Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-12-14 / 50. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 14,' 1967 INNEN-ONNAN jr • /* \ . . AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN Kairóban jelentősen megcsappant azoknak a harci kedve, akik az Izraellel való fegyveres harc azonnali folytatását követelik. Korábban még értelmes emberek is a hadműveletek azonnali felujitása mellett foglaltak állast, mondván, hogy még az sem lenne baj, ha egész Egyiptomot megszállnák az izraeliek. Legfeljebb népi háborút vivunk — mondották sokan. Csak arra nem tudtak válaszolni, hogy akkor mi lesz:', ha az imperialisták megszállás helyett “közbülső megoldást” választanak, magyarán, egy nyugatbarát államcsínyt hajtatnak végre ügynökeikkel. • » • A LONDONI KAMASZOK nagy becsben tartják a divatos, horogkereszt.es Hitlerjugend-késeket. Két fontot kérnek értük a boltokban. Értéküket növeli az a híresztelés, hogy "igazi halott németeké voltak." Pedig nem igy van: élő, sőt, élénk nyugatnémetek gyártják Solingenben, az acélvárosban. Egyetlen probléma adódott: Nyugat-Németország- ban nem szabad horogkeresztet előállítani, semmiféle formában. Ergo: importálják a tiltott jelvényt, felragasztják a késekre és tüstént exportálják. Behozni és kivinni lehet a becses portékát, csak helyben gyártani nem. Talán azért, mert van még belőle elég. • • • A New Statesman washingtoni tudósitója, Kop- kind írja: “Ma, amikor Washington olyan keservesen talál szövetségeseket, Mr. Brown jobb, mint néhány másik. Kerekebb a szeme, mint Chiang Kai-shek-nek, rózsaszínűbb a bőre, mint Park délkoreai tábornoknak, igy előnyösebb benyomást kelt a tévében. Ettől eltekintve megkülönböztethetetlen a többi amerikai pökhendi politikustól. Olyan beszédeket mond Vietnamról, mintha csak a State Department mondta volna tollba. Most, amikor minden diplomata, akinek van valamelyes önbecsülése, elszörnyed Johnson háborújától, Mr. BroVn támogatása kapóra jön.” s • • • WASHINGTONBAN az a prognózis, hogy Nyu- gaf-Európa, a jelek szerint, a külpolitikai holtpont felé tart és az elkövetkező években elsősorban bel- ső ügyeivel foglalkozik majd. A következő években — ugyancsak e jóslás szerint — a Kelet-Európával fenntartott kapcsolatok fejlesztése is az érdeklődés középpontjában marad, és a kontinens mindinkább függetlenedik majd az amerikai külpolitikától, vagy közönyössé válik vele szemben. LATIN-AMERIKA lakosságának fele silányan táplálkozik, elégtelen a ruházata, csaknem teljesen iskólázatlan. Brazíliában egymagában naponta száz gyermek hal éhen. A latin-amerikai kormányok gondjai azonban merően más természetűek. Peru éppen abban sántikál, hogy 12 szuperszonikus Miragé V. vadászbombázót vásároljon húszmillió dollárért. Katonailag ennek nincsen semmi értelme vagy célja. Megint csak a presztízsről van szó, semmi egyébről. A bombázók csupán az állami pöhendiség jelképei lennének. S máris az állami nak a latin-amerikai horizonton egy újabb fegyverkezési verseny körvonalai. Chile máris azzal vádolja Perut, hogy megzavarja a térség a katonai egyensúlyát. • » • AUSZTRÁLIÁBAN 1947 óta a vállalatokba beruházott külföldi magántőke mintegy 35 százaléka az Egyesült Államokból és Kanadából származott. Ez az arány a legutóbbi években még tovább növekedett. S bár ez nem közvetlen következménye Ausztrália katonai elkötelezettségének, ausztrál vállalati igazgatók jól tudják: amerikai partnereik szeretik a számukra stabil “struktúrájú” és politikai irány- vonalú országokat. MAJDNEM KIZÁRÓLAG az U.S. megítélésétől függ az elkötelezettség jellegének, méreteinek és időtartamának meghatározása, s könnyen kiderülhet bármikor, hogy a függő viszony teljesen egyoldalú, mert Ausztráliának nincs érdemi befolyása az amerikai döntések kialakítására. u* Aki az igazat tudni akarja, előfizet az Amerikai Magyar Szóra! Irta: LUSZTIG IMRE Még jól emlékszem, bár régen volt, hogy a földrajz nem tartozott kedvenc tantárgyaim közé. Ha két-három hónappal ezelőtt valaki megkérdezett volna, hogy hol van Yereván, az igazat megvallva, nem tudtam volna válaszolni. De szovjet vendéglátóm jóvoltából ma már tudom. 12 napos látogatásomat ugyanis úgy tervezték, hogy három napot Yerevánban töltsék. Megérkezünk Yerevánba Az “AN-22”-es szovjet repülőgép három óra alatt tette meg a több mint 2,000 mérföldes utat Moszkva és Yereván között. A szovjet, repülőgép fülkéje szélesebb és magasabb, mint bármely más repülőgépé, melyen addig utaztam. Simán, zökkenés nélkül repültünk. Az utasok nagy része egyszerű mezőgazdasági munkás, batyukkal, kosarakkal érkeztek, melyeket a repülőgép arra kijelölt helyére raktak. Tehát szükségtelen volt kis kézitáskánkat podgyászként feladni, mi is magunkkal vihettük volna azt a gépbe. Három órai repülés után leszálltunk a repülőtéren. Yereván Szovjet Örményország fővárosa és közel van a török határhoz, nem messze Irántól (Perzsia). Az elénk táruló város Tucson, Arizonára emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy a Lemon- hegység helyett az 5,156 méter magas Ararat hegység hóval és jéggel fedett csúcsai tárultak szemünk elé. A repülőtéren szép, virágokkal ékesített kerten keresztül jutottunk a váróterembe. A hőmérséklet 70° Fehrenheit lehetett. A zsúfolt váróterem tele volt a környékbeli munkásokkal, akiknek egy része családostól akkor érkezett Moszkvából, mások pedig valahová készültek. Úgy tűnt fel, mintha itt, a világ e távoli csücskében, mindenki repülőgépen közlekedne. Magyarokra bukkanok Autónk az Inturist Szálloda előtt állt meg, a Le- nin-téren. Balra Lenin szobra, a szállodával szentben ötemeletes postaépület, előtte szökőkút, körülötte padok. A tér többi részét ugyancsak öt-hat- emeletes minisztériumi épületek veszik körül. Mig tolmácsunk, Viktor, a szobánk iránt ment érdeklődni, a szálloda előcsarnokában sétáltam. Egyszerre magyar beszédre lettem figyelmes. Egy öttagú magyar csportra bukkantam. Az egyik egyetemi tanár, a másik közgazdász, a többiek egy kereskedelmi küldöttség tagjai. Az egyetemi tanár elmondta, hogy járt már Berkeley, Californiában. Üzleti ügyben tartózkodott Yerevánban. Felhivták figyelmemet, hogy el ne mulasszuk megtekinteni a Sevan-tavat, mely kétszer akkora, mint a Balaton és olyan Ízletes halakat még a “magyar tengerben” sem fognak, mint ott. Közben megérkezett Viktor a szobakulccsal a kezében és mi felmentünk a liften a hatodik emeletre. Szobánk valóságos lakosztály volt, előszobával, társalgóval, hatalmas hálóval és nagy fürdőszobával. Ugylátszik Yerevánban van elég terület. Az Egyesült Államokban három szállodai lakást csináltak volna belőle. A lift csak felfelé visz .. . Zuhanyozás és átöltözködés után a lifthez mentünk és megnyomtuk a gombot. A közelben lévő asztalnál ülő emeleti felügyelő, akinek előzőleg átadtuk a szobakulcsot, kezével magyarázva adta tudtunkra, hogy a lépcsőn kell lemennünk, mert a lift csak felfelé viszi a vendégeket, örömmel vettem tudomásul, mert hive vagyok a testedzésnek. Másnap ismét magyarokra bukkantam. Ezúttal megjegyeztem a nevüket: Somlai György, ifj. Csűri Vilmos és Gólya Margit egy 70 tagú magyar technikai küldöttség tagjaként jöttek Yerevánba. A “Metrimpex” műszaki kereskedelmi vállalat alkalmazottai és magyar gyártmányokat hoztak kiállításra. Nagy büszkén mondták, hogy küldetésük — illetve a gyártmányok — nagy sikerrel járt. “Mindent eladtunk”, mondta Somlai. Viktorral, feleségemmel és a három magyarral a szállodától nem messze fekvő pincehelyiségbe mentünk, olyan örmény “csárda” félébe, ahol sült csirke és örmény bor fogyasztása közben elbeszélgettünk. Somlai középtermetű, élénk fiatalember, aki nemrég végezte egyetemi tanulmányait. Nagy lelkesedéssel beszélt arról a magyar találmányról (liofolizator), melynek előállításában neki is része volt és amit a ph. mérőórákkal, laboratóriumi üvegkészletekkel, vegyi laboratórium-felszerelésekkel Yerevánba hoztak. Gólya Margit csinos, szőkét mérnöknő, elmondta, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy választott pályáján érvényesülhessen. Most már csak az van hátra — mondta —, hogy jó élettársat találjon. Elbeszélgettünk Budapestről, a magyar-örmény kereskedelmi kapcsolatokról, a magyar ifjúság problémáiról és hogy milyen lehetőségek vannak az uj szocialista rendszer alatt a tanulásra, a tehetségek kifejlesztésére. Késő este tértünk vissza szobánkba. Elgondolkoztam: íme, a magyarok, akik vagy ezer esztendővel ezelőtt mint hódítók indultak a távol-keletről, most, 1967-ben, mint a béke hívei, a két szocialista állam közti kereskedelem láncszemei jönnek keletre, Örményországba. Ezt a találkozást életem végéig nem fogom elfelejteni. Következő cikkemben az örményekről és vere- váni tapasztalataimról fogok beszámolni. Agressziós terv Laosz és Kambodzsa ellen Westmoreland tábornok, a Dél-Vietnamban levő amerikai csapatok parancsnoka elégedetten térhetett vissza Washingtonból Saigonba: a vezérkari tábornokok és McNamara kötélhúzásából a civil hadügyminiszter került ki vesztesen. McNamara távozik a Pentagon éléről, és a Világbank elnöke lesz. Uj hírek a vietnami háború kiszélesítésének terveiről számolnak be. S az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Eisenhower volt elnök éppen ebben az időben mondta el a hidegháborús évekre emlékeztető beszédét, szárazföldi totális háborút követelve a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Laosz és Kambodzsa ellen. Az amerikai hadvezetés az utóbbi időben nagy erőket vont össze a kam- bodzsai hafúr mentén, és nyíltan is arról beszél, hogy á háborút kiterjeszti kambodzsai területre. A Dák Tó-i harcok és a mostani hét hadműveletei, amelyek javarészt Kambodzsa szomszédságában zajlottak le, már jelzik is a Johnson kormány amerikai tervei kivitelének első fázisát. Az újabb eszkalációs lépés ürügyéül az az amerikai vád szerepel, hogy Kambodzsában Nemzeti Felszabadító Front-támaszpontok vannak, továbbá a Nemzeti Felszabadító Front kambodzsai tengeri kikötőkön át utánpótláshoz jut. A kambodzsai kormány élesen tiltakozik, a Pentagon vádját koholmánynak minősiti, egyúttal védelmi intézkedéseket tesz. Felkészül arra a lehetőségre,hogy amerikai támadás esetén a hadsereg mellett népi önvédelmi alakulatok a partizán- harc eszközeivel is szembeforduljanak az agresz- szorral. McNamara távozását a Vietnami Demokratikus Köztársaság sajtója úgy értékeli, mint az amerikai háborús stratégia vereségét, a washingtoni vezetők ellentéteinek bizonyítékát, de óvakodik attól, hogy messzire menjen a következtetésekben. “Távol áll tőlünk az a gondolat — Írja a Quan Dói Nhan Dán —, hogy túlértékelj ük a belső ellentéteket. Pontosan tudjuk, hogy a győzelmet saját hadseregünk és saját népünk személyes erőfeszítései döntik el.” Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadáhan egy évre $10,00, félévre $5._50. Minden más külföldi ország- S4 ba egy évre 12 dollar, félévre $6.50 Magyarok — Yerevánban