Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-09 / 45. szám
Thursday, November 9, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 s=Tc^ NEWYORKI EMLÉKEK 12. Búcsúzom New Yorktól Arakor New Yorktól búcsúzom, életem egy jelentős és azt hiszem túlzás nélkül mondhatom ez- ideig legeseménydusabb, leggazdagabb idejétől búcsúzom. Amerikától veszek talán örökre búcsút, és a nyugati féltekén eltöltött hónapjaim minden emlékével és minden tapasztalatával gazdagodva indulok hazafelé. A nagy összefoglalás, a nagy feldolgozás ideje következik ezután. Tudom, hogy életem hátralevő részében minduntalan fel fog merülni újabb és újabb szempont, melynek alapján ismételten át fogom értékelni ennek az időnek lelkemben hagyott nyomait. Gazdagabb lettem. Határozott körvonalakkal ábrázolom önmagámban e távoli földrészt, melyről korábban csak néhány lexikális adat és pár útleírás alapján alkothattam fogalmat. És mivel Amerikától New Yorkban búcsúzom, mint ahogy ennek a városnak kapujával tárult fel előttem a hatalmas terület, úgy illik, hogy a New Yorktól való bucsu- zás végére illesszem a képet, melyet ma Amerikáról önmagámban hordozok, hogy ennek az írásnak a végén adjak számot önmagámnak, de a Kedves Olvasónak is összesített tapasztalataimról. A feladat nem könnyű. Amikor ma itthon a televízió képernyőjén egy-egy amerikai hir kapcsán feltűnnek New York jellegzetes épületei, már ismerősként üdvözölhetem a tájat. Amikor egy-egy újsághírben feltűnik egy amerikai város neve, millió apró gondolat tódul elém, hiszen élénken emlékszem azokra az órákra, melyeket átutazóban ott töltöttem. Ha a fajüldözésről hallok hirt, akkor önkéntelenül is előttem vannak azok a színes arcok,, melyekkel találkoztam. Eszembe jut Fred a Világkiállításról, ez a végtelenül szorgalmas jóindulatú néger, akinek becsületessége és munkatempója mellett akárhány fehér ember is szégyenkezve állhatna félre. Eszembe jut Patricia, ez a hallatlanul finom vonásu néger kislány, akivel, a New American Library központi épületének 32-ik emeletén ismerkedtem meg (titkárnőként dolgozik ott) és aki éppen a napokban küldte el hozzám ide Budapestre esküvői fényképét, melyen egy jóvágásu fehér fiatalember oldalán áll! Mit jelent ma számomra New York? Hallatlanul nehéz kérdés. Számos elmélyült estét a Hudson partján, jelenti a Broadwayn száguldó subway-t, jelenetei a Rockefeller Center pazar épületeit épp Úgy, mint a Harlem elképesztő nyomorát. Jelenti az ENSZ-ben töltött napot, a Hayden Planetárium gondolatébresztő előadásait, az East Side-ot és a West Side-ot, hosszú és végelátatlan gyaloglásokat a város utcáin. Az esti fényzuhatagot, a Budapest Étterem számomra érdekes hangulatát éppen úgy, Ajándék 7—77 éveseknek! SZÜLŐFÖLDÜNK A most megjelent művésziesen illusztrált 560 oldalas könyv a külföldön élő magyarság könyve! Az ABC-től nyelvtani, nyelvi magyarázatokon át vezeti el az olvasót a legszebb irodalmi szemelvények megértéséig! A Szülőföldünk közel hozza Magyarországot, annak népét, tájait, történelmét, zene és népdalkincsét Ára: $3.95 Megvásárolható minden magyar könyvet árusító boltban és az Amerikai Magyar Szónál »| W.W.WAV.WAVAVAWAVAWAV.’AVV RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok .születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva IWWWVWWWVVVVW»ISMieiVI/MW«VMVMVWWWWIW mint az EMKÉ-ben töltött órákat. Magyarokat és idegeneket, hangulatokat és hatásokat, kíváncsiságot és tudásszomjat jelent számomra mind a mai napig ez a város. Mit jelent számomra Amerika? Végnélküli autóutakat, jellegzetes motelokat az ut szélén, Arizona végtelen tájainak szépségeit éppen úgy, műit Nevada sivatagjait és Salt Lake City óriás sós desertjét. Amerika. Előttem lebegnek a csendes-óceáni tájak, Los Angeles tekervényes utjai, a Mount Wilson csillagda hatalmas távcsöve, a Griffith Observatorium igazgatója Mr. Hall és á Morrison Planetárium előadója Mr. Thomas Gate. Nevek és emberek, napok és események oly dús kavargása, melyeknek precíz rendezéséhez talán egy élet is kevés lenne. Mert sokat, nagyon sokat lehet megélni néhány hónap alatt is, ha va-’ lakiben él a törekvés a percek rögzítésére, az emlékezés kifinomitására. Mindez és még számtalan itt le nem irt emlék és arc, esemény és táj, mindez együtt Amerika bennem. De Amerika számomra jelenti azt a különbséget is, mely az ottani és az itteni emberek gondolkodásában fellelhető, azt a különbséget, mely Amerikát olyanná tette amilyen. Tudományos látóköröm szélesedésén túl ennek örülök a legjobban. Annak, hogy közvetlen és kézzelfogható bizonyságot szerezhettem magamnak Amerika lényegéről, melyet semmiféle leírás és könyv vagy film visszaadni nem tud. Amikor újra a Kennedy Airport betonjára lépek, hogy végleg elbúcsúzzak e várostól és kontinenstől ezt a hatalmas anyagot hordozom magamban, a gondolatoknak és kérdéseknek oly súlyát, melyet ha mérni lehetne bizonyára nem engednének a repülőgép fedélzetére lépni. Valójában nem tudom megfogalmazni amit érzek. Fáj a búcsú, mert tudom még nagyon sok dologgal kellett volna megismerkednem, még sok tekintetben hiányos a kép, de örülök is, mert az ut végén újra Hazám földjére léphetek, újra visszazökkenhetek mindennapi életem rendjébe, családom és munkám örömeibe. örülök, hogy hazatérésemmel elgondolkodásra késztethetem mindazokat, akik elutazásom idején meg voltak győződve arról, hogy sohasem látnak viszont majd, örülök, h©gy bebizonyíthatom előttük is, amit némely amerikai honfitárs számára is be szerettem volna bizonyítani: nem szédített meg a hyugati félteke, utam célja ismereteim bővítése volt. Ez pedig sikerült. Az élmények és emlékek feldolgozása során az eltelt idő távlatából visszanézve arra törekszem, hogy úgy írjam le, és úgy adjam tovább Amerikáról alkotott képemet, amint azt átéltem. Voltaképpen nem búcsúztam el végleg New Yorktól és Amerikától. Előadásaimban és írásaimban rögzítem mindazt, ami megbecsülendő és elismerendő az amerikai nép munkájából és törekvéseiből, de elmondom azt is, amit az itthon élők kevésbé ismerhetnek és amiknek hiánya révén csak egyoldalú képet alkotnak maguknak az óceánon túlról. Úgy hiszem színtiszta igazság, hogy Amerika sem tejjel-mézzel folyó Kánaán, igazság, hogy becsületesen és nagyon nagy szorgalommal kell dolgoznia annak, aki ebben a hihetetlenül összetett és bonyolult világban boldogulni akar. Tudnia kell mindenkinek aki Amerikáról érdeklődik, hogy a technikai kultúra fejlettsége, az automaták elszaporodása, a mindennapi élet apróbb és nagyobb amerikai kényelmei mellett oly gondokkal küz- ködik e hatalmas ország, melyeknek megoldására még hosszú időre lesz szükség és amelyek közvetve vagy közvetlenül súlyosan érintik a széles tömegeket. Tudnia kell mindenkinek, hogy ebben az országban a nagy lehetőségek mellett a nagy kudarcok szédítő szakadékai is ott ásítanak a boldogulásra törekvők mellett! Tudni kell, hogy a pazar fényektől pár utcányira emberi tragédiák zajlanak le, melyeknek felszámolására még édeskeveset tett az oly sokak szemében aranyfényben csillogó Amerika. El kell mondani, hogy a Rockefeller Center fényei mellett, a Wall Street gigászi tőke- kozpontjai mellett mintegy 30 mililó ember nyomorog e hatalmas országban, hogy ez az a föld, ahol a faji megkülönböztetés szégyenletes megnyilvánulásai az egész földkerekségen példátlanul egyedülálló módon és módszerekkel alázzák meg az emberi méltóságot! A számos szép emlék mellett ott él tudatom mélyén a félelem, melyet ennek az országnak közismerten csapnivaló közbiztonsága okozott és okoz mindazok számára, akik benne élnek. Ez is Amerika és oly elválaszthatatlanul hozzátartozik a nyugati féltekéről alkotott vagy alkotandó reális képhez, mint égbolthoz a csillagok. Ezekkel a gondolatokkal búcsúzom New Yorktól és Amerikától és ezekkel a gondolatokkal idézem fel ott töltött hónapjaimat. A rosszat és jót egybevetve azonban elmondhatom: szeretem Amerikát és szeretettel gondolok vissza földjére, népére, alkotásaira és csodásabbnál csodásabb tájaira, mert gazdaggá tett érzelmekben, tapasztalatokban, ismeretekben és ennek a lapnak a hasábjain összekapcsol azokkal a honfitársakkal, akik huzamos amerikai életük során ugyancsak reális és tiszta képét látják az óceánon túli világnak, akik évtizedek után is megmaradtak érzelmeikben és gondolataikban, de cselekedeteikben is annak aminek születtek: magyarnak. Tőlük csak a távolság választ el, gondjaikat és elveiket magaménak vallom. Életem ezen uj színét is ez az utazás adta meg. A búcsú tehát mégsem végleges. (Vége) “Miig nyomorfanyák vannak* a templom befejezetlen marad” A newyorki Morningside Heights-on, a gyönyörű St. John the Divine nevű székesegyház épülete befejezetlen marad, és égnek meredő állványozása a közönségnek figyelmeztetőül szolgál a szomszédos Harlem néger nyomortanya lakóinak szenvedéseire. Ezt mondotta Horace W. B. Donegan, newyorki episzkopális püspök. A székesegyházat 1891-ben kezdték építeni, de mindezideig nem fejezték be. Múlt novemberben a püspök és a templom bizottsága elhatározta, hogy dómot építenek a tervezett torony helyett, amelyhez már több mint 2 millió dollárt gyűjtöttek. Habár ezt a pénzt másra — mint pl. a nyomorgók segítésére — nem használhatják fel, a püspök nem kíván templom- építésre több pénzt gyűjteni. Azzal a megjegyzéssel, hogy a székesegyház nyomorvidékek kellős közepén áll, Donegan püspök kijelentette, hogy a befejezetlen épület “prófétai jelképe lesz annak, hogy társadalmunk még műidig csak kezdetleges, tökéletlen, egyenlőtlen, mint maga ez az épület.” 50 százalékkal drágult a megélhetés A Bureau of Labor Statistics jelentése szerint, az átlag városi dolgozó család szerény színvonalú megélhetési költsége 1959 óta ötven százalékkal emelkedett. Az átlag család alatt a Bureau olyan családot ért, amelyben a 38 éves apa a kenyérkereső, az anya a háztartást vezeti és egy 13 éves fiú és egy 8 éves leány van a családban. A kormánynak ez a jelentése megállapította, hogy a szerény megélhetés költsége New Yorkban és New Jersey északkeleti részén emelkedett legmagasabbra, ahol egy négytagú családnak jelenleg 10,195 dollárba kerül évente a megélhetés. New Yorkon és New Jersey államon kívül, egyes nyugati városokban is hasonlóképpen emelkedett a megélhetés költsége, de a legmagasabbra Alaszkában emelkedett, melyről pontos adatokat nem közöltek. Ezt megközelítette Honolulu, ahol 11,190 dollár a megélhetési költség. A jelentés statisztikája kimutatta, hogy az átlag négytagú család jövedelméből minden dollárból 27 cent megy el élelmiszerre, 24 cent lakásra, 8 cent közlekedésre, 11 cent ruházkodásra és személyi költségekre, 5 cent orvosi költségre és 9 cent más családi kiadásokra. A fennmaradó 16 cent fedezi a társadalombiztosítási, munkanélküliségi és egyéb adókat, jótékonysági adakozásokat és ajándékokat. Világosan kitűnik ezekből az adatokból, hogy a hivatalosan megállapított életszínvonal semmiképpen sem felel meg a valóságnak. Ezekre az uj adatokra hivatkozva, a szakszervezetek kifejtik, hogy a munkások keresete még ennek a “szerény” élet- szinvonaln'ak a fenntartására sem elég. A Teamsters Union vezetője a newyorki City CouncR előtt már kérelmezi, a városi munkások fizetésének megfelelő emelését.^.
