Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1967-11-09 / 45. szám

8

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 9, 1967

Mindig azt hittem, hogy a franciák legkedvesebb háziállata a macska. Sőt* nem csak házi, hanem irodalmi állata, legalábbis ez derül ki Baude- laire-től Colette-ig sok-sok szerző Írásaiból. Még emlékszem, hogy a Diáknegyed legódonabb részében, a patinás Saint-Séverin negyedben, ahol a girbe-gurba, keskeny utcák még némi képet adnak a középkori Párizsról, közel a Szajnához, a Halászó Macska utcájához, meg a rue de la Hu- chette-hez, ahol Bonaparte lakott 1795-ben, az antik Saint-Séverin templom rácsainál, ahol valaha Dante sétált, valóságos cica-etetés folyt: a vénkisasszonyok rakásra hordták az eledelt kóbor macskáknak. Az öreglányok megható jótékonykodása sokszor bosszantott, mert bizony nemcsak a macskák nem laktak mindig jól a Quarter Latinben, hanem volt elég diák is, akinek korgott a gyomra. . .

És arra is emlékszem, hogy Párizs millió cicá-x járói az ötvenes évek elején filmet forgattak. De úgy látszik, most a francia is inkább kutyaszerető nemzet lett. Legalábbis erre lehet következtetni a lapok hirdetéseiből: egyre több kutya-kon- zervet kínálnak. Legutóbb azonban — a Figaro Littéraire hasábjain — már nem is csak egy hirdetés ötlött a szemembe, hanem egy kép: nem vagyok ebértő, nem tudom, hogy a körülbelüli százféle kutyafajtának miféle tagját ábrázolta, de azt hiszem, valamilyen pincsit. Személy-, illetve fajtaazonosságát felismerni már csak azért sem könnyű, mert napszemüveget visel, esőköpeny van rajta, továbbá sárcipő. Nem vagyok a kutya ellensége. Tudom, hogy hasznos, hűséges állat, életmentő, vakvezető, szánvontató, sőt — mint az Uj Magyar Lexikon megjegyzi — a “közbiztonság és az államvédelem terén a kutyák kiváló nyomozó-, őrző- és járóképességét hasznosítják”. Azt is tudom —; amint Nagy Lajos megállapította —, “három főrészből áll, úgymint: fej, törzs és végtagok. Ha ezen részek bármelyikét a kutyából elvesszük, akkor a kutya elromlik, és többé sem nem szalad, sem nem ugat*, egyáltalán nem működik tovább”. Az azonban, ami most a kutyák körül folyik Franciaországban, már kutyakomédia.

Számuk körülbelül hét és félmillió. Párizsban külön kutyaáruházak nyíltak, ahol Dick vagy Bobby gazdája (az angolmajmoló, “frangolul” beszélő gazdagok nagy kedvvel adnak ebüknek ilyen neveket) kárpitozott ólakat, valamint teljes ebkelengyét vehet: pongyolát, csizmát, esőkabátot, mennyezetes ágyat, villanymelegitős pokrócot, nem beszélve a tiirkizes nyakörvekről és a prémbundákról.

De nemcsak a kutyaruházkodásban nagy a haladás. Szépen fejlődik az ebtáplálkozás is, vagy mondjuk a kutvainyencmesterség. 1963-tól 1966- ig a kutyakonzervipar termelése 300 százalékkal emelkedett! Egy nemzetközi kutyakonzervcég negyvenhat-féle dobozt ajánl. De a konzervet a kutya sem szereti. Ezért* fejlesztik a friss kutya- ételkészitést és szakácsmüvészetet, Megjelent az első kutyarecept-könyv, Christiane Ripault tollából; ő előzőleg már a kisbabáknak is irt egy szakácskönyvet.

A mü Raoul Solar kiadónál jelent meg, háromszáz lapon, s a közölt receptek minden kutyaigényt kielégítenek. A francia inyesmesternő abból a felismerésből indul ki, amit az emberiség, akarom

I ÚJBÓL KAPHATÓ!

I ORSZÁGH LÁSZLÓ:

; Angol-magyar és magyar angol ;

! ZSEBSZÓTÁR i

két kötetben

j Ára kötetenként $2.50

i és 25 cent posta- és csomagolási költség ' Megrendelhető j

! a Magyar szó Kiadóhivatalában, |

! 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 i ' címen j

awwwwwwwwMwwwvwwvw t.eww

mondani a kukyaság az amerikai pszichológusoknak köszönhet, hogy tudniillik a kutya sem szereti az egyhangúságot, az örökös levest az óéska csajkából, amelyben néhány mócsing úszkál. Ajánlatosabb olyan rekeszes tálkában felszolgálni a kutyaeledelt, mint amilyenekben a csinos légikisasszonyok hordozzák a frissítőt? a Boeingek és Constellationok utasainak. Persze, vigyázni kell, mert á tultápláltság a kutyának is árt: vese- és szívbaj léphet fel, sőt még asztma és köszvény is!

A francia hölgy könyve minden eshetőséggel számol. Külön étrendet közöl az éppen most elválasztott kiskutyáknak: a nemrég még szopós ku- tyuliknak, zabpelyhet, yoghurtot javasol, az utóbbit mézzel. Christiane Ripault még a másnapos, lump ebre is gondolt: a gyomorrontásban szenvedő kicsapongó állat csak póréhagymafőzetet, fo- dormentateát és ásványvizet ihat*.

Az étrendet a kutyafajták szerint dolgozta ki a szerző, más menüt javasol a dolgozó (például vadász-) kutyáknak, mint a léhütő ölebnek. A könyvben tipus-étrend is található, melynek megvan az az előnye, hogy a gondos háziasszonynak nem kell külön főznie a férjének meg a kutyájának. Nem akarom az egész hetit idézni. Lássuk, mondjuk, a hétfőit meg a szombatit:

“Hétfő: Főtt sajtszelet, csonttalan nyulpecse- nye (“csonttalan”! — s én gyermekdeden azt hittem, hogy a kutya kedvenc eledele a csont.,.), reszelt parmezán, zöldségfőzettel leöntve,..

Szombat: Bécsi szelet, árticsóka (csak a közepe, citrommal).”

De szerepel az étrenden még sertéscsülök, iirü- comb, vaniliafagylalt, alma- és őszibarackkompót, tőkehal, főtt saláta burgonyával stb.

Ez a Christiane csakugyan mindenre gondolt: azt is megírta, hogy legjobb, ha az utazó kutya (a jobb kutyák külön bőrönddel és pizsamával felszerelve indulnak útnak) kis bébi-konzerveket eszik, lehetőleg forró vízben felmelegitve...

Ám akármennyire gondoskodik is róla az ember, az eb is halandó. Az elhunyt kutyák előkelő temetője Párizs nyugati peremvárosában, Asni- eres-ben van, amely a neve ellenére (asinairé —■• “szamártelép”), az úri kutyák sirkertjével büszkélkedik. A legszebb sírokat bulldog- vagy fox- áerrierképek, agár- és pincsiszobrok diszitik. A sírok virágosak és ápoltak. (Erről jut eszembe: áz élő kutyákat is ápolják, vannak kutyaklinikák, sőt a Champs-Elyséses mellett egy kutyakozmetikai intézet is van!)

•

Egyik-másik demagóg lapban olvastam, hogy Asnieres-től nem messze, például Nanterre-ben, a bevándorolt portugál vagy arab munkások bádogviskókban laknak, és nem bécsiszeletet?, nem ürücombot esznek.

Egy demagóg iró pedig, aki nemrég visszautasította a Nobel-dijat, folyton azon kesereg, hogy az emberiség kétharmada éhezik.

Tény, hogy az emberrel elég kutyául bánnak Vietnamban, Görögországban, a Közel-Keleten és még sajnos elég sok más helyen. Pedig az embernek elsősorban az emberről lenne kutyakötelessége gondoskodni.

Vagy az ember—, az kutya?

A csodálatos Redgrave nővérek

Lynn és Vanessa Redgrave neve gyakran olvasható a mozik, színházak reklámjain és akik látták őket különböző szerepeikben, megállapithat- ták, hogy művészetük, eredeti egyéniségük olyan, rendkívüli élményt nyújt, amelyet Hollywod hiába próbált mindeddig kitermelni. Ragyogó sikerük és tehetségük olyan családban fejlődött ki, amelyben generációkon át mélyen gyökereztek a színházi hagyományok és amelynek minden tagja kiváló szinészi egyéniség.

A Redgrave lányok apja, Sir Michael Redgrave, olyan színvonalú drámai színész, aki az angol közvéleményben csak egy fokkal marad Sir John Gielgud és Sir Laurence Olivier tekintélye alatt. Felesége, Lady Redgrave, Rachel Kempson néven szerepel és kiváló színésznő. A 27 éves Corin Redgrave a “Man for All Seasons” nagysikerű filmben kapta első fontos szerepét és egyszerre hírneves lett. De a 24 éves Lynn, a Georgy Girl főszerepében, úgyszólván egyik napról a másikra olyan sikert aratott, hogy őt tekintik ma a legnagyobb angol komikának. A 30 éves Vanessa félbeszakította csodálatos színházi pályafutását és két különleges, a kitaposott úttól merően eltérő filmben lépett fel. A “Morgan” és a “Blow-Up” főszerepeiben ő lett a misztikus, vonzó női egyéniség leghatásosabb megtestesitője Gretá Garbó óta. Mindketten az év kitüntetett, legkiválóbb színésznői között vannak.

Miért tűnt le Hollywod?

A Redgrave nővérek sikere, a többi európai színészek, színésznők, filmprodukciók sikere mellétig egyike azoknak a jelenségeknek, amelyek az utóbbi években Hollywod fényét elhomályosították és régi sikereinek helyét foglalták el. Az ötvenes évek kezdetétől fogva Hollywod hanyatlásnak indult és Európa lett az érdemleges filmgyártás központja. Mivel az európai filmipar kisméretű volt és nem működött centrikusán, az olyan filmrendezők, mint Vittorio De Sica, Ingmar Bergman, Federico Fellini és mások, saját meglátásuk és elgondolásuk szerint irányíthatták a filmeket. Ennek következtében egész sereg újszerű, rendkívüli és kiváló filmet készítettek, mint a By- cile Thief, Wild Strawberries, 8)á, L’Awentura, Hiroshima Mon Amour, The 400 Blows, Breathless és mások, amelyek meglepetésszeríi anyagi sikerrel is jártak.

Nagy hatással volt ez az amerikai filmgyárosokra. Mivel nem tudtak versenyezni az uj filmmozgalommal, csatlakoztak hozzájuk. így Európában több helyen, a Szajna, az Isar, a Tiberiusz és a Thames folyók mentén amerikai töke segítségével uj filmközpontok keletkeztek, európai direktorok vezetésével és európai színészekkel. Itt végre bekövetkezett az, hogy nem a pénzemberek parancsolnak a film elkészítésében, hanem az teljesen a rendezők, irók és színészek kezében van, akik most soha meg nem álmodott művészi szabadsághoz jutottak. Tudomásul vették az amerikai mozikirályok, hogy az Ízlések megváltoztak, fiatalabb generáció látogatja a filmeket, mely műveltebb, igényesebb, és Ízlése kifinomultabb. Nem gigantikus, kolosszális és költséges díszletekkel megrendezett produkció kell, hanem a mindennapi ember életének, érzelmeinek visszatükrözése. így a színészekben sem a kikészített szépség-ideált keresik, hanem az önmagukkal könnyen azonosítható embert. A színész nem fizikai szépségével, hanem emberiségével és alakítási tehetségével aratja a sikert.

Ilyen színésznők Lynn és Vanessa Redgrave is; Vanessa kecses elegánciájával, finomművű arcával, méltóságteljes, egyben lányos megjelenésével, Lynn pedig megtermett alakjával, gyermekesen bámuló arcával és- mimf- Icai képességével egészen különböző szerepkört tölt. be. Vanessa már kislány korában,kedvelte a színjátszást és élénk fantáziájával különböző szerepeket teremtett magának. Korai sikéi-* fei mellett Lynn teljesen elhomályosult, -igy nem. is gondolt arra, .hogy szinészi pályára ménjén. 4 fegkisebb érdeklődést sem mutatta a színház iránt, inig egyszer Vanessa elutasított egy felkínált szerepet és Lynn gyorsan beugrott helyette. Később Sir Olivier a londoni Nemzeti Színházban juttai tott neki szerepet, ott fedezte fel, hogy úgy pátosszal, mint humorral egyaránt kiválóan tud alá* kitani. Privát életben Vanessa kétgyermekes családanya, aki hivatása mellett a wreekendeken minden idejét gyermekeivel tölti. Lynn nemrég ment férjhez egy ismert színészhez.

A háziállat életkora. — Zürichi állatorvosi körök ben megállapították, hogy az elmúlt két évtizedben á svájci kutyák élettartama másfél évvel nőtt. Az állatorvosok rámutattak ugyanakkor arra is, hogy a kutyáknál és macskáknál is megfigyelték a rákos megbetegedések — különösen a tüdőrák fellépésének — jelentős növekedését.

Bajomi Lázár Endre:

Az ember — az kutya