Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

Thursday, August 10, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 PAÁL MÁTHÉ ROVATA KÖZÉPKELET Hosszú hetek óta köti le a világ népeinek figyel­mét az arab—izraeli háború. Érthető ez, mert Viet­nam mellett itt is fellobbanhatnak a harmadik vi­lágháború lángjai. Közben kormányunk repülőgé­peket és ejtőernyős katonákat küldött Kongóba és az ENSZ sajnálatos módon tehetetlennek bizonyul, hogy ezeket a veszedelmes háborús helyzeteket felszámolja. A válságot mind a három esetben a nyugati im­perialisták inditották el és ez gátolja a békés meg­oldás létrejöttét, annak ellenére, hogy a világ köz­véleménye ezt követeli. Nem valami dicséretre méltó dolog, hogy a fő­szerepet ezekben a válságokban a béke jelszavával megválasztott elnökünk játssza. Az Egyesült Álla­mokra, mely valamikor a szabadság jelképe volt, most gyűlölettel tekintenek a felszabadulásra és békére vágyó emberek világszerte; a világ zsandá- rainak tartják, mely mindig készen áll, hogy a vi­lág bármely részén fellángoló függetlenségi moz­galmakat — ha lehet pénzzel, a CIA által meg­vásárolt zsoldosokkal — ha nem nem sikerül, úgy az amerikai hadsereg bevetésével megakadályozza. Lapunk egyik régi olvasója azt kérdezte tőlem a napokban, hogy “vajon bolond-e az a Lusztig szerkesztő?” Kérdését igy indokolta meg: “Az arab nemzetek kiirtással fenyegették Izrael népét. Iz­rael kormánya nem várta, meg, hogy az arabok végrehajtsák fenyegetésüket, váratlanul megelőzte a támadást és villámháboruban megverte az arabo­kat, elfoglalta az Izrael biztonságihoz szükséges területeket, s mégis most a Magyar Szó azt követe­li, hogy Izrael győztes hadserege vonuljon vissza a háború előtti határokra, s csak azután üljenek le tárgyalni olyan békéről, mely a térség minden né­pének biztosithatja a békés egymás mellett élést.” Nagy csodálkozására azt mondtam, hogy Lusztig álláspontja nagyon helyes, ez nem az ő személyes álláspontja egyébként sem, mert ilyen kérdések­ben a Magyar Szó ügyvezető bizottsága dönt; ezzel az állásponttal a Magyar Szó nagyon jó társaság­ban van, a világ haladó népeinek a társaságában. A szocialista országokkal, az el-nem-kötelezett or­szágokkal az élen, erre szavazott az ENSZ többsé­ge. Ellene szavaztak a támadást előkészítő hatal­mak; az Egyesült Államok, Anglia, valamint a NATO-államók, Franciaország kivételével és az U.S.-től függő latin-amerikai országok. Az ajánlat elfogadásához kétharmad többségre volt szükség, mely a 20 nem szavazó állam miatt nem jöhetett létre. Izrael kormánya megszegte az ENSZ szabályait, mely megtiltja a fegyveres táma­dást. A szocialista országok ezért az izraeli kor­mány elitélését, a károk megtérítését, a megszálló csapatok visszavonását követelték, majd visszavon­ták azt a békés megoldás kedvéért és támogatták az el-nem-kötelezett országok enyhébb javaslatát. De az Egyesült Államok és követői nem voltak haj­landók arra, hogy a békét előmozdító javaslatot elfogadják. Most egymillió újabb arab menekült szenved, a hadseregek egymással szemben állnak és bármely percben újból fellángolhatnak a har­cok'. Ezért nem szabad a kérdésre faji, vagy vallási alapon tekinteni. A béke biztosítása a legfontosabb kérdés és ezért támogatja az el-nem-kötelezett or­szágok (melyeknek élén a 400 milliós India áll) javaslatát Lusztig szerkesztő és a Magyar Szó, va­lamint a békeszerető emberiség. Még egy kérdést tett fel az előbb emlitett mun­kástárs: “Szóval maga is úgy gondolkodik, mint Lusztig? A liberális, nyugati kultúrát követő zsi­dókkal szemben az elmaradott, irni-olvasni nem tudó, lusta, piszkos araboknak ad igazat?” Válaszom: Minden fenntartás nélkül. De az ara­bokat lefestő jelzőket már hallottam kb. 35 évvel ezelőtt, akkor egy Hitler nevű “ember” mondta ugyanezt a zsidókra. Ez pedig 6 millió zsidó már­tír halálát, pusztulását jelentette. S hogy nem pusz­tult el az egész zsidóság, az jórészt a Szovjetunió­nak