunkra érvényesnek te­kintjük, úgy milliárdos számot kapunk a lehetsé­ges bolygórendszerek számát illetően, és ezen be­lül ha csak minden tizediken vannak meg az élet kialakulásának és fenntartásának lehetőségei, már­is milliónyi olyan bolygóval számolhatunk, mely az élet hordozására alkalmas! Érdekes megfigyelés az is, hogy a Naptipusu és bolygógyanus csillagok tengelyforgási sebessége a más csillagtipusokéhoz viszonyítva lényegesen lassúbb. Valószínű, hogy ezen csillagok forgási sebességét a körülöttük kialakuló bolygók veszik el, csökkentik le. Nagy kérdés, hogyan állapíthatnánk meg, hogy egy adott csillag környezetében keringő bolygón van-e élet, vagy nincs? Itt már természetesen kife­jezetten és kizárólag magas technikai kultúrával rendelkező értelmes, önmagát és környezetét értel­mezni képes társadalmakra gondolunk. E tekintet­ben kikapcsoljuk a megjelenési forma problémáját. Nem törődünk azzal, hogy ezen társadalmak lé­nyeinek milyen a testi felépítésük, feltételezzük, hogy ha vannak bármilyen alkati felépítésük mel­lett is, melyek esetleg lényegesen eltérhetnek a földi ember megjelenési formájától, egy dologban közösek velünk: ismerik a környező világminden­séget és életük eddigi ideje alatt felismerték, hogy a természet világát bizonyos nagy távolságokban érvényes és ható törvényszerűségek igazgatják. Feltétlenül fel kellett ismerniök kozmikus partne­reink egyik-másikának már a rádiózás nyújtotta lehetőségeket, fel kellett ismerniök azt a gazdag­ságát a környező világmindenségnek, melyet fel­ismerni már nekünk is módunkban állt. Ezt min­den kétséget kizáróan feltehetjük, sőt, ha magun­kat nem tartjuk feltétlenül a több millió lehetsé­ges Tejutrendszerbeni társadalom legfejlettebbjé­nek — és erre egyébként nincs is semmi okunk —, akkor azt is fel kell tételeznünk, hogy nálunk sokkal fejlettebb társadalmak is léteznek. Fulkutatásukra azonban megfigyelési eljárása­ink ma nem adnak megbízható lehetőséget. Még ha indíthatnánk is a közeljövőben csillagközi űr­hajókat, ezek a jelenlegi sebességek mellett akár 50—100,000 esztendeig száguldhatnának, amig a gyanús csillagok környezetébe eljutnának. Ott ta­lán kiderülne, hogy hiába mentünk, hiába küld­tünk automatikus űrállomásokat, mert nincs a csil­lag bolygóin seholsem élet, nincs értelmes társada­lom. De amig ez kiderülne, addig itt a Földön év- százezredek telnének el, és kései utódaink aligha tartanák számon korai elődeik által jelzett űrszon­dák visszaérkezésének időpontját. Egy ilyen kísér­letnek semmi értelme nem volna. Önként adódott azonban a gondolat, hogy a nagy távolságokat rádiójelzésekkel hidaljuk át. Jelenle­gi helyzetünkben nem látunk más lehetőséget ar­ra, hogy kitörjünk Földünk gravitációs katlanából, hogy kényszerű “börtönünk”-ből hirt adjunk lé­tünkről a távoü világok felé. Ma már sok milliárd fényév távolságból is fel tudjuk fogni az égitestek rádiósugárzását és saját jeleink és sok volságig hatolnak a téri»» " Drake számításai és vizsgálatai felderítették, hogy van egy hullámtartomány, amelyen az üzenet ki­juttatása nem ütközik különösebb nehézségbe, és ez a hullámtartomány a 3 cm-től a 30 méterig ter­jedő sáv. E tartomány legcélszerűbb hullámhossza azonban a 21.2 cm-es hullámsáv mivel ezen a sá­von kapjuk a világtérből is a legintenzivebb sugár­zásokat. Ezt bocsátják ki a világmindenség minden részén megtalálható óriás hidrogénfelhők is. Nyil­vánvaló, hogy az általunk feltételezett értelmes társadalomnak is fel kellett ismernie ezt a lehe­tőséget. így azután feladatunk az, hogy olyan jeleket küldjünk a távoli csillagok felé, melyek jól kivál­nak a világtér általános rádiózörejéből és valami­lyen értelmes, logikus sorrendben követik egymást. Már 1955-ben megkezdték az egyenként 10 fényév távolságra levő Tau Ceti és az Epszilon Eridani jelű csillagok környezetébe a földi jelek sugárzását. Persze ezeknek a jeleknek éppen mostanában kell megérkezniük az adott csillagok környezetébe és válaszra még vagy tiz éven át várhatunk. Mégis nagy előnye a rádiózásnak minden más jelzéssel szemben, hogy fénysebességgel száguldó jelekről van szó. Ám ezek a kérdések már a kapcsolatfel­vétel igen izgalmas problémakörébe tartoznak, melyről majd legközelebbi alkalommal ejtünk né­hány szót. (Folytatjuk) Egy louisiana-i szakszervezeti vezető otthonában bomba robbant fel, amely a házban sok kárt oko­zott. Victor Bussie, az AFL-CIO állami elnöke úgy gondolja, az otthonát ért támadás a Ku-Klux-Klan követte el. A bombázás egy nappal azután történt, hogy Mr. Bussie törvényhozó testület előtt zsarolás elleni bizottság felállítása mellett érvelt. Többek között azt is mondotta: “Miért nem vizsgálják ki a Klan tetteit? Miért üldözik ehelyett a munkás­szervezeteket?” MÁRKI KÁLMÁN SZAVAL ; HANGLEMEZEN! | Petőfi Sándor: A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Vörösmarty Mihály: A VÉN CIGÁNY Kiss József: TÜZEK Babies Mihály: HUSVÉT ELŐTT József Attila: A VÁROS PEREMÉN Ady Endre: AZ ŐS KAJÁN Edgar Allan Poe: A HOLLÓ Illyés Gyula: BARTÓK cimü verseit szavalja nagy tehetséggel és mély átérzéssel. Eredeti ár $5.00 Az Amerikai Magyar Szó olvasóinak egy pél­* dány $3.00, kettő $5.00. — E*”’ ” í csonyi a

Next

/
Thumbnails
Contents