Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-07-20 / 29. szám

Thursday, July 20, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 KIK AZ AFRIKAI MAGYAROK? "Kik azok a magyarabok?” címmel rendkívül érdekes dokumentumműsor szerepelt nemrég a Magyar Televízióban. A “magyarab” szó az Af­rikában élő, magyar származású arabokat jelöli, akik Szudánban és Egyiptomban jelentős számban élnek. A feltevés és a szájhagyomány szerint e- zek a magyarok három hullámban kerültek Afri­kába. Az első csoport azokból a harcosokból ke­rült ki, akik Hunyadi János, hires törökverő hadvezér seregében szolgáltak és fogságba estek. A második csoportot ugyancsak a törökök vitték Afrikába, amikor Magyarország másfélévszázados török megszállás alatt volt, mig a harmadik a XVIII. század elején, a kuruc szabadságharc le­verése után került Afrikába. A “magyarabok” magyar származását ma már csupán nevük, e- gyes szokásaik és emlékeik jelzik. Egy magyar kutató, Fodor István, meglátogat­ta az afrikai “magyarabokat”, filmet forgatott, fényképeket készített róluk és magnófelvételen szólaltatta meg őket. Ezt mutatta be a Magyar Televízió fent említett érdekes műsora. KECSKEMÉT Kecskemét jövőre ünnepli várossá alakulásá­nak 600. évfordulóját. A magyar Alföld “hirös városa” régi kiskunsági vendégszeretettel, s meg­újult külsővel várja az érdeklődőket a jubileumi ünnepségekre. Lebontották az öregtemplom mö­götti düledező földszintes háztömböt, helyén uj utat nyitottak, mely egyenesen fut a városháza és a templom közé. Ezzel megszűnt az a kanyar­gó útszakasz, mely egészen az utóbbi időkig leg­veszélyesebb közlekedési pontja volt Kecskemét­nek. A városi mozi mellett a piacteret mái* régeb­ben megszüntették. Ide is uj, kétsávos közutat építettek, közepén végig park-sétánnyal. Ez az ut Rákóczi Ferenc nevét kapta, s a körutat, illet­ve a vasútállomást köti össze a belvárossal. A Katona József színháztól csak egy utcahossz volt a Rávágy-tér, ahol nem olyan régen még a Bugacpusztára induló és onnan érkező kisvasút mozdonya pöfékelgetett nagy kényelmesen. Az állomást 1961 elején bontották le, és mivel sok­sok évtized alatt nagyon az emberek szivéhez nőtt, bucsuünnepséget rendeztek, mikor az utolsó vonat elindult Bugacra. A járat különben tovább­ra is megmaradt, csak ezt a belső állomást szün­tették meg. Azóta itt épült fel a legszebb kecske­méti lakónegyed. Három-, négy- és kilenc-emele- te házaiban 1,300 család lakik. Utcái, parkos te­rei tágasak. Iskolát, óvodát, bölcsödét és más középületeket is kapott a lakónegyed. Uj lakónegyed épül a Mükertnél is, egyelőre ezer lakással, a Hunyadi városrészen pedig ennél többet építenek fel. Ugyanakkor gyors ütemben iparosodik a város. Eddig többek között magne­tofongyárat, habselyemgyárat és reszelőgyárat építettek, 1970-ig pedig szerszámgépelem-gyá- rat helyeznek üzembe. Jelenleg nagyösszegü be­ruházásokkal korszerűsítik a két régi, gyártmá­nyaival világhírnévre szert tett üzemet, a kon­zervgyárat és a kádgyárat. A lebontott Beretvás-vendégfogadó helyett az öregtemplom mellett épült egy ötemeletes szál­loda, étteremmel, eszpresszóval, bárral, 103 ven­dégszobával és kerthelyiségekkel. A templom­mal szemben hatemeletes lakóépület készült el az idén. E három nagy épület szökőkutas rózsalige­tet ölel körül. Arrább, a színház mellett emelkedik Kodály Zol­tánnak, a város nagy zeneköltő szülöttének uj é- nek-zenei általános és középiskolája. Ez volt az első ének-zenei iskola, melyet Kodály javaslatára alapítottak, s amelyben az ő elképzelése szerint folyik a tanítás. Ma már több ilyen iskola van az országban. De mert ez volt az első és a mes­ternek is leginkább a szivéhez nőtt, szinte foga­lommá vált itthon és külföldön egyaránt. A nemrég elhunyt nagy magyar zeneszerző sűrűn meglátogatta szülővárosának éneklő gyermekeit. Kodály Zoltán hagyatéka most emlékmúzeumot kap Kecskeméten. A város másik nagy fiának, a drámairó Katona József szülőházában mutat­ják be az ő életének, munkásságának dokumentu­mait is. Kodály szülőháza ugyanis már régen nincs meg. Az elmúlt években lefolyt vizkereső fúrások lehetővé tették, hogy bővíthették a széktói stran­dot, s felépíthetnek egy korszerű fedett-uszodát, amely nemcsak a város, hanem az ország legmo­dernebb ilyen létesítménye lesz. Ezt ez év őszén nyitják meg. MOHÁCSI BUSÓJÁRÁS Lárma, rémület és óriási harc — Égő sátrak és aranyeső a templompárkányról Három órakor felépítették a törökök táborát, a magasba szökő sátorrudakon félholdak dísze­legtek, a sátorlapok könnyű, színes kelmékből ké­szülnek, amelyek nemcsak szebbek, de pompásab- ban is égnek. Miután a tábor felépült, sokáig nem történt semmi. Pedig a lelátókat — a tanácsháza erkélyé­től az idenyiló lakásablakokon át a kopasz fák tetejéig — szinültig megtöltötték az érdeklődők, a tér körül vastag fekete embergyürü állt és várt fél ötig, amikor végre mocorgás kezdődött a tö­rök táborban. Először néhány lovas sétált dölyfös hóditóként a sátrak körül, majd a janicsárok érkeztek. A ja­nicsárok festői ruhában voltak, harci sorokban vonultak táncos, mutatós lépésekkel, kezükben fegyvereket forgattak, lévén ez a felvonulás af­féle győzelmi ünnepség, győzelmi ceremónia. Csak a janicsárok termete hagyott némi kívánnivalót maga után, tekintve, hogy — mint a bennfen­tesek kikottyantották — gimnazista lányok akad­tak csak e célra, fiuk nem. Megjegyzem, az kide­rült amúgy is, mert akadt a janicsárok között olyan is, aki alighanem elvesztette a sapkáját, s barna hajában a félreismerhetetlen dauer ment­hetetlenül a huszadik század jelenlétéről tanús­kodott. Nyolc markos — tényleg markos! — török hoz­ta aztán a pasa gyaloghintóját, mellettük lefátyo­lozott háremhölgyek lépegettek. A pasa méltóság- teljesen fogadta a hódolatot, megtekintette a fog­lyokat, akiket ezután betereltek a sátrakba, a pa­sa szemlét tartott harcosai felett, majd elcsende­sedett a tábor. Az izgatottan várakozó közönség — amely már sejtette, hogy a busók hamarosan rajtaütnek a kevély törökön, — ismét várakozhatott egy ki­csit, mivel a busók csigatempóban haladtak csak előre a város túlzsúfolt utcáin. A lovasok jóval előbb megérkeztek, rátámadtak a török lovasok­ra, és hosszú ideig tartó, eldöntetlen küzdelem kezdődött. A törökök nyilván nem ébredtek fel a csatazajra — jaj is lett volna a busó előőrsöknek, mivel a gyalogos csapat némileg késett. Na de végre megérkezett! Nagy lárma és rémület, óriási harc. .. Az első támadó ugyan egy gyerekkocsit toló, bolondos kedvű busó volt, aki támadás helyett azonnal fejreálló tudományát mutatta be a még üres tér közepén. A törökök ide-oda menekültek, végül azonban föladták a kilátástalan küzdelmet. A busók kere­peltek, húzták a forgókerekeket, a kéregcsónakot, amelynek végében meglepő módon egy ócska eser­nyőt tartó busó üldögélt. A pasát kilökték a gya- loghintóból, helyére egy busó telepedett. Várat­lanul dermesztő hatású ágyulövés reszkettette meg a levegőt, ez később többször ismétlődött. A törököket, akik nem tudtak elmenekülni beterel­ték a sátrakba. A busók elkezdték diadalünnepü­ket, kigyulladt a tér egyik szélén felfüggesztett piros, sárga és zöld lámpafüzér, betáncoltak a térre a népi együttesek, lakodalmas kocsin vidám népviseletes ünneplők érkeztek, durrant a leg­nagyobb ágyulövés, fáklyák és zöld-piros füstfák­lyák gyulladtak a tér különböző pontjain, a busók hamuzsákokkal csapkodtak, egyikük egy hurka­töltőből fújta szerteszét a hamut... Kigyullad­tak a sátrak is, nagyszerűen égett a tábor, a köze­li házak ablakain kísértetiesen tükröződött a fény. A sok-sok bolondozó busó között a táncosok las­san kialakították a kört és kólót jártak az égő tá­bor körül. A templom homlokzati párkányáról cso­daszép arany eső hullott percekig, ritkaszép lát­vány. Borvizsga Tokajban Tokaj világhírű borainak három-négy évig kell érlelődniök, mig elnyerik páratlan bukéjukat. Az érlelésre a legmegfelelőbbeket mindig tavasz- szal, az uj borok fejtésének befejeztével jelölik ki a szakemberek. A “borvizsga” ezekben a he­tekben folyik a vidék pincészeteiben. A vizs­gáztatók csak azokat a borokat bocsátják továb­bi iskoláztatásra, amelyek “testessége”, iz-, il­lat- és zamatanyaga, továbbá savtartalma meg­felel ahhoz, hogy a későbbi kezelés során “bagy- bor” — száraz és édes szamorodni, illetve aszú — fejlődik belőle. A további érlelésre alkalmas borokat egyenletes hőfokú és páratartalmu pince­ágakban gyűjtik össze. Az idén a Szőlészeti Ku­tató Intézet tarcali Rákóczi pincéjében két bor­különlegességet, szűrt hárslevelűt és ritkaság­nak számitó muskotály-aszut is érlelnek. Az ország legrégibb vízimalma Nem messze Tihanytól, örvényes község hatá­rában áll az ország legrégibb vizimalma. Ezen a helyen — mint a második tihanyi oklevél is em­líti — már 1211-ben is állott egy vízimalom .Az­óta szakadatlan forgatja az örvényesi kis patak a vízimalom kerekeit. Az öreg műemléket minden évben ezrek keresik fel. A régi épület azonban már meglehetősen megrongálódott. Felújítására rövidesen sor kerül és egyik helyiségében malom­ipari múzeumot rendeznek be, ugyanakkor rétes­csárdát is nyitnak a közelben, ahol a malom ál­tal őrölt különleges finom lisztből sütik majd a friss rétest. Tudományos müvek a magyar egyházi műkincsekről Hosszú ideje nagy és érdekes munka folyik a budapesti Iparművészeti Múzeumban, amelynek egyházmüvészeti osztályán tudományos leírást készítenek a magyarországi egyházi műkincsek­ről. Ilyen összefoglaló nem készült eddig, igy tehát évszázados mulasztást pótolnak a nagy vállalkozással. A munka tiz esztendeje kezdő­dött és ebben az első évtizedben három vár­megye anyagát gyűjtötték össze és dolgozták fel. A vállalkozásban^ igen jelentős az, hogy a munka “ökumenikus” jellegű, vagyis minden vallás templomainak műkincseiről tudományost ismertetés jelenik meg. Vadmenfő expedíciók Az idén nagyon sok gondot okozott a Tisza é» mellékfolyóinak áradása. Viz alá kerültek az ár­terek és sok nemes vad elpusztult. A vadásztár­saságok expediciókat indítottak a vadak meg­mentésére. Ladikokkal közelítették meg a bent­rekedt őzeket és biztonságos helyre szállították őket. Több megyében ideiglenes őz-rezervátumo­kat rendeztek be. Akadt olyan vadásztársaság is, amely több mint 500 értékes vadat telepitett ki a veszélyeztetett területekről. Népszerű az uj magyar liturgia Budapest egyik legnagyobb külső kerületé­nek, Pesterzsébetnek főplébániája érdekes ada­tokat hozott napvilágra a katolikus egyházköz­ség hitéletéről. A plébánia területén 18,000 hivőt tartanak nyilván, s a templomban vasárnaponként 8 misét modanak. Általános vélemény, hogy a* uj magyar liturgia nagyon népszerű a hívők kö­rében. A plébánia-templomban megkötött házas­ságok száma 1965-ben 150, 1966-ban 180 volt. Ugyanebben az időszakban a keresztelések száma is növekedett: 299-ről 343-ra.

Next

/
Thumbnails
Contents