köszönhető, mely megállította, tönkre verte Hitler úgynevezett verhetetlen hadseregét, ami vi­szont 20 millió szovjet ember életébe került. Ezt Izrael kormánya évek óta azzal hálálja meg, hogy szőröstől bőröstől eladta magát a nyugati imperia­Victor Perlő: Az Esso-Pappas aranybánya A Journal of Commerce 16 oldalas külön mel­léklete ilyen fejléces cikkekkel ünnepli meg a gö­rögországi puccsot, mint: “Uj korszak küszöbén”, “A külföldi bankok egyre fontosabb szerepe”, “A befektetők növekvő érdeklődése.” Azonkívül “a külföldi tőkének biztositékai vannak a tőke haza­vándorlására évente, haszonnal és kamattal együtt . . . Görögország bőséges munkaerőt kínál, Közös Piacon aluli bérek mellett.” Az “uj politikai légkör haladást jelenthet abban az irányban, hogy meg­szünteti az előbbi kormányoknak a felelőtlen szak- szervezeti követelmények kielégítésére irányuló igyekezetét.” A görög gazdaság átka a tömeges munkanélküli­ség, az építkezési pangás és az óriási deficit a fi­zetések mérlegén. Exportja mezőgazdasági termé­kekből és munkanélküli munkásokból, importja turistákból áll. Két bankár gyakorol hatalmat az ország gazdasága felett. John Paraskevopoulos Görög Nemzeti Bank-ja kezeli a köldcsönök kéthar­madát és Stratis Andreadis sokmilliárd dolláros pénzügyi-ipari birodalma intézi a többinek jóré­szét, főként az amerikai és más külföldi bankárok közemüködésével. Ő a “reneszánsz emberének” szereti nevezni magát, de igazában a Quisling név illik rá. Az uj U.S. befektetések között vannak: a First National City Bank-nak egy uj fiókja, az Ethyl Corporation nagy telepei, a Parsons-Whittemore, a Goodyear, az American Standard, a Rheem Manu­facturing és a Litton Industries 825 millió dolláros 12 évre szóló szerződése — mely könnyen megle­het — nem más, mint zsiros sernmittevési vállal­kozás. De a legnagyobb mind között a Standard Oil 200 millió dolláros petrokémiai komplexuma Thessa- loniki-ben, Salonika közelében, melynek értéke könnyen felér minden eddigi amerikai közvetlen befektetéssel Görögországban. Ez a vállalat évente 2.5 millió angol tonna arábiai olajat szándékszik feldolgozni ipari vegyszerek, ammóniagyártás és más finomított termékek céljaira. Ez az Esso kom­plexum egyik acélgyára számára — a hasonló cé­gek iránti szolidaritásból — acéltekercseket az Iscor-tól, a dél-afrikai kormány acélvállalatától vásárol. Ez valószínűleg a vállalat legnagyobb külföldi petrokémiai komplexuma. Főleg a Közös Piac te­rületein szándékszik kereskedelmét lebonyolítani, melynek megkönnyítésére a görög diktatúra is a Közös Piachoz akar csatlakozni. Habár az olaj a valóságban az amerikai vállalat tulajdonában ma­rad, Görögországnak dollárokat kell összekaparin­tania érte. Ez a vállalkozás csak nagyon kis mér­tékben fogja csökkenteni a munkanélküliséget; nem több mint 2,000 betöltendő állásra van kilá­tás, a befektetés minden 100 ezer dollárjából egy állásra. Kizárólag csak ebben az országban van egyetlen személlyel társasviszonyban a Standard Oil (N.J.) és ehhez még saját nevét is kölcsönzi: Esso-Pappas. Egyik márciusi cikkemben, a CIA leleplezéséről szólva, megjegyeztem: “A CIA hálózatban aktiv .részt vesz a bostoni Pappas Foundation. A görög születésű amerikai polgár, Thomas A. Pappas gyakorolja a hatalmat fölötte. .. Pappas vállalata úgy virágzott fel. . . hogy az olcsó munkaerővel dolgoztató görög hajó­zást a nemzetközi olajkartell rendelkezésére bocsá­totta.” A cikkben továbbá azt is kifejtettem, hogy Pappas-t egyidőben alkalmazta a U.S. és a görög kormány és hogy az Esso-Pappas cégen keresztül társas viszonyban áll a Standard Oü-al.” A Journal of Commerce riportere megjegyzi: “Mr. Pappas nem tagadja, hogy á Salonika köze­lében létesített ipari komplexum ‘aranybánya’. . . a Mr. Pappas-al való találkozásból — athéni úodá- jában, ahol amerikaiakkal van körülvéve, vagy a salonikai gyárban a görög munkások és mérnökök között — nehezen lehet eldönteni, hogy az illető inkább amerikai, vagy inkább görög.” De nvilván­MAnAAMVVVVUUVVXMVAAAAAMVVAANWAAAA/VVUUl listáknak, antiszemitizmussal vádolja a Szovjetuni­ót és a szocialista államokat, ahol pedig szigorú törvény tiltja nemcsak az antiszemitizmust, de a háborús uszítást is. valóan ő az amerikai olaj mágnásoknak derék, gö­rögül beszélő strómanja és minden valószínűség szerint ő a fontos kapcsolat a CIA hálózatával is, amely a görögországi fasiszta puccsot megrendezte. Esso-Pappas sokat megmagyaráz ennek a puccs- nak az indító okairól. A Standard Oil, ahol megte­heti, nem a termelő országban finomítja és dolgoz­za fel az olajat, hogy igy fenntarthassa a termelő ország gazdasági alárendeltségét. A venezuelai ola­jat a közeli Arubában finomítja, hasonlóképpen az arábiai olajat is szívesebben a közeli, félig gyar­mat Görögországban dolgozza fel. Mivel 200 mülió dollár forog kockán, a Standard Oil semmitől sem riad vissza, hogy megfordítsa az utóbbi években Görögországban egyre jobban kibontakozó demok­ratikus irányzatot. Ez a fejlemény magával hozza idővel az államosítás veszélyét, de ettől eltekintve, már a közeljövőben is magasabb béreket jelentene és már most megnyúbálta a Standard Oil monopó­liumát Görögországban. Ez az ország egyre foko­zottabb mértékben köt üzletet a szocialista orszá­gokkal, mezőgazdasági termékeiért szovjet petró­leumot és hajókat kap, a kelet-európai országoktól felszerelést, előnyös áron. 1966-ban Görögország olajimportja majdnem ugyanannyi volt, mint a Közép-Keletről érkező. A szocialista országokba exportált görög áruk, a Közös Piac-ra szállított áruk 75%-át tették ki. A Standard Oil, a katonai diktatúrán keresztül reméli meggátolni a kereske­delmet a szocialista országokkal; igy akarja vissza­állítani Görögországnak az amerikai imperializmus­nak való teljes gazdasági kiszolgáltatottságát, mely eredetileg a Truman Doktrína és Marshall-terv ide­jén jött létre, és amely az utóbbi időkben már meglazult. Makarezos, a diktatúra “koordinációs miniszte­re” megjegyezte, hogy amikor a puccsot végrehaj­tották április 21-én: “A biztonság volt az első meg­oldandó probléma akkor, amikor a közép-keleti há­ború kitörőben volt.” A görög puccs és az izraeli agresszió beleülik abba a koordinált támadásba, melyet a. haladás irányában fejlődő arab és euró­pai népek ellen indítottak meg a Közép-Keleten. De az igazi “koordinációs minisztert” nem Athén ben kell keresni, hanem New Yorkban, a 30 Rocke­feller Plaza cim alatt. Elejtik az eljárást Bimba ellen Az amerikai polgárjogokért harcolók nagy győ­zelmet arattak, ugyanakkor a népellenes eljáráso­kat évek óta folytató közegek nagy vereséget szen­vedtek, mikor a szövetségi kormány igazságügy­minisztériuma kénytelen volt elejteni az eljárást Anthony Bimba, a haladó szellemű litván hetilap, “Sviesa” szerkesztője ellen. Mr. Bimba tevékeny munkával vett részt a munkásmozgalomban —• többek között megírta az amerikai munkásmozga­lom történetét is. Ezért 1957-ben, az Amerika- ellenes Bizottság ösztönzésére meg akarták foszta­ni állampolgárságától és evégből az igazságügymi- nisztérium eljárást indított ellene. Tíz évi huza-vona és meghurcoltatás után a kor­mány feladta a harcot és Bimba megtarthatja ál­lampolgárságát. Számos szervezet és közéleti sze­mélyiség, több lelkész, egyetemi tanár, szállt síkra Bimba védelmében a hosszú, de eredményes küzde­lemben. v* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted!--------------------------------------------------------------------­Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! 1 Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékeivel küldök megújításra $..................-t. Név: . .. ................................................................ ] Cim: I Város:..........................................Ailam:............j Zip Code ......... 1 ...................................-J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents