Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-16 / 46. szám

Thursday, November 16, 1967

AMERIKA! MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9

EGY KÉSEI MUEZZIN EGRI IMÁJA

Amikor augusztus 6.-án megérkeztünk a tiz napos .csillagászati konferenciára és tanfolyamra, még úgy gondoltam, hogy a nyugati féltekén élő olvasóim számára elsőbben is a tiz nap alatt elhangzott* harminc előadás és konzultáció legizgalmasabb kérdéseiről fogok beszámolni. Hanem amikor szóbaelegyedtünk Eger hires emlékműve tövében annak őrével, akkor már tudtam: első egri élményeinket tükröző Írásunkban mindenek előtt Eger érdekes emberével Srauf Istvánnal kell foglalkozni, és el kell mondani a történetet, melyet tőle hallottunk.

Az ozmán uralom legészakibb európai emlékműve tövében állunk. Egernek, a valamikor Magyar Athénnek is nevezett hires bortermő dombok ölén fekvő városnak kétségtelenül leglátványosabb és leginkább múltba vezető pontja a Megyei Ismeret- terjesztő Társulat Székházával szemben álló, 40 méter magasra szökkenő minaret.

Az egykori mecset helyét, illetően még viták folynak. Azt eltemeti« az idő és a feledés. 1841- ben lebontották, és ma már senki sem tudja pontosan, hogy vajon a jelenleg is a minaret mellett álló, 1842-ben épült kórház helyén állt-e a mecset vagy pedig távolabb. De büszkén áll helyén a karcsú, finoman faragott és összerótt kövekből alkotott: tizennégyszögletü torony.

Alul kissé kiszélesedő falsikjain úgynevezett “szamárhátas” Ívvel záródó, enyhe és harmóni- kusan bemélyitett mezőkkel díszített lábazatról nyúlik a magasba, hogy a város szinte minden pontján a múltra emlékeztessen.

Fent sztalagtitos gyűrű,támasztja alá a vaskorlátos karzatot, melyhez 97 darab egybefaragott kőből készült lépcsőn át juthatunk. Innen szólította a muezzin imára a próféta híveit csaknem száz esztendőn át.

Azt azonban csak kevesen tudják, hogy néhány éve visszatért pár órára az ősi múlt, és Eger városa fölött ismét felhangzott a régi, a próféta híveit imára szólitó hang.

Hogyan is történt ez a különös eset, — kérdezzük Srauf Istvánt, a város, de talán egész hazánk" inak is legérdekesebb foglalkozását űző emberét, aki hosszú évek óta ennek a toronynak, a múlt e kézzel fogható árnyékának tövében tölti életét. Pista bácsi, a minaret őre igy emlékezik:

— Pár éve történt. Ha jól emlékszem 1963-ban. Úgy alkonyattájt egy mohamedán vendégem érkezett Kairóból; Már jó ideje téb-lábolt a torony tövében,, .amikor egyszerre hozzám lépett, és értésemre adta, hogy imádkozni szeretne a minaret erkélyén, mert már több mint egy éve nem volt otthon.

— Gondoljam, végülis nem tőlem függ, hog'y aki az erkélyre lép imádkozzék-e vagy sem. Mindenkinek joga van imádkozni. így hát tudtára adtam, hogy imája ellen semmi kifogásom, sőt miután ennyire illusztris vendég, még a belépődíjtól is eltekintek.

— Midőn az ajtóhoz lépett», már láttam az ajkán, hogy imát mormol.

— Amikor eltűnt az első fordulóban, még nem tud tam, hogy a mohamedán szokás szerint a torony valamennyi, tehát mind a 97 lépcsőjéhez egy ima tartozik. így aztán ugyancsak meglepődtem, amikor csaknem másfél órát tartott, amig az erkélyen megjelent.

— Hanem akkorra már hire ment a városban a dolognak, már a különös öltözéke miatt is, és legalább félezer ember szorongott a minaret alatti kis téren.

*— És ekkor évszázadok óta először egy pillanatra elárasztotta a teret a mult: a látogató sorra meghajolt a négy világtáj felé, és messzehang- zó hangon énekelni, — vagy csak recitálni inkább •— kezdte az ősi imák szövegét. Az összegyűlt tömeg pedig lélegzetét visszafojtva hallgatta a különös szavakat.

— Még jó időbe tellett, amig imáját befejezte, és minden egyes lépcsőfokon visszafelé is megállva újra megjelent a kijárati ajtóban.

Az ezután következő beszélgetésre még ma is derűsen emlékezik Pista bácsi, aki időközben felhatalmazott bennünket, hogy ezentttl csakis igy szólítsuk, mert Számunkra Ő csak amúgy családiasán "“Pista bácsi”.

Az történt ugyanis — mondja, — hogy leér- keztében körülvette vendégemet a tömeg, és érdeklődő kíváncsisággal figyelte, vajon hogyan és miről fogunk beszélgetni. Én leültettem ők a pádra, melyen jelenleg is ülünk, és ő legnagyobb meglepetésemre tört magyarsággal ugyan, de érthetően megköszönte a lehetőséget, majd hirtelen megkérdezte:

— önnek hány felesége van?

— Hát egy, mondtam megütközve.

— Nekem kettő van, — mondta, és elővett két fényképet. Mindkét képen egy-egy csinos hölgy volt látható.

Látva a meglepetésemet még hozzátette:

— Feleségeim nem ismerik egymást. A város két ellentétes pontján laknak.

— Még az a szerencse feleltem, hanem az a véleményem, hogy ezt- már nem értette vendégem.

A kedves történet után más kérdésekre térünk át. Afelől faggatjuk Pista-bácsit mondaná el: miben látja ő ennek a külső szemlélő előtt is érdekes munkának a valódi izgalmait, érdekességeit? Milyen érzés hazánk egyetlen épségben maradt minaretjét őrizni?

— Elsősorban az ennek a munkának az érdekessége, hogy ezen a helyen évente 55—60,000 látogató fordul meg. Szinte a világ minden tájáról érkeznek ide vendégek. A másik érdekesség, hogy alig valamivel kevesebb azoknak a száma, akikkel elbeszélgetek. Mert egyszerre csak néhány embert engedhetek fel, a többi addig lent várakozik. Hol a tornyot, hol engem fényképeznek, közben természetesen beszélgetünk is. Elmondom nekik a minaret rövid történetét, és mindazt amit tudni kell róla.

— Pisfea-bácsi meg tudná-e mondani, hogy hányszor mondotta el a torony történetét ?

— Hát erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Nagyon sokszor.

Melyik volt a legforgalmasabb év?

— Talán éppen az idei. Ezév májusában ugyanis nem kevesebb, mint 6,600 vendégem volt. Ez hosszú évek óta a legmagasabb látogatószám egy hónapon belül.

Pista-bácsi, ide bizonyára sokan visszatérnek még évek múltán is, de az is előfordulhat, hogy írnak is önnek, és talán fényképeket is küldenek, így van ez?

Az igazság az, hogy nagyon sok látogatóm küld fényképeket, és nagyon sok külföldinek is eszébe jutok. Az emberek nem csupán a régmúltra emlékeznek, de a közelmúlt kellemes pillanatait is szeretettel őrzik. _

Már lassan mennénk, amikor a torony oldalán a csúcsig sikló szem szinte megütközve áll meg a félhold melletti kereszten.

— Hogy került a kereszt a félhold mellé ?

— Hát igen, mosolyog Pista-bácsi, — ez a kis apróság nem mindenkinek tűnik fel. Azért vannak, akik megkérdezik. Maguknak is elmondom, hogy a kereszt 1687 után, a város visszafoglalását követően került győzelmi jelként a félhold mellé, a jelenlegi helyére.

Mielőtt búcsúznánk, mégegyszer megmásszuk a kilencvenhét lépcsőfokot, előbb azonban meg kell ígérnünk, hogy nem állunk meg mindegyiken imádkozni, mert Pista-bácsi jutalékos alapon látja el nem is olyan könnyű szolgálatát. Kiszámíthatjuk, hogy aligha van olyan színész, aki egy hónap alatt majd hétezerszer mondaná el szerepét. Ha csak a felvilágosítással járó állandó beszédet vesszük is alapul, meglehetősen komoly feladat a minaret őrzése. Itt azonban még vigyázni kell arra is. nehogy valaki felmenjen mielőtt a korábbi társaság le nem jött, mert valamelyiknek akkor menthetetlenül vissza kell fordulnia, talán éppen a torony felénél. Két irányba nem lehet közlekedni a toronyban, olyan szűk. Pista-bá- ’ esi emellett még pénztáros is. És minden este nagyon gondosan bezárja a minaretet.

: RÉTESHAZ ÉS CUKRÁSZDA I

! 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. ]

I (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. {

j Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- ] > Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j ! minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ]

/WMMMMMIVUWUIMMWVUWMUVinAAMIAMtfMM

Fenn az erkélyen tekintünk szét a Mátra és Bükkhegységet szétválasztó Eger folyó mindkét oldalán, a Nagy Alföldre tekintő Egedhegy alján elterülő városon, melynek minden kőkockája történelmi emlék.

A múlt és jelen különös keveréke áll alattunk. A várhegy mögött uj fehér, modern lakónegyed épül. Már csaknem készen áll a nagy uj kollégium épülete is. A szűk és kanyargós utcákon jármüvek “roboknak”. Ám a modern világ e fel-feltűnő megnyilvánulásai cseppet sem csökkentik multbanéző kedvünket.

Sakáig elidőzünk a kis erkélyen.

Leérkezőben azzal búcsúztunk Srauf Pista-bá- csitól, az évi 60,000 ember vendéglátójától, hogy mi sem maradunk adósai: elküldjük majd a torony tövében és az erkélyen készített képeinket, de az írást is, melyben közre kívánjuk adni a kedves történetet, a kései muezzin itteni imájáról szólót. A fényképek már Egerben vannak. Az írás# pedig ezennel átnyújtjuk. Igaz kis kerülővel:

New Yorkon át. Mert ezt az írást ott szedik majd gépbe.

Gubicza Erzsébet — Schalk Gyula

523 szakszervezeti vezető ellenzi Johnson politikáját

(Folytatás az első oldalról)

A konferencia szónokai között voltak a következők: Rév. Martin Luther King, Jr., Victor Reu* ther, az ország legnagyobb szakszervezetének, az UAW-nak nemzetközi bizottsági vezetője, Eugene McCarthy, Minnesota állam szenátora, stb.

A delegátusok 30 különböző államból jöttek. A. megjelentek egyhangúan elitélték Johnson vietnami politikáját és fogadalmat tettek, hogy tervszerű munkát végeznek az ország szervezett millióinak felsorakoztatására a háború ellen.

McCarthy szenátor rámutatott arra a veszélyre, hogy a Johnson-kormány tehetetlenségében még arra is hajlandó, hogy katonákkal betörjön Észak- Vietnam területére, ami napirendre tűzné a harmadik világháborút.

Ncrstad a bombázás beszüntetéséért

LOS ANGELES, Cal. — Lauris Norstad tábornok, a NATO volt parancsnoka sajtónyilatkozatában javasolta Észak-Vietnam bombázásának beszüntetését és a háború tárgyalások utján való felszámolását.

Gavin tábornok nem változtatta meg véleményét

WASHINGTON, D. C. — James M. Gavin nyugalmazott tábornok most tért vissza dél-vietnami tanulmányutjáról és kijelentette, hogy a háborúval kapcsolatos véleményét nemhogy nem változtatta meg, de a helyzet tanulmányozása azt csak megerősítette.

‘‘A Johnson-kormány jelen politikája azt jelenti, hogy az amerikai csapatoknak a következő öt, vagy tiz esztendő folyamán a harcot tovább kell folytat- niok, anélkül, hogy az győzelemre vezetne” — mondotta Gavin nyugalmazott tábornok.

“A nép okszerű magyarázatot követel”

WILLIAMSBURG, Va. — A múlt vasárnapi istentisztelet alkalmával Rev. Cotesworth Pinckney Lewis tiszteletes prédikációjában a vietnami háborúra utalt és azon óhajának adott kifejezést, hogy a kormány adjon okszerű magyarázatot arra, hogy miért kell a háborút tovább folytatni.

A prédikációt Johnson elnök és családja is hallotta. Ott ültek a templom első padsorában.

BOSTON, Mass. — Az ország demokrata párti egyetemi diákjainak itt tartott konferenciája elitélte Johnson vietnami politikáját.

LOS ANGELES, Cal. — Kalifornia állam demokrata tanácsa javasolja, hogy a Demokrata Párt

McCarthyt, Minnesota állam demokrata szenátorát jelölje az elnöki állásra.

PRÁGA, Csehszlovákia. — Az észak-vietnami kormány által szabadon bocsátott három amerikai őrmester, Edward Johnson, James A. Jackson ’és Daniel Lee Pitzer, Jr. átutazóban ideérkezett, útban vissza az Egyesült Államokba. — Lapzártakor megérkeztek az Egy. Áll.-ba.