Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-20 / 29. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 20, 1967 Az agy biokémiai működését kutató kísérletek mind újabb és újabb meglepetéseket hoznak . A tudósok a kísérleteket a planarián, vagyis a mocsári lapos férgen végzik, melynek többszáz millió éves jelenléte a földön bizonyítottnak látszik. Ennek kannibalizmusához kapcsolódó egyik fantasztikus feltevés szerint egy szép napon az ember saját emlékezetét és tudását meg tudja majd enni! A planaria vizi féreg és első lény az élettani fejlődés skáláján. Igen kezdetleges idegrendszerrel rendelkezik, de már nála is fellelhető az agy kezdetleges formája. James V. Me. Connel, amerikai tudós áramütésekkel végez rajta kísérleteket, s ezekre az állatkák már rászoktak. A villanyütésre mindig azonosan reagáltak — tehát van emlékezetük. Mint a mikroorganizmusok általában osztódással szaporodnak — vagy minden testrészük, akár a fej, akár a farok, egyaránt fejlődik és egyfoi’- mánreagál: még akkor is, ha kettévágják! Amit a féreg megtanult amig egész volt, megjegyzi a fej is meg a farok is és gyorsan újból egész lény- nyé fejlődik. Mc. Connel tehát arra a gondolatra jött, hogy az “emlékezet” nem csak az idegrendszerben és nem csak az agyban tartózkodik, hanem vegyi alapon az egyes sejtekben is. Ezekkel a kísérletekkel egyidőben egy svéd tudós is nyilvánosságra hozta, hogy az ingerelt idegsejtek nagyobb mennyiségű ribonukleinsavat (RNA) tartalmaznak, mint a pihentek. A két eredmény alapján Roy Jehn amerikai tudós folytatta a kutatást és felfedezte, hogy az említett “vegyi alap” uj sejtekben van, s mivel ezek a féreg egész testében megtalálhatók, a planaria bármelyik testrészéből újjá tud születni. Ezek szerint azt, amit a féreg egyszer megtanul, a belőle kifejlődő uj planaria is fogja tudni. Mc. Connel folytatta a maga kísérleteit és közben az az ötlete támadt, hogy egyik féregről a másikra átvigye a “molekuláris emlékezetet”. Erre a célra a planaria kannibalizmusát használta fel. Néhány planariát addig “tanított” áramütésekkel, amíg meg nem tanultak a fényre is épp úgy reagálni, mint az áramütésekre. Az igy “betanított” férgekkel megetetett néhány “testvért”. Ezután még gyorsabban reagáltak á fényre mint amazok, amelyek nem faltak ilyen “telitett testvért”. Más tudósok is beigazolták Mc. Connel eredményét. Rochesterben például a férgek sokkal jobban mozogtak egy labirintusban amikor megették “okosabb” rokonaikat. A kísérletek most tovább folytatódnak. Nem lehetetlen tehát a feltevés, hogy az emlékezet az un. ribonukleinsavon alapul. A LUNA-10 MÉRÉSEI ÉS A HOLD MÁGNESES TERÉNEK PROBLÉMÁJA A Hód körül keringő Luna-10 műszerei rendkívül érdekes, tudományos szempontból szinte felbecsülhetetlen jelentőségű uj adatokat szolgáltatnak, a Föld és a Hold közötti térség állapotáról. A gammasugár-mérésekből kitűnt, hogy a Hold kérge többé-kevésbé emlékeztet a Föld külső kőzetövezetére. Megállapították, hogy a Föld és a Hold között a finom kozmikus “törmelékanyag”, a mikrome- teorok mennyisége nagyobb mint feltételezték. Keletkezése minden valószínűség szerint a Holdra becsapódó meteorok hatásával magyarázható. Feltehető ugyanis, hogy a Holdra zuhanó nagyobb tömegű meteorok a becsapódás helyén elporlaszt- ják a Hold felszíni kőzeteit. Ezáltal a finomabb törmelékszemcsék keletkeznek, melyek felcsapódva kirepülnek a világűrbe. Az igy keletkező porgyűrű apró szemcséi parányi holdakként keringenek a Föld körül, egy másik csoportjuk pedig a Hold körül A legérdekesebb felfedezés, amelyet a Luna-10 eddigi méréseinek köszönhetünk, a Hold mágnes- ségével függ össze. Ismeretes, hogy sem a második szovjet holdrakéta, sem az azóta becsapódott Ranger-ürrakéták nem mutattak ki olyan mágne- •í-s teret, amely bizonyíthatóan a Holdnak tulajdonítható. Jelenlegi ismereteink szerint a Föld mágneses tere abolygónk belsejében levő magból, a mag centrális részéből származik: mivel azonban a Hold belsejében uralkodó nyomás több százszorta kisebb annál az értéknél, ami egy ilyen mag létrehozásához szükséges, következésképpen a Holdnak sem magja, sem mágneses tere, sem pedig Van Allenféle “sugárbörtöne” nincs. Ennek ellenére a Hold környezetében 70—100-szorta több nagyenergiájú elektron található, mint amennyit a korábbi vizsgálatok alapján vártak. Szovjet tudósok szerint a Holdnak ez a “látszólagos mágnessége” a Föld mágneses csóvájának tulajdonítható. Régebben csak annyi volt ismeretes, hogy a Föld mágneses csóvája legalább 192,000 kilométer távolságig nyúlt el, a Luna-100 mérései alapján azonban biztosra vehetjük, hogy bolygónk mágneses csóvája legalábbis a Holdat eléri (a Hold közepes távolsága 384,000 kilométer). A bolygónk körül keringő Hold havonta egyszer — telihold idején — keresztülhalad a Föld mágneses csóváján. Egv-egy ilyen áthaladás 2—3 napig tart. Minthogy április 5-én telihold volt, s a Luna-10 mérései is körülbelül ekkor kezdődtek, e két tényből következik: a műszerek által mért elektronfelhő a Föld mágneses csóvájához tartozott, nem pedig a Holdhoz. Más szovjet tudósok szerint viszont a Hold látszólagos mágnesessége a Napból származó részecskék (szoláris szél) hatására vezethető vissza. Ezek a részecskék a holdfelszinbe csapódva gyenge elektromos áramot hoznak létre, ami viszont gyenge mágneses tér kialakulását eredményezi. Ennek következtében a Holdnak is kialakulhat mágneses csóvája, sokkal gyengébb, mint a Földé, de a benne levő elektronokat a Luna-10 már észlelni képes. Van Allen professzornak, a Föld körüli sugar - zásövezet felfedezőjének az a véleménye, hogy a Holdhoz tartozó csóvában levő elektronok semmiféle veszélyt nem jelentenek a majdani hold- utazók számára, mert energiájuk és áthatolóképességük rendkívül kicsi. A HIÉNA NEM DÖGEVÖ, HANEM GYILKOS Általánosan elterjedt nézet, hogy a hiénák a nagyobb ragadozók zsákmányának maradékán osztoznak. Sok természetfilmben és felvételen is megörökítették a jóllakott oroszlánt, amint lakomájának szinterét átengedi a foltos bundájú dögevőknek. Nemrégiben közölt tanulmányában H. Kruuk, a Serengeti Kisérleti Intézet (Tanzánia) kutatója másfél éven át tartó, folyamatos megfigyelés alapján megcáfolta ezt a közhiedelmet. Tapasztalata szerint inkább az oroszlánok szerzik be élelmük nagyobb részét a hiénák által elejtett állatok húsából! Kruuk a Serengeti sikság és a Ngorongoro kráter területén vizsgálta a hiénák életmódját. (A Ngorongoro kráter nagy kiterjedésű katlan egy kiégett tűzhányó mélyén.) Ez eléggé körülhatárolt terület, ami lehetővé teszi az ott élő állatok állandó ellenőrzését. A hiénák székletében zsákmányuk emésztetlen szőre jól kimutatható. Ebből a kutatók megállapíthatták a ragadozók táplálkozási szokásait. A Ngorongoro kráterben élő hiénák 83 százalékának székletében a csikós gnu szőrét találták, 46 százalék zebrát, 16 százalék Thomson-gazellát is evett a vizsgálat előtt. A Serengeti síkságon élő hiénák leggyakoribb tápláléka a Thomson-gazella és a gnu volt. A kosztbeli különbség oka valószí- • niileg a “választék” különbözősége. 1052 hiénát sikerült lakomázás, sőt, vadászat közben megfigyelni. Ezeknek 82 százaléka saját zsákmányt evett, csupán 11 százalék rágódott valamilyen nagyobb ragadozó (oroszlán, leopárd) zsákmányának maradékán. A többi bizonytalan eredetű húst fogyasztott. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, 3ar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva MMMMAAnn/WMWIMMMMWWWIWlAAMIIVUWMM' A hiénák elsősorban éjszaka vadásznak. (Nappal a hiénák 34 százalékát látták maradékon lak- mározni. Valósziniileg innen ered a régi közhit, hogy a hiéna dögevő!) Csoportosan portyáznak és félelmetes biztonsággal ejtik el a leggyorsabb állatokat is. Holdfényben sikerült meglesni a hiénákat vadászat közben: 11 vadászatból nyolc sikeresen végződött. Volt olyan éjszaka, amikor a hiénák a megfigyelt területen 1 Thomson-gazellát, 1 fiatal és 27 felnőtt gnut, valamint 11 zebrát téptek szét. E foltos ragadozók a mérések szerint kb. 65 km/óra sebességgel tudnak rohanni, éa ezért a leggyorsabb zebrát is utolérik. A szétreb- bentett nyájból kiszemelt áldozat után eredő hiénák igyekeznek az állat lábát megmarva zsákmányukat a földre dönteni. Az elbukó állatot a hiénák 8—10 perc alatt megölik. A hiéna tehát nem dögevő, hanem csoportosan, túlerőben támadd gyilkos. “VIGYÁZAT! JÉGVESZÉLY!” A baleseti statisztikák szerint sok autószerencsétlenség okozója az autóutakon képződött jég, amelyet a vezető nem vesz észre. Egy angol cég most olyan készüléket hozott forgalomba, amely jelzi e veszélyt. A jégképződés szempontjából az útfelület hőmérséklete a mértékadó, ennek mérése azonban eléggé körülményes volna. A tapasztalatok szerint azonban az ut feletti levegő hőmérséklete is jó támpont. Mérések mutatták, hogy már + 2 C-fok levegőhőmérsékleten megindulhat a jegesedés, éjszaka különösen akkor, ha szélcsend van és az ég felhőtlen. Az alkalmazott Icelert nevű készülék lényegében hőmérő, amelyet az autó elejére szerelnek fel, kb. 20 cm-rel az útburkolat felett. A berendezés hőérzékelő része parányi tranzisztor, amelynek elektromos tulajdonságai a hőmérséklettől függnek. A tranzisztor rendkívül gyorsan követi a levegő hőmérsékletváltozásait, s már akkor is jelez, ha például az ut szélcsendes mélyedésében, aránylag kis területen lép fel jegesedés.. Ez a tranzisztor egy olyan izzólámpa fényét vezérli, amely az autó vezetője előtt van elhelyezve. Ha a levegő hőmérséklete + 2 C-fok felett van, az izzólámpa nem ég. Ha a hőmérséklet eléri a 4- 2 C-fokot, a lámpa rövid időre felvillan, kb. mp-ként egyszer. Ha a hőmérséklet tovább csökken, a felvillanási idő egyre nő, és a kialvási idő egyre csökken. Végül a 0° elérésekor a lámpa állandóan égve marad. így a vezető tudja, hogy a levegő hőmérséklete hogyan változik és a helyzetnek megfelelően tud alkalmazkodni, például a kocsi sebességét csökkentheti. Az elmés szerkezetből, amely mindössze 10 cm átmérőjű és 4 cm magas, már több ezer van forgalomban, és a felhasználók teljes mértékben elégedettek. Akusztika a kohászatban Az újabb rendszerű konverterekben — amelyekben a fém finomításához levegő helyett oxigént használnak — az optikai megfigyelés nehéz, mert a finomitási folyamat hőfoka lényegesen nagyobb, mint a hagyományos eljárásokban. Az oxigénbefuvás azonban hanggal jár; egy 200 Hz körüli bugyogással. Mivel régen ismert azi összefüggés az átalakulási folyamat és e mély hang erőssége között, az acélgyártásban használható elektrokusztikai műszert szerkeztettek. A 200 Hz-es hang erőssége — az idő függvényében felrajzolva — két csúcsot mutat. A második csúcs akkor alakul ki, amikor a salak kiválik és vastagodó réteget alkot a vas felett. Ez a réteg ugyanis csillapítja a hangot. Ekkor kell az oxigénadagolást beszüntetni, ellenkező estben nemcsak a hasznos elemek (például szén) távoznak el, hanem a salak forrásba jöhet. A berendezés egy mikrofonos hangnyomásmérőből és egy egyenfeszültséget iró szerkezetből áll. A 2,000 fokos hőség ellen a mikrofont közbeiktatott hangbevezetőcsővel védik. A mikrofont hosszú kábellel kapcsolják a műszerhez. Hitelesítésre abszolút egységekben nincs szükség, mert itt az egyetlen lényeges tényező a hangnyomás, az idő függvényében. v* Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! Megehető-e a tudás és az emlékezet?
