Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-27 / 30. szám

Thursday, July 27, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD £ Schalk Gyula: CSILLAGOK KÖZÖTT AZ ÉLET NYOMÁBAN i. "Tanultam én, hogy általszürve a tudósok finom kristály műszerén Bus Földünkkel és bus testemmel rokon elemekről ád hirt az égi fény" (Tóth Árpád) A Föld az élet bölcsője, ám minden időben vol­tak és vannak, akik ábrándokat szőnek a nagy él­ményről, amikor az ember nyomára bukkan koz­mikus társainak. Fantasztikus regények és novel­lák ezrei őrzik ezeket az ábrándokat. Tóth Árpád mottóként idézett finom ihletű sorai között is ott bujkál a Földön kivüli élet gondolata. Ő azonban még “bus”-nak érzi a Földet és azon az embert, pedig több mint 350 évvel ezelőtt Giordano Bruno a máglyára vetett nagy olasz filozófus is igen opti­mistán Ítélte meg az ember és a kozmikus térsé­gek viszonyát, amikor azt tanította, hogy a végte­len világmindenségben végtelen sok bolygó léte­zik és ezeken éppen úgy lehetséges élet, mint a Földön. Ma, az űrkutatás első évtizedének végén bizton állíthatjuk: e gondolatok megszűntek a re­gényírók kiváltságos témái lenni és beléptek a tu­domány berkeibe. A Földön kivüli élet gondolata nem újkeletű. Már a legősibb, több száz éves iratoktól a több ezer évesekig fel-fel bukkan. A kínai Teng Mu csaknem ezer esztendővel ez­előtt a következőket irta: “Az üres tér olyan mint egy királyság, a Föld s az ég nem több, mint egyet­lenegy személy ebben a királyságban. Egyetlen fán sok gyümölcs van és egy királyságban számos ember. Milyen ostobaság lenne azt képzelni, hogy azon a Földön és égen kívül, amelyet láthatunk, nincs más ég, és nincs más föld.” Valóban. Kutató tekintetünk kérdőn siklik az égboltra, hogy a tér távoli mélységeiből felénk sugárzó apró kis fényfoltok körében felfedje, meg­találja az ember kozmikus társait, elfogja a gigászi távolságokból talán ugyanúgy Napunk kicsiny fényfoltja felé küldött idegen lények pillantásait. Különösen nagy az érdeklődés szükebb kozmikus környezetünkben, a Naprendszerben esetleg lehet­séges élet formái iránt. Vannak, akik a Holdon keresik, vannak, akik a Mariner-4 Marsrakéta által készített felvételeken szeretnék felfedezni az élet nyomát. Az élet kiala­kulásának azonban megvannak a maga szigorú tör­vényei. Ma már tudjuk, hogy a Holdon hiába ke­ressük, de a Mars bolygón is csak akkor lelhetünk valamilyen megnyilvánulására, ha e bolygótestvé­rünk rendelkezik azokkal a feltételekkel, melyek az élet létrejöttét lehetővé teszik. Rendelje meg az Amerikai Magyar Széf MAGYARORSZÁGI ROKONAI RÉSZÉRE Az óhazai magyarok nagy érdeklődéssel ol­vassák lapunkat, óhazai előfizetőink szeretik a Magyar Szót és ottani olvasóink száma egy­re növekszik. • A legszebb, legjobb és a leg­tartósabb ajándék óhazai rokonai, barátai ré­szére: ELŐFIZETÉS A MAGYAR SZÓRA. Rendelje meg még ma! — Használja az alanti szelvényt — AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék a lapot a következő címre: Név: ..................................................................... Cim: ...................................................................... Város: ................................................................... Megye: ................................................................. j (Egy évi előfizetés Magyarországra $12.00, fél- jj évi $6.50, negyedévi $3.50) A közelmúltban egy diákság részére kiadott zsebnaptárt lapozgatva akadtam a következő so­rokra: “A csillagászok már évszázadok óta fürké­szik az égbolt milliónyi csillagát, de csak a leg­utóbbi időben nyílt lehetőségük arra, hogy hatal­mas nagyítású távcsöveikkel a csillagok felszínét is szemügyre vegyék. Vajon milyen növények vagy egyszerűbb élőlények találhatók rajtuk? — vető­dött fel a kérdés.” Bizony az idézett sorok névtelen írójának e kis szövegébe nagy hiba csúszott, mert bár a mi hatalmas csillagvárosunkban, a Tejút­rendszerben is százezermillió csillag foglal helyet, ezek egyike sem lehet az élet otthona. Elsősorban azért, mert minden egyes csillag egy-egy távoli izzó gázgömb, akárcsak a mi Napunk. A csillagok felszíne nem lehet az élet hordozója. Az életet csupán a csillagok körül keringő sötét, kihűlt égi­testeken, a bolygókon kereshetjük. Bolygónál na­gyobb, csillagszerű égitesten a kialakult nagy nyo­más, és magas hőmérséklet mellett olyan belső reakciók indulnak meg, amelyek gázzá hevítik az égitestet, és atomokra tépnek minden szilárd anya­got. A bolygóknál kisebb égitestek viszont (pl. a Hold) nem képes megkötni az illékony anyagokat, a levegőt, a vizet. Ezek nélkül pedig nem épülhet fel szerves anyag. A csillagok legnagyobb része kettős, vagy többes rendszert alkot. A Napunkhoz hasonló, égi Útju­kat magánosán járó csillagok nem túlságosan gya­koriak. Két egymás körül keringő csillag körül azonban szinte lehetetlen elképzelni olyan bolygó­pályát, amely alkalmas lenne az élet hordozására, hiszen a kettős csillagok körül keringő bolygók hol az egyik csillagot, hol a másikat közelitik meg nyolcasra emlékeztető hurokpályán, aminek kö­vetkeztében igen eltérő hőmérsékleti viszonyok alakulhatnak ki a bolygón. Az élet jelenlétét leg­inkább a Naptipusu, magánosán keringő csillagok bolygószerü égitestjein kereshetjük. Naprendszerünkben a Földdel együtt kilenc bolygót ismerünk. E kilenc bolygó közül csak há­rom kering a Nap környezetének egy olyan zóná­jában, ahol a hőmérséklet a forrpont és a fagy­pont között mozog. Ez a zóna az úgynevezett bioszféra, vagy élet­zóna. A Föld, a Vénusz és a Mars bolygónak jutott az a szerencse, hogy egy ilyen szélsőségektől men­tes hőmérsékleti szakaszában keringjen a Napnak. Csakis ebben a szakaszban érdemes nyomozni az élet után a Naprendszerben, hiszen a Marson túl hideg, a Vénuszon belül pedig forró a Nap légköre és az élet kialakulására alkalmatlan. Talán túlzás lenne azt állítani, hogy az általunk ismert csilla­gászati világegyetemben a Föld helyzete a legopti­málisabb az élet kialakulása szempontjából. Fel kell tételeznünk, hogy a Föld életviszonyai és kö­rülményei csak egy átlagot jelentenek. Ezzel nem kevesebbet állítunk, mint azt, hogy egy csillag közelében, mely a mi Napunkhoz hasonlít, létezik a jelen pillanatban is olyan civilizáció, melynek ismerete és lehetőségei magasan a mienk felett állnak. Ugyanakkor azt is állíthatjuk, hogy létez­nek Nálunk alacsonyabb ismeretekkel és lehetősé­gekkel rendelkező társadalmak is, amelyek számá­ra a mi felfedezésünk is elegendő alapot adna sa­ját kultúrájuk ugrásszerű előrevitelére. A Föld te­hát nem különös, a Föld a maga emberével átlag. Mégis a Naprendszeren belül, közös középponti csillagunk környezetében úgy látszik, hogy a Föld­nek jutott a legkellemesebb hőmérsékleti zóna a Marssal és a Vénusszal szemben. Vajon mindezek ellenére alkalmas lehet-e a Mars és a Vénusz az élet kialakulására? Első megközelítésre azt mondhatnánk, hogy mi­után az életzónában keringő égitestről van szó, minden bizonnyal. Csakhogy mint látjuk a Hold is ugyanazon zónában kering, sőt a Föld tőszomszéd­ságában bolygórendszerünk legkellemesebb kör­nyezetében, mégis alkalmatlan az élet hordozására. Valamely bolygószerü égitestnek az életzónában való keringése önmagában még nem elegendő az élet kialakulásához. Ehhez szükséges az is, hogy a bolygón jelen legyenek az élet úgynevezett csilla­gászati alapfeltételei is. Ezek: a megfelelő tömeg, a légkör, a viz, a szárazföldek jelenléte, a megfe­lelő tengelyforgási sebesség és az élet számára al­kalmas hőmérséklet. Ha ezek közül valamelyik hiányzik, már súlyos akadálya az élet kialakulásának. Gondoljuk csak el, nem jutna-e Földünk is a Hold kiégett sorsára, ha eltűnne légköre, ha szabadon érné a Nap káros sugárzása, ha nem szűrődne át a légkör védőbur­kán? Vagy alkalmas lehetne-e a Föld az élet hordo­zására ha oly gyors lenne tengelyforgása, mint a Jupiteré, mely 10 óra alatt tesz meg egy fordula­tot saját tengelye körül? Elegendő lenne-e az élet ritmikus viteléhez öt órás nappalok és éjszakák váltakozása? Lehetséges-e élet viz nélkül? Meg tudna-e maradni az élet a Földön, ha valami gi­gászi kéz beemelné bolygónkat a Merkur pályájá­ra? Bizonyára nem. Feltétlenül az szükséges, hogy ezek a feltételek együttesen legyenek jelen. Bár­melyiknek a hiánya, vagy a másik rovására való megnövekedése kizárja az élet kialakulásának le­hetőségét. A Vénusz bolygó esetében sürü vastag felhőta­karója teljesen elzárja az utat az optikai megfigye­lés elől. Nem lehet biztonsággal eldönteni, hogy összefüggő kontinensek, vagy hatalmas viztenge- rek boritják-e ezt az égitestet. Tengelyforgási se­bessége a legújabb mérések szerint lassúbb, mint Nap körüli keringési ideje, vagyis e különös bolygón hosszabb egy nap, mint egy esztendő. (Az előbbi ott 243 nap, az utóbbi csak 225.) Soha senki nem látott még felszínére. Pusztán a Nap körül elfoglalt helyzetéből ítélve, vagy ép­pen a légkör jelenléte alapján ma még éppen olyan tudománytalan állítás lenne a vénuszbeli élet mel­lett állástfoglalni, mint határozottan állítani, hogy teljesen kizárt ezen a bolygón az élet lehetősége. E tekintetben az űrkutatás további évtizedei ad­hatnak csak felvilágosítást. A légkör teljes átlát­szatlansága miatt azonban a világtörténelem leg­merészebb vállalkozása lenne pl. adott technikai lehetőségek mellett is bemerülni e titokzatos fel­hőburok alá a teljes ismeretlenségbe, a vaksötét semmibe. A bolygókutatás legfogasabb problémája ma mindenképpen a Vénusz bolygó. Jelenlegi adottságaink mellett célszerűbbnek látszik olyan bolygó felé fordulni, melyről leg­alább optikai megfigyeléseink alapján rendelke­zünk már némi ismerettel és felszínét is alkalmunk nyílik nagy távcsöveken át megszemlélni. Ilyen Naprendszerbeli égitest a Mars bolygó. A marsbeli élet problémája azonban már csak azért is külön cikket érdemel, mert századunk legidegtépőbb vi­tái éppen ehhez az égitesthez fűződnek. (Folytatjuk) ORVOSVICCEK Éjjel háromkor telefoncsengés ébreszti fel az orvost. Izgatott, aggódó férj kéri: “Doktor ur, jöj­jön azonnal, a feleségemnek azt hiszem vakbél­gyulladása van.” Az orvos flegmával inti a férjet nyugalomra. “Nyugodjon meg, adjon neki szódabikarbónát, majd holnap ott leszek. Megnyugodhat, egész biz­tos, hogy nem vakbélgyulladás!” A férj azonban tovább erősködik, hogy igenis, vakbélgyulladás. Végül az orvos türelme kifogy és rákiabál: “Nézze, három évvel ezelőtt vettem ki a felesége vakbelét. Senkinek sem lehet két vak­bele!” A férj erre igy válaszol: “De lehet az embernek két felesége!” c+-s Nagyon ideges hipochonder tudatja orvosával, hogy halálos májbetegségben szenved. “Szamárság — mondja az orvos — maga nem tudná azt meg­állapítani. Annak a betegségnek semmiféle észlel­hető tünete sincs.” “Tudam —7 mondja a beteg —, ezek pontosan az én szimptomáim.” r......................-.......................-...............................í I Amerikai Magyar Szó , 130 East 16th Street J New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelvet ! küldök megújításra $.................-t. I Név:............... | 1 I | Cim: ..................................*..............................| J Város:..........................................Állam:..............* * Zip Code.............. C

Next

/
Thumbnails
Contents