Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-11-09 / 45. szám
Thursday, November 9, 1967 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 !| PAÁL MÁTHÉ ROVATA 1 ««WWWVAAflrtrtAflAA/<A«rtrtnA.»AA/VVVWVVWVv} Kezeket zsebre! Örég-amerikás olvasóink jól emlékeznek még arra, hogy milyen merényletek készültek az itt dolgozó magyar testvéreink zsebe ellen. Olyankor mindjárt felhangzott lapunkban a figyelmeztetés: kezeket zsebre! Akiket pedig nem értünk el figyelmeztetésünkkel, vagy akik nem hittek nekünk, azok nagyon sok esetben elvesztették nehezen megkeresett dollárjaikat. Emlékezzünk csak a “magyar falu’’, a “magyar acélgyár’’, a “magyar bánya”-mozgalmakra és sok más kisebb-nagyobb zsebmetszésre. Milyen sok ezer dollárt csaltak ki az urak a magyar ameriká- sok zsebéből! Utólag meg kell állapítani, hogy akik ezeket az érvágásokat elkövették, egészen kis csalók voltak és legfeljebb csak megéltek csalásaikból. Ezeknek az uraknak munkához nem volt kedvük, amikor különböző kihágások miatt megszöktek szülőhazájukból és igy az itt élő szegény magyar dolgozók nyakán próbáltak élősködni. A második világháború után ezrével “menekültek" ide azok, akiknek ősei ezer éven át parazita módjára élősködtek a magyar nép nyakán. Amikor idejöttek, idegen zsoldba szegődtek szülőhazájuk ellen. De ez nem tartott sokáig; amikor gazdáiknak már értéktelenné váltak, az óhaza elleni gyűlölet hirdetéséből akarlak megélni, köztük nem kis számmal ’56-os vezérek is, akiknek nem Ízlett a munka és arra sincs reményük, hogy a magyar nép nyakára visszakerüljenek. Ezért azután most nagy érvágásra készülődnek, még pedig egyszerre különböző csoportok is, mert az eddigi “önkéntes“ adakozás nagyon lecsökkent. Mint Füzy Lajos Írja egy propaganda novellájában, meg kell teremteni egy oly ‘szivattyút’, mely kipumpálja az amerikai magyarságból az óhaza elleni gyűlöletre, no meg a vezér urak megélhetésére szükséges dollárokat. Egy órai munkabért! Az Amerikai Magyar Szövetség nagyon szerény, nem kér többet, mint hogy minden amerikai és kanadai magyar “egy órai munkabért adjon évente az AMSz-nek közös magyar célra!” Hogy mit jelent ez a “magyar cél’,, arról már többször irtunk. Semmi mást, mint a szülőföld, annak rendszere és népe elleni gyülölethadjáratot. Nincs olyan magyar kérdés, melybe bele ne nyúlnának, beadványokat írnak a kormánynak, a szenátusnak, a kongresszusnak, az ENSz-nek. Ez az egyetlen tevékenységük. Az Egyesült Államok és Kanada magyarsága — beleértve a dolgozó ’56-osokat is — józanságát és szülőföldje iránti szeretetét bizonyítja, hogy hiába utazgat a szivattyús Füzy Lajos titkár ur, az órabérek a zsebekben maradnak, az óha^a elleni célokra nem lehet azokat kiszivaty- tvuzni. "Becsület" adó Ezt a csodabogarat a Szabadságharcos Világszövetség találta ki. Ne tévesszük össze ezeket egymással, mert három üyen nevű “szövetség” versenyez egymással. Ennek elnöke Dálnoki Veress Lajos vezérezredes, aki most az Egyesült Államokat és Kanadát járja, hogy eladja a “Becsület”-adó gondolatát az illetékeseknek. Fizettünk eddig szövetségi, állami, városi, jövedelmi, eladási adót; ezekhez jönne most a “Becsü- let”-adó, amit minden becsületes magyarnak az egyleti vagy egyházi tagdíjjal együtt kellene befizetnie, ha akadna olyan egyleti, vagy egyházi vezető, aki ezt merné ajánlani a tagságnak. Még akkor sem mernék megtenni, ha azt “Magyarország felszabadítására” fordítanák, mely ország már egyszer és mindenkorra felszabadult. Adót senki sem szeret fizetni, még elnökünk sem vállalkozik szívesen arra, hogy adóemelést kérjen a piszkos vietnami háború költségeire, már pedig az a háború, amit Dálnoki Veressék akarnak megvívni, vagyis a magyar népre rászabadítani a vezérezredesek és más paraziták uralmát, még a vietnami háborúnál is aljasabb lenne. Nagy vállalatot alakítani Vannak a DP-k között okosabb emberek is, mint az előbb említett urak. Ezek rájöttek arra, hogy a Walter Reuther megígérte, hogy felkéri a sztrájkoló Ford munkásokat, gyártsanak teherautókat a katonaságnak Vietnam számára. Az a kérdés me- • rül fel, tulajdonképpen hány teherautót tud a katonaság alkalmazni Vietnamban, ahol úti közlekedés csak Saigonban és néhány tengerparti bázis körül van. A többi terület a Nemzeti Felszabadító Front fennhatósága alatt van. Ford 375 millió dollárt kitevő árut adott el a katonaságnak 1966-ban, 42 százalékkal többet, mint 1965-ben és azóta is gyakran kapott megrendelést. A legtöbb munkát a Philco Division kapja, de jelentős mennyiségű megrendelés jut Highland Parknak is, ahol a Ford “Mutt” negyed tonnás, jeep tipusu teherautóit gyártják a katonaságnak. Kétségesek voltak a további megrendelések ebben az évben, mert panaszok merültek fel a kocsik minőségét illetően. De szeptember végére, amikor a munkások már sztrájkban álltak, a katonaság vezetősége úgy döntött, hogy a “Mutt” megfelel és újabb három éves, majd 100 millió dollárt kitevő mennyiséget rendelt belőlük, darabonként 3,000 dollárért. Ekkor a katonaság kijelentette, hogy “szükség van” a Ford teherkocsikra is és Reuther készséggel rendelkezésükre állt. Úgy látszik, kéz kezet mos a katonai-ipari komplexumban avégből, hogy Ford pénzügyileg kiheverje a sztrájkot és esetleg, hogy további “kivételeket” keressenek. Reuther azért engedett a Pentagonnak, nehogy a sztrájkolókat a “harcoló ifjúk cserbenhagyásá”-val vádolják. De a szökevény üzemek és az importált autók kérdésében, amelyekért a sztrájk folyik, Ford is, Vietnam is nagymértékben érdekelve vannak. A Philco—Ford Communications and Electronics osztálya nagy szerződést kapott a hadügyminisztériumtól távközlekedési rendszer felépítésére és üzemeltetésére Délkelet-Ázsiában. Ez egyike a nagy cégeknek, amelyek a katonaságtól veszik át a munkát, melynek révén a muníció királyok nejn- csak a fegyvergyártásból húznak hasznot, hanem az egész háborúból. A Business Week nagy dicsérettel írja le a Philco “Educational and Technical Services” osztályát, Ford Vietnamban működő legnagyobb vállalatát. Ez a széphangzásu vállalat intézi a teherautó gyártást a tengerészet Danang-i vezetősége számára, ez üzemelteti a bonyolult katonai autó-alkatrész gyárat és a saigoni rakpartok építését. Üzletük évi 32 millió dollárt tesz ki és gombamódra növekszik. “Természetesen” Ford teherautókat használnak, közöttük Danangnál 200 10 tonnás jármüvet. Ford ezeken a helyeken 2,000 koreai, 1,000 vietnami és 1,000 amerikai munkást alkalmaz. A koreaiak a Ford tulajdonában levő telepeken barakkokban laknak. A dél-koreai fizetések “négyszeresét” kapják, amely napi $2—$2.50-t tesz ki. A vietnami munkásokat, akik nyilván sokkal kevesebbet kapnak, a falvak elöljárói “verbuválják”, akiket Ford megfizet ezért. A verbuválás “nem könnyű dolog”. Másszóval, a munkásokat az amerikai katonák által “kitisztított és elpusztított” területekről hurcolják el a Ford gyárakba, kényszermunkára a magyar nép elleni gyülölethirdetést, no meg az úri megélhetést nem lehet ilyen bizonytalan pénzügyi alapra helyezni. A főokos, Wass Albert iró, megfigyelte, hogy itt a “szabad világban” nagyon sok pénzt csinálnak olyan nagyvállalatok, részvénytársaságok, mint a Ford, a General Motors, DuPonték, stb. Tehát azt javasolja, hogy ilyen nagy részvény- társaságokat kell alakítani, melyeknek óriási profitjából lehetne pénzelni a Magyarország elleni hadjáratot. Van ezek között az urak között sok közgazdász, mérnök, üzletember, stb., akik el tudnának vezetni üyen nagy vállalatokat és mint valaha odahaza a nagy urak. akik semmihez sem értenek, azok lennének az igazgatók. Nem kellene féltékenyked- ni, mert mindenki szervezhetne olyan vállalatot, amely nagy jövedelmet biztosit. Azután trösztöt lehetne alakítani belőlük, melynek (akárcsak a General Motorsnak) nagy befolyása volna az amerikai bel- és külpolitikára egyaránt. Ne mosolyogjanak a kedves olvasók. Bármilyen furcsán hangzik is ez a terv, máris megkezdődött hübér-földesurak, az üzérkedők és a francia gyarmati rendőrök, akik országukat most az Egyesült Államoknak árusítják. Ez az üzlet, a Business Week szerint jól jövedelmez Ford-nak. De “ez még csak a kezdet”, mondja M. L. Long üzemvezető, ahhoz képest, amit Ford akkorra tervez, amikor az U.S. már megnyerte a háborút: “Feltéve, hogy a vietnami háború hamarosan véget ér és az U.S.-nek hosszú időre lesz lekötelezettsége Délkelet-Ázsiában, Long reméli, hogy lesz majd vagy 1.7 millió dollárt kitevő üzlete a Fordnak 1971 végéig.” Segédje, E. Walker, “nagy lehetőséget” lát Philco számára Délkelet-Ázsia technikailag fejletlen országaiban, beleértve közlekedést, iskoláztatást és még a saigoni szemétbeszedési üzelmeket is. Arra számit, hogy majd az amerikai adófizetők fogják mindezt finanszírozni “külföldi segély”-el, a vietnami lakosság “megbékéltetése” után. Jól hangzik az, hogy a detroiti munkások gyártanak teherautókat Délkelet-Ázsiának? Ne legyünk olyan naivak! A második világháború után Ford autógyárat akart építeni Singaporeban, de 1950-ben, mikor a kínai forradalom győzelmet aratott és függetlenségi harcok folytak Indiában és Indonéziában, Ford, a “bizonytalan politikai helyzetre való tekintettel” elejtette a tervet. Most, majdnem két évtizeddel később, nyugodtan feltételezhetjük, hogy Ford újból feleleveníti a délkelet-ázsiai gyár gondolatát, a győzelmes “Pax Americana” védelme alatt. Igen, ha Johnson és Westmoreland kezdetnek megkaparintja Dél-Vietnamot, Laoszt, Thaiföldet és Kambodzsát — aztán hatalmukba kerítik az indonéziai katonai kormányt és a “barátságos” singaporei kormányt —, akkor majd “tisztázott” lesz a politikai helyzet. A fő Ford gyár beköltözhet oda, ahol a Philco az utat egyengette és ugyanazokat a viszonyokat élvezheti. A Philco jelenleg havi 20 dollárt fizet munkásainak az U.S. által megszállott Thaiföldön épült uj gyárában, ahol mikro-áramkörü felszereléseket, tranzisztorokat más elektronikai cikkeket állítanak elő, legtöbbjét amerikai export céljaira. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ha az LT.S. katonai győzelmet arat, a Ford nem fog $3.50 órabérrel michigani munkásokat alkalmazni Ázsiába szállítandó teherautók gyártására, amikor az amerikai katonaság kényszerítheti az ázsiaiakat, hogy 10 cent órabérért dolgozzanak. Ford külföldi gyártású teherautóinak mennyisége elérte a 254,000 rekordszámot 1966-ban. Az angol gyártmányú, importált Ford autók eladása 111 százalékkal emelkedett ez év első 9 hónapjában, minden más importált modell forgalmát túlszárnyalva. Teherautók gyártása Vietnam számára nemcsak a gyarmati hódítás piszkos háborúját mozdítja elő, hanem Ford-nak lehetővé teszi a legjobb külföldi zsákmány bekebelezését azáltal, hogy amerikai munkások helyett ázsiai munkásokkal dolgoztat, akiket éhbérfizetésért kényszerit a munkára. a szervezkedés és olyan “világszervezetek” csatlakoznak le Wass ur elgondolásához, mint a “Kard és Kereszt Szövetség”, a “Magyar Találkozó”, “Árpád Akadémia”, “Árpád Rend”, “Árpád Alap”, (Folytatás a 12-ik oldalon > amerikai magyar női folyóiratot? Ez a lap már 33 éve az amerikai magyar nők számára minden hónapban 24 oldalon keresztül hoz nőket érdeklő cikkeket, teljes oldalon magyar konyha recepteket, szépirodalmat és más érdekes cikkeket. A kiadóhivatal kérésre készséggel küld mutatványszámot. Az előfizetési ár S3.00 egy évre. — Cím: Nők Világa. 130 E. 16. St„ New York. N.Y. 10003 Victor Perlő: FORD TEHERAUTÓK VIETNAM SZÁMÁRA
