Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-21 / 51. szám
Thursday, December 21, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 dul, ránéz Marira, ezt meg mi lelte. Mitől keseredett úgy neki. Ne rij, már no, ez ül a szemében, de a keze szorgosan tovább aggatja a ruhákat. Mari ráemeli könnytől duzzadt arcát. Jó asszonynak látszik, ettől tán egy csuporka tejet' is merne kérni, lefölözött tejet, amelynek sűrűjét belesbe dagasztották. S ha csak hullott almát kérne, ■amit amúgy is beletaposnak a földbe, vagy moslékba dobnak... Aztán még lejjebb megy. Kis kutvizet tán meg nem tagadna tőle. Már szólni akar, nyitja a száját, de a két fa közé húzott spárga hirtelen leszakad, a mosott ruha a porba zu~ ban, a libapiszokba. — Ó, hogy a magasságos úristen. . . — fakad ki az asszony, s rázza, fújja a bemocskolódott ruhát, a fonott kosárba csapja, egyre hangosabban szitkozódik, dühösen néz Ma^ rira, mintha őt okolná! Igaz is, elhúzta a figyelmét a sírásával, dehogy is aggatta volna erre az elvásott kötélre a nehéz cihákat. Mari orrába szívja a könnyeit, kicsire gubbasz- kodik, úgy várja, hogy az asszony lecsillapodjék, s rávesse a szemét. Fél is tőle, meg akarja is. El kéne indulni, tűnődik, s talpával köröket simít a meleg porba, a foszlós bárányfelhőket nézi, melyek szétszakadnak, összefutnak, könnyű boly- hokba szóródnak, mintha pitypang pelyhét fújnák el. Most merre? Vajon kifutná-e a pénzéből Pestig ... s ott aztán hová ?... Ha legalább tudná, hogy hívják azokat, akiknek kivallotta. Akik miatt itt kucorog óriáslapu és szamárbogáncs között, kiverve a nagyvilágba! Hogyan is szedték ki belőle, milyenek voltak a gazdái, amikor ő sohase gondolt rá, hogy milyenek. Olyanok, amilyenek ... Megtömhette náluk a hasát, ha mással nem, gyümölccsel, annyi volt belőle, hogy karóval kellett megtámasztani a fákat, mert leroppantak a súlya alatt . . S a gazdánéval ki lehetett jönni, ha az ember ismerte a természetét. Hány lányt csap meg a tulajdon édesanyja, őt meg csak akkor kapta el a gazdáné, ha rájött a nagy hevülés, mind a vér a fejébe szaladt, s lihegett, mint a tömött lúd. Olyankor nem tudta, mit csinál. Elfutotta az indulat, azt tépázta, aki a keze ügyébe került. Rendszerint» ő került a keze ügyébe, hátne- ii jutott ki. De aztán elfeledte a haragját, egy óra se telt belé, s már lelkemnek szólította, vele szagolgatta meg a gazda kabátját, nincs-e idegen asz- szony szaga rajta, neki panaszolja el,milyen keserves az élete, folyton csak kuporgatni, zsugorgatni, fogához verni a garast, ügyelni, hogy ki ne lopják a szeméit. Oltárteritőt is hímzett, aranyszállakkal varrta ki a bordó bársonyt, s megengedje neki, hogy' ha elkészül az esti fejéssel, varrogasson rajta, sokszor fél éjszakán át hímezte a liliomokat. A menhely helyezte ki a gazdáékhoz, mikor még akkora volt, mint egy szilvamag. Ha fel is hány- torgatták, hogy a Csörgőék lelence testesebb, szi- vósabb fajta, újra próbálgatták az erejét, s csak akkor húztak rá, ha nem bírj a nagy, mérges, fekete kocával, amely a pocsolyába döntötte, vagy ha kiloccsantotta a moslékkal teli vödröt, mert elzsibbadt a karja a cipekedéstől. Mari már az országúton baktet, szekerek verik fel mellette a port, motorkerékpárok pöfögnek, akkora porfelhő kavarog utánuk, hogy eltakarja előle az utat, semmit sem lát, csak karcos, ful- lasztó szürkeséget. Olykor behúzódik a fák porral beszitált lombja alá, nem annyira az árnyék miatt, mint tanácstalanságában, hogy most pedig merre... Aztán megint nekiiramodik, megcsörgeti a zsebkendő csücskébe kötött aprót, akad tán annyi, hogy valami harapnivalót vegyen, ha egy faluba ér. S ha az utolsó krajcárja is elfogy, és eléri az éjszaka? Nem tudja eldönteni, mi fekszi meg jobban a szivét; a félelem, hogy mégiscsak rátalál a gazda, vagy a falujárók iránti harag, akik igy kiborították, hogy most futhat ki a világból. Az ut szélén frissen ásott árkok húzódnak, derékig meztelen munkások hajladoznak benne, az egyik rákiált. — Hé, kislány! Hozzál csak vizet ebbe a buty- kosba! Arra ni, befordulsz — jobb kezével a levegőbe vág —, vagy száz lépésre ide találsz egy kutat. — Már nyújtja a bütyköst, vörösre pörkölt arcáról szakad a verejték, keze fejébe törli. — Ennél az útelágazásnál, látod? Csak mégy,-' mégy. s egyenesen beleszaladsz a kútba. A mögötte levő férfi az árokszélére dobott kabátok, tarisznyák között kotorász, borosüveget halász ki. — Ezt töltds meg, egy fáradság. Ha el akarnának zavarni, csak mondd, hogy a kábel- fektetőknek viszed. Mit bámulsz? — Hírét sem hallotta még a kábelnek — mondja egy kopaszra nyírt fiú, és orrát ráncolja. Utánakiált: — Kábel! El ne felejtsd. Mari szedi a lábát. Megleli a kutat, lebámul a hüs mélységbe, ahonnan a tükörképe néz vissza rá. Annak mondja: — kábel. — Szinte kívánja, hogy valaki szóljon: hé, mit keresel ott a kutnál. ő meg rávághassa: vizet viszek a kábel... hogy is? a kábelfektetőknek... Csak érjen vissza, megnézi magának, mit dugnak azok a földbe. Nagyot húz a vízből, arcára, nyakára fröcsköli, hajára locsol az üvegből, hátába csorognak a csiklandós cseppek. Megrázza magát. Újra megmenti a vödröt, csikorog a lánc, amint felhúzza, fél kezével csapzott haját igazgatja. — Nicsak, tán leereszkedtél a kútba — mondja később a leberetváK* fejű, s míg két kézzel markolja meg az üveget, s kotyogva iszik, feje búbján táncoltatja a bőrt. Mari meg az árokba les, a fekete csövekre, melyek egymásba illeszkedve futnak egy darabon, majd meg a vastag drótokon akad meg a szeme, ahogyan érdes ujjak tekerik, húzzák. Kétszer is kérdik tőle: hová igyekszik, de előbb elreppen a kérdés a füle mellett, később meg úgy tesz, mintha nem hallaná, mert mit feleljen rá, mik is felelhet . .. Még áll egy darabig, egyik lábát a másikhoz dörzsöli. — Nem érsz be harangszóx*a, elhíil az ebéded — tréfál vele a kopasz. Az idősebb munkás, az, aki először nyújtotta a butykosát, rábólint: —Pedig a hideg húslevesen megfagy a zsir. Ha ciberét főztök, annak nem árt. Az jó hidegen is. Már annak, aki szereti. Én nem állom szegényt. Na, mit főz az anyád? — Tarhonyát — mondja Mari gyorsan, s a földre bámul. #221 — Disznóhussal. Csak úgy ér valamit. Azt kieszegeki a gazda a tálból, akarja mondani, de idejében visszanyeli, eszébe jut, hogy igy járt a pestiekkel is. Egy-két szót ejtett, azok meg felkapták , tovább gurították, s megvolt a baj. Teherautó robog az utón, téglákkal megrakva. Még egy. Meg még egy... Torony magas ságban száll a por utánuk, eltart* egy darabig, amig ismét látja az eget, a vadkörtefákat meg az árkot a nagy, fekete csövekkel. —Láttad? Két billenő kocsi ment Pentelére — jegyzi meg az együk munkás, a másik meg hunyorogva néz utánuk. — Skoda gépek. — Marihoz fordul: — Miért nem kérezkedtél fel ? — A házatok előtt lebillentett volna — mondja a leberetvált fejű, a többiek nevetnek. — Ott meg egy Csepel jön. Tarsd fel a kezed. Ne légy olyan mulya... Állj odébb, hogy észrevegyenek. — Ebben a dögmelegben nem érdemes kutyagolni. Ha egyszer felszed az autó. Mari feltartja a kezét. Előbb csak annyira, mintha a port akmá az orra elől elhessegetni, aztán hirtelen magasba löki a karját. A közeledő teherautó énekszót sodor feléje, óriási foltot lát, aztán a foltból fejek emelkednek ki, röpködő hajak, lebbenő kendők, piros zászlók, melyeket* csapkod a szél. Mari magasra tartott karral integet. Tudja, hogy az árokból nézik, ha leengedné a karját, rögtön rájönnének, hogy a tarhonyaebéd nem igaz, nincs is anyja, aki hazavárja. amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai majj^r nők számára minden hónapban 24 «inalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár $3.00 egy évre. — Cim: Nők Világa. 130 E. 16. St., New York, N.Y. 10003 Az autó lefékez, vékonyodik a dal, már csak: egy-két hang kanyarog. Karok nyúlnak le érte, felsegítik, A kocsivezető hátrafordul: — Meddig .vigyünk? — s már indul is, felelet sem várva. Mari ott ül a lócán, arcok, zajok áramlásában, mozdulni sem tud, szorosan préselődik két váll közé, s mégis oly messze van, mintha még mindig a hajnali réten bujkálna. Zömök, vállas fiatalember ül mellette, minden oly sűrűn nőtt rajta, haja, szemöldöke, még a fogai is egymásra torlódnak, mintha kevesellnék a számukra juttatott helyet. — Hol tegyünk le? — kérdi tőle. ő meg nem felel, lekapja a fejét a lombok elől, melyek az arcát-surolják. A zömök fiatalembert innen is onnan is szólongatják. Orbá Feri a neve, ő viszi a szót, hangja még az énekszót is átto- ri. őt kérdezgeti az az öreg is, akinek ősz sörték meredeznek az álián, valami Séf esik bácsi. — Hol tegyük le ezt a kislányt? — Azt ő tudja. Tán te is Dunapentelére tartsz? — fordul hozzá, Mari meg rávágja: Oda — s a pad szélébe kapaszodik, erősen markolássza a lócát. Ott* is el lehet szegődni cselédnek — gondolja, — Aztán hogy jutott eszedbe? Kinél jelentkeztél ? Hol a megbízóleveled ? Hármat is kérdez egyszerre Orbá Feri, őneki meg úgy megtelik a torka félelemmel, hogy nyelni sem tud. Mi lehet az a megbízólevél? Sebesen pislog, hogy feltartóztassa a könnyeit, melyek már gyűlnek a szemében. Kábel. . . billenőkocsi. . megbízólevél. . . Mik ezek? — Nincs énnekem semmiféle levelem. Csak úgy magamtól... —Csendesen ejti a szavakat, Orbán Feri mégis meghallja. — Csak úgy magadtól? Kaptad magad és eljöttél? Halljátok? Kapta magát és eljött az építkezésre! Hallod, Ilus? Téged meg instállni kellett. A dalodás abbamarad, szeplős, vörösesszők* lány terem mellette, majd felborítja. — Kihirdették a községházán, hogy jelentkezzetek ? — Nem tudom en azt. . . tanyán szolgáltom. —- Akkor meg ki szólt neked róla? Mari hallgat, a vállát vonogatja. De sokat kérdeznek... Mikor hagyják már abba. Ez mindenütt igy van, hogy addig szorítják a sok kérdéssel, amig belekábul?... Legalább tudja már, hogy építkezésre mennek. Náluk is járt egyszer egy napszámos, a magtárt építette, a sok kőportól mindig szürkét köpött, ő meg libákat őrzött, fűszálat rágcsált meg sóskát, s örült, hogy milyen szép zöldet köp tőle. Sefcsik bácsi szeme a meztelen lábára tapad. — így jöttél, cipő nélkül, minden nélkül? Hol a ba* tyud ? Persze, batyu kéne . Ezeknek itt mind van cókmókjuk. Katonaládák, spárgával összekötözött dobozok, fonott kosarak, szatyrok hevernek a padok alatt, ő meg csak úgy jött, csupasz talppal, egy szál ruhában, mint akit kivertek a házból. Ez az öreg nagyon bandzsit rá. Mintha tudná, mit kell kiszedni belőle. Mégse mondja megrogy a cipőjét a gazdáné saját szekrényébe zárja, csak nagy ünnepkor engedi felhúzni, karácsonykor, husvétkor, vagy ha áldozni megy. — Biztos azt spekuláltad ki, hogy előbb kiszaglászod, hogy megy ott, mennyit lehet keresni. Ha nem tetszik, alászolgálja, már ott se vagy — jegyzi meg egy lány, az arca nem is látszik, csak ki- fakult, kék kendője. — Batyuval nehezebb meglépni — teszi hozzá, s cipője orrával megbökdösi vulkánkofferét. — Ott akarok maradni — tör ki Mariból, á ijedtén körülnéz, ehhez mit szólnak. Segitenek-é neki, hogy felvegyék napszámosnak, minek. Orbán Feri arcát vörösség fut*ja el, a nyaka is vörös, mint a kakas taréja. — Te Ilus, én úgy kihajítalak ebből a kocsiból — harsog a kékkendős lányra —, én úgy kihajítalak, hogy mutatóba sem marad belőled. — Eljöttem, itt vagyok, mit kiabálsz — hado- nász Ilusz. — Itt vagy, de máris gyanusitgatod ezt a lányt... hogy hívnak téged? — mordul Marira. — Morzsa Mari. —Itt* ez a Morzsa Mari. .. nem vár biztatást, nógatást, nyakába szedi a lábát, elrohan hazulról (Folytatás a 12-ik oldalon) j
