Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-27 / 30. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 27, 1967 INNENONNAN A jelenlegi válság megértésének kulcsa a Közel- Keleten Szíria, amely a legbátrabban forradalmi, de pillanatnyilag még az egyik legkevésbé stabil ország az arab világban. Ezért provokálták és tá­madták az izraeliak elsőnek éppen északi szomszéd­jukat. • • • Izraelben a legtöbb ember május végén már há­borúra számított. Donovan brit újságíró szerint kb. azzal a közérzettel, hogy ez az esemény már húsz fve egyfolytában esedékes. "így hát ebben a verő­fényes palesztinai tavaszban nagy a várakozás ... Ha a feszültség nem enyhül, meglehet, Izrael kezdi a háborút." • • • Minél jobban felméri Amerika hatalmának kor­látáit, annál kevésbé valószínű, hogy túllépi azokat. Ebben a tekintetben kellő felelősség hárul Wash­ington európai szövetségeseire is. Európa nyugati fele megmutatta gazdasági súlyát a Kennedy-for- dulóban; ha politikai súlyát is megmutatja és be­le is dobja a világpolitika, a vietnami konfliktus mérlegébe, segít az Egyesült Államoknak leszámol­ni a szuperhatalom illúziójával. Az Észak-Vietnam ellen intézett légitámadások napról napra veszélyesebbek a támadókra nézve: minthogy az ország légelháritása állandóan erősö­dik. Értesülések szerint a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság nemcsak SAM-3 tipusu szovjet légelháritó rakétákat kapott az utóbbi időben, ha­nem egy olyan, ugyancsak szovjet gyártmányú lég­védelmi ágyutipus is kezd fontos szerephez jutni, «mely önműködő radar-bemérő berendezéssel van felszerelve. Ez megkönnyíti a hajó-konvojok vé­delmét is a légitámadások ellen. • • • Jellemző, hogy Johnson kampányának kik fordí­tanak újabban hátat, azután, hogy a Kennedytől örökölt tanácsadó testület már jóformán teljesen visszahúzódott az elnök környezetéből. Még ez év végéig távozik a közszolgálatból az USIA, a legna­gyobb propaganda szerv igazgatója: Marks; le­mond William Roth követ, aki az U.S. és Nyugat- Európa gazdasági kapcsolatainak átépítésével fog­lalkozott; és tevékenységének kudarca miatt vonul vissza a szinesbőrüek egyenlő feltételek melletti foglalkoztatása érdekében létrehozott bizottság el­nöke: Shulman. Hárorp. kulcsember a “Nagy társa­dalom” programjából. • • • , A nigériai viszály szitói, azok, akik a törzsi el­lentéteket odáig fokozták, hogy az ország most szétesik, elérik, hogy Afrika szava tovább csökken­jen a világpolitikai döntések meghozatalában. Egész Afrika azon van, hogy megtanulja az integ­rációt, Nigéria ott tart, hogy lerombolja azt is, amit már -elért. • • • A nyugatnémet gazdasági nehézségek terheit most már a hivatalos statisztikák szerint is a mun­kavállalók viselik. Az adóhivatali jelentések össze­sítéséből kiderült, hogy áprilisban jövedelemadó címén 3.2 százalékkal kevesebbet sikerült behaj­tania a fiskusnak, mint az előző év hasonló idő­szakában. A csökkenés a kis- és középjövedelmek lemorzsolódásának tudható be. • • • Egy 227 éves. Kanári-szigetekről származó üveg bort most árvereztek el Londonban. A nedű uj gazdája,-egy amerikai, 185 fontot fizetett a porté­káért. Egy 210 éves holland bort már potom 60 fontért haza lehetett vinni. • • • A világ olajtermelésének egyharmadát számít­hatjuk az arab országokra. Ha azonban Nyugat- Eupópából tekintünk az arab olajpiacra, a kép mást mutat. A Német Szövetségi Köztársaság fogyasztá­sának 76 százaléka (57.2 millió tonna) származik az arab világból; illetve Iránból, Franciaország szükségleteinek 82, Anglia fogyasztásának pedig 73 százaléka érkezik rendes körülmények között e. térségből. • • • A nagy olaj monopóliumok az 1956-os válságét követően berendezkedtek egy esetleges újabb szál­A statisztika nem hazudik (De némelyik statisztikus igen) John Smith amerikai. Egyben egy nadrág tu­lajdonosa. A nadrág kopott, de teljesen ő rendel­kezik fölötte. John D. Rockefeller is amerikai. Neki is van nadrágja, sőt több nadrágja is, azon felül más, milliárd dollárnyi értékek felett is rendelkezik. A két Johnnak — a rokon vonások dacára — nem volt eddig egymáshoz személyesen szerencsé­jük. De most már az amerikai statisztika dzsungel- jében egymásra találtak. Ugyanis mindketten a “fizetésért alkalmazottak” statisztikai rovatában szerepelnek, amennyiben John Smith fizetést kap azért, mert falat malteroz. John D. Rockefeller pe­dig azért, mert számos részvénytársaság igazgató- tanácsának elnöke. “Heuréka!” — kiáltott fel Archimédesz, amikor felfedezte a hidrosztatika alaptörvényét. “Heuréka!” — kiáltanak a vizes-statisztika bár- cával jogosított és olajjal szagtalanított közgazdá­szai, akik felfedezték a kapitalizmus nélküli kapi­talizmust. Van egy csámpás-eszü ismerősöm, aki minden kákán csomót keres. Most is közbeszól: A csámpás-eszü: Hát kapitalizmus volt Ameri­kában? Én: Persze, hogy az volt. A csámpász-eszü: És már nincs kapitalizmus Amerikában? Én: Persze, hogy nincsen. Kiirtották a statiszti­kusok; a nagytőkéseket átráták “a fizetésért al­kalmazottak” rovatába. A csámpás-eszü: Eszerint semmit sem kell tenni Amerikában, hogy a dolgozók megszabaduljanak a Tőke jármától? Én: Persze, hogy nem kell. A bérért dolgozó­kat egyszerűen átírják “a tulajdonosok” statisz­tikai rovatába (van 20 dollár értékű részvényük). A tulajdonosok meg csak nem fognak fellázadni a magántulajdon rendszere ellen? (így, találkozik John Smith, a nadrág monopolistája John D. Rockefellerrel másodszor is: mint tulajdonos.) A csámpás-eszü: így hát a proletáriátus megszű­nik Amerikában? Én: Hát persze, hogy megszűnik. Csak tulajdono­sok lesznek. Mindenki szinte tőkésnek kezd számí­tani a statisztikában. A csámpász-eszü: De akik éhesek, éhesek ma­radnak; a rongyosok: rongyosok maradnak, a jog­fosztottak. jogfosztottak maradnak. Sztrájkolok lesznek. Tüntetések lesznek. Tovább éleződik az osztályharc. Én: Persze, de azokat lecsukjuk. A csámpás-eszü: De hiszen akkor továbbra is ka­pitalizmus van! Én: Na ja, persze, az van. Mindez úgy jutott eszünkbe, hogy beleolvasgat­tunk Sumner H. Slichter ‘The American Economy’ cimü, New Yorkban kiadott könyvébe. A szerző kijelenti, hogy az amerikai gazdaság megszűnt tő­kés gazdaság lenni. Most már “munkagazdaság”. Ez a csodálatos átalakulás megrázkódtatás nélkül ment végbe, mivel gyakorlott statisztikusokra lett bízva. Rájöttek, hogy a monopolisták nagy része egyben részvénytársasági igazgató vagy igazgató­bizottsági tag. Ohó! Be velük a “fizetésért dolgo­zók” statisztikájába, ahová a munkások is tartoz­nak. így lett a nemzeti jövedelem túlnyomó része a dolgozók jövedelme. Vegyünk ezek után két átla­gos dolgozót: az egyik John átlagos jövedelme mondjuk 6,000 dollár, a mások Johné; néhány száz millió dollár. A két John átlagos jövedelme esze­rint vagy százmillió körül van — arai az amerikai gazdaságban elfoglalt átlagosan fontos helyükre vall. A gazdaság tehát ’‘munkagazdaság.’4 Ugyebár ez hajmeresztő, kedves Magyar Szó olvasók? De van ebben a könyvben még hajme­resztőbb is: litási zárlatra, vagy más okból bakövetkező terme­léskiesésre. Törvényt hoztak, hogy a finomítók az NSZK-ban 49 napi, Franciaországban és Angliában 90 napi "váltágtartalékot" tároljanak. Ennyi idő alatt a beszerzést — állítólag — át lehet csoporto­sítani a világ más térségeibe. “Bár az Egyesült Államok — írja a szerző — még nem ment messzire a tulajdon szocializálása terén, de a jövedelmek szocializálása terén már messzire jutott.” Vajon mit nevez a szerző a jövedelmek szociali­zálásának? Az imperialista állami költségvetést, “mert azt tőkésekből és munkásokból is szivaty- tyuzzák ki, és az egész társadalom szükségleteit elégíti ki." Ez legalább részben igaz lenne, ha a társadalom szükséglete például a háború lenne. Hi­szen túlnyomó részt katonai célokra fordítják. Nem véletlen, hogy Slichter, Harris, Anderson, Hansen és mások müveikben egyre szebb babaru­hákat gyártanak az imperialista-monopolista kapi­talizmus átszépitésére. Hiszen egyre nagyobb szük­sége van ilyen szépítésre. Volt idő, amikor az ilyen “jeles” tudósok azt próbálták bizonygatni, hogy a szocializmus utópia, gyakorlatilag nem va­lósítható meg. Ma már nevetségessé tenné magát, aki ezt állítaná. Tehát ezt már nem állítják. Voltak idők, amikor azt állították, hogy a kapi­talizmus örök rendszer. Ezt állítani, amikor 14 or­szágban már megszűnt a kapitalizmus — nevetsé­ges lenne. Tehát igy ezt már nem állítják. Ezért “fedezik fel” a kétségbeesés dühével a “kapitalizmus nélküli kapitalizmust”, a “munka- gazdaság” rendszert, a “jóléti államot”, a “szer­vezett kapitalizmust”, a “szabályozható kapitaliz­must”, a “majdnem szocialista kapitalizmust” ■— és más efféle fából vaskarikákat. Ám például a vietnami népet irtó imperializmus vagy az arab világot vissza-gyarmatositani próbáló monopóltőkés államra nem passzol a szépítő baba­ruha. Emellett az embereknek ma már tudomásuk van arról, hogy léteznek tényleges szocialista országok, ahol már statisztikusoknak sem kell hazudni, mert saját történelmi múltjukkal mérve az emberi, a társadalmi haladás óriás-lépteit tették meg előre. Álarcra és babaruhára sincs tehát szükségük. Köves Lajos Katanga felé menekülnek a kisangani zsoldosok Hírügynökségi jelentések szerint a Vöröskereszi különrepülőgépein Kinshasába érkeztek azok az európaiak, akiket a zendülő zsoldosok Kisangani- ban, a volt Stanleyville-ben túszként fogva tartot­tak. A körülbelül 50 európai túszon kívül sebesült kongói katonákat is Kinshasába szállítottak a nem­zetközi Vöröskereszt jelzéseivel ellátott amerikai repülőgépek. Egyelőre Kisanganiban maradt a tú­szok körülbelül hatvanfőnyi csoportja. Jelentések szerint valamennyien sértetlenül vészelték át a zsoldoslázadást. Tévesnek bizonyultak azok a korábbi hírek, ame­lyek szerint a fehér zsoldosok, akiket lázadásuk­ban Csombe-hü katangai csendőrök is támogattak, az Albert-tó közelében levő Bunia város felé vet­ték útjukat. A zsoldoshadsereg 27 gépkocsm nem Uganda felé, hanem a Kisanganitól délnyugatra fekvő, számukra sokkal barátságosabbnak vélt Ka- tangában akarnak megbújni. De Gaulle fegyverszállitási embargója ellenére francia magáncégek máris megkezdték az izraeli légierő és szárazföldi hadsereg alkatrész-utánpót­lását. A kockázat ára: a világpiaci tarifa háromszo­rosa. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- - ^gö31is3§5s.84 ba egy évre 12 dollár, félévre f(U’Ű

Next

/
Thumbnails
Contents