Amerikai Magyar Szó, 1967. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-13 / 28. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July .13; 1967. INNENONN AN I A görög katonai puccs fedőneve — az államcsínyt közvetlenül megelőző napokban — Prométheusz volt. A fedőnevet azonban nem most találták ki, ez egy NATO vezérkari tervet takar, s azokat a “szükséges intézkedéseket” (lásd a görög koncentrációs táborok megtöltését!) irányozza elő, amelyeket a kormánynak “egy kommunista hatalommal való összeütközés esetén kell foganatosítania.” Mi mindenre jó a NATO... • • • Két szocialista nagyváros, Varsó és Leningrad asszonyait munkakörülményeikről faggatták a szó ciológusok. Mi nem tetszik önnek a munkájában? •— erre a kérdésre a leningrádi nők 25 százaléka azt felelte, hogy a beosztása, 22 százaléknak az volt a fő kifogása, hogy messze van a munkahelye Varsóban a munkahely kedvezőtlenségét az asszonyok 32.5 százaléka tette szóvá, 21.5 százalék a ro»sz anyagellátásra panaszkodott. ' • • • Japán tőkekivitele a “gyengén fejlett országokba” 1956-ban 123 millió dollár volt, 1965-ben viszont már 486 millió. A tőkekiáramlás növekedését tekintve Japán ezekben az években második helyen állt az Egyesült Államok mögött. Az állami tőkekivitel és ennek nyomán a magántőke exportja is elsősorban ázsiai országokba irányul, a tokiói finánctőke azonban húzódozik Dél-Vietnam gazdaságának injekciózásától. • • • Elhunyt egy bíboros, Enrico Dante, aki öt pápának dirigált hosszú kúriai pályafutása alatt. Az ő kézjelére hajtott térdet és osztott áldást ebben a században öt egyházfő, minden nagyobb nyilvános ceremónián. A pápán kívül őt fényképezték a legtöbbször (majdr-’m mindig a pontifex mellett állt), viszont róla tudták a legkevesebben, hogy kicsoda. A Vatikánban a pápa árnyékának hívták, hivatalos cime a ceremóniamesterek prefektusa volt. • • • Felmerül a kérdés: milyen hatással vannak az ezx-edesek demagóg nyilatkozatai a görög népre? Az Egyesült Demokrata Szervezet aktivistái hajlamosak rá, hogy azoknak semmilyen hatást ne tulajdonítsanak, amikor igy érvelnek: “Ezek csak náci szólamokat ismételgetnek. A görög nép azonban— ellentétben a németekkel — nem engedi meg, hogy gúnyt űzzenek belőle. Sokat szenvedett a diktatúrától és a fasizmustól, jól ismeri hazugságaikat.” • • • A Chiang-rezsimhez közelálló források szerint, Chiang Kai-shekék részletes adatokat gyűjtenek a pekingi válságban szereplő személyekről, végrehajtották a maguk pontos elemzését, a legpontosabban meghatározva egész sor kulcsfigura beállítottságát. A Kínában zajló eseményekre való reakciójukban uj tendenciát figyelhetünk meg: a valószínűtlen invázió követelése helyett a politikailag kihasználható alkalomra összpontosítják figyelmüket. • • • Latin-Amerikában — Kuba kivételével — a forradalom szubjektív tényezője egyelőre még sehol sem eléggé érett. Nagyrészt ez volt az oka annak, hogy a latin-amerikai országokban 1981 és 1964 között kialakult több, közvetlen forradalmi helyzetből nem robbant ki forradalom, hanem a reakciónak -— részlegesen és ideiglenesen — sikerült “levezetnie a feszültséget.” • • • Az idén tavasszal elkezdődött harcok azt mutatják, hogy a kommunisták és az összes igazi forradalmárok Latin-Amerikában eltökélték magukban: küzdeni fognak az események másfajta alakulásáért. • • • Az Európai Gazdasági Közösségnek első Ízben a Kennedy-fordulóban kellett bebizonyítania — nemzetközi vonatkozásban —, hogy megállja a helyét. Brüsszelben most joggal állapítják meg, hogy ez kétségtelenül sikerült is, sőt, a Közös Piac arra is képes volt, hogy engedményekre kényszerítse az Egyesült Államokat. Ez komoly kihatással lesz a jövőben folytatandó európai integrációs tárgyalásokra is. Veszélyes sovinizmus Sovinizmus (francia eredetű szó) annyi mint szélső nacionalizmus, amely jogra, igazságra tekintet nélkül jóban-rosszban támogatja a maga államát, kormányát (s annak uralkodó osztályát); mint most Spellman érsek vallotta, a saját hitével ellentétben: my country right or wrong. A sovinizmus már sok katasztrófát okozott; ma, mikor kis háborúk is a végítélettel fenyegetnek, még veszélyesebb. De ha hatalmas országok sokáig követelik büntetlenül a sovinizmus elvét, semmi- bévéve mások jogát, előjogokat követelvén maguknak, fegyverrel szerezve meg, amit diplomáciával nem bírnak — ha ezek egyelőre nem félnek megtorlástól, közmegvetéstől, a kis nemzeteknek nemcsak erkölcsi alapon, de önfenntartásukért is fegyelmezniük kell magukat, hogy a sovinizmus — i magyar frázis szerint “nemzeti öncéluság” — ne fertőzze politikájukat, ne vakítsa meg őket a valósággal szemben, ne veszélyeztesse nemzeti létüket. j | Amikor ez a lap, a legtöbb emigrációs újsággal szemben, a józanságért ir a közelkeleti kérdésben, tudja hogy olvasóiban — kivált a zsidó származásunkban — ez erős érzelmeket kelt és távol áll a cikkírótól, hogy az olvasók érzékenységét sértse. De az olvasók nagyrésze már nem fiatal, ők nemcsk a történelemből, de a maguk tapasztalaiból is tudják, hogy válságos időkben a túltengő sovinizmus, a türelmetlenség az ellen- véleménnyel, kritikával szemben hová vezethet. Némelyek még arra is emlékeznek, hová vitt a (felülről dirigált) egetverő lelkesedés 1914-ben, amikor hazaárulásnak mondták a háborútól való aggodalmat, a kételkedést abban, hogy az Isten a Központi Hatalmak mellett áll és hogy Szerbia gyors megbüntetésével vége lesz a háborúnak. Azt is hallották 1919-ben, hogy az ellenforradalom ígérte az ország “keresztény-nemzeti” újjáépítését ,az elszakított területek visszahóditá- sát; emlékeznek rá, hogyan nyilvánult a “keresztény-nemzeti” szellem, hogy kaptuk vissza a területeket. A fiatalabbak is emlékeznek az 1938— 40-as “országgyarapitás” ujjongó éveire; olyanoknak is hurrázniok kellett, akik sejtették, hogy a hitleri politika sikere halálos veszély számukra. Aztán jöttek a “Blitzkrieg”-ek, Lengyelország, Észak- és Nyugateurópa, a Balkán, végül a Szovjetunió ellen. Ezek sok ember erkölcsi és politikai aggályait elaltatták, mert “nothing succeeds like success” — csak későn látták, hogy akkor volt igazuk, amikor aggódtak. Itt az US-ban is átélték a villámháborus sikerek örömnapjait, amikor kihirdették, hogy pár nap alatt elintézik Észak- Koreát, a délvietnami nemzeti felszabadító frontot és Észak-Vietnamot. Ilyen tapasztalatok után nyilván a ma lelkesedők is elismerik, hogy most is indokolt az óvatosság és az aggodalom. Az uj “villámháboruról” már sokat irt a lap és még sokat fog írni — nem csodálkoznak, hogy most azok büszkélkednek a német “Blitzkrieg” szóval, akiknek családja, népük többsége annak áldozata lett? Itt most nem magával a háborúval és a középkeleti politikai helyzettel foglalkozom, hanem a “nyugati világban” Izrael javára folytatott olyan propagandával, ami Izrael barátait gondolkozásra kell, hogy késztesse. Kik ma Izrael leghangosabb tapsolói, dicsőítői? Nem maga á külföldi zsidóság, nem a liberálisok akik mindig tiltakoztak (ha nem is mindig elég erélyesen) a zsidók üldözése ellen. Nem mindezek, hanem olyanok, akik egész életükben, mind a mai napig fasiszta és nemzeti szocialista felfogásuk alapján helyeselték a kisebbségeknek — elsősorban a zsidóságnak — az üldözését, sokan közülük maguk is resztvettek ebben, és ha erre ma nincsen módjuk, az uszítást a zsidóság ellen Eichmann és Goebbels szellemében — magyar bajtársaik Milo- tay István és a “Szabad Európa” rádió munkatársai régi nácilapjainak szellemében — szüntelenül folytatják. Amerikai magyar náci-imádók, akik sokkal szemérmetlenebbül dicsőitették a nácik és a nyilasok bűneit, mint ahogyan azt német mintaképeik ma merészelnék, hirtelen, egyik-napról a másikra hódolattal Írnak a zsidó vitézségről — ugyanakkor, amikor a régi kintornát forgatják a “zsidók bűneiről”. Hecckáplánok hirtelen hitet tesznek Izrael mellett, amit eddig az ördög alkotásának mondottak. Persze, dicséretüket a józan embereknek ugyanolyan megvetéssel kell elutasi- taniok, mint szidalmaikat — de mégis kérdezni lehet: miért dicsőítik ezek ma a zsidókat? És ha az időktől elmaradt magyar emigrációt kézlegyintéssel el is lehetne intézni (nem lehet, mert gazdag amerikai jobboldali körök állanak mögöttük), semmikép sem tehetjük ezt befolyásos nyugateurópai és amerikai frissütetü reakciós “zsidóbarátokkal” szemben. A revansiszta, nagynéniét berlini és nyugatnémetországi sajtó, a nyílt náci újságokat sem véve ki, valósággal őrjöngve ünnepli Izrael diadalát — minthacsak lemásolná az Angriff, a Reich és a Pesti Újság cikkeit Varsó, Paris, Belgrad és Kiev elfoglalásakor, a Szovjetunió elleni háború megindításakor. Miért, egyszerre igy szeretik a zsidókat? Nem. Megmondják, miért: Ha egy, a nagyhatalmak állal felfegyverzett kis ország rajtaütéssel egyszerre elpusztítja nála nagyobb államok haderejét, elfoglalja jelentős területeiket, akkor milyen vérmes reményei lehetnek egy igazi nagyhatalomnak, például Kelet-Berlin villámháborus elfoglalására, az egész keleteurópai front felgöngyölítésére, Nagynémetország visszaállítására. És miért örül nek úgy az olasz fasiszták? Talán, mert hirtelen megélénkült az olasz sajtóban az Albánia-ellenes propaganda, az ismert tatika szerint a“kinai veszélyre” való hivatkozással? Hát az olasz haderő — amelyben nemrég lepleztek le újabb fasiszta mozgolódásokat — nem volna képes Albániát elfoglalni egy rajtaütéssel, Izrael példája alapján? Miért rendeznek szélső jobboldali amerikai politikusok, akik barátsága a John Birch Societyvel és a White Citizens Councillal közismert, zsidó szervezetekkel közös gyűléseket Izrael támogatására? Miért adakoznak hidegháborús politikusok, akik tiltakoztak a Hitler-elleni háború miatt, most Izrael hadi céljaira ? Akkor is igy szeretnék a zsidókat, ha Izrael még barátságban volna a Szovjetunióval — mint volt 1951-ig — és Jordán meg Szaudarábia az US karámjában volnának, ahol még tegnapelőtt voltak ? Kinek drukkolnának egy ilyen háborúban? Kik verik legerősebben a harcidobokat a zsidók érdekében Franciaországban? A fasiszta OAS tiszti szervezet tagjai; vezéreik fogságban vannak vagy külföldre menekültek, mert amikor De Gaulle véget vetett az algériai nép ellen folytatott kegyetlen, szadista hadjáratuknak, ezek összeesküvést szerveztek a francia demokrácia és DeGaulle élete ellen — amiben a zsidó jobboldali szervezetek bevált szakemberei és 1956-os magyar szökevények támogatták őket. A hírhedt fasiszta sajtó lapjai, mint a Rivarol és a többi — amelyek a zsidógyilkos Vichy-kormány támogatói voltak. Az “appeasement”, a Hitlernek való behódolás politikusai, Bonet-vel az élén — azt a De Gaullet támadják, mert semleges az izraeli-arab háborúban, aki a Hitler-elleni francia harc vezére volt és aki egyébként lehetővé tette Izrael győzelmét a nagyszerű francia fegyverekkel (ahogyan 1948- ban elsősorban a cseh fegyverek tették ezt lehetővé). Miért támogatják mindezek most Izraelt? Barátságból ? Megbízható ez a támogatás ? Bővebben irok még majd erről; most csak arra kérem az olvasókat, keressék maguk a választ ezekre a kérdésekre. Historikus- A/WGRiKAI , .JJfccqrtjczr' *3X€y Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 1-0397 Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879 to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10,00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy évre 12 dollár, félévre STAö 2
