Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-30 / 48. szám

2

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, November 30, 1967

Mit láttam KHarkovban?

Irta: LUSZTIG IMRE

j ' - n.

Már írtam Vasilyról, a “Vörös Zászló” szerkesztőjéről, aki kharkovi tartózkodásunk alatt vendéglátónk volt. Nem tudom, hogy ukrán szokás-e reggelire vodkát inni. de Vasily minden reggel arról próbált meggyőzni, hogy egy kis vodka nagyorr egészséges reggeli előtt. Illedelmes voltam, nem mondtam, hogy nincs igaza és hogy az én esetemben egészségesebb egy kis narancslé.

Meglátogatjuk a "Rapin" farmot

Vasily elvitt bennünket a Kharkovtól 25 mérföldbe lévő “Rapin” állami farmra. Amint elhagytuk a várost, a gazdag, fekete ukrán föld tárult szemeink elé. Ez a Szovjetunió “kenyereskosara”. Büszkén mondta Vasily: “Terem itt búza, árpa, rozs, krumpli, káposzta, napraforgó és minden más.” Arca ragyogott a büszkeségtől.

Amikor megérkeztünk a farm kulturépülete elé, az elnöknő Lidia Gravikova, üdvözölt bennünket. A hatalmas épület megérdemli a Kultur Palota elnevezést. Nagyterme 500 ülőhellyel rendelkezik. Itt tartják a taggyűléseket, filmelőadásokat, koncerteket, táncokat és ünnepélyeket.

Bementünk a második emeleti könyvtárba, ahol a könyvtárosnő a teli polcokra mutatott és kérdésünkre elmondta, hogy 30,000 könyvük van. Vannak amerikai könyvek is? — kérdeztük. Erre eltűnt és néhány perc múlva egy halmaz könyvvel tért vissza. “Itt vannak Jack London, Theodore Dreiser, Ernest Hemingway, Arthur Miller müvei.” Majd hozzátette: “Walter Scott, Galsworthy, Dickens, Verne, Byron, Cervantes, Maupassant, Bal- sac müveit is olvashatják.”

Készülnek az ünnepségre

Bementünk egy mellékterembe, ahol három kendőbe burkolt fiatal parasztasszony praktizált. Énektanár vezetésével tanulták a dalokat, melyekkel a proletár forradalom ötvenedik évfordulója alkal- ' lépnek fel. Az egyik lírai szoprán, a másik mezoszoprán, a harmadik drámai szoprán. Gyönyörű összhangban énekeltek, mintha hivatásos művészek lennének.

Kérésünkre előadták a “Moszkvai Éjszakák” c. fülbemászó dalt, melyet először a Queen Mary hajón hallottunk 1964-ben. Bementünk egy másik terembe, ahol egy farmmunkás kisfia felügyelet alatt harmonika-leckét kapott. A 14 éves fiú zavarba jött, amikor a vendégek beléptek, de hamarosan visszanyerte nyugalmát és egy dalt játszott tiszteletünkre.

Meglátogatjuk az iskolát

Öt környékbeli falu népe tartozik az állami farmhoz. A virágos kerttel körülvett általános iskolába 425rtanuló jár. A farm vezetősége 30 tanítót alkalmaz, vagyis egy-egy tanítóra nem egészen 15 tanuló jut. A tanítók közül 9 férfi és 21 nő.

Megkérdeztük, hogy hány tanítónő férjezett? Az iskola igazgatónője kissé meglepődött a kérdésen, majd a legtermészetesebb hangon mondta: mindegyik. Válaszát csupán a számtalan férjezetlen amerikai tanítónő tudná méltányolni.

A tanítónők átlagban 100 rubelt keresnek havonta, amiből nagyon szépen megélhetnének, de mivel férjük is dolgozik, kettőjük jövedelméből kitűnő megélhetésük van. Elbeszélgettünk a tanulók magaviseletéről, a tanítók kollektiv munkájáról, ők pedig az amerikai közoktatásról kérdezősködtek. Szégyenkezve említettük meg iskoláink helyzetét, a ‘kiesetteket’ (drop-outs), ami nálunk is menetien fogalom.

Amikor búcsút vettünk, a kedves igazgatónő gyönyörű virágcsokrot adott át feleségemnek, mely nek egy szálát lepréselve még ma is őrzi.

Említésre méltó, hogy a “Farm”-nak van bölcsődéje, 40 ágyas kórháza, 70 tagú énekkara, aktiv drámacsoportja és zenekara. Mindez bizonyítja a “Rapin” farm dolgozóinak kulturéletét.

Állandóan .emelkedik a termelés

A farm 8.050 hektár területet foglal el, ebből

6,500 hektáron búzát és főzelékfélét termelnek a többi legelő és gyümölcsös. A dolgozók száma 950.

A traktor-állomány 68, a kombájnok száma 28,

a gépkocsiké 51. Van 3,600 tehenük, 1,200 borjújuk, 600 sertésük és 14,000 baromfijuk. Egyre több műtrágyát használnak és mindjobban alkalmazzák az öntözést. Ezáltal a terméshozam állandóan emelkedik. 1966-ban egy hektáron 38 métermázsa búzát termeltek.

Vasily terve sikerül

Az idő már jól előrehaladt és bizony megéheztünk, amikor bekopogtattunk Anastasia Grigorievna házába. Kendőbe burkolt, középkorú, tipikus ukrán asszony üdvözölt bennünket és betessékelt az ebédlőbe. Megtudtuk, hogy a farm első elnökének özvegye. Férje pár évvel ezelőtt, egy taggyűlés alkalmával, szivszélhüdésben hirtelen meghalt. Fényképe ott lógott a falon. Szép hatalmas szál ember volt és vendéglátóink, a farm ügyvezetője és a többiek is a legnagyobb elismeréssel beszéltek róla.

Anatasia és segítőtársa, Nila Jakovlevna Shevchenko valóban kitettek magukért. Először halat szolgáltak fel uborkával és paradicsommal. Azt hittük, hogy ez a fő-étel, de ezután jött az ukrán “Borsht”, nagy husdarabokkal és amikor azt is elfogyasztottuk és már nem igen maradt hely a gyomrunkban, sült disznókarajt hoztak krumplival. Sértés tett volna visszautasítani, igy hát ezt is megettük.

Közben Vasüy öntögette a vodkát a poharakba. Nem koccintani és nem inni, szintén sértésszámba ment volna, igy — noha ez volt az első alkalom, hogy vodkát ittam — leöntöttem az első pohárral. Vasilyt azonban ez nem elégítette ki, ismét öntött és habár tiltakoztam, ő ragaszkodott hozzá, hogy már szimbólumként is, kell még egy kicsit inni. Hogy rövid tegyek: együk “szimbólum” a másikat követte, úgyhogy mikor az ebéd végétért, úgy éreztem, hogy Galileinek igaza volt: mégis mozog a föld.

Megköszöntük a szives vendéglátást és elbúcsúztunk. Valahogyan sikerült az autóhoz mennem, de elindulás után azonnal elaludtam és csak Kharkov- ban ébredtem fel. Vasily mosolygó arcát láttam meg először. Terve végre sikerült. Én is rámosolyogtam és elbúcsúztunk a következő napig.

Hogy mi történt kharkovi tartózkodásunk utolsó napján, arról a következő cikkben számolok be.

VÁRHATÓ VOLT

Mint az már sokszor előfordult az U.S.-ben: amikor a State Department vagy' a CIA segítségével valamely országban katonai puccs vagy külső beavatkozás eltávolít egy többé vagy kevésbé parlamentáris és demokratikus, rendszerint haladó szellemű kormányt, akkor az egy-két nivósabb újság az 1700 amerikai napilap közül nem-tetszését, még rosszalását is kifejezi a történtek felett és azon reményét, hogy az illető ország nemsokára visszatér ahhoz a rendszerhez, amit itt demokráciának és parlamentarizmusnak mondanak.

így volt ez utoljára a görög katonai puccsal kapcsolatban is, amely — mint tudjuk — a jobboldali konzervatív kormányzatot váltotta fel nyílt diktatúrával. Az amerikai szennysajtó (és sajnos, a napisajtó 99 százaléka) közömbös volt eleinte, vagy éppen örült a fordulatnak, amely — szerinte — kiküszöbölte a “kommunista veszélyt” Görögországban, de a New York Times elítélte a puccsot és bőven közölte a diktátorok erőszakos, sok esetben groteszkül ostoba kormányzásának ijesztő példáit. Remélte a Times és még egy-két komolyabb napilap is, hogy a görög király végül is visszaállítja az alkotmányos jogállamot és hogy az U.S. is ez- irányban befolyásolja a fejleményeket.

De a görög királynak esze ágában sem volt — vagy nem volt tehetségében — a fasisztákkal szembeszállni, az Egyesült Államok pedig szélső jobboldali kormányokra nem szokott nyomást kifejteni. És most már, miután a kezdeti viharok elmúltak, a komoly sajtó is odaáll a szélső jobboldal, a diktatúra védelmezői és méltánylói közé. A Times most már nem annyira a mai görög szörnyűségeket és ostobaságokat közli és ostorozza, hanem az előző rendszernek kétségtelen hibáit, amiket odáig nem igen vett észre, hiszen mindig konzervatív- reakciós rendszer uralkodott 20 év óta az országban. A mai rendszerről egyre nagyobb megértéssel ir a Times, kezdi kimutatni, milyen népszerűek a diktátorok a nép körében és milyen nagy kommunista veszélytől szabadították meg az országot és a világot. Emlékszünk rá, igy Írtak Mussolini ről, Hitlerről, Franeoról és társaikról is annak idején.

A technika fejlődésének előnye

Lindsay, New York város polgármestere bizottságot nevezett ki, melynek feladata módot találni a város közlekedési problémáinak megoldására.

A bizottság elnöke, Arthur E. Palmer jelentésében kihangsúlyozta:

1907-ben a lovaskocsik 11.5 mérföldes óránkénti sebességgel haladtak a város utcáin;

1967-ben az autók 8.5 mérföldes sebességgel haladnak a város utcáin, ha nem nagy a forgalom.

Zsidó hitközségek akciója a néger egyenjogúságért

MONTREAL, Canada. — Az American Reform Judaism vezetői, a szervezet nagygyűlésén, amelyen az Egyesült Államokbeli és kanadai delegátusok vettek részt, mélyenszántó programot terjesztettek elő a négerek gazdasági, társadalmi és poütikai egyenlőségének elősegítésére. Egy interjú keretében Irving Fain és Albert Vorspan a szervezet két vezető személyisége kifejtette a kidolgozott program lényegét. Mr. Vorspan, aki aktiv részt vesz a polgárjogi mozgalomban, elitélte azokat a zsidókat,, akik a néger antiszemitizmussal indokolják azt, hogy visszavonulnak a néger egyenjogúsági küzdelmekből.

“A fehérek néger-ellenessége . sokkal elterjedtebb, mint a négerek antiszemitizmusa”, mondotta Mr. Vorspan, “és habár mindkettő veszedelmes, nem ezek a fontos kérdések, amikor az amerikai városok megmentéséről, a zavargások, sőt forrongások megakadályozásáról, van szó. ’ ’

Á vezetők felhívták a szervezetbe tartozó, több mint egymillió hívőt szolgáló hitközségeket, hogy vigyék gyakorlatba a javasolt programot. Főbb pontjai közé tartozik országos pénzügyi alapok létesítése, amely más felekezetek hasonló célú alapjaival együtt befektetéseket eszközölne néger vidékeken és másképpen is segélyt nyújtana a fekete lakosságnak. A hitközségek és rabbik gyakoroljanak erkölcsi nyomást a gettókban nyerészkedő zsidó üzlet- és háztulajdonosokra és állítsanak fel ilyen helyeken etikus üzleti alapszabályokat.

“A faji igazságtalanság kérdésében — mondotta Mr. Fain — mi zsidók igazán nem tarthatunk a többiekkel. Nekünk ezentúl olyan kiválasztott népnek kell tennünk, hogy biztonságunkat, állásunkat megkockáztatjuk és úttörőknek kell tennünk, a még nem népszerű célok érdekében is.”

JERUZSÁLEM. — Izraeli kormánykörök jelentése szerint a hat napig tartó háború 750 millió dollárba került az országnak.

MOSZKVA. — Minden negyedik lakosra egy takarékbetétes egyén esik a Szovjetunióban.

WASHINGTON, D. C. — A Honvédelmi Minisztérium 1,500 tanítót keres külföldön állomásozó amerikaiak gyermekeinek tanítására.

Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397

Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act: of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y.

Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre 310,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ^64 ba egy évre 12 dollar, félévre íf.Áö J’“Tanrnry- --c.-- .---rat'--