Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-21 / 51. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD . Hajnalodik. . Kékesszürke színe van a levegőnek, csendes színe. Rebbenő, szelíd fények bontogatják a sötétsé• get, az alvó házak, mozdulatlan kertek épp csak • kirajzolódnak. Csend van, levél se moccan, az apró- ■ jószág szárnyába dugott csőrrel alszik. Később egy kakas harsány rikoltása töri szét a . csendet, utána gyenge motoszkálás hallatszik: talpak csusszanása, füvek zizzenése, majd egy lány lopódzik végig az udvaron, beharapva a szá- - ,ja szélét, hogy a lélegzetével se üssön zajt. Megáll • szemben a kakassal, amely feltartott fejjel, égő taréjjal kukorékol. Hát ebbe meg mi ütött, gondolja, s nézi, milyen vérmes, erős. Mintha csak a gazdája állna itt, vörösbarna képével, feszülő nyakával. Megkerüli a kakast, de az nem hagyja magát, mellette terem, mintha fel akarná verni a házat. A lány az ablakra les. Sötét* négyszög az ablak, mögötte éjszaka terpeszkedik. Talán most kász- kálódik ki a gazdája a dunna alól, s egyetlen ugrással az ablaknál terem. A hátában szúró pontot érez, hideg szalad a la- ' pockája közé, s rángatni kezdi a kiskapu reteszét. .Sose hitte volna, hogy ilyen veszettül csikorog! Már. kint van az utcán. A kakas újból rázendít*, ez már nem is kukorékolás, ez már olyan, mintha ' segítségért kiáltozna: — Hé, emberek, utána! Tudja, hogy itt a házak között nem szabad futni, mert mit szaladoz ő ilyentájt . . A sötétség is ' kezd bomlani, aki az ablakhoz lép, rögtön felismeri, s hívja a párját*: — Nem Morzsa Mari az ott? Úgy fut, mintha kirabolta volna a házat — teszi hozzá, s már zörgeti az ablakot, öklével dörömböl, ' majd kinyomja az üveget. Mari hallja a hangokat, a homloka mögött, a nyakán futkároznak, s , ettől, akárhogy nem akar, mégis futnia kell. A ’ Bogdánná kutyája éles csaholással veti utána magát, ó, a nyomorult! A zihálása elnyeli a könyörg- ve, susogva kiejtett szavakat, mert most már valósággal fújtat és zihál, és nem lát mást csak táncoló foltokat kétfelől s a kutya érdes nyelvét. Haja csomósán tapad a homlokába, hiába fújná ki, bőréhez ragasztottja a verejték, de hát ki bánja, amikor az a dög kutya. . . Pajtikám, ne. , . csitt, Pajti. . . ■Valaki fiittyent. Hangok iramodnak utána, las- . xitani kéne, nehogy azt higgvjék . .". A fejében összéroppannak a szavak, mint a kerítés léce, amelyen keresztülbujt. Csörgőék portája már csupa mozgolódás. Fejőshez készülődik az asszony, az ember meg vödrökkel csörömpöl. Meghallják a reccsenést, az asszony lecsapja a sajtárt*, két kar- dát a magasba dobja. — Szentséges Sztizmáriám! .*— kiáltja, s a szavak egymásra torlódnak a torkában,. azt se tudja, mit mondjon előbb, mert a káposztáit taposta le futtában, a palánkot törte ki, s tón az is felvillan benne, hogy ő kapta rajta tegnap este, amint a falujárókkal sugdosott. Mindezt egyszerre kiáltaná, de csak tátog, s mire elered a szava, ő már messzire jár. Minden világosodik körülötte, az ég, a bokrok, még a por is a lába alatt. Ha utána erednének, könnyen elkapnák, mert nincsen hol megbújnia. Könyöke hajlásába törli a homlokát,s fülel. Lehet, hogy már a nyomában járnak. Csörgőné hosszú, ;száraz karjával mutatja, hogy arra, arra! Nem mer megfordulni, az eget* nézi, melynek alián fények hasadnak, nyelvével lapátolja szája körül a verejtékcseppeket, s olyan félelem markolja meg, hogy szinte beletép a gyomrába. Kocsizörgést hall, a gazda lesz az, befogta a Fecskét meg a Sárit, s utána! Megtorpannak a lovak, csipkés hab veri ki a szájuk szélét, mellső lábukkal kaparják a földet, viz patakzik a hátukról. A gazda fél kezével marokra fogja a gyeplőt, a másikkal meg kinyul ) érte: — Gyerünk! Mari felszisszen. Válla közé kapja a fejét, s hátraugrik, pedig hát senki sincs ott, csak a saját 'árnyéka mozgolódik, s a hang is innen jön, ahonnan a tómzsi, barna árnyék. Már a Józsi bácsi lucernásában gázol, ha valaki jönni talál, lehasal, arcát a földre nyomja, s úgy marad, amig elfogynak a lépések. Hé. ki az ott? — Állj meg te! Állj meg, mert karóval ütlek agyon! — Fulladt köhögés akasztja meg az áradatot, s mire újra elkezdi, már csak gyengén cseppen a hangja, el se ér Marihoz, akinek fickándozó hajfonata hol a rozstáblák fölött úszik, hol a buPalotai Boris: MORZSA MARI->> A. A. .á. A ÁÁÁA zakalászok között csapkod. Magasan áll a nap, a levegő megtelik a hőség szagával, melybe érett gabona illató vegyül. Idegen csordák lepik el az utakat, ezektől már nem kell tartania. Idegen állatok, idegen emberek, idegen kapuk. Ki törődik vele, hogy miért lohol lélekszakadva, hogy csak úgy porzik nyomában az ut, s az elhult libapelyhek fölröppennek. Lassan elmaradoznak a házak, balra lejt az ut, a végén sorompó. Onnan már látszik a vörösszil- vafa s a mögötte megbúvó apró állomásépület, amely tenyérnyi folt még, de minden lépéssel egyre nő, aztón kibukik a levelek sűrűjéből, nem takarja már semmi, s ö ott áll előtte. .. A sörösüvegekkel körülkerített virágágyakban tyúkok kapifgálnak, egy bátyus asszony leveszi a tejeskanna fedelét, vizet önt belé, nagy kortyokkal iszik, álián lecsurog a viz. Megakad a szeme Marin, végigjáratja rajta a tekintetét, s csak eny- nyit* mond: — Nna! De ettől a semmi szótól puha lesz a térde, s szinte tolni kell magát előre a pénztárablakig, ahol egy öregember ül plajbásszai a füle mögött. — Hová adjak jegyet? — kérdi sürgetve, s ő csak nyeli a nyálát, mert idáig el se jutott, hogy hová. Csak innen el! Nem várni meg a másnapot, ném találkozni többé a gazdával, nem kerülni a gazdáné szeme elé, aki fejfájósan, gyötrődve százszor is elkérdezte egy és ugyanazt: — Panaszkodtól ránk, te kis nyomorult.,. Jaj, a. fejem itt hátul... Vértódulásom van, egyre szalad a vér a fejembe... Azt mondtad, hógy nem eresztünk el hazulról... vagy mit.,, mit kentél ránk? Adjatok már egy vizes ruhát, hadd tekerem a fejemre. Bennfogtuk a béredet? Nem kaptál eleget zabálni?? Mit sustörogtáí azoknak á falujáróknak, azt* mondd a szemembé, ha mered! Megint az a forróság a fejemben, ecetes rongy kéne rá! Ez a hála?! Ezért tartottalak, hogy most a hátam megett... A beszolgáltatást is hánytorgatták, azt mondd meg. .. Egy szerencse, hogy utolsó szemig. .. Tőlem feltúrhatják az egész házat, belehasithatnak a vánkosokba... Csak jártasd a szádat, ha nem félsz az Úristentől. Sóhajtott, nyögött, megiht elölről kezdte, mig le nem pilledt a szeme, s félálomban folytatta, kásás hangján: azt* mondd a szemembe; ha mered . ha mered. .. a szemembe. . • — Pusztaszabolcs felé beszállni! — kiált a pályaőr, s Mari felkapja a fejét. — Oda kérek jegyet. — S már számolja ki zsebkendője bogából az aprót. Pusztaszabolcs, mondja magában, megránditja a vállát, és a vonatra kapaszkodik, amely szusszanva megindul, összegömbölyödik a sarokba, mellére bukik a feje, álmosság zsibong a tagjaiban, mégse tud aludni. Pedig átvirasztotta az éjszakát, minden kis neszre fülelt, mely a szomszédból jött* nyomon követté a zajokat, azokból rakta össze, hogy a gazdáék odabent mit csinálnak. Csikorgóit a deszka, ahogy a kisbalta alatt feszült a fadarab, s a küszöb fel- emelkedett. Éleset nyisszant az ásó, mert a keményre döngölt földbe jól bele kelleti* vágni. Később puffanás hallatszott, zsákok puffannak igy, amikor földre zöttyentik őkel*. Az ajtó kinyílt, lépések döngtek, jól ismeri ő a nehéz terhet cipelő lépések zaját. Majd a lapátolás sietős nesze hallatszott*, az előbb még frissen hullott a gödörbe a föld, aztán kapart a lapát, amint a padlóról szedte fel az odahult földet. Megint másféle zajok. .. Nyílt, csukódott az ajtó, döngölték a földet, csizmával tapodtak rajta, sziszegő hangok ütódtek a füléhez, cirokseprünek van ilyen hangja, amikor kapkodva lapátra seprik a szemetet. Lassan elcsendesedtek odabent, ő meg kiszállt az ágyból, s azt gondolta: most! Ha most nem, akkor soha. Nyitva az ablak, csak le kell ereszkedni. Ha meg már kint van, a sötétség két lépésre felfalja az utat, áz ember a saját* kezét se találja. Felnyög az asszony odaát, forgatja, püföli a vánkosát, biztos megint a hőség lepte el,ilyenkor matat, csoszog, nem leli a helyét. — Mit motyorogsz te itt magadba — szól rá egy vénember, s kosarát, batyuját rendezi el a Thursday, December 21, 1967 szemközti pádon. Nem felel. Arcát* az ablaktáblához tapasztja, homályos lesz az üveg tőle. Szaladnak a fák. Karjukat rázzák, mintha fenyegetnék. Ha megkérdi a vénember, hogy mi keresnivalója van Puszta- szabolcson, mit mond? Semmit se mond. Nem olyan mondogatós ő. Hogy jött mégis, hogy azoknak a városiaknak panaszkodni mert, hogy tele lett a torka indulattal, s gyürkőztek a szavak kifelé, egyik tolta a másikat*, s egyszerre minden kint volt, az is, amiről azt se tudta, hogy benne van! Valaki lehúzza az ablakot. Kihajol rajta, arcát, haját tépázzza a szél, egyszerre könnyű lesz a feje, megmártózik a fényben, mert csupa fény odakint a levegő, hunyorog, pislog tőle, hátrakapja a nyakát. A sürgönyhuzalok drótjai rezegnek, belevágnak az égbe, a fák levelein keresztül is az ég látszik, mintha kék csipkét akasztottak volna a levelek közé, amott meg egy patak bujkál, eltűnik, k'ibukkan, meghimbálja magát, fálreugrik, mintha játszana. Most meg már vihog — böki meg a vénember a szomszédját, s pipájával őrá mutogat*. Mari hátrafordul. Vihog? Csak tán nem... Hisz azt sem tudja, hol hajtja le a fejét. S gyomra sajdul az éhségtől, tegnap dél óta nem evet*t. Ott volt a juhsajt meg a kenyér az asztalon, de a .torkát elállták a könnyek, nem jutott már nyelésre hely. Körötte javában falatoznak. A vénember kenyeret kanyarit, kolbászt meg hegyes paprikái» harap hozzá. Egy asszony nagy kosár almát tart az ölében, foga hersenve mélyed az alma húsába. Tizenkét almafa áll a gazda kertjében, csak meg kellett rázni, s már pottyant, koppant a fejére a sok édes alma. Ha most a. kezébe nyomna egyet az asszony, akár csak azt a kis rücsköset... De feléje sem néz, két ujja hegyével törli a szája sarkát*, s int a vénembernek. Az meg demizsont szed elő a pad alól, hangosan . kortyol belőle, ráncos nyaka mozgolódik, amint lefelé futnak a kortyok. — Pöh. . . pöh. . . Ez jó volt. — Földre állítja az üveget, őt meg úgy előveszi a szomjúság, hogy másra már nem is tud gondolni. Egy almaesutka , js megtenné, az is hüsit^ié,..ami^ forgatná -a aljában, s a síkos magokat ropogtatná, Haszólpa az asszonhynak?. . . Nyelve a szájpadlásához tapad, sehogy sem jön hang a torkából, de a keze kinyúlik, már tapogat az alma után. ... — Pusztaszabolcs következik — szól be a kalauz, s az asszony nehézkesen felcihelődik, az ülésre zöttyenti a kosarát, melyből két alma ugrik ki. ő meg gyorsan utánahajol, ott gurulnak a földön, csak fel kell emelni, meg kell törölni a szoknyája szélében. , r Nyállal telik meg a torka, érzi már, ahogy fogával belecsap, s a lé szétfröccsen a szájában. . » — Hagyd, nem érdemes lehajolni érte — mondja az asszony, s az ülés alá rúgja az almákat. Neki meg pirosság szalad az arcába, s csak gyűri lefelé a sírást, amely ott motoz már a gégéjében, fél térdre ereszkedve kutat az elgurult alma után. Kosarak, batyuk, vulkánkofferek himbálóznak fölötte — ne álld el az utat, hallod?! — s már nyomakszanak kifelé, neki is mozdulni kéne, hisz eddig szól a jegye. Pusztaszabolcs. Hová rúghatta az almákat ? Dühös sirás rázza meg a vállát*, fel-felhorkan, mintha levegő után kapkodna. Bele kellett volna nyúlni a kosárba. Mit számit, ahol annyi van, hogy lehajolni sem érdemes érte... Vagy azt mondani az asszonynak: hitvány kis alma ez, hallja... Vagy fellökni könyökkel a kosarát, hogy mind kidiiljön! Odalent szekérrel várják az asszonyt, s a vénember is megindul, hátra sem tekint. Sípol a mozdony, vastag füst puffan ki belőle, mindenki igyekszik valahová, még a füst is. Az előbb még tömöttón hullámzottak az emberek, őt is sodorták magukkal, hátak meg karok lökdösték előre, hogy mozdulni se igen kellett, most meg már csak a port nyeli, amit felvertek körülötte. A sinek is üresen nyújtóznak, csupán a nap dűl végig rajtuk. Legalább senki se kérdi meg tőle, mire vár. Meg hogy miért sir. Ettől megint meglódul benne a sirás, két kézzel fogja a keritóst, hogy meg- zörrennek rajta a lefelé fordított mázas korsók, Egy asszony ruhát tereget az udvaron. Elnyűtt ingeket, foltozott cihákat, szinehagyott szoknyákat. Hallja a szörcsögést a háta mögött, megfor-